virágkora a 19. század első fele A NÉMET ROMANTIKA 18. század vége virágkora a 19. század első fele

„ Egyetlen irodalmat, s művelődést sem járt át annyira a romantika, mint a németet.” Németh G. Béla: Az egyensúly elvesztése. A német polgárság mely eleinte lelkesedett a felvilágosodás eszméiért, a francia forradalom radikalizálódása idején elbizonytalanodott. Bizonytalanságuk fokozta a hagyományos vallásos világszemlélet megingása, az istenhit elvesztése. Azért csodálták a középkort, mert egy olyan világ jelképét látták benne, amelyben még megvolt a világképnek az az egysége, amelynek hiányától annyira szenvedtek. A fiatal romantikus nemzedék érzelmi állapotát a szorongás hatotta át. A világ elől menekülve ismeretlen és titokzatos szépségek keresésére indultak: útjuk a lélekbelvilági felé vezetett. A valóságtól az elvágyódásuk a való világtól elfordulás volt, az irodalomnak olyan új lehetőségeit tárták fel műfaji, formai tekintetben amely a későbbi korok irodalma is hasznosíthatott.

Novalis (1772-1801) ÉLETE: Eredeti neve : Friedrich Leopold von Hardenberg Elszegényedett főúri családból Szerelmes lett egy tizenhárom éves gyermeklányba, Sophie von Kühnbe (szofi fon kűn); eljegyezték egymást. 1797- menyasszonya elhunyt tüdővészbe Érzelmére kihatott ez a veszteség: maga is vágyódott a halálra. Nem sokkal élte túl Sophie elvesztését, hamarosan elkapta a tüdőbajt.

KÖLTÉSZETE: Novalis szerint a költészetnek sok közös pontja van a misztikával, s a sejtelmes, a titokzatosat egyenesen a poézis lényegének tekintette. 1779: Himnuszok az éjszakához: legjelentősebb költeményciklusa, melyben szerelme halála feletti megrendülését írja le. A ciklusban szembeállítja a dolgos nappalok birodalmát az újbóli egyesülést ígérő éj birodalmával. Számára a szeretett nő az, aki lehetővé teszi a két világot elválasztó határ átlépését. 1802: Heinrich von Ofterdingen: regénytöredék, melyben egy ifjú költővé válását ábrázolja.Wilhelm Meisterének ellenregényeként is ismert, mert szembefordul a német klasszika művészetfelfogásával. E művében szerepel a híressé vált "kék virág", mely a romantika szimbólumává vált.

Hoffmann (1776-1822) Eredetileg Ernst Theodor Wilhelm; A német romantika egyik kiemelkedő írója, továbbá komponista, zenekritikus, karmester, jogász, grafikus és karikaturista volt. Az Amadeus keresztnevet művészi eszményképe, Wolfgang Amadeus Mozart után vette fel.

ÉLETE: Egykori Poroszország fővárosában, Königsbergben született 1776. január 24-én. Édesapja, Christoph Ludwig Hoffmann. 1767: Unokatestvérével házasságot kötött, Luise Albertine Doerfferrel . 3 gyermekük született. 1778: Szülei elváltak. Alap- és középfokú tanulmányait Königsbergben végezte. Ugyanitt kezdett jogot tanulni 1792-ben. Az államvizsgát 1795-ben tette le. Nem sokkal később nagybátyához költözött, és ott Nagybátyja lányával, Minnával 1798-ban eljegyezték egymást. 1800-ban Bírósági titkár lett Poznanban. 1802-ben felbontották az eljegyzést Minnával, röviddel ezután Maria Thekla Rorer-Trzynskaval házasodott össze. Hoffmann 1808-ban feleségével Bambergbe költözött. A bambergi színházban karmesteri állást kapott.

Az arany virág cserép (1814) Romantikus regény. Műfaja: kisregény : (A kisregény, terjedelmét és sajátosságait tekintve az elbeszélés és a regény között helyezkedik el. Az elbeszélésnél nagyobb cselekményidőt ölel fel, viszont terjedelme nem haladja meg a regényét. Ezt az irodalmi műfajt az epika műnemébe soroljuk. ) A mű 12 vigíliából áll. A mű a romantikát és a realizmust állítja szembe egymással. Anselmus szolid polgári karrierről álmodozik, egy napon azonban különös események történnek vele: az Elba-parti bodzafa lombjai között játszadozó arany-zöld kígyókisasszonyok képében betör a poézis mesebirodalma Anselmus kicsinyes gondok és szegényes örömök láncolatából álló, nyomorúságos életébe. Pontosabban: ekkor fedezi fel az életben a csodásat,a meséset, a költőit – mindazt, ami a józan hétköznapokban megrekedt filiszter számára nem létezik. Innentől megkezdődik a harc Anselmus lelkéért a két ellentétes világ: a poézis és a próza hatalmai között. Csodálatos kalandok és fantasztikus élmények után a küzdelem a szellem javára dől el: Anselmus feleségül veszi Serpentinát, s vele elnyeri a boldogságot jelképező, csodatevő arany virágcserepet.

További művei: Fantáziadarabok Callot modorába: Az ördög bájitala (1815) Diótörő és egérkirály (1816) Éjféli mesék (1817) A homokember A fogadalom Ignaz Denner A majoret A kis Zaches, más néven Cinóber

Heinrich Heine (1797-1856) Eredeti nevén Harry Heine. német romantikus költő író, újságíró Egyszerre mondják a romantika utolsó költőjének és a romantikát meghaladó realista és modern költőnek. Műveiben a német köznyelv irodalmivá vált. Politikai felfogása miatt a német hatóság nem jó szemmel nézték, ezért 1831-ben végleg Párizsba költözött.

Élete és munkássága: Pár műve: Családja kereskedelmi pályára szánta, ő azonban egyetemi tanulmányai idején az irodalom felé fordult. Már első művével, a Dalok könyvével nagy sikere volt 1827-ben. (ciklusokból álló lírai versgyűjtemény) Az irodalmi közönség kedvence lett. Kiemelkedőt alkot a ballada műfajában is, a Gránátosok (Die Grenadiere) cíművel. A költő a kötet korai darabjaiban bőven merít a német népdal motívum- és formakincséből: felhasználja a strófa szerkezeteit, nyelvi egyszerűségét, közvetlen természetességét. Ezekben a dalokban felfedezhető még a romantika egész kelléktára: az elvágyódás valamint boldog tündérházába. Pár műve: Verses kötetei: Dalok könyve (1827) Új tavasz (1828) Lírai intermezzo II. Prózája Útirajzok (1826-31) Lutetia (1854)

Heine síremléke a montmartre-i temetőben.