FÖLDRAJZINÉV-ÍRÁS 4. előadás Tájnevek Faragó Imre FÖLDRAJZINÉV-ÍRÁS 4. előadás Tájnevek

TÁJNEVEK A tájnévadás a magyar nép egész történetét végigkísérő, végeredményben napjainkig zajló és tovább folytatódó folyamat. A tájnévrendszer alakulása része a magyar nyelvfejlődésnek, s kívülről ugyanazok a történelmi és kulturális tényezők formálják, mint a nyelv egészét. A tájnevek fejlődési folyamatában a kezdeti mennyiségi változásokat a XX. század második felében már minőségiek is követték. A tájnevek életrajzánál elsődleges fontosságú adat, hogy megjelenésük és életük az elmúlt korok folyamán egészen a XVIII-XIX. századig – a többi földrajzi névhez hasonlóan – természetes volt. Mivel ez a névcsoport már nagyobb területeket jelöl, amely területek valamilyen jellemző természeti, vagy társadalmi jellemzővel bírnak, megjelenésük kezdetben sokszor szigetszerű, lehatárolásuk nem mindig egyértelmű. E névtípus konkrét lehatárolása, amely tudományos kutatások eredményeként született meg, a XX. század vívmánya.

A tájnévadás indítékai Az ember és a táj kapcsolata nem csak kölcsönös egymásra hatásból áll. Miközben az ember hasznosítja a természet adta értékeket, művelésbe vonja a tájat, igyekszik a maga hasznára, fenntartására fordítani, azzal is magához hasonlítja, hogy nevet ad neki. A magyar honfoglalást egyidejűleg kísérte a tájnévadás, még akkor is így van, ha annak írásos dokumentumai töredékesen maradtak fönt. A névadás indítékai sokfélék. Tükrözik a földrajzi viszonyokat, tanúskodnak a történeti múltról, eltűnt népek, néptöredékek emlékét őrzik, vallási, társadalmi, gazdasági különbségekre és jellegzetességekre hívják fel a figyelmet. Mindebben nagyon sajátságos szemlélet mutatkozik meg, ezért a névadás éppolyan jellemző egy népre, mint a környezet fizikai alakítása és a vele összefüggő életmód: tanúskodik sajátos nyelvszemléletéről és gondolkodásáról. Különösen szembetűnő, hogy hasonló földrajzi helyzetekben azonos nevet adnak azok az emberek, akik a nagy térbeli távolságok miatt valószínűleg semmiféle személyes kapcsolatban nem állottak egymással.

A magyar népi tájnevek száma A magyar nyelvterületen mintegy 200-220 olyan tájnevet ismerünk, amelyek többnyire lakott és művelt vidékeket jelölnek vagy jelöltek, egyben ki is rajzolják a jelenben és az elmúlt évszázadokban magyarok lakta területeket, valamint a magyar államiság határait. A számbeli bizonytalanság oka, hogy a tájnevek többsége ugyan szívósan tovább él a nyelvben, mégis vannak, amelyek már kivesztek, vagy épp mostanában halványodik használatuk. A tájtagolódás A táji- és tájegységi nevek állományában jelölési nagyságrend szempontjából három, egymással jól összefüggő szintet különböztet meg a néprajztudomány. Első szint: nagytájak Második szint: tájak, vidékek Harmadik szint: határrészeket jelölő nevek, határnevek

A táj • A földfelszín több szempontból egységes, a környező területektől (tájaktól) különböző része. • A szomszédos területektől elkülönítő tájalkotó tényezők: – természeti (domborzat, éghajlat, növényzet) – társadalmi (településhálózat, gazdálkodás) – történeti (letűnt államalakulat, volt közigazgatási egység) – néprajzi jellegű tényezők (etnikai, etnográfiai, vallási) Összességében az egyes tájalkotó tényezők együttese adja meg egy táj sajátos arculatát. A tájhoz szervesen hozzátartozik az ember is, hiszen sok táj jellegzetes vonásai vagy neve az ott élő ember munkája nyomán vált egyedivé (pl.: Ír-sziget, Kiskunság stb.). Minden táj regionális földrajzi egység, amelyek különböző szinten kisebb egységekre bonthatók. Az egyes tájak elkülönítésénél más-más szempontok figyelembe vétele alapján változó tájhatárok jöhetnek létre. Az elkülönített tájakat – amelyeket a térképen nevekkel (vázlatos területábrázolással) teszünk jól láthatóvá – tájbeosztások (természeti, néprajzi, történeti-földrajzi) alapján kartografáljuk.

A magyar tájnevek gyökerei Fennmaradt nyelvünkben olyan földrajzi név jellegű szóösszetétel, amely már a nyelvtörténeti ősmagyar korban, tehát a honfoglalást megelőző időszakban keletkezett. Ez a szó, az Etelküzü (Etelköz) kétségtelenül tájnévnek tekinthető. A természeti tájak neveiről vannak már adatok az Árpád-korból. Ekkor a nevek egy részére jellemző, hogy mai értelemben véve földrajzi köznevek voltak. A Kárpátok lánca, vagy az Erdélyi-középhegység magyarul egyformán Havasok néven neveztettek. Hasonló elnevezés volt a Duna–Tisza közére a Homok, amely talajtani adottságokból kapta nevét, vagy a jó termőföldű Mező, amely a mai Maros–Körös közét, illetve a Maros síkságát jelölte. A magyar népnyelv egyik legősibb névtípusa a víznév + köz típus vált tájnévrendszerünk névtani alapjává. A folyók összefolyásakor létrejövő, általuk közrefogott, sajátos arculatú árvízjárta területeket jelölő „köz” végződésű név, jellemzően magyar tájnévtípus. Minden nagyobb folyóvizünk „köze” névvel bírt. A Csallóköz, az azóta feledésbe merült Vágköz, a Csilízköz, a Bodrogköz, a Sárköz, a Muraköz, a Szamosköz, a Temesköz mind-mind élő neveink már ekkor.

A magyar tájnevek gyökerei A hegysorok között elnyúló folyóvölgyeket a folyónév + melléke, vidéke, völgye összetétellel jelölték. Ugyanakkor sokszor maga a folyónév szolgált az ilyen vidékek nevéül: Barca, Kalota, Kászon, Kölesér, Körös, Csík, Gyergyó. Ezek egy része a későbbiekben átváltozott: -ság, -ség képzővel vagy valamilyen utótaggal bővült: Barcaság, Körösvidék. Más nevek alakja is változásokon ment keresztül: az Ormánközből Ormánság, a Körösközből Bihari-sík, a Kemejből Nagykunság lett. Az ómagyar tájnévrendszer jellegzetes tagja még az alacsonyabb hegysorokat, dombsorokat jelző Erdőhát, a hegységek előterét jelölő Hegyalja. Hegységeink egytagú tulajdonnevei részben már ekkor kialakultak. Élt a Mátra, a Bükk, a Bakony, Vértes, Pilis nevünk, de vannak olyan hegyvidékek amelyek neve azóta jelentősen átalakult. A ma Cserhátnak nevezett középhegységünk azidőtájt Bolhád, a Gerecse Rögös-erdő, a Selmeci-hegység Sarkoscser, a Réz-hegység Igfon, a Tátra Turtur alakban fordul elő. A lakatlan zárt magashegységi erdőségek az erdő szóval alkotott összetételek jelölték. A mocsaras területek leginkább a Sárnak és a Hannak nevezték.

Tájnevek az Árpád-korban Legfontosabb nagytájneveink kialakulása az Árpádok korára tehető. Ezek között időrendi sorrendben első az Erdély szavunk. A szó az Erdő elü – erdé el szerkezetből keletkezett és jelentése „erdő elve, erdőn túli vidék”. Ez esetben az erdő, az akkor lakatlan zárt magashegyvidéki szigethegységet jelölte, amely a Király-hágó két oldalán, válaszfalként magasodott a medencében megtelepedett magyarok keleti terjeszkedése felé. A nagytáji névrendszer tovább differenciálódott az Alföld és Felföld nevek megjelenésével. Előbbi már a XIII. században megjelent, de nem a mai tartalommal. Kezdetben a Száva és a Duna vonalától délre fekvő területeket jelölték vele, Tinódi az alföldi vitézekről szóló dalaiban még a déli végeken harcolókat érti alatta. A Felföld név a XV. századtól adatolható. A honfoglalástól évszázadokon keresztül csak Alsó- és Felsőországot használtak megjelölésként, tekintet nélkül az ország ókori és kora középkori történelmi részeire (Pannónia, Jaziga, Dácia), a Felföld és Alföld megjelölések ezek helyébe léptek. Az Alföld a „jazigok földje” volt Pannónia és Dácia között mindaddig, amíg a Római birodalom határa a Duna volt. Ennek megszűntével és a Kárpát-medence állami egységgé válásával szorultak ki a latin nevek a tájnévrajzból. Ezek használata még az Árpád-korban is – mint „tudományos nevek” előfordult, de folyamatosan halványult. Annak ellenére, hogy az Alföld, Felföld, Pannonföld földrajzilag jól körülírt tájegységek, utóbbit a magyar, viszonyításon alapuló Dunántúl váltotta fel.

Tájnevek az Árpád-korban A tájnevek egy részére annyira jellemző -ság, -ség képző a XIII-XIV. században még szerény mértékben fordul elő. A Barca, Nyír, Ormán, Szilágy stb. mellett már megjelenik a Szilágyság, Nyírség, Lakság, Csernecség. Adatok vannak a mindvégig képzős Őrségre, Mezőségre és már a XVI. században megjelenő Szerémségre. Az Árpád-korban kialakult természeti neveink a középkor folyamán tovább bővültek. Az elnevezések változtak is, megjelent a magyar nyelvben a Kárpátok földrajzi név, sok természeti táj társadalmi eredetű nevet kapott (Kunság, Jászföld, Somogy stb.). A török hódoltság alatt folyamatosan gyarapodott tájnév kincsünk. Az ország lakosságának nemzetiségi megváltozása következtében egyre több népnévből képződő név jelenik meg. Létrejönnek az Oláhság, Oroszság, Németség és Tótság nevek. A korábban kialakult nagytáji szemlélet és a nagytáji nevek megszilárdultak. Érdekes momentum, hogy a török terjeszkedés elől délről menekülő emberek egyre nagyobb számban kapják az Alföldi családnevet. Az Alföld név jelentése egyre inkább észak felé húzódik és ekkor éri el mai kiterjedését. A Felföld névnek egyfajta mellékjelentése is kialakult: egyes forrásokban a mai Felvidék és a Dunántúl alkotják a Felföldet. Az irodalmi nyelvért folyó harcban ugyanis két fő területi nyelvváltozat a dunai és a tiszai vetélkedett. A dunai változatot felföldizmusnak, a tiszait alföldizmusnak nevezték.

A nagytájak nevei a XVII. században A nagytájak nevéhez kapcsolódik, hogy megjelennek a folyókhoz kapcsolódó térbeli viszonyítást mutató neveink. A helyhatározói szerepű Dunán túl, Tiszán túl, Duna–Tisza között, Száva–Dráva között megjelölések gyakran előfordultak levelezésekben. Érdekes jelenség, hogy amíg a Dunántúl és Tiszántúl nevek csak a XVIII. században jelennek meg, addig a Dunán túl való föld és a Tiszán túl való föld meghatározások már a XVI. században ismertek. A XVI-XVIII. században jelentősen előretörtek a -ság, -ség képzős nevek. (Őrség, Mezőség, Kunság). Bár tovább éltek a Barca, Szilágy, Nyír, Hany képzetlen formák, az írásbeliség már az Erdélység, Gyepelség, Cserehátság, Erdőhátság képzésekkel jelentkezett.

A tudományos tájnévnévadás A tudományok fejlődésével és szétválásával a tájnévrajzban alapvető változások indultak be a XIX. század végétől. Önálló tudománnyá fejlődött a földrajz, a néprajz és a történettudomány. Szükségessé vált a terminológia, az elnevezések sajátos szakmai megközelítésen alapuló „testreszabott” átalakítása. A földrajz a tájakat inkább földtani és morfológiai, a néprajz és a történettudomány pedig társadalmi oldalról kezdte vizsgálni. Így számos ponton más tájhatárok és ennek következményeként más elnevezések jöttek létre. Kialakult a természetföldrajzi és a történeti-földrajzi-néprajzi tájak rendszere.

Legnagyobb tájaink nevei és a név kiterjedésének változásai – Alföld – Felvidék – Dunántúl – Tiszántúl – Erdély – Havasalföld

Alföld–Felföld (Felvidék) Legkorábbi alakulású neveink az Alföld és a Felföld. Ez a két név nem a mai kiterjesztésével jelent meg nyelvünkben. Eredetileg az Árpád-kori igazgatási központoktól az Esztergom–Visegrád–Buda (?Ősbuda) vonaltól északra és délre fekvő területeket jelölt. Az Alföld mai fogalma, tehát a Duna és Tisza menti medenceség kiterjedés alig 250-300 éves. Később a Felföld (Felvidék) fogalma a hegyvidékekkel szabdalt Felső-Magyarországot jelölte, beleértve az Alföldtől északra fekvő, a határig terjedő hegyvidékekekt (Gyöngyös a Felvidék kapuja), majd Trianon óta a mai Szlovákia területét jelöli, beleértve a Kisalföld északi félmedencéjét is. XV. század 1920-ig 1920 után

Tiszántúl–Dunántúl Az állami adószedők két nagy területre dunai és tiszai vidékre osztják az országot. Valószínű, hogy ide kapcsolódik a Dunántúl (a Dunától nyugatra fekvő táj) és a Tiszántúl (a Dunától keletre eső vidék) nevek keletkezése. Mindkettő a XVI. században jelenik meg írásos formában. Ezek a ma teljesen egyértelmű fogalmak, megvalósulásuk idején egyáltalán nem voltak maguktól értetődőek. Valamilyen megegyezést feltételez a két név kialakulása, a Duna és Tisza közötti terület egy eszmei pontjáról történő tájékozódást, ami Magyarország képzeletbeli közepének is tekinthető. Amikor az országgyűlést 1608-ban felső és alsó táblára osztják, utóbbin a követek két asztala hasonló fölosztás szerint alakul.

Erdély, Havasalföld A központi tájékozódáshoz igazított nagytájnevek. Oklevelesen a XII. századra visszavezethető Erdély név a középkori magyar Erdőelve, (jelentése erdőn túli) összetételből ered. Erdély a nagy erdőségekkel fedett Erdélyi-középhegység túlsó oldalán található. A zárt erdőséggel fedett középhegységek eredeti magyar neve az erdő. Hasonló módon született a Havaselve név: A Havasokon túli terület jelölésére létrejött névutós szerkezetet később a Havasalföld összetétel váltotta fel.

Természetföldrajzi tájak • Hierarchikus rendszert alkotnak • A hierarchia egy földtani, felszínalaktani, éghajlati jellemzők alapján felállított egymásra épülés • A földfelszíni jellemzők összekapcsolása az adott táj belső és külső tulajdonságaival. A természetföldrajzi tájbeosztások és névadás a modern földrajztudomány termékei mindenütt a világon. A nevek alapja a népi tájszemléleten nyugszik, de azt tudományos eredmények alapján átalakítva.

Természetföldrajzi tájak hierarchiája • A tájak hierarchikus rendben és egymás mellett sorakozva lefedik az egész földfelszínt. Tudományos szinten az előbbi kitétel következtében minden természeti tájnak van földrajzi neve. • A természetföldrajzi tájak hierarchiarendszere a táj homogenitási tényezője alapján épül egymásra. Ennek lényege, hogy létrejött egy olyan alapegység, amelyet elvileg homogénnek tekintve, több alapegység összeszövődése és fokozatos egymásra épülése építi fel végeredményben az egész Földet. • A tájak határainak állandósága, más a kartográfiában megjelenő határok állandóságához viszonyítva, gyakorlatilag változatlan. Míg a konkrét környezetek határai az élő szervezetek, társadalmak mozgását követve időben – jórészt természeti meghatározottságuk miatt – állandóbbak. Az ember anélkül változtatja – igen jelentős mértékben is – a tájak képét, hogy határaikat változtatná; erre csak a legnagyobb természetátalakítások vezethetnek.

A különböző homogenitással rendelkező egységek (példákkal): 1 Kistájrészlet ő Keleti-Gerecse Keleti-Gerecse + Nyugati-Gerecse + Központi-Gerecse = Gerecse 2 Kistáj ő Gerecse Gerecse + Zsámbéki-medence + Budai-hegység + Pilis = Dunazug-hegyvidék 3 Középtáj ő Dunazug-hegyvidék Dunazug-hegyvidék + Velencei-hegység + Vértesvidék + Móri-árok + Bakonyvidék = Dunántúli-középhegység 4 Nagytáj ő Dunántúli-középhegység A hierarchia heterogenitási szintje (1)-től (4) felé fokozatosan növekszik.

A természetföldrajzi tájak hierarchiájának bemutatója: a TÁJBEOSZTÁS

A műnevek A természetföldrajzi tájak teljes hierarchiájának névvel való kifejezéséhez sok esetben műnevek bevezetésére volt szükség. Csepel–Ócsai-sík Pesti-hordaléksík Mohácsi-terasz Észak-bácskai-löszhát Közép-Mezőföld Csongrád–Szegedi-ártér Északkelet-Nyírség Nyárszegi-magassík Szlovák-paradicsom Máramarosi-masszívum Zempléni-határhegység Alsó-Maros-áttörés stb.

A Kárpát-térséggel foglalkozó magyar TERMÉSZETFÖLDRAJZI SZEMLÉLETEK és TÁJBEOSZTÁSOK – áttekintés –

Az „alaphelyzet” • Folyóközök és „erdők” (hegységek), a tájnévadás alapjai [Bodrogköz, Vérteserdő] • Karakteres tájakon népi névadás, nagy méretbeni szórással [Mátra, Alföld] • „Lyukak” a névrendszerben • Nagyon erős vármegyei- és igazgatási szemlélet [„Túl a Dunán”, „Tiszán innen”]

A magyar birodalom természeti viszonyainak leírása (1863–65) HUNFALVY JÁNOS A magyar birodalom természeti viszonyainak leírása (1863–65) • Kárpát-medence hármas tagolása, • A hegységek és a Kárpátok részeinek csoportosítása, • A tájak bemutatása néhány esetben a mai leírásoknál is részletesebb és alaposabb Pozsonyi-, Pesti-, Erdélyi-med.

TELEKI PÁL 1917 Az új gondolat: „Milyen fontos volna a magyarban is a vármegyék monográfiái helyett a Mezőségnek, a Nyírségnek és Barcaságnak, a Csallóköznek és a Hanságnak a leírása! „* A tájak leírásának és összehasonlításának kulcsa a táj tipikus karakterének megkeresése, kidomborítása. Ez a karakter akár klimatikus, akár orográfiai, akár történelmi, ha a tájképre hatással van, földrajzi tényezővé válik. *Teleki Pál: A földrajzi gondolat története

„Parcellázó tájbeosztás” K.-Kárpátok, Dél-erdélyi-felv., Dinári-Alpok CHOLNOKY JENŐ „Parcellázó tájbeosztás” 1920-1942 • 9 nagytáj a történelmi Magyarország területére, • A tájszemléletben is uralkodik az államközpontúság, • Névadása földrajzilag kifejező, körülíró („műnevek”) Alföld, Dunántúl, Erdélyi-med., Kelet-magyar-országi-szigethg., Ény.-Felvidék, Ék.-Felvidék, K.-Kárpátok, Dél-erdélyi-felv., Dinári-Alpok

Magyarország tájrajza PRINZ GYULA Magyarország tájrajza 1936 • A Kárpát-medencén belül 4 országrészt, 15 tájat és közel 100 vidéket határoz meg, • Tájrajzi egységei egyéni természetföldrajzi, településföldrajzi, gazdasági és kultúrtörténeti jelleggel bírnak. Alföld, Felföld, Erdély, Pannonföld

A magyar nép tájszemlélete és Magyarország tájnevei KÁDÁR LÁSZLÓ A magyar nép tájszemlélete és Magyarország tájnevei 1941 • Térképmelléklet a magyar néprajzi tájakról, • Fő figyelme a nép által felismert és elnevezett tájak felé fordul.

BULLA BÉLA–MENDÖL TIBOR A Kárpát-medence földrajza 1947 • 6 nagytáj • a Kárpát-medence természet- földrajzi egység, származásának, éghajlatának, vízrajzának megértéséhez az egész ismerete szükséges. • Saját népünk tájépítő munkáját számon tartani kötelességünk, bárhol bukkanjunk is rá a Földön. Alföld, Kisalföld, Dunántúl, Ék-Felvidék, Ény-Felvidék, Erdély

PÉCSI MÁRTON–SÁRFALVI BÉLA Magyarország földrajza 1960 • Átdolgozott beosztás, államközpontúság a trianoni határokkal • 4 nagytáj • A Bulla–Mendöl-féle tájak adaptálása a trianoni határokhoz. • Tradicionális tájnevek felcserélése újakkal ALFÖLD, KISALFÖLD, DUNÁNTÚL, ÉSZAKI-KHG. pl. Eperjes–Tokaji-hv. Gömör–Tornai-karszt

BULLA BÉLA Magyarország természetöldrajza 1960 • Több helyütt erőteljes beavatkozás a hagyományos tájszemléletbe • Nagytáji szinten megváltoztatott táj- határok, a Dunántúl szétbontásával • 6 nagytáj • Az Alföld kiterjesztése a Mezőföldre KISALFÖLD, ALPOKALJA, DUNÁNTÚLI-KHG., DUNÁNTÚLI-DOMBSÁG, ALFÖLD, ÉSZAKI-KHG.

MAROSI SÁNDOR–SOMOGYI SÁNDOR Magyarország kistájainak katasztere* 1990 • Bulla 1962-es beosztásának megerősítése, kistáj szintű fejlesztése • Szigorú államközpontúság a trianoni határokra • 6 nagytáj, 33 középtáj, ~200 kistáj *első térképes megjelenése: MNA 1989, hasonló tartalom: FNT I. (1971)

HAJDÚ-MOHAROS JÓZSEF – HEVESI ATTILA A Kárpát–Pannon térség természeti tájbeosztása 1997 • Az államközpontúság teljes megszűnése • Nem Kárpát-medence, hanem Kárpát-térség (medence+előtér) egység • 21 nagytáj • „Kompatibilitás” a szomszéd népek rendszereivel • Mo. területén a Bulla-féle 6 nagytáj megtartása részben Prinz-féle nevekkel Bakonyerdő, Mátraerdő

A TÁJNEVEK VÁLTOZÁSA A MAGYAR NÉVTERÜLETEN Alaphelyzet: • Természetes (népi) névadás Változás: • Természetes (szükséges) fejlődés • Tudományos beavatkozás • Ideológiai hatások („nagy tévedések”)

Fontosabb tájnévváltozások a Kárpát-térségben a XX. században

1 2 • Pécsi–Marosi–Somogyi–Sárfalvi (FNT I.–MNA) tájszemlélet A térképi névhasználat alapján, 1992-től kettős tájszemlélet a magyar kartográfiában, amelynek alapjai: 1 • Pécsi–Marosi–Somogyi–Sárfalvi (FNT I.–MNA) tájszemlélet • A határokon túli, kárpát-térségi névanyagban sok idegen hatás • A történeti-földrajzi-néprajzi tájnevek ábrázolása hézagos. • Hajdú-Moharos–Hevesi (KPTTB) tájszemlélet • Egységes kárpát-térségi magyar névanyag • történeti-földrajzi-néprajzi tájnevek következetes ábrázolása. 2

1 2 A kettős tájszemlélet: névrajzi különbségek ugyanazon területen, két atlaszban 1 2 Magyarország atlasz [szerk. és kiadó: Cartographia Kft.1999.] Földrajzi világatlasz [névrajzi szerk.: Faragó Imre, Sasi Attila, Kiadó: Nyír-Karta–Topográf 2003.]

1 2 A tájnevek forrásai FNT I.–MNA KPTTB Magyarország földrajzinév tára I. Magyarország nemzeti atlasza. Marosi-Somogy: Magyarország kistájainak katasztere Pannon enciklopédia – Magyarország földje Hajdú-Moharos József: Magyar településtár Magyarország földrajzinév tára I. (részlet) Kárpát–Pannon térség természeti tájbeosztása (részlet)

természeti tájbeosztása (részlet) 2 Kárpát–Pannon térség természeti tájbeosztása (részlet)

Természeti tájak rendszertani felosztása (MNA) 1 Természeti tájak rendszertani felosztása (MNA)

A Kárpát–Pannon térség természeti tájbeosztása 2 A Kárpát–Pannon térség természeti tájbeosztása

Történeti-földrajzi tájnevek • Letűnt közigazgatási egységek nevének tovább élő formái • Szoros kapcsolat a néprajzi tájnevekkel: kartográfiailag történeti- földrajzi-néprajzi tájnév kategória • Nincs hierarchikus egymásra épülés • Történeti-földrajzi név NEM történeti név • Letűnt közigazgatási egységek nevének tovább élő formái: Borsod+Abaúj-Torna+Zemplén=Borsod-Abaúj-Zemplén megye(1950) De: Sátoraljaújhely környéki ember nem lett „borsodi”! ő Ő „zempléni” (identitástudat) ő a korábbi megye neve tovább él a lokalizálásban De: nem általánosítható! pl. Komárom-Esztergom X. sz.: Erdőelve – „erdőn túl” XIII. sz.: Erdélyi vajdaság XVI. sz.: Erdélyi fejedelemség 1872: különállás megszűnése De: megmaradt az „erdélyi ember” (éntudat + „tetudat”) ő A lokalizálás tovább él az Erdély névben ő történeti-földrajzi táj

• Szoros kapcsolat a néprajzi tájnevekkel, illetve letűnt közigazgatási egységek neve ma is él: Kiskunság Nagykunság Székelyföld Hajdúság mindegyik néprajzi tájnév, de közigazgatási egységgé formálódásuk etnikai, társadalmi alapú ő előbb volt a „nép”, tőle és utána lett a közigazgatási elkülönülés • Történeti-földrajzi név NEM történeti név: Egykori közigazgatási egységek neve, ha kikopik a használatból vagy nevének tartalma folytán el kellett tűnnie a mindennapokból ő történeti név ő Ilyet csak történelmi térképeken, tehát visszadatált időállapotot bemutató térképeken használhatunk. pl. Avarország, Pannónia

Ugyanazon terület két térképen történeti-földrajzi-néprajzi nevekkel és azok nélkül Magyarország felszíne és vízei [Stiefel Eurocart 2002] Magyarország atlasz [Cartographia Kft.1999]

A történeti-földrajzi- és néprajzi tájnevek – összefoglalás Általánosan kimondható, a történeti földrajzi tájnevek letűnt közigazgatási egységek nevének tovább élő formái. Ugyanakkor jobban megvizsgálva a névtípust, kiderül definiálása korántsem ily egyszerű. A történeti-földrajzi nevek létrejöttére és hiányára számos példával és ellenpéldával lehet utalni (Zemplén–Komárom). Létrejöttük mindig attól függ, hogy egy igazgatási területegység megszűnése esetén, a név tovább él-e, az ott élő ember sajátjának érzi-e vagy sem. Ugyanakkor e nevek szorosan kapcsolódnak, (sokszor összemosódnak) a néprajzi tájnevekkel. Ugyanígy összemosódhatnak a természetföldrajzi nevekkel. A történeti-földrajzi kategória mint név, elsősorban igazgatási eredetű és létrejötte alapvetően attól függ, hogy az alapjául szolgáló igazgatási név továbbra is élő marad, vagy mint névforma megszűnik. A néprajzi név valamilyen jellegzetes népi, nemzeti, társadalmi tényező alapján elkülönülő embercsoport lakóhelyét jelölő név. A történeti-földrajzi és néprajzi nevekkel illetett területek olyan tájak, amelyek elsődlegesen az ott élő humán tényező alapján különülnek el más tájaktól, de egy történeti-földrajzi és egy néprajzi táj természetföldrajzi táj része is. Tehát átfedés van a természetföldrajzi- és a néprajzi tájak között.

TÁJSZEMLÉLETI ELTÉRÉSEK (NÉVADÁSI VISZONYÍTÁS) KÁRPÁT-TÉRSÉGBEN (NÉVADÁSI VISZONYÍTÁS) • magyar • szlovák • román • ukrán • szlovén

Táji viszonyítások a tájnévadás alapján a Kárpát-térségben

Táji viszonyításra utaló névpárok és magyar „ellentétük” a Kárpát-térségben Kárpátaljan Zakarpattya (Kárpátontúl) Nógrádi-medencen Juhoslovenská kotlina (Dél-szlovákiai-medence) A Kárpátokon innen az Északi-középhegységtől északra Erdélyi-középhegységn Carpaţi Occidentali (Nyugati-Kárpátok) Muravidékn Prekmurje (Murántúl) Az Északnyugati-Kárpátoktól keletre A Murán innen

A tájnevek helyesírása Általános írásmódú tájnevek: A tájnevek általában általános írásmódú nevek. Ennek helyesírási lényege, hogy a földrajzi tulajdonnév kötőjellel kapcsolódik a földrajzi köznévhez. A tájnevek egy része viszont kivételes írásmódú, a név jellege alapján változott meg helyesírásuk. E nevek mindig egybe írandók. Általános írásmódú tájnevek: (pl.) Velencei-hegység, Dunántúli-dombság, Garam menti hátság, Magas-Tátra, Gömör–Szepesi-érchegység

A tájnevek egy részénél: a név jellege szerinti írásmód (3) Egybeírt tájnevek [Tag][tag] Ezeket a tájneveket mindig egybe írjuk, mivel e nevek tagjai az használat folyamán összeolvadtak, tömbösödtek. E neveket az érvényes akadémiai helyesírási szabályzat szójegyzéke tartalmazza, az ott fel nem soroltakat a földrajzi nevek általános írásmódú szabályai szerint kell írni. pl. Kisalföld, Nagykunság, Vértesalja, Bakonyalja, Dunántúl, Viharsarok Korábban a névtanban e típust a „kivételes nagytájnavek” névvel jelölték, amely elnevezés a térképész-földrajzos gondolkodás számára helytelen összefoglalás. E csoportba egyes a térképen természet- és történeti-földrajzi tájnevek kartográfiai névrajzi csoportjába tartozó, több tagból álló, de helyesírásilag egybeírt síkság-, medence-, átmenetitáj, történeti-földrajzi táj és néprajzi táj neve tartozik. E térképészetileg és földrajzi értelemben is egymástól eltérő névtípusok kapták az összefoglaló nagytájnevek elnevezést. A korábbi elnevezés azt sugallja, mintha e neveknek kapcsolata lenne a természetföldrajzi tájbeosztások egyik kategóriájával, a nagytájakkal. Ezzel szemben a névtanilag nagytájnevekhez tartozó nevek nagy része nem természetföldrajzi alapokon nyugszik.

Egybeírt tájnevek Alpokalja Bajkálontúl Bakonyalja Bodrogköz Bükkalja Csallóköz Cserehát Cserhát Cserhátalja Csilízköz Délvidék Drávaköz Dunakanyar Dunántúl Dunazug Erdőhát Érmellék Etelköz Feketeföld Fertőzug Hajdúhát Háromszék Havasalföld Hegyalja Kalotaszeg Kárpátalja Kaukázusontúl Kemenesalja Kemeneshát Kenyérmező Kisalföld Kiskunság Mátraalja Mátyusföld Mecsekalja Mezőföld Morvamező Muraköz Nagyberek Nagykunság Óvilág Rábaköz Rétköz Rigómező Sárköz Sárrét Sokoróalja Szamoshát Szamosköz Szentföld Szigetköz Taktaköz Temesköz Tengermellék Tiszahát Tiszántúl Tiszazug Tóköz Tűzföld Újvilág Vértesalja Viharsarok Vízköz Volgamente Egybeírt tájnevek