AIDS Acquired Immune Deficiency Syndrome HIV Human Immunodeficiency Virus emberi immunhiány vírusa AIDS Acquired Immune Deficiency Syndrome szerzett immunhiányos tünetegyüttes

Felfedezése Az AIDS-et 1981. december 1-től jegyzik, mint különálló betegség. A vírus terjedésének menete 1959-ig vezethető vissza.1960-1970 Zaire. A legtöbb tudós szerint a HIV Fekete-Afrikában alakult ki a XX. Század első felében. Ezután Haiti, USA, majd Európa. Ma már pandémiás jellegű. Világon az 5 leggyakoribb fertőzéses eredetű halál (fertőzéses hasmenés, pneumónia, tubercolosis, malária mellett) 1981 óta több mint 40mó embert betegített meg, és 15mó embert ölt meg a vírus! Gyógyíthatatlan betegség! Magyarországon a nyilvántartottak száma 7-800 között van, becslések szerint a valódi szám 3-4 ezer lehet.

HIV fertőzéssel élők száma Magyarországon HIV fertőzöttek száma 1990: 5200, 2009: 3000 AIDS miatti halálozások száma 1990:500 fő, 2009:200 fő Kamerun 2009:37000 Homoszexuális férfiak: 65%, heteroszexuális férfiaknál: 15%, emelkedik HIV fertőzéssel élők száma Total 34.0 millió [31.6 million–35.2 million] Felnőtt 30.1 millió [28.4 million–31.5 million] Nő 16.8 millió [15.8 million–17.6 million] Gyermek (15 év alatt) 3.4 millió [3.0 million–3.8 million]

A fertőzést követően az esetek túlnyomó részében a tünetmentes HIV fertőzés állapota jön létre. A fertőzötteknek mindössze 0,5-2%-ában figyelhető meg a fertőzést követően tünetegyüttes, : magas láz, fáradékonyság, nyirokcsomók duzzanata, ízületi fájdalmak, csökkent fehérvérsejtszám, csökent limfocitaszám, emelkedett monocitaszám, a törzsön, esetleg a végtagokon piros, kiemelkedő kiütések megjelenése. Ezek a tünetek 1-2 hét után spontán megszűnnek és a tünetmentes HIV fertőzés állapota jön létre. Ebből az állapotból átlagosan 7-9 éven belül a fertőzöttek 40-50%-ánál kifejlődik az AIDS.

Falósejtek Fehérjesejtek (monociták, granulociták): behálózzák az egész szervezetet, a szervezet első védelmi rendszerébe tartoznak, nem tömörülnek szervekbe. Megtalálható: vérben, májban, bekebelezik a kórokozókat, majd maguk is elpusztulnak.

                              A T-limfociták fontos szerepet töltenek be az immunfolyamatok szabályozásában, de képesek az antigénnel összekapcsolódni és azokat elpusztítani. Működésük során memóriasejtek alakulnak ki, amelyek egy újabb fertőzés során sokkal gyorsabb immunreakciót biztosítanak. A T-limfociták egyik típusa, az ún. gyilkos (ölő) T-sejtek felismerik a vírusfertőzött sejtet (a csillag jelzi a vírust), majd hozzákapcsolódik, végül olyan anyagokat kezd termelni, amely a fertőzött sejt falát feloldják. Az immunreakciók ezen típusát sejtes immunválasznak nevezzük.

A nyiroksejtek másik csoportja a bél mentén található nyirokszervekbe, nyirokcsomókba vándorol, itt alakulnak antigénérzékennyé. Ezek az ún. B-limfociták az antigént felismerve a nyirokszervekbe vándorolnak, ott klónozódnak és ún. plazmasejteket hoznak létre. A plazmasejtek immunglubulint (antitest) termelnek, amelyek a testfolyadékba kerülve egyesülnek az antigénnel és semlegesítik azt. A B-limfocitából kialakuló plazmasejt antitestet termel (immunglobulin), amely kapcsolódik az antigénhez, az antigént kötött antitestet a falósejtek felismerik, majd elpusztítják. Az immunreakciók ezen típusát antitestes immunválasznak nevezzük.           

A HIV-fertőzés kimutatása A hagyományos AIDS-teszt, az ún. ELISA-keresőteszt (= screening teszt), a HIV ellen képződött antitestek jelenlétét mutatja ki. Az antitestek a fertőzést követően legkorábban 2–6 hét után mutathatók ki, a legtöbb embernél azonban ez az időszak 3 hónap. A fertőzés szempontjából kockázatos helyzetet követően ezért legkorábban 3 hét után célszerű elvégeztetni a tesztet, melyet negatív eredmény esetén 3 hónap múlva meg kell ismételni. Létezik olyan teszt, amelyek nem az antitesteket, hanem magát a vírust mutatja ki. Az antigén- és a PCR-tesztet a biztosabb diagnózis érdekében az ELISA-teszten (antitest-teszten) túlmenően végzik el. A PCR-tesztet arra is használják, hogy megmérjék vele a vírusok mennyiségét a vérben (vírusterhelés avagy viral load). Ennek nagy jelentősége van a HIV-fertőzés terápiája során.

A vírus átadható Homo- vagy heteroszexuális nemi érintkezés, testnedvek által: (ondó, vér, hüvelyváladék, anyatej). Vér és vérkészítmények adása, vérrel szennyezett tűk, fecskendők használata, sérült bőr ill. nyálkahártya fertőzött testnedvvel történő érintkezése, szervátültetés, szövetátültetés, mesterséges megtermékenyítés Perinatalisan: anyáról magzatra ill. újszülöttre történő átvitel kapcsán. Nem terjed a betegség mindennapos érintkezések, élelmiszerek, ivóvíz útján, fürdővízzel és a légutakon keresztül cseppfertőzéssel továbbá csókolózással sem.

A betegség lefolyása I. stádium 1993 óta általában 3 stádiumba, illetve kategóriába sorolják a HIV-fertőzést: (Acut HIV fertőzés) akut fertőződés, illetve az ún. tünetmentes időszakot foglalja magában: az ellenenyag kimutathatóvá válik a fertőzéstől számított 6. héten.megjelenik a testváladékokban:ondó, vér, anyatej, vaginalis secretum) a megfertőződést követő 2–6 héten belül átmeneti lázas megbetegedés lép fel, mely hasonlatos a Pfeiffer-féle mirigylázhoz. erre tünetmentes időszak következik, mely sok évig tarthat (8-10 év), melynek során az érintett semmit nem észlel betegségéből. A vírus ettől függetlenül terjed a testben, és a beteg ekkor már másokat is megfertőzhet. Időnként előfordul a nyaki, hónalji és lágyéki nyirokcsomók fájdalmatlan duzzanata, mely több hónapon keresztül is fennállhat. A szervezet védekezőképessége immunrendszere fokozatosan leépül.

II. stádium Tünetek: hosszú időn keresztül (1 hónapnál tovább) fennálló tünetek, mint a láz, az éjszakai izzadás, a súlyvesztés és a hasmenés, mégpedig felismerhető ok nélkül. Különböző Opportunista fertőzések (fertőző megbetegedések) lépnek fel, mint a szájüreg, illetve a garat gombás megbetegedései (Candida) , Pneumocystis carnii tüdőgyulladás, toxoplazmosis, idült kismedencei gyulladás, Kaposi szarkóma vagy vírusbetegségek, mint az övsömör.

III. stádium a HIV-fertőzés végstádiumát jelenti, ez a tulajdonképpeni AIDS-betegség, mely az immunrendszer összeomlásának a következménye, és súlyos elbutulással jár. 19 szerzett immunhiányos szindróma együttes megjelenése! speciális kórképek jellemzik: a legkülönfélébb fertőző betegségek és a rák különböző formái jelennek meg. Különösen gyakoriak a következők: a nyelőcső gombás megbetegedései (Candida), a tüdőgyulladás, a TBC atipikus és hagyományos formája is, vírusbetegségek pl. a szem kötőhártya-gyulladása, élősdiek által okozott kórképek pl. agytályog, melyet a toxoplazmózis okoz,

ritka daganatformák (pl ritka daganatformák (pl. a Kaposi-szarkóma, nyirokcsomó-szarkóma, agydaganatok), ideggyógyászati megbetegedések (többek között a HIV által okozott elbutulás), továbbá a nagymértékű fogyás (Wasting-szindróma). Minél nagyobb a vírusterhelés, valamint minél alacsonyabb a T-limfociták száma, annál gyengébb az immunrendszer. Ezáltal megnő a veszélye az opportunista fertőzések megjelenésének, vagyis az olyan betegségeknek, melyeket önmagukban veszélytelen kórokozók váltanak ki, s amelyek csak erősen sérült immunrendszerű testben lépnek fel.

Terápia Az idejekorán megkezdett terápiától a következőket várják: 1. feltartóztatni a HIV-vírus szaporodását és az immunrendszer lerombolását, ezzel együtt a betegség előrehaladását 2. a terápiának ellenálló (ún. rezisztens) vírusvariánsok kialakulásának megakadályozása 3. az érintettek fertőzőképességének csökkentése. A HIV-fertőzött terhes nők esetében a gyermek megfertőzésének gyakorisága vírusellenes terápiával nagymértékben csökkenthető. Meg lehet hosszabbítani a tünetmentes HIV betegség időtartamát. Illetve anyáról magzatra, újszülöttre való átvitel kockázatát csökkenteni 30%-ról 6% ra.

Terápia Az AIDS-betegség gyógyszeres megelőzése A megelőzés arra irányul, hogy a várható tipikus fertőző betegségek (opportunista fertőzések) az AIDS kifejlődésének stádiumában elkerülhetőek vagy legalábbis késleltethetőek legyenek. Itt valójában csak tüneti kezelésről van szó, hiszen a HIV-fertőzés nem szűnik meg, és az immunrendszer leépülése sem állítható meg ily módon.

Megelőzés É-Amerika, Ny-Európa elsősorban homoszekszuális férfiak körében magas az előfordulása. Prevenció: Tartós párkapcsolat Óvszerhasználat Vér-vérkészítmények szűrése Védőkesztyű, gumikesztyű használata Tű-csere program