Analitikus szociálpszichológia Erich Fromm analitikus szociálpszichológiája Wilhelm Reich munkássága: Freudomarxizmus és szexuálpolitika

Erich Fromm analitikus szociálpszichológiája

Fromm analitikus szociálpszichológiája először a PA és marxizmus összeegyeztetésén dolgozott  mindkettő modernizálása Fromm hirdette meg az analitikus szociálpszichológia programját  „Az analitikus szociálpszichológia feladata és módszere" (Fromm, 1932) pszichoanalízis: feltárta az emberi jellem fejlődésének alapjait  „hiányzó láncszem„

Fromm analitikus szociálpszichológiája az emberek fejében lévő ideológia  gazdasági-társadalmi szféra objektív állapota  miért reprodukálódik egyéni szinten a gazdasági uralmat fenntartó represszió?  miért a fasizmus és nem a proletárforradalom diadalmaskodik Németországban? (freudomarxizmus-vita)

Fromm analitikus szociálpszichológiája adott társadalmi-gazdasági viszonyok – a család közvetítésével – kondicionálják a karakterstruktúrát  bizonyos társadalmakban: autoritásviszonyok internalizálása, tekintélynek való feltétlen engedelmesség + a kisebbségi, alárendelt helyzetben lévő csoportokra kivetített agresszió ( Freud: adott a társadalmi elnyomás a nyugati kultúrákban) analitikus szociálpszichológia feladata: a közös, társadalmilag releváns, pszichikus attitűdöket és azok tudattalan gyökereit vizsgálni

Fromm analitikus szociálpszichológiája neofreudista irányzatok és a humanista pszichológia freudi és marxi elméletek kombinációja: dogmáktól megszabadított marxizmusnak és az új utakat kereső szocialista humanizmus összeegyeztetése főbb művei: Menekülés a szabadság elől, Az egészséges társadalom, Az önmagáért való ember, A szeretet művészete, A remény forradalma, Létezni vagy birtokolni, A pusztító hajlam anatómiája

Erich Fromm (1900-1980) 1900-ban született Frankfurtban, ortodox zsidó családban zsidó értelmiségiek között tanult és nevelkedett a Szabad Zsidó Tanházban dolgozott, mellette szociológiát, filozófiát és pszichológiát tanult 1924-ben került kapcsolatba a PA-val (Müncheni Egyetemen és a Berlini Pszichoanalitikai Intézetben)  feladta zsidó vallási ortodoxiát és a marxizmus felé fordult első PA művei vallási témákkal foglalkoztak kezdettől fogva foglalkozott a gazdasági és társadalmi tényezőkkel, a büntetőjog és a büntetési rendszer szociológiájával Frankfurtban ő lett a Társadalomkutatási Intézet szociálpszichológiai projektjének vezetője

A frankfurti iskola egy iskolája a neomarxista kritikai elméletnek, társadalomelméleti kutatásoknak, és filozófiának németországi Frankfurti Egyetem Társadalomkutatási Intézet 1924-ben nyílt meg a tudományos marxizmus kutatóhelyeként, Max Horkheimer lett az igazgatója 1930-ban célja „a társadalmi élet átfogó ismerete és megismerése” volt a „frankfurti iskola” egy nem hivatalos fogalom, amivel azokat a gondolkodókat illetik, akik kapcsolatban állnak a Társadalomkutatási Intézettel, vagy akikre az hatással volt az Intézet által képviselt társadalomkritika különösen nagy hatást gyakorolt az 1960-as évek diákmozgalmára

Erich Fromm (1900-1980) 1934 május: az Egyesült Államokba emigrált, New Yorkban magán praxis 1934 – 1941: Columbia Egyetemen tanított 1940: megkapta az amerikai állampolgárságot 1950: Mexikóvárosba költözött, a Mexikói Egyetem orvosi karának különleges professzora 1956: megalapította a Mexikói Pszichoanalitikai Társaságot ötvenes évek közepétől: politikai közéleti aktivitás  amerikai békemozgalom, tiltakozás az Egyesült Államok atomfegyver-politikája és a vietnami háború ellen 1974: visszaköltözött Európába  Svájcban telepedett le 1980: szívinfarktusban meghal

