Előítéletek a pszichiátriával kapcsolatban

Gyakori mítoszok a betegekkel kapcsolatban A pszichiátriai betegek deviánsok, gyenge akaratúak, erkölcsileg megbízhatatlanok, érzelmileg labilisak, lusták, tudatlanok. A legtöbb pszichiátriai beteg veszélyes és ijesztő. A pszichiátriai beteg nem képes életével kapcsolatos önálló, ésszerű döntésre. Ha a pszichiátriai beteg visszautasítja, hogy antipszichotikumot szedjen, ez irracionalitásának jele, s egyben a kötelező intézeti kezelés indokoltságának a bizonyítéka. A pszichiátriai betegség tényét a laikusok is könnyen fel tudják ismerni, hiszen az „őrült” viselkedés jellemzői jól ismertek. A „bolond”, „őrült”, „félnótás” szavak használata elfogadott, míg máshol hasonlóan pejoratív szavak használata súlyosan sértő, diszkriminatív. A pszichiátriai betegeket be kell zárni, távoli, zárt intézetekben kell őket tartani, mert jelenlétük veszélyes a társadalomra. A bűncselekményt elkövető elmebetegek kényszergyógykezelése csak arra jó, hogy az ilyen emberek megússzák a jogosan kiszabható büntetést. Sok a visszaélés ilyen esetekben, olyanokat is elmebetegnek tekintenek és nem büntethetőnek nyilvánítanak ilyenkor, akiknek valójában börtönben lenne a helyük. Majdnem minden ötödik rokon szerint jobb lenne, ha meghalna a pszichés bajokkal küzdő rokona. Börtönviseltet is szívesebben alkalmaznak a munkaadók, mint bármilyen pszichés gondokkal küzdőt. Az érintettek zöme a stigma miatt nem kér segítséget, akkor sem, ha orvos. – Könnyebben jut álláshoz az, aki bevallja, hogy büntetett előéletű, mint egy volt pszichiátriai beteg – idézett egy vizsgálatot dr. Kovács József bioetikus, egyetemi docens a Nádasdy Alapítvány által szervezett hétvégi konferencián. A pszichiátriai beteg munkába állásának esélyei kisebbek bármely más betegcsoporténál. A cukorbetegség és a depresszió megítélésének összehasonlításából kiderült: a depressziósok 58 százalékát elutasították, a cukorbetegeknél az arány mindössze háromszázalékos volt. A „kirekesztést” a mindennapok is egyértelműen mutatják: pszichiátriai betegség esetén nehezebb házasságot kötni, biztosítást kötni vagy jelzálogkölcsönt kapni. Dr. Haraszti László osztályvezető főorvos felmérései szerint az érintettek 80 százaléka biztos benne, hogy hátrányba kerül, ha kitudódik betegsége. Ezért inkább eltitkolja a bajt. Minden negyedik beteg legfeljebb közeli családtagnak mondja el problémáját. Ennek ismeretében nem meglepő, hogy a betegek háromnegyede munkahelykereséskor nem számol be a kezelésről. Ha egyáltalán elmegy az állásinterjúra. Hatvan százalékuk ugyanis eleve feladja a munkahelykeresést – bizonyította számadatokkal is a kirekesztést a főorvos, akinek adatai szerint a betegek családtagjainak fele titkolja a bajt. Ami még megdöbbentőbb, a hozzátartozók 18 százaléka nyilatkozta azt, hogy jobb lenne, ha meghalna a betegséggel küzdő rokona. Kovács József szerint mindezt erősítik a gyógyításban alkalmazott különböző elméletek és téveszmék is. – Hol a genetikával, hol a szülői viselkedésen keresztül igyekeznek igazolni a különböző elméletek a család szerepét a betegség kialakulásában. Most az elfojtott emléket, a rejtett, gyermekkori szexuális zaklatást igyekeznek keresni és igazolni mindenkinél, amelyek miatt már rendőrségi vizsgálatok is indultak – mondja Kovács József. Szerinte mindez csak erősíti a betegségekkel szembeni elutasítást. – Az emberek harmada például semmilyen körülmények között nem venne be pszichiátriai gyógyszert, még ha a hatásában hisz is, kizárólag azért, mert azzal elismerné, hogy beteg. Az arány ráadásul annál rosszabb, minél iskolázottabb valaki – mondja a szakértő. A stigma az orvosokat is eléri: az egészségügyben dolgozók többsége magának épp azért nem kér segítséget, mert fél a megbélyegzéstől. Egy vizsgálat szerint a medikusok huszonnégy százaléka szenvedett depressziós tünetektől, de csak mintegy ötödük fordult szakemberhez. Többnyire azért, mert féltek, hogy kitudódik, az pedig karrierjükbe kerülhet. De az orvosoknak is tizenöt százaléka szenved pszichiátriai zavartól, a leggyakoribb a depresszió, alkoholizmus, különböző szerek használata. Egy amerikai vizsgálat szerint a doktornők közel negyven százaléka szenved valamilyen pszichés problémától, míg az átlagos női lakosság nem egészen negyede. Ők pedig ugyanígy alig-alig mennek el orvoshoz. Gyakori mítoszok a betegekkel kapcsolatban A pszichiátriai betegek deviánsok, gyenge akaratúak, erkölcsileg megbízhatatlanok, érzelmileg labilisak, lusták, tudatlanok. A legtöbb pszichiátriai beteg veszélyes és ijesztő. A pszichiátriai beteg nem képes életével kapcsolatos önálló, ésszerű döntésre. Ha a pszichiátriai beteg visszautasítja, hogy antipszichotikumot szedjen, ez irracionalitásának jele, s egyben a kötelező intézeti kezelés indokoltságának a bizonyítéka. A pszichiátriai betegség tényét a laikusok is könnyen fel tudják ismerni, hiszen az „őrült” viselkedés jellemzői jól ismertek. A „bolond”, „őrült”, „félnótás” szavak használata elfogadott, míg máshol hasonlóan pejoratív szavak használata súlyosan sértő, diszkriminatív. A pszichiátriai betegeket be kell zárni, távoli, zárt intézetekben kell őket tartani, mert jelenlétük veszélyes a társadalomra. A bűncselekményt elkövető elmebetegek kényszergyógykezelése csak arra jó, hogy az ilyen emberek megússzák a jogosan kiszabható büntetést. Sok a visszaélés ilyen esetekben, olyanokat is elmebetegnek tekintenek és nem büntethetőnek nyilvánítanak ilyenkor, akiknek valójában börtönben lenne a helyük.

