Együttműködés a tudományban Prof. Dr. Szabó Ildikó ÚTKÖZBEN KUTATÁS, KÉPZÉS, TUDOMÁNY KONFERENCIA Debreceni Egyetem Nevelés- és Művelődéstudományi Doktori Program 2011. június 29.

Az együttműködés társadalmi jelentősége a horizontális társadalmi viszonyokban: mindig is megvolt A vertikális viszonyokban: a modern korban vált általánossá Az együttműködés értékké válása: jelentőségének felismerése → együttműködések rendszerének kiépülése → az együttműködéshez szükséges társadalmi feltételek (jogi keretek, intézmények) biztosítása → az együttműködési készség kialakulása a nevelési folyamatok révén Az együttműködés társadalmi kényszerré vált Történelmi jelentősége: Új konfliktuskezelési technikák A konfrontáció felületeinek csökkenése

Az együttműködés társadalmi kontextusa a modern demokráciákban Átértelmeződnek a hatalmi viszonyok Átalakulnak az alá- és fölérendeltségi viszonyok: jogi, állampolgári egyenrangúság ↔ gazdasági, hatalmi, pozícióbeli, tudásbeli, információbeli egyenlőtlenségek A hatalom kontrollja: visszacsatolások, jogi garanciák, ellenőrzési lehetőségek, a hatalom leválthatósága A demokratikus politikai kultúra megerősödése Új magatartási eszmények Erős társadalmi bizalom az intézmények iránt Új közösségi célú programok Új kommunikációs viszonyok

Az együttműködéshez kapcsolódó értékek a modern demokráciákban I. Partnerség Egyenrangúság Az egymásra utaltság tudata Kölcsönösség, viszonosság, szolidaritás Közös értékek keresése Közös érdekek felismerése Kompromisszumkészség, konszenzuskeresés Empátia, tolerancia, megértés Tanulás, élethosszig tartó tanulás Perspektivikusság (kiszámíthatóság, tervezhetőség)

Az együttműködéshez kapcsolódó értékek a modern demokráciákban II. Új tudástartalmak változatos információ-források Változatos csatornák a tudás megszerzésére Új kompetencia-értékek Nyelvi kompetenciák Kommunikációs kompetenciák Érdekérvényesítő kompetenciák Állampolgári kompetenciák Interkulturális kompetenciák Társas kompetenciák (kezdeményezőkészség, felelősségvállalás, tolerancia, problémamegoldó képesség, konfliktuskezelő képesség)

Az együttműködés pedagógiai jelentősége I. A nevelési folyamatokban átértelmeződnek a hatalmi viszonyok Partneri viszony Az interaktivitás felértékelődése a tanár-diák viszonyban Kétoldalú kommunikáció, új konfliktuskezelési eljárások Új működési elvek (diákönkormányzat, szülői szervezetek) Új aktivitási formák: csoportmunka, vita, a tanulók önálló tevékenysége, projektmunka stb. Új tanári és tanulói motivációk A rejtett tanterv felfedezése Új magatartáseszmények

Az együttműködés pedagógiai jelentősége II. Új képzési célok: Állampolgári kultúra Társadalomismeret Kompetenciák Új közösségszervező tényezők Tanulóközösség Tudásközösség Cselekvési közösség Tapasztalati közösség Élményközösség

Az együttműködéshez kapcsolódó modern értékek a pedagógiában Önállóság Kritikusság Kezdeményezőkészség Egyenrangúság Empátia Tolerancia Nyitottság Mobilitási készség

Az együttműködéshez kapcsolódó új pedagógiai törekvések és programok Toleráns, más kultúrákra fogékony ifjúság nevelése A fiatalok nemzetközi tapasztalatcseréjének elősegítése Mentorprogramok Az egész életen át tartó tanulás programja Az önkéntes munka pedagógiai hasznosítása Átalakuló tanulási modellek Európai közösségi programok (Youth, Socrates, Leonardo da Vinci)