Fromm analitikus szociálpszichológiája személyiségelmélete: az egyén személyiségére a tudattalan erőkön kívül a társadalmi, kulturális tényezők is jelentősen hatnak egzisztenciális háttér: ember magárahagyatottsága a társadalomban libidinózus struktúrája: biológiailag adott, de a gazdasági-társadalmi feltételekhez való aktív és passzív alkalmazkodása során jön létre  a család a mediáló közeg egy társadalom specifikus libidinózus struktúrájának lényege  az adott társadalomra jellemző karaktervonásaiban fejeződik ki

Fromm analitikus szociálpszichológiája a karakter: reakcióképződés a kisgyermekkori (pregenitális) libidókésztetésre 3 alapvető jellem: orális, anális, genitális  genitális jellem: mentes a lelki torzulásoktól  anális karakter: burzsoá-kapitalista szellem (szeretet és élvezet megvonása, együttérzés hiánya, birtoklásvágy) a tekintélyelvű családi nevelésnek köszönhetően öröklődnek ezek a vonások nemzedékről nemzedékre

Fromm szociálpszichológiai kutatása empirikus társadalomkutatás az elméleti kérdések megválaszolására: a társadalmi uralom miként vezet az emberi szubjektum deformációjához? a deformált szubjektum  „a tekintélyelvű személyiség" a fasizmus pszichológiai nyersanyaga cél: „a Harmadik Birodalom előestéjén" kimutatni e deformációk, karaktertorzulások meglétét jól körülhatárolt társadalmi csoportok körében  a német munkások és alkalmazottak tömegeiben

Fromm szociálpszichológiai kutatása a vizsgálat célja: a munkások és alkalmazottak véleményeinek, életformáinak és beállítódásainak megismerése kérdőív: 271 kérdés  politikai meggyőződés, általános világnézeti kérdések, sajátos jellemvonások, család és tekintély, szabadidő felhasználása egész kérdőív összes válaszából  karakterstruktúra megalkotása két ellentétes karaktertípus: 1. autoriter = tekintélyelvű-szadisztikus 2. radikális = forradalmár-genitális

Fromm karakterológiája Az egyik típus: kiakasztott képek családi fotográfiák, égetett famunkák vagy háborús ábrázolások a modern építészetet csúnyának találta, úgy vélte, hogy a sorsáért mindenki maga felelős, általában úgy találta, hogy a gyereket nem kell szexuálisan felvilágosítani és a nevelés nem nélkülözeti a verést

Fromm karakterológiája A másik: politikai vezetők képét akasztotta a falra, a modern lakótelepeket szépnek találta, aki szerint az egyén sorsáért a társadalmi feltételek és a nevelés felelősek, hajlott a szexuális felvilágosításra és a testi fenyítés ellenfele volt

Az autoriter típus hatalommal való azonosulás, a saját vágyak elfojtása és agresszió más csoportokkal szemben „Ha e jellem hatalmat érzékel, szinte automatikusan tisztelnie és szeretnie kell azt. (…) Boldog, ha parancsot követhet, feltéve, hogy e parancsok olyan hatóságtól származnak, amelynek van hatalma (...), de amelyet ugyanezért tisztelhet és szerethet.” készként fogadja el a hatalmi-elnyomó berendezkedést: „A sorshoz való igazodás a mazochista heroizmusa, a sors megváltoztatása a forradalmáré.”

Fromm karakterológiája nem besorolható emberek: a köztes vagy ambivalens típus akkori weimari köztársaság társadalma: 1. autoriter típus ~ náci és más jobboldali pártok hívei 2. radikális típus ~ baloldali pártok tagjai kutatás eredményei  a politikai hovatartozás és a személyiségstruktúra összefügg egymással

Fromm szociálpszichológiai kutatása a kutatás kritikája: módszertani hiányosságok nem ad magyarázatot a német munkásmozgalom válságára és a fasizmus jelenségére túl erős összefüggés feltételezése a jellemstruktúra és a politika és kulturális viselkedés között autoriter tendenciák a baloldaliaknál, radikális beállítottság a jobboldaliaknál érdeme: újrafogalmazza az empíria és az elmélet viszonyát a társadalomkutatásban

‘Az anyajog elméletének szociálpszichológiai jelentősége’ anyajogú társadalom: pozitív értékek (demokratikus, spontán, feltétlen szeretet)  patriarchális uralom: pszichológiailag az apa tekintélyén, az Ödipusz-komplexuson, a bűntudaton, és túlszabályozott felettes-én elfojtó működésén alapszik, gazdaságilag a magántulajdonon az autoriter jellem ~ patricentrikus lelki struktúra  matricentrikus alkat: érett, autonóm én matricentrizmus  marxizmus pszichés bázisa: szükségletek szerinti elosztás, a személyiség harmonikus kibontakozásának szocialista elmélete

A tekintély elleni lázadás két formája ‘A Tanulmányok a családról és a tekintélyről’ fennálló tekintély megbukik, de a tekintélyelvű struktúra megmarad tekintély megdőlése  az autoriter karakterstruktúrára jellemző szadomazochisztikus tendenciák megszűnése vagy gyengülése  autonóm és integrált személyiség, szilárd én  nincs szüksége egy felette hatalomtól való függésre, szabadságot pozitív tartalommal tölti meg

Menekülés a szabadság elől (1941) a szabadság két típusa: pozitív szabadság: valamire való szabadság  jogosultságokat, lehetőségeket jelent, megvalósulási lehetősége a szeretet, a humánus eszmények, és az önmegvalósításra alkalmas munka negatív szabadság: a szabadság a magára hagyatottság és elidegenedettség metaforája, szabadulás valamitől valódi szabadságra való képesség: társadalmi-gazdasági feltételeken múlik

Menekülés a szabadság elől (1941) háttere: elszakadás az elsődleges köteléktől  szabadabbá válás, együttjár az elszigetelődéssel, bizonytalansággal, az ismeretlentől való félelemmel, és a szorongással  szorongás oldására: másodlagos köteléket keres az ember (vallási, társadalmi, kulturális stb. okból való kapcsolódás egy csoporthoz)  valahová való tartozás oldja a szorongást, de a csoportnak való alávetettséggel is jár  a szabadság elvesztése autoriter magatartás: mazochista és szadista törekvések a magány és gyengeség elviselhetetlen érzésétől való megszabadulás érdekében  individuális éntől való megszabadulás  tekintélyelvű karakter torz menekülési mechanizmus eredménye autentikus lét lehetősége bármilyen társadalomban  egyén választása

Az orvos rejtett szadizmusa élesen kritizálta Freudot  személyisége: autoriter, patriarchális, érzelmi hidegség, elvakították személyes ambíciói  elmélete: az ember egzisztenciális problémáit biológiai szükségletek problémáivá redukálja (elvette az Ödipusz komplexust és halál ösztönt)  pszichológia kulcsproblémája nem a szükségletekben rejlik, hanem a személyiségnek a világhoz fűződő sajátos viszonyában a pszichoanalitikus terapeuta kívülállása, értékítéletektől való tartózkodása, szenvtelensége ~ burzsoázia tolerancia  a konfliktusok elmosása, a status quo fenntartása  a semlegesség maszkja: leplezi az orvos rejtett szadizmusát

Ferenczi rehabilitálása Fromm Ferenczi elméletét és személyét látta a PA megújítására legalkalmasabbnak  Ferenczi aktívabb, érzelemtelibb, elfogadóbb, az együttműködést és kölcsönösséget jobban előtérbe helyezi Freudnál. Fromm szerint Ferenczi felismerte a Freudétól eltérő technika szükségességét, de félt elszakadni PA megalkotójától Jones történetírói módszerének kritikája: a történelem sztálinista újraírásához hasonlította a PA kritikája: önmagába zárt totalitariánus mozgalom