Hajlamot feltételez az ösztönbűnözésre, az erőszakos cselekedetekre. Az előítélet olyan kedvezőtlen attitűd valamivel szemben, amely a dolog tendenciáit tekintve szélsőségesen sztereotipizált,érzelmi töltéssel rendelkezik, s csak igen nehezen változik meg ellentétes információ hatására. A pszichiátriai stigmatizáció egyfajta hibás képzettársítás: a mentális betegségek vélt összekapcsolása valamiféle szégyellnivaló, megbotránkoztató dologgal. Hajlamot feltételez az ösztönbűnözésre, az erőszakos cselekedetekre. Egy angliai felmérés során: Az is kiderült, hogy az egyes mentális betegségekhez különféle típusú előítéleteket társítanak, vagyis az emberekben élő kép sokkal részletgazdagabb annál, mintsem hogy valamennyi ilyen beteget egyetlen homogén csoportba sorolnának.

Az előítélet káros hatásai A megbélyegzettség sokféle rejtett terhet generál gátakat emel a pszichiátriai ellátás résztvevői közé, a megfelelő ellátás elutasítását eredményezi, késlelteti a gyógyulást, megkülönböztetésekhez vezet a forráselosztásban A pszichiátriai beteg sokszor más megítélés alá esik mint a szomatikus beteg.

Címkézés – diagnózis Sztereotípiák Híres bélyegviselők Filmek ( pl. Hannibal Lecter pszichopata gyilkos, a mentális betegség démonikus megszállottságként való ábrázolása pl. Ördögűző ) Bulvár lapok - néhány, mentális beteg által elkövetett erőszakos cselekedetre összpontosítanak. Mentális betegség = erőszak Antistigma küzdelem: Levélírási kampány stigmákról készült publikációk a mentális zavarokkal élő emberek egyre rokonszenvesebb ábrázolásai is megtalálhatóak Híres bélyegviselők A gyilkosságokat borzongató részletességgel ábrázolja, és élénk képeket fest a 'pszichózis kínjaitól szenvedő' főszereplőről, amint üvölt a holdnak és szétrombolja a szobáját. Sok más film is született ebben a műfajban, például a Csontember (The Bone Collector [1999]), és a Legbelső félelem (Primal Fear [1996]). A valóságban a mentális zavartól szenvedő emberek nem követnek el gyakrabban erőszakos bűncselekményt, mint az 'átlagos' népességhez tartozók Együtt éreznek majd az emberek a betegekkel, vagy ha nem is örülnek, de elfogadják, hogy mondjuk pszichiátriai rehabilitációs otthon épüljön lakóhelyük közelében? Az én-központú, figyelem-hajhászó mentális beteg sztereotípiája, aki narcisztikus viszonyba bonyolódik a terapeutájával, sok Woody Allen filmben megjelenik (pl. Annie Hall [1977 Melvin Udall (Jack Nicholson játssza) a Lesz ez még így se! (As Good as It Gets [1997]) szereplője. Udall a kényszerbetegség (esetleg a kényszeres személyiségzavar) hollywood-i megfelelőjében szenved. A valódi kényszeres problémákkal küszködők biztos, hogy nincsenek elragadtatva a film készítőitől, akik egocentrikus, durva és ellenszenves, a többi szereplőt állandóan kiosztó és kiakasztó figurának állítják be a kényszerbeteg főszereplőt

2001-ben végzett közvéleménykutatás (TÁRKI) szerint a megkérdezett szkizofréniában szenvedő betegek 62%-a tapasztalt már diszkriminációt, megkülönböztetést betegsége miatt. A legnagyobb hátrányt a munka és a családi kapcsolatok terén tapasztalták. ATTITÜD ÁPOLÓKKAL SZEMBEN, ORVOSOKKAL SZEMBEN Családi terhek növekedése: lehet szubjektív teher (kilátástalanság, magányosság, izoláció) Objektív teher( család szétesése, munkában korlátozás, anyagi nehézségek) Lehet:a, a hozzátartozók társadalmi- demográfiai jellemzői ( nő beteg, alacsony társadalmi osztály) B, A betegség klinikai jellemzői (gyak.kórházi felvétel, zavart magatartás,negatív tünetek) C, A társadalmi segítség lehetősége és a személyes kapcsolatok csökkenthetik a terheket

Mit tehet az ápoló? Az előítélet és a megbélyegzés, a tudatlanság és mítoszok talaján alakul ki. Tartsd mindig szem előtt a következő gondolatokat, amikor az emberekkel, az elmebetegségről beszélsz: Az elmebetegségek hátterében, mindig van egy határozott biológiai komponens. Az elmebetegség kihat a gondolkodásra, viselkedésre, érzésekre, és ítélőképességre. Az érintett személyek teljesítőképessége nagy ingadozást mutat. Az elmebetegségek nem fertőzőek, vagy veszélyesek. Az elmebetegség, nagyon széles körben elterjedt betegségnek tekinthető. Az orvostudomány nem tud sokat az elmebetegségről. Nem ismert a betegséget kiváltó tényező, a gyógymód, vagy a megelőzés lehetősége. Vannak olyan idők, amikor a kezelések tompíthatják a betegség tüneteit, bizonyos betegeknél, csak úgy, mint a rákos megbetegedések, vagy cukorbetegség eseteiben. Az elmebetegség nagyon súlyosnak tekinthető, ami gyakran krónikus formát ölt. Az elmebetegségek hatalmas érzelmi és anyagi terhet rónak a családokra és az államra. Szánalmasan kevés pénz áll a kutatás, és a kezeléshez szükséges tárgyi feltételek támogatására. Az egészségügyben dolgozóknak saját megbélyegző attitűdjeiken is változtatniuk kell – például szét kell választaniuk a beteget és a betegséget, már a szóhasználat szintjén is, és „schizophreniában szenvedő beteg”-ként kell említeniük azt, akiről eddig mint „schizophren”-ről beszéltek. A pszichiáterek egyedülálló helyzete segíthet a médiabeli megbélyegző megnyilvánulások visszaszorításában is (5).

