A felsőoktatás finanszírozásának modelljei 1. Dr. Gilly Gyula Budapest, 2013 április 10

Tartalmi áttekintés Miért van szükség egyáltalán felsőoktatásra és diplomásokra? A finanszírozási probléma: alulfinanszírozott expanzió Ki, milyen arányban járuljon hozzá, és milyen alapon Versenymechanizmusok és/vagy tervezés? Mi a leghatékonyabb módszer a rendelkezésre álló források allokációjára - Képzési területek között Intézmények, karok, szakok, képzési programok között

Miért van szükség egyáltalán felsőktatásra? A felsőoktatásnak mindig is fontos szerepe volt: Fontos alapértékek közvetítésében Tudás fejlesztése a tudásért (intellektuális szabadság, független hang, innovációk, etc) Új jelenség: A felsőoktatás a gazdasági növekedés motorjává vált Rugalmas ismeretek és készségek iránti igény Foglalkoztatottság Versenyképesség

Tartósan növekszik a felsőoktatás iránti kereslet A technológiai fejlődés » folyamatos kereslet az új, a rugalmas, a széleskörű és a differenciált készségek, és a „tanulási képesség” általános fejlesztése iránt – emiatt több képzésre van szükség A tudás „felezési ideje” is egyre rövidebb – emiatt gyakoribb képzésre van szükség A túl specifikus ismeretek elavulnak és feleslegesé válhatnak – az általánosabb tudás, és az hogy képessé válunk bármit megtanulni biztosítja a szükséges munkaerőpiaci rugalmasságot Nem véletlen, hogy a részvételi arányok folyamatosan növekednek minden országban És semmi nem utal arra, hogy a világban ez a trend kifulladna vagy akárcsak lassulna

A tudástőke a legfontosabb növekedési tényező „A legfőbb különbség a fizikai- és a tudástőke között az, hogy utóbbi esetében a határhozamok nem csökkenőek.” (Baldwin-Wyplosz, 2009) A hallgatói létszám expanziója ellenére a diplomás jövedelemprémium nem csökkent. A tartós növekedés a tudásfelhalmozásból, a technológiai fejlődésből és az innovációból származik: „az OECD országokban érdemes megkülönböztetni a közoktatás és a felsőoktatás hatását.... ... a felsőoktatás bizonyult a gazdasági különbségek legfőbb magyarázó-változójának.” (Aghion et al. 2005).

A diplomások jövedelme (OECD “Education at a Glance, 2012” alapján) Magasabb életútra vetített jövedelem, mindkét nemben A diplomások jövedelme az életkorral nő, az alacsonyabb végzettségűeké vagy csökken, vagy messze nem olyan mértékben nő (országonként eltérő módon) A GDP növekedésekor általában a diplomások jövedelme nő a legjobban A 2009-es válság idején a diplomások jövedelme nőtt, vagy a legkevésbé csökkent

Diplomás jövedelemprémium A diplomások jövedelme lényegesen magasabb

Foglalkoztatottság, munkanélküliség a diplomások körében (OECD adatok alapján) a foglalkoztatottság a legmagasabb a munkanélküliség a legalacsonyabb a 2009-es válság ezt csak minimális mértékben érintette

Miért alacsony a munkanélküliség és magas a foglalkoztatottság és a jövedelem a diplomások körében? Korábbban nem diplomások által betöltött munkaköröket egyre inkább diplomások töltenek be Magasabb képzettség – önálló(bb) munkavégzés - nagyobb hozzáadott érték képesség bárminek a megtanulására, szélesebb látókör, átlátóképeség, jobb probléma megoldó képesség… Screening hipotézis

Felsőoktatáspolitika és finanszírozás

Az alapvető felsőoktatáspolitikai célok Hozzáférés & Igazságosság: nyitottnak kell lennie bárki számára megfelelő képességek és aspirációk esetén, nem függhet a családi-, vagyoni-, jövedelmi-, lakóhelyi helyzetétől. Egy tehetséget sem vesztegethetünk el Ez egyrészt értékválasztás, másrészt hatékonysági követelmény Hatékonyság Allokációs hatékonyság Makro: (i) oktatás és más szektorok és (ii) oktatás alrendszerei közti optimum »» v.ö. költségvetés tervezés Mikro: (i) képzési szakterületek közti, (ii) intézