Pestalozzi és Schleiermacher,

Az édesanya apoteózisa Pestalozzi pedagógiájában

 A század fordulóján a nő társadalmi szerepéről író szerzők közül talán a legnagyobb, legszélesebb körben érvényesülő hatást Johann Heinrich Pestalozzi ( ) gyakorolta a korszak mentalitásának alakulására.  „Lénárd és Gertrúd” című népszerű regényének főhőse az édesanya ideáltípusa.  Gertrúd olyan tökéletesen testesíti meg az édesanya eszményét, amennyire az csak lehetséges. Szinte anyjává lesz jó szándékú, ámde korhelykedésre hajlamos férjének is.

 A regény a Zürich környéki Bonnal faluban játszódik.  Itt él családjával Lénárd, az ügyes kezű kőműves.  A jólelkű, de gyenge akaratú ember teljesen kiszolgáltatott a bíró-kocsmáros Hummelnek, aki állandó ivásra, kártyára csábítja.  Az ingatag jellemű Lénárdnak pontosan ellentettje felesége, Gertrúd, aki minden fillért megtakarít, hogy hét gyermekük jövőjét megalapozza.  Az erős lelkű asszony elkeseredetten harcol a bíró cinikus kapzsisága ellen, igyekszik férjét jó útra téríteni.  Amikor már a tönk szélén áll a család, végső kétségbeesésében a falu jóakaratú és felvilágosult gondolkodású földesurától, Arnertól kér segítséget.  Arner azonnal intézkedik.

Gertrúd és az új tanító, Glülphi

 Jól fizető munkát ad Lénárdnak, Hummelt pedig válaszút elé állítja: a bírói hivatalt tartja-e meg magának vagy a kocsmajogot.  Hummel bosszút áll: a sötétség leple alatt megpróbálja eltávolítani Arner birtokának egyik fontos határkövét. Babonás rettegésében azonban holtra rémül egy lámpást tartó paraszttól.  Elfut, s mindent bevall a falu lelkészének.  A földesúr igazságot szolgáltat, a faluban minden jóra fordul. Lénárd és Gertrúd családjában is helyreáll a béke.

 Pestalozzi idealizált hősnője nem polgári sorból származik, ő az egyszerű nép szülötte.  Könyvével nem is csak a műveltebb rétegeket akarta megszólítani, hanem parasztságnak azt a rétegét is, amely valamilyen módon kapcsolatba került az írott szóval.  Szándéka valóra is vált: a Lénárd és Gertrúd számtalan kiadást ért meg, idéztek belőle kalendáriumokban éppúgy, mint papi szószékről a vasárnapi istentiszteleteken.  Hatása elementáris erejű volt.

 Az eszményi édesanya archetípusa követendő minta lett egy olyan korban, amikor a nevelés mindenható erejébe vetett hit még a közgondolkodás meghatározó eleme volt.  A felvilágosodás nevelés-ethoszához jó illett Pestalozzi meggyőződése, amely szerint az édesanyák családi körben kifejtett nevelőmunkája – áttételesen – az egész társadalom berendezkedését megjobbíthatja.  Az anyák által gyermekeikre áthagyományozott jellemvonások közül pedig leginkább a pedantériába hajló rendszeretet az, ami a nagyobb ívű szociális reformokat, a társadalom ügyeinek „rendbe tételét” előkészítheti.

 Az újjászervezés Pestalozzi regényében az iskolával kezdődik, ahol a régi bíró bukása után az új elöljáró (Gyapot Meyer) Glülphi, a tanító társaságában új pedagógiai módszerek bevezetéséről dönt.  Ehhez a Gertrúd módszerét, a „lakószoba pedagógiáját” hívják segítségül, amelyben az elemi értelmi képzés jól megfér a kétkezi munkára (gyapotfonásra és -szövésre földművelésre, a házi gazdaság vezetésére) való szoktatással.

 A munkaoktatás és az elemi képzés összekapcsolása Gertrúd pedagógiájában még egy modern, polgári célokat szolgáló mozzanattal társul: rendszeresen folytat minden egyes gyermekével szívhez szóló erkölcsnemesítő beszélgetéseket jobbításra váró hibáikról, gyarlóságaikról.  Az édesanya szeretetbe ágyazott hatalma révén így végső soron a puritánus polgár-ideál: a tökéletesen megbízható, erkölcsileg feddhetetlen, lankadatlanul szorgalmas, szükségleteiben mértéktartó embertípus térhódítását segíti.

 „Anya: Hogyan is voltunk, édes gyermekeim, a jócselekedetekkel ezen a héten?  A gyermekek egymásra néznek és hallgatnak.  Anya: Anneli! Jól viselkedtél ezen a héten?  Anneli: Nem, anya! Hisz tudod, az öcsikével.  Anya: Anneli! A gyermek rosszul is járhatott volna; már megesett, hogy az így magukra hagyott gyermekek megfulladtak. De ezt nem tekintve, gondold csak meg, hogyan éreznéd magadat, ha egy kamrába bezárnának, és ott étlen, szomjan kiáltozni hagynának. A kis gyermekek is meg tudnak haragudni, és oly szörnyen kiáltoznak, ha sokáig segítség nélkül hagyjuk őket, hogy ettől egész életükre nyomorékká válhatnak. Anneli! így – Isten tudja – egy pillanatig sem távozhatnék nyugodtan hazulról, ha attól kellene félnem, hogy nem viselsz eléggé gondot a gyermekre.  Anneli: Hidd el anya, sohasem fogom többé magára hagyni.  Anya: remélem is, hogy nem fogsz így többé megijeszteni.”

 Az édesanya apoteózisa Pestalozzinál szinte szakrális méreteket ölt: a családi kör szentéllyé nemesül, amelyben a gyermekeit becsületes, jóravaló polgárrá nevelő asszony alakja isteni attribútumokkal gazdagodva felmagasztosul.  A romantikus eszményítésnek olyan mértéke ez, mint amilyet a gyermekkép esetében is megfigyelhetünk a mentalitástörténet egyes korszakaiban.  Az „isteni gyermek” ideáljához itt a gyermekeit – azaz az egész emberiséget – minden veszélytől megóvó, bűneitől megváltó édesanya alakja társul.

Schleiermacher a nők társadalmi szerepének lehetséges változásairól

 Friedrich Daniel Ernst Schleiermacher (1768–1834) - Herbart mellett - a modern neveléstudomány megteremtője.  Az 1800-as évek elején több ízben tartott pedagógiai tárgyú előadásokat a berlini egyetemen.  Az 1826-ban tartott berlini előadássorozatán foglalkozott a nők társadalomi szerepével, a nőnevelés kérdéseivel.  A nevelés általános célja a családon kívüli boldoguláshoz vezető képességek kialakítása és ezzel párhuzamosan a személyes sajátosságok kifejlesztése.  Az utóbbi cél tekintetében nincs nagy különbség a két nem nevelésében, az egyéniség kialakítása éppoly fontos a lányok esetében, mint a fiúkéban.  A családon kívüli élet porondja, a társadalmi élet színpada azonban nem a nők territóriuma.

 Két okot tüntet föl:  Az egyik a női nem természetes biológiai meghatározottságából fakad: a nők a gyermekszülésre való felkészüléstől kezdve távol tartják magukat a nyilvánosságtól.  A nő azonban édesanyaként, gyermekei nevelőjeként is igen fontos szerepet tölt be a társdalom életében.  A másik ok történeti jellegű: a nőket a kulturáltság alacsonyabb fokán álló társadalmakban szinte szolgaságra kárhoztatták.  Újabban azonban egyes területeken a nők számára lehetőség nyílik magasabb képzettség megszerzésére, és ez a kihat társadalmi szerepükre is: visszavonultságuk mértéke egyre csökken.

 Felállít egy rendszert, amelyben a lányok és fiúk nevelésének-oktatásának folyamatát két szakaszra osztja.  Az első szakasz tartalmai azonosak mindkét nem esetében. Eltérések csupán a lányok és a fiúk eltérő testi konstitúciójából adódnak.  A második szakasz tartalmainak kidolgozásakor óvatosan egyensúlyoz a korabeli tradicionális felfogás és a csíráiban már kialakulófélben levő új női szerep határvonalán.  Ügyel kíván arra, hogy ha a két nem közötti társadalmi különbség tovább csökkenne, akkor annak a nevelés ne szabjon gátat.  Olyan nevelési rendszert kíván kidolgozni, amely alkalmazkodni képes a folyamatos társadalmi változásokhoz. * * *