Együttműködés a tudományban I. Elmosódnak a diszciplináris határok: multidszciplinaritás, interdiszciplinaris Új kutatási témák, területek, szakmaközi együttműködések Új kutatási együttműködések, kutatási projektek, szakmai hálózatok Elmosódnak a határok a nemzeti, a nemzetközi és a globális tudományos témák között Nemzetközi kutatócsoportok jönnek létre több tudományterület képviselőinek közreműködésével Együttműködés a kutatásokban az oktatók / kutatók, a doktoranduszok és az egyetemi hallgatók között

Együttműködés a tudományban II. Új típusú tudáselemek megjelenése (tervezés, forrásteremtés, projekt előkészítése, partnerkapcsolatok ápolása) Új típusú információforrások és információcserék Átjárások a kutatás, a képzés, a tudománypolitika, a társadalompolitika, a szakpolitikák és a gazdasági szféra között Átjárások a kutatás, a szakértés és az oktatás között

A felsőoktatás és az együttműködés társadalmi kényszere I. Strukturális változások a felsőoktatásban az együttműködés lehetőségeinek kiszélesítésére: Bolognai modell, a képzések átjárhatósága, ekvivalenciák, közös kurzusok, szakkollégiumok, a kutatások egyetemi kereteinek biztosítása, oktatás és szakmai gyakorlat kapcsolata, kapcsolat a munkaerőpiaccal, iparral, termeléssel, szolgáltatási és államigazgatási szektorral Mobilitási lehetőségek: Erasmus-ösztöndíjak, vendégoktatók, hallgatói és oktatói mobilitás, külföldi részképzések

A felsőoktatás és az együttműködés társadalmi kényszere II. Átalakuló tanári szerep: Partneri viszonyok a kutatásban A kiemelkedő teljesítményű hallgatók menedzselése A hallgatói bírálatok és észrevételek beépítése a tanári munka értékelésébe Hallgatói önkormányzat A tanár szerepe a hallgatók motiválásában Doktoranduszok közreműködése az oktatásban Új kommunikációs formák és keretek (internet, társas lapok)

A felsőoktatás és az együttműködés társadalmi kényszere III. Átalakultak-e a hierarchikus viszonyok? Érték-e az önállóság, a kritikusság, az alternativitás? Biztosítva van-e a tudás szabad áramlása, a tudásjavak hozzáférhetősége? Mennyire reagál a felsőoktatás az együttműködés társadalmi kényszerére a tanár-diák viszonyokban a döntéshozatal folyamataiban a konfliktusok kezelésében a döntések és folyamatok átláthatóságában, ellenőrizhetőségében, nyilvánosságában?

A felsőoktatás és az együttműködés társadalmi kényszere III. Milyen szerepe van a felsőoktatásnak a demokratikus a szakmai és az állampolgári szocializációban? Mi az egyetem rejtette tanterve? Milyen magatartáseszmények jellemzik a felsőoktatást? Mi jellemzi a felsőoktatás képzési gyakorlatát és rejtett tantervét a következő területeken: multikulturalizmus társadalmi és állampolgári ismeretek és kompetenciák demokratikus alapértékek (egyenlőség, szolidaritás, méltányosság, igazságosság, tolerancia, önállóság, törvényesség)?

Az együttműködés társadalmi kényszere felértékelte a neveléstudományt A neveléstudományba fontos társadalomtudományi megközelítési módokat és kutatási területeket integrált magába (nevelésszociológia, oktatásszociológia, nevelésfilozófia, történeti tudományok, szocializáció-kutatások, magatartásszociológia, a társas viszonyok szociológiája és szociálpszichológiája, oktatáspolitikai kutatások, értékkutatások, mobilitás-kutatások, az empirikus kutatások módszertana stb.) A formális és nem formális tanulás rendszerének kutatása Nemzetközi kutatási projektek, nemzetközi tapasztalatcsere, a tudás szabad áramlása

Köszönöm a figyelmet! szabil46@gmail.com