szemiot i ka

III. ELŐADÁS A szemiózis – A jelhelyzet A szemiózis fogalma Két szemiózis-koncepció A szemiózis szintjei és dimenziói

1. a szemiózis fogalma szemiózis: jelhelyzet vagy jelfolyamat A szemiózis az a folyamat, amelynek révén a dolog jellé válik – jelfolyamat.

1.1 a szemiózis folyamatai logikai jelölés – szemiózis nyelvi jelölés – szemiózis szemantikai jelölés – szemiózis kulturális jelölés – szemiózis (Voigt: 1977)

1.1.1. logikai szemiózis S A J Ó Egy élőlényt egy fogalommal helyettesítünk – egy konkrét élőlény helyett egy általános kategóriát alkalmaztunk: élőlény = kutya ez a logikai jelölés.

1.1.2. nyelvi szemiózis S A J Ó A fogalom helyett egy szót mondunk: kutya = Sajó ez a nyelvi jelölés.

1.1.3. szemantikai szemiózis S A J Ó A szót egy névvel helyettesítjük: egyediesítjük – a név a jelentésnek egyedi, személyes vonásait hordozza. Sajó = „az én borzas szeleburdi Sajóm” ez a jelentéstani, értelmi jelölés.

1.1.4. kulturális szemiózis S A J Ó A kutya egy folyó nevét viseli: magyar műveltségi sajátosság (macskák nem… veszettség ellen, „babona”) Sajó = Sajó (kutya) (Tisza mellékfolyója) ez a kulturális jelölés.

1.1.5. szemiózis újra S A (R G A) (T E N G E R A L A T T) J (A R) Ó

1.2. A jelhelyzet megváltozik a dolog helyzete – nem önmaga, hanem a viszony számít a viszonylényegűség: ugyanaz a létező egyik viszonylatban dologi identitással, önazonossággal rendelkezik, másrészt viszont más létezők helyébe kerülve eltérő (helyettesítő) identitással bírhat

2. Két szemiózis-koncepció Peirce szemiózis-felfogása Morris szemiózis-felfogása (van több is: Sebeok, Polanyi, Eco...)

2.1. Peirce szemiózis-felfogása A jelviszony hármas viszony, ami a jel – tárgy – értelmező viszonyból tevődik össze.

2.1.1. Peirce hármas jelviszonya a.) állandó dinamikus cselekvési szituáció – kölcsönhatások: jelfolyamat b.) hármas viszony (háromság): 3 szubjektum A – B, B – C, C – A - jel - jel tárgya közvetett viszony - jel értelmezője Tovább nem bontható elemi viszony – háromosztatú logika (trichotomikus) c.) jel – tárgy – értelmező : jelviszony!

2.1.2 jelekben gondolkodás Bármilyen gondolkodási aktus csakis jelek általi gondolkodásként valósul meg. Gondolkodás: szerkezetileg és folyamatszerűségében: jelhelyzet „A gondolt tárgy, a gondolati jelentéstartalom, valamint ennek nyelvi megjelenítése egyazon aktusban képződik és egyazon szerves folyamat mozzanataiként tartoznak egymáshoz.” A hármas jelviszony egyszerre érvényesül: NEM lehet kéttényezős viszonyokra lebontani!

2.2 Morris szemiózis-felfogása Peirce háromosztatú felfogásának továbbfejlesztése G.H. Mead cselekvéselemzése szerint (behaviorizmus)

2.2.1 Morris és Mead összevetése Cselekvési szituáció ≈ Jelszituáció érzéki inger jel (S) cselekvő - - - cselekvés . . . . tárgy interpretáló - - - interpretáns (I) . . . deszignátum (D)

2.2.2. A morrisi szemiózis meghatározása „három (vagy négy) tényezőből áll: abból, ami jelként szerepel, abból, amire a jel vonatkozik és abból a jel értelmezőjére gyakorolt hatásból, amelynek következtében a szóban forgó dolog a jelértelmező számára jellé válik” (Veress p. 49)

2.2.3. Morrisi jelhelyzet Jelölő (S) JEL Interpretáns (I) Deszignátum (D) „S D-nek a jele I számára oly mértékben, hogy I számot vet D-vel S jelenléte következtében.” JEL

2.2.3. Morrisi jelhelyzet - példa Mit jelent a fentebbi kijelentés? mókus hangja (S) (I) kutya - - - viselkedés mókus (D) „A mókus hangja a mókus-nak a jele a kutya számára oly mértékben, hogy a kutya számot vet a mókus-sal a mókus hangja hallatán.” JEL

2.2.4. a szemiózis funkciója: közvetítés (kommunikáció) jelek: közvetítő funkció megmutatkozás minden cselekvési szituáció egyben jelhelyzet is - - - jelfolyamat! ugyanez fordítva is érvényes szemiotikai szituáció!

2.2.5. a szemiózis, mint megkülönböztetés tárgyhoz való viszonyulás lehetősége tárgy megkülönböztetése a környezetétől viszonyuló ön-megkülönböztetése viszonyulása tárgyától

2.2.5.bis a szemiózis mint megismerés! jelentésadás: a megismerés általános formája - a jelek felismerése és értelmezése (Polányi)

2.2.6 jeles megkettőződés A dologi létezők jelek általi megkettőződése! DE nem határolható el élesen a jelek világa és a dologi világ, mint két különálló léttartomány „A két világ között határok állandó mozgásban vannak és átjárhatók. A dologi világból állandóan kiemelkednek létezők azáltal, hogy jelhelyzetbe kerülnek, miközben a jelhelyzetből kilépő létezők visszahullnak a dolgok világába.” (Veress: p. 53)

2.2.7. szemiózis feltételezettsége Jel fennállása jelhordozót Deszignátum jelölt dolgot feltételez Interpretáns interpretáló szubjektumot

2.2.8. jelhelyzetek sokfélesége I – S – D rendszer: Nincs merev, rögzített jelkapcsolat! egy S – több D egy S – több I több S – egy D több S – egy I mindezekhez még: S – S kapcsolat : jel – jel viszony implicit módon: bármely S – D v S – I kapcsolat :: S – S kapcsolat – a végtelenségig explicit módon: minden jel viszonyban áll más jelekkel! – ez teszi lehetővé a jelhasználatot, a jelek megértését… pl. levél, Petőfi

3. A szemiózis szintjei és dimenziói A szemiózisnak több szintje – azaz jelviszony értelmezési fokozata és dimenziója – azaz jelen belüli elemek egymás közötti viszonyát meghatározó rendszere létezik.

3.1. A szemiózis szintjei A szemiózis szintjei – egymásra és egymásba épülnek a szemiózis alapszintje: létezőket relációs tulajdonsággal felruházó folyamat a szemiózis metaszintje: a jelfolyamatot leíró újabb jelfolyamat

3.1.b. a szemiózis szintjei kibontva A szemiózis alapszintje: Ez lenne a tulajdonképpeni szemiózis, amiről idáig is szó volt. Ebben az összefüggésben a szemiózis minden komponensének a szemiózison kívüli dologi jellege van. A szemiózis metaszintje: A szemiózis alapszintjére egy újabb jelfolyamat építhető. De magát az alapszintet is jelölhetem egy másik jellel, maga az alapszint is válhat deszignátummá egy újabb S számára. És így tovább a végtelenségig. A szemiózis második szintje úgy viszonyul az első szinthez, mint az első szint a dologi létezők világához. A szemiózisnak ezt a második szintjét metaszintnek, ezt a második jelfolyamatot metaszemiózisnak nevezik. A metaszemiózis lényege a már működő jelfolyamat újbóli leírása.

3.2. A szemiózis dimenziói jel – jel viszony: formális – szintaktikai dimenzió jel – tárgy viszony: jelentés – szemantikai dimenzió jel – értelmező viszony: használat (és értelmezés) – pragmatikai dimenzió

3.2.1. szintaktikai dimenzió jel – jel kapcsolat formális vonatkozásai : minden jel kapcsolatban áll – RENDSZER! minden jel kapcsolatban áll más jelekkel – potenciális minden jel elsődlegesen önmagával áll kapcsolatban: JEL :: eleve kapcsolat – min.

