Gyomorfekély Singula Krisztina Kovács Zoltán Tóth Renáta

A gyomorfekély (ulcus ventriculi) a gyomor nyálkahártya folytonosságának megszakadása legalább 5 mm kiterjedésű területen. A fekély mélységben a nyálkahártya különböző rétegeit érintheti.

A betegség gyakorisága az utóbbi 25 évben nem változott, viszont súlyossága és a komplikációk száma csökkent. A nyombélfekély az iparosodott társadalmakban a felnőtt lakosság körülbelül 10 százalékában fordul elő. A gyomorfekély gyakorisága csekélyebb, és leggyakrabban a ötvenéves kor után fordul elő.

A fekély kialakulásának okai Helicobacter pylori. A fekélyek mintegy 60-70 százalékának létrejöttében fontos szerepe van egy baktériumnak, mely a Helicobacter pylori nevet kapta. Ez a baktérium különleges felépítésének köszönheti, hogy képes a gyomornyálkahártya savas közegében megélni.

Amíg fejlődő országokban a lakosság 80-90 százaléka hordozza a kórokozót, addig a fejlett országokban a lakosság 40 százaléka fertőzött. Fekélybetegség a baktériumot hordozó személyek 10-15 százalékában alakul ki.

Gyógyszerek mellékhatása: Ismert, hogy egyes gyógyszerek mellékhatásaként is kialakulhat gyomor- illetve nyombélfekély. Ilyen gyógyszerek a szteroidok (ezeket többek között asztmában, allergiában, autoimmunbetegségek ben alkalmazzák). Több gondot okoznak az úgyevezett NSAID típusú fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő gyógyszerek (többnyire reumatikus panaszok, fejfájás esetén használjuk, pl.: aspirin, diclofenac), ezek szedése gyakran orvosi javaslat és ellenőrzés nélkül történik. Dohányosokban is gyakrabban fordul elő fekélybetegség. Jellemzője, hogy megfelelő kezelés mellett is nehezebben gyógyul, magasabb a szövődmények száma.

Zollinger-Ellison-szindróma : A Zollinger-Ellison-szindróma egy viszonylag ritka betegség, a fekélybetegségek kevesebb mint egy százalékát okozza. A háttérben egy rendszerint a hasnyálmirigybenelőforduló kisméretű daganat (gastrinoma) áll, mely a gyomorsav-termelést fokozó gasztrin nevű hormont termeli. Jellemző erre a betegségre a többszörös fekélyek megjelenése olyan helyeken a gyomorban illetve nyombélben, amelyek egyébként nem tipikusak.

Sérülések, fertőzések. A szervezet számára stresszhelyzetet jelentő események (súlyos baleseti sérülés, fejsérülés, égés, sokk, súlyos fertőzések) esetén 2-3 nap alatt is keletkezhetnek fekélyek. Ezek kialakulásában mind a védekezőrendszer károsodása, mind pedig a fokozott savtermelés szerepet játszik.

Milyen tünetek utalhatnak a gyomorfekélyre? A gyomorfekély vezető tünete a fájdalom, mely a gyomorszáj tájékán lép fel. A fájdalom rendszerint tompa, égő jellegű. Amennyiben a fájdalom a hátba is sugárzik gondolni kell arra, hogy a fekély a hasnyálmirigy irányába mélyre hatol.

A gyomorfekélyes fájdalomra jellemző, hogy az közvetlenül az étkezés után szűnik meg, majd a gyomor kiürülésének előrehaladásával fokozatosan visszatér, általában az étkezés után 1-3 óra múlva. Ezt a táplálékfelvétel után szűnő, a gyomor ürülésével összefüggő fájdalmat éhségfájdalmaknak nevezzük.

A fájdalom oka pontosan nem ismert A fájdalom oka pontosan nem ismert. Feltételezik, hogy a termelődő gyomorsav izgatja a fekélyben levő idegvégződéseket és így keletkezik fájdalom. Bizonyos ételek - fehérbor, édesség, erősen fűszerezett, zsíros ételek- fokozzák a panaszokat.

A gyomor- és nyombélfekély megfelelő gyógyszeres kezeléssel kontrollvizsgálatok mellett otthon is jól gyógyítható, ám a szövődménnyel járó esetek természetesen kórházi ellátást igényelnek.

A gyomor- és nyombélfekély diagn osztizálásának legbiztosabb eszköze az endoszkóppal végzet tgyomortükrözés, a kivizsgálás másik eszköze akontrasztanyagos röntgenvizsgálat. Az endoscopia elterjedése előtt ez utóbbi volt a fekély kimutatására szolgáló eljárás.

A röntgenvizsgálat hátrány a, hogy a fekély pontos mérete, mélysége, esetleges rosszindulatú elfajulásra utaló jelei nem ítélhetők meg, továbbá a vizsgálat 5-10 százalékban negatív lehet a fekély jelenléte ellenére is. Az endoscopia további előnye a röntgennel szemben, hogy szövettani mintavétel is lehetséges a fekélyből, amennyiben felmerül rosszindulatú elfajulás lehetősége.

Gyomor-, illetve nyombélfekély esetén kötelező az UBT teszt elvégzése a Helicobacter fertőzés kizárására. A teszt pozotivitása esetén a fertőzöttség megszűntetése érdekében eradikációs terápiát kell folytatni. A gyomor- és nyombélfekély megfelelő gyógyszeres kezeléssel otthon is jól gyógyítható. 4-6 hét múlva kontroll endoscopos vizsgálat szükséges, illetve az UBT teszt megismétlése is szükséges lehet a baktérium kiirtás sikerességének megítélésére.

A gyomorfekély kezelése szövődménymentes esetben Életmódváltás. Enyhébb, szövődménymentes esetben is fontos a fizikális kímélet 3-4 hétig, ha lehetséges, környezetváltozással. Elengedhetetlen az is, hogy a beteg hagyja el a károsító tényezőket (alkohol, dohányzás, fekélyt okozó gyógyszerek), valamint változtasson táplálkozási szokásain. Gyomorfekély és nyombélfekély esetén gyakori kis mennyiségű étkezés szükséges, mely a gyakorlatban 2-3 óránkénti étkezést jelent. Kerülendők az erős fűszerek, meleg zsíros ételek, hagyma, fehér bor, kávé, édességek. Ha a gyomor ürülése nehezített, akkor pépes, folyékony ételek fogyasztása ajánlott.

Gyógyszeres kezelés. Alapelve, hogy a kezelés megkezdése előtt a rosszindulatúságot biztosan ki kell zárni. Ehhez gyomortükrözést kell végezni, hiszen ennek alkalmával lehet szövettani mintavételt végezni a fekélyből. A kezelés kezdetétől számított 4-6 hét múlva a gyomortükrözés ismétlése szükséges a kezelés hatékonyságának megítélésére. A tükrözés ismétlése mindaddig szükséges, amíg a gyógyulás biztosan benem következett.

H2-receptor-antagonisták (pl H2-receptor-antagonisták (pl.: ranitidin, famotidin): ezek a gyógyszerek a gyomorsav-elválasztást gátolják. Hatásukra a betegek 80 százaléka 4 hetes kezelés után panaszmentessé válik. Protonpumpagátlók (pl.: omeprazol, pantoprazol): a H2-receptor- antagonistáknál erősebben képesek gátolni a savelválasztást azáltal, hogy a savat termelő gyomorsejtek működését gátolják. Savkötők (antacidák): adásuk célja a képződő sav semlegesítése. Alkalmazásuk során számolnunk kell bizonyos mellékhatásokkal. Az aluminium-hidroxid és kalcium-karbonát tartalmú szerek székrekedést okozhatnak, míg a magnéziumot tartalmazó készítmények hasmenést idézhetnek elő. Az alumínium-hidroxid ezenkívül képes bizonyos gyógyszerek (például szívgyógyszerek, véralvadásgátlók) megkötésére, így különösen figyelnünk kell arra, hogy egyidejűleg ne alkalmazzuk őket. Veseelégtelenség esetén alkalmazásukkal legyünk óvatosak, mert rontják a vesefunkciót. A savkötők bevétele az étkezés után 1-3 órával ajánlott, olyankor, amikor a gyomor már üres és védtelen a savhatással szemben. A protompumpa gátlól és a H2-receptor blokkolók elterjedése óta használatuk csökkent. Filmképző szerek ( pl.: sucralfat, kolloidális bizmut): a nyálkahártyán filmszerű, nem oldódó réteget képeznek, így védve azt a savi hatással szemben. Eradikációs terápia. Igazolt Helicobacter pylori fertőzés esetén a baktérium kiirtására úgynevezett eradikációs terápiát kell alkalmazni: ez egy kombinációs kezelés, mely egy protonpumpa gátló, valamint kétféle antibiotikum (amoxicillin /illetve penicillin allergia esetén metronidazol/ + clarithromycin ) együttes szedéséből áll egy héten át. Ezt követően célszerű csupán a fekély néhány hetes további kezelése is protonpumpa gátló szedésével. A baktérium eradikáció sikers voltáról a kezelés befejezése után legalább 4 héttel, arra alkalmas diagnosztikai módszerrel kell meggyőződni (UBT teszt).

Kezelés szövődmények esetén: Vérzés esetén annak endoscopos úton történő csillapítása szükséges. Ennek alkalmával a vérző ércsonkot fémklippel lekötik, illetve környékét vérzéscsillapító anyaggal infiltrálják. Ebben az esetben protonpumpagátló adása szükséges megemelt dózisban az első néhény napban infúzióban. A fekély perforációja, pylorus stenosis kialakulása, endoscoposan nem uralható vérzés, a fekély rosszindulatú elfajulása sebészi beavatkozást tesz szükségessé. Gyógyulás esetén a kiújulás megelőzéseként a gyógyszer további adására van szükség, napi egyszeri dózisban (este), három hónapon keresztül. Ennél hosszabb ideig történő adása olyan betegek esetén indokolt, akiknél a műtéti kockázat nagy, akik véralvadásgátló kezelés alatt állnak, vagy fekélyt okozó gyógyszerek adása nem kerülhető el.

Az ismételten kiújuló fekélyek kezelése: Minden egyes kiújulás növeli a szövődmények kialakulásának valószínűségét. Ezért a korai kiújulás elhárítására három hónapos, tartós receptorblokkoló vagy protonpumpagátló kezelés szükséges. Azt követően egyénre szabott kezelés megállapítása szükséges.

Köszönjük a figyelmet! 