Mit tehet a beteg? Ön döntheti el, kinek beszél betegségéről, és milyen részletességgel. Vegyen részt megfelelő kezelésben! Legyen olyan emberek között, akik támaszt nyújtanak! Fejezze ki nyíltan elvárásait! Ne tekintse magát a betegségével egyenlőnek! Ossza meg tapasztalatait! Csatlakozzon egy támogató csoporthoz! Ha pszichiátriai problémával küszködik, Ön döntheti el, kinek beszél betegségéről, és milyen részletességgel. Természetesen egy ilyen jellegű vallomás nem könnyű. Sokszor a legrosszabbtól - a gúnytól és a megvetéstől fél -, pedig részvéttel és elfogadással is találkozhat. Kártyáinak nyílt kiteregetése kockázatos lehet, de eredményezhet nagymértékű támogatást is, és így akár meg is könnyebbülhet, ha végre megszabadult a nagy titokkal járó feszültségtől. Nézzük, hogyan vethet véget megbélyegzettségének! Vegyen részt megfelelő kezelésben! Ne hagyja, hogy a megbélyegzettségtől való félelme megakadályozza abban, hogy problémájára kezelést keressen. Vannak, akik számára a specifikus diagnózis megkönnyebbülést jelent, mert ez azt mutatja, hogy problémájával nincs egyedül, hogy sokan mások is ebben a betegségben szenvednek. Legyen olyan emberek között, akik támaszt nyújtanak! Mivel a stigma szociális izolációhoz vezethet, nagyon fontos, hogy kapcsolatban legyen családjával, barátaival, akik megértik az Ön problémáját. Az elszigeteltség csak ráerősít arra, hogy még rosszabbul érezze magát. Fejezze ki nyíltan elvárásait! Az emberek talán nincsenek tisztában vele, hogyan támogathatnák Önt, annak ellenére, hogy szeretnének segíteni. Adjon tanácsokat, hogyan tehetik ezt meg. Ne tekintse magát a betegségével egyenlőnek! Ön nem betegség. Ahelyett, hogy azt mondaná: "Bipoláris vagyok", mondja: "Bipoláris zavarban szenvedek". Ne hívja magát skizofrénnek, nevezze skizofréniában szenvedőnek. Ne mondja, hogy: "depressziós vagyok", mondja azt, hogy: "depresszióm van". Ossza meg tapasztalatait! Ha beszél betegségéről, azzal bátorságot önthet másokba, akik hasonló problémával küzdenek. Csatlakozzon egy támogató csoporthoz! Segítsen megváltoztatni a sztereotípiákat és valós képet nyújtani a pszichés zavarban szenvedőkről.

Küzdelem a stigmatizáció ellen A társadalom pszichiátriával kapcsolatos ismereteinek növelése. Nyitott kapuk a pszichiátrián. AZ ELFOGADÁS ELŐSEGÍTÉSE (USA tanulmány) A továbbiakban is bővítsd ismereteidet, és mások ismeretét. Hozzáállásodból sugározzon annyi elfogadás és együttérzés, amennyi csak tőled telik. Vegyél részt az Elmebetegek Konföderációjának országos, megyei, vagy helyi ülésein. Aktívan reagálj a médiában, barátok és rokonok szájából elhangzó előítéletekkel színezett, helytelen információkra. Írj levelet a törvényhozó szerveknek, egyetértésedet fejezve ki a ráfordított támogatások növelése, az egészségügyi helyzet javítása, stb. terén. Vállalj önkéntes munkát olyan ügynökségeken, melyek az elmebetegségben szenvedők érdekében hajtanak végre feladatokat, illetve csatlakozz olyan segélyező-csoportokhoz, melyek családok és barátok megsegítésére szerveződtek. Ajánld fel segítségedet olyan családoknak, ahol hasonló problémákkal küszködnek. Vess be minden olyan különleges adottságot vagy rejtett tartalékot, amivel rendelkezel (írói adottság, filmkészítés, képzőművészet) annak érdekében, hogy megismertesd az emberekkel az elmebetegséget, és kivívd együttérzésüket.