3.2.2. szemantikai dimenzió Szemantika – Mit jelöl a jel? Minek a jele a jel? A jel referenciája – ugyanazon folyamat két aspektusa! deszignátum – jelentéshordozó funkció: a jel egy jelentéstartalmat jelent – deszignál a jelnek jelentése van denotátum – jelölő funkció: a jel egy dologi tárgyat jelöl – denotál a jelnek dologi tárgya van Jelentés nélküli jel nem jel, csupán csak a jel szintaktikai lehetősége!

3.2.3. pragmatikai dimenzió Pragmatika – jelértelmezés és jelhasználat kommunikáció folyamata - - - hermeneutikai vonatkozás!!!

3.3. dimenziók összefüggése „A szemiózis dimenziói egymásba épülnek: a szintaktikai értelemben lehetséges jel szemantikai értelemben valóságossá válik azáltal, hogy jelentéstartalommal telítődik, pragmatika értelemben pedig működőképessé válik, amennyiben jelként fogják fel és jelként használják.” (Veress: p. 59)

3.4 más dimenziók

3.5.1 más elméletek (Ujlaki) 1. A jelek funkciója nem csupán a kommunikáció, az ismeretközlés, hanem a jelek kulcsszerepet játszanak az emberi megismerésben. 2. A jelek a megismerés eszközei, ezért osztályozásuk során nem indulhatunk ki a jelek önmagában vett tulajdonságaiból, hanem használatukban kell megragadni őket. 3. Az elme számára az egyik tárgy a másik jelévé válhat. 4. A jelek nem tükrözik a valóságot. 5. A jelek által hozzuk létre elménk tárgyait. 6. A jelek elme-függő létezők.

4.1 kódok

4.2. szintagmák és paradigmák

3.5.1 más elméletek (Ujlaki) 1. A jelek funkciója nem csupán a kommunikáció, az ismeretközlés, hanem a jelek kulcsszerepet játszanak az emberi megismerésben. 2. A jelek a megismerés eszközei, ezért osztályozásuk során nem indulhatunk ki a jelek önmagában vett tulajdonságaiból, hanem használatukban kell megragadni őket. 3. Az elme számára az egyik tárgy a másik jelévé válhat. 4. A jelek nem tükrözik a valóságot. 5. A jelek által hozzuk létre elménk tárgyait. 6. A jelek elme-függő létezők.

3.5.2 más elméletek (Ujlaki) 7. A képzelet és az érzékek által létrehozott jelek szerepe a megismerésben ugyanolyan jelentős mint az intellektus jeleié. 8. Az emberi és az állati jelhasználat eltérése elsősorban a mesterséges jelek mesterséges mivoltának felismerésében gyökerezik. 9. A társadalmi, kulturális jelhasználat feltétele az érzéki, természetes tárgy- jelek felismerése, s erre épül a mentális jelek használatának képessége. 10. Az emberi jelhasználat során az elme hallgatólagos, képzeleti, észleleti területe összekapcsolódik az intellektuális műveletekkel, tehát az explicit tudás területével. 11. A természetes és a mesterséges jelek szembenállása nem állandó: a természetes jelekről adott kontextusban felismerhetővé válik, hogy mesterségesek, míg fordítva az eredetileg mesterséges jelek lesüllyednek a hallgatólagos tudás területére, és így természetessé válnak.

Könyvészet, források: FÜLÖP Géza: Az információ, Budapest-ELTE, 1996 (II), 112-115 HORÁNYI Özséb – SZÉPE György: A jel tudománya. Szemiotika, General Press, 2004 (II) MORRIS, Ch. William: A jelelmélet megalapozása (in HORÁNYI) PEIRCE, Charles Sanders: A jelek felosztása (in HORÁNYI) VERESS Károly: Filozófiai szemiotika, Stúdium, Kvár, 1999 VOIGT Vilmos: Bevezetés a szemiotikába, Loisir, 2008, 15-24, (Gondolat, 1977) UJLAKI Gabr.: A jel és a megismerés, Polanyiana 1993.3/3.70- 85.http://www.kfki.hu/chemonet/polanyi/