1. Az alapnyelv 2. Az alapnyelv rekonstruálása Uralisztika 2. 09.17. 1. Az alapnyelv 2. Az alapnyelv rekonstruálása

ALAPNYELV (PL) Alapnyelv: A rokon nyelvek közös őse, melyet az őshazában beszéltek, és amelyből fokozatos szétválásokkal alakult ki a nyelvcsalád.

Létezett-e? 1/ IGEN August Schleicher - családfa-elmélet 2/ NEM Johannes Schmidt - hullámelmélet Hugo Schuchardt - szivárványelmélet

Megismerhető-e? Teljességében nem (vö. konstrukció - rekonstrukció) Létezett alapnyelv: - egy nyelv, annak minden ismérvével (dialektusok, szociolektusok, idősíkok) Rekonstruált nyelv: - a közös eredetű elemek visszakövetkeztetett (rekonstruált) alakjai a kiveszett elemek hiánya dialektusok, szociolektusok és idősíkok hiánya

Családfa

Családfa

„Nyelvcsaládkör”

„Nyelvcsaládkúp”

A finnugor nyelvcsalád

Az indoeurópai nyelvcsalád

Az PL rekonstruálását befolyásoló tényezők Időbeli távolság Későbbi konvergens fejlődések Későbbi érintkezések > másodlagos egyezések A rendelkezésre álló nyelvi anyag mennyisége

A rekonstruálást segítő tényezők Nyelvemlékek (mennyisége, kora, minősége) Nyelvtipológia

REKONSTRUKCIÓ A rekonstrukcióra alkalmas nyelvi területek kiválasztása Nem alkalmas: - expresszív szavak - gyermeknyelvi szavak - jövevényszavak Alkalmas: - (elsősorban) az alapszókincs - gr-i morfémák Cél: a rendszerszerű megfelelések feltárása és a kiinduló alak visszakövetkeztetése

A rekonstrukció elméleti alapja (a) jelentés és hangalak között nincs szükségszerű kapcsolat (b) a nyelvi változás törvényszerűsége (c) a változások rendszerszerűsége

Rekonstrukciós módszerek külső rekonstrukció (több nyelvből veszi az adatait) belső rekonstrukció (egy nyelvből veszi az adatait) filológiai módszer(nyelvemlékek alapján)

A rekonstrukció szintjei 1. hangtani rekonstrukció 2. alaktani rekonstrukció 3. a szókincs rekonstrukciója 4. mondattani rekonstrukció 5. jelentéstani rekonstrukció

1. hangtani rekonstrukció pl. száz ~ vog. sāt ~ osztj. sat ~ zürj. śo ~ votj. śu ~ mord. śado ~ fi. sata ~ lp. čuotte többségi elv a tipológiai valószínűség elve a változások valószerűségének elve a hangváltozás indokoltságának elve

(2) alaktani rekonstrukció (a gr-i morfémák rekonstruálása) Pl. *-nV Loc. rag: benn, Győrben ~ osztj. χopna ’csónakban’ ~ fi. kotona ’otthon’ (3) a szókincs rekonstrukciója = hangtani rek. + jelentéstani rek. (4) mondattani rekonstrukció (legproblematikusabb)

5. jelentéstani rekonstrukció A jelentésváltozásban szabályok nincsenek, csak tendenciák! Metafora (hölgy < ’hermelin’) Metonímia (ravasz <’róka’, nyár < ’láp, mocsár’) Jelentésbővülés (lé <’leves’, halad <’vízen közlekedik’) Jelentésszűkülés (meggy <’bogyó’, vaj < ’zsiradék’) Egyéb szempontok: - „absztrakció” hiánya (vö. hal) - konkrét > absztrakt (vö.lélek) - tér > idő - tabu (vö. mony) - művelődéstörténeti tényezők (vö. regél, fi. etelä) - független párhuzamok (vö. md oš ~ vog us ~ osztj wač ~ nyeny waa)