Fromm értékelése kritika: azt feltételezi, hogy a boldogság és lelki egészség egy alapvetően represszív társadalom keretein belül, a fennálló radikális megváltoztatása nélkül is elérhető szakított Freudnak a szexualitás elsőbbségét hirdető felfogásával és biológiai determinizmusával differenciált (biológiai, történelmi, társadalmi) személyiségelmélet ideológusként: humanista megközelítés, tömegkultúra, háború elleni felszólalás szocializmus koncepciója: önmegvalósító ember és az önigazgató társadalom eszméjén alapuló demokratikus szocializmus eszméje, kritizálta a kelet-európai kommunista rendszereket „Birtokolni vagy létezni” c. könyvében (1976) idealizált világképe + pszichoanalízis és marxizmus szintézise nem valósulhatott meg, de hatása megmaradt  társadalomlélektani törekvések (Frankfurti Iskola), filozófia, közgazdaságtan, és pedagógiai mozgalmak, szolidaritási akciók

Wilhelm Reich munkássága: Freudomarxizmus és szexuálpolitika

Wilhelm Reich munkássága: Freudomarxizmus és szexuálpolitika   egyéni elfojtásról szóló freudi pszichoanalízis a társadalmi elnyomásról szóló marxista társadalomelmélet freudomarxista irányultságú szociálpszichológia

Wilhelm Reich munkássága: Freudomarxizmus és szexuálpolitika elméletének és munkásságának központjában: a szexualitás  szexuálisan kiszolgáltatott társadalom   okai következményei

Wilhelm Reich (1897-1957) született: 1897 Dobrzynica német kultúrájú asszimiláns zsidó család családi tragédiák: korán árva lesz német gimnázium Czernovitzban 1916-1918: katonai szolgálat I. világháború után Bécsben orvostanhallgató 1919: megismerkedik Freuddal 1920: tagság a Bécsi Pszichoanalitikus Egyesületben jó nevű fiatal pszichoanalitikus lesz Bécsben 1927: csatlakozik az osztrák munkásmozgalomhoz 1930: Berlin – Német Kommunista Párt  SEXPOL mozgalom

Wilhelm Reich (1897-1957) 1933: kizárás a kommunista pártból (‘A fasizmus tömegpszichológiája’ miatt) és a Nemzetközi Pszichoanalitikus Egyesületből (baloldali nézetei miatt) 1933-39: emigráns élet Skandináviában 1939 emigráció az Egyesült Államokba New York: New School of Social Research tanára (pszichoanalitikus orvostudomány) 1942 – Maine: orgon labor (Organon)  orgonsugárzás – rákkutatás (orgonterápia) 1954: feljelentés a Food and Drug Administration által kuruzslásért 1957: börtön, szívrohamban hal meg

Reich Bécsben: orgazmus és karakter szexológia szeminárium  Freud  pszichoanalízis  szexuális zavarban szenvedők analízise  szexuálökonómiai elmélet: orgasztikus potenciál hiánya/zavara  neurózis: szexuális energia megrekedéséből fakadó szorongás  genitalitás korai elfojtása a hátterében analitikus terápia célja: orgasztikus potenciál helyreállítása a megrekedt energis genitális úton való levezetésével új szexualitásdiskurzus kialakítása  PA radikális átalakítása (önismereti modell háttérbe szorítása) biológiai bázis (szexuális ösztön)  Freud szándékának megvalósítása (PA, mint természettudomány)

személyiségtorzító és A tömegek szexuális nyomorának háttere: represszív társadalmi-politikai-gazdasági berendezkedés erkölcsi normarendszer emberellenes vonásai családi elnyomás  személyiségtorzító és pusztító hatás

Reich Bécsben: orgazmus és karakter szocializáció: ösztönvágyak  társadalmi követelmények konfliktusa  elfojtás  tünet  torz védekezés: karakterpáncél  tömegpszichológiai mozgalom: társadalmi torzulások + egyéni patológia családi viszonyok + tekintélyelvűség „a karakterstruktúra nem más, mint egy adott korszak szociológiai folyamatainak kikristályosodása”

Reich Bécsben: orgazmus és karakter karakteranalízis : „a legkülönfélébb módon megnyilvánuló ellenállásoknak az én állandósult jellemvonásaiként való értelmezése”  karakterstruktúra kialakítása:   szexuálökonómiai egyensúly karakterpáncél nélküli ember genitális karakter neurotikus jellem libidórögzülés  szorongás  reakcióképződés  nárcisztikus, szadomazochisztikus tünetképződés  alárendelődő + autoriter személyiség

Reich Bécsben: tömegpszichológiai mozgalom I. világháború  tömeges háborús neurózis  analitikus poliklinikák 1927. július 15: bécsi munkástüntetés hatására csatlakozás a baloldali politikai mozgalomhoz 1928: Sozialistische Gesellschaft für Sexualberatung und Sexualforschung szexuálpolitika: gazdasági kizsákmányolás mellett a represszív szexuálmorál felelős a kapitalista gazdasági-társadalmi rend fennmaradásáért  PA szerepe: kifejezi a társadalom szexuális elnyomását és küzd ellenük

Reich Berlinben: Sexpol mozgalom 1930: Berlinben kedvezőbbek a feltételek az elképzelések megvalósításához támogatás a KPD értelmiségi szárnyának részéről 1931: Deutsche Reichsverband für Proletarische Sexualpolitik (SEXPOL) „…abból a célból alakult, hogy a szexuálreform-mozgalmat, amely addig apolitikus és szétforgácsolt volt, egységes vezetés alatt egyesítse, osztályszerű, forradalmi tartalommal töltse meg, és céltudatos szexuálpolitikai platformra helyezze” programnyilatkozata megfelelt a kommunista mozgalom jelszavainak, célkitűzéseinek

Reich Berlinben: Sexpol mozgalom szexuális felszabadulás  tömegnyomor felszámolása szexuális elnyomás  függőség erősítése  forradalmi célok elnyomása szociálpolitikai reformok: ingyenes fogamzásgátló eszközök, anya- és gyermekvédelem, szexuális és mentálhigiéniai központok, olcsó bérű munkáslakások építése  modernizációs törekvések

A fasizmus tömegpszichológiája (1933) a fasizmus a kispolgárok tömegmozgalma, patriarchális uralom személyiségtorzító hatásai  kizárás a kommunista pártból (és az analitikus egyesületből) mű célja: karakterológia + tömegpszichológia összekapcsolása

A fasizmus tömegpszichológiája (1933) család  karakter  fasizmus „a fasizmus ideológiája azokra a torz szükségletekre épít, amelyek az elfojtott s mégis folyton kísértő szexualitásból táplálkoznak” autoritás + lázadás kombinációja  fasizmus térnyerése

Reich 1933 után Nemzetközi Pszichoanalitikus Egyesület „marxista ellenzékének” aktív tagja: „Freuddal Freud ellen”  kizárás kiábrándulás a Szovjetunió szexuálpolitikájából és szocializmusból  „munka-demokrácia”: autonómia és önigazgatás antipolitikai álláspont hirdetése szexuálökonómia továbbfejlesztése: természetvallás és orgonómia

Reich munkásságának értékelése Reich személye: őrült kuruzsló vagy tudományos zseni? levezethető-e a fasizmus egyetlen társadalmi rétegből? kompakt fasiszta személyiségtípus kialakítása  Hitler „új embertípus” álma igazolódik személyiségtípusok azonosítása és ellenük való harcolás  alaphelyzet és kontextus feltérképezése szexuális felszabadítás  társadalmi- gazdasági felszabadulás? hatás hirdetése  diákmozgalmak test szerepe a pszichoterápiában  Gestalt terápia, szomato-pszichoterápia

Erich Fromm analitikus szociálpszichológiája és Wilhelm Reich munkássága Erich Fromm: Menekülés a szabadság elől. Akadémiai Kiadó, Bp. 1993. Erich Fromm: A tehetetlenség érzéséről. Thalassa 17. 2006, 2-3. 71-94. old. Erős Ferenc: Analitikus szociálpszichológia , 191-222. old. Wilhelm Reich: Pszichoanalízis és szocializmus. Thalassa 17. 2006, 2-3. 61-70. old. Erős Ferenc: Analitikus szociálpszichológia. 109-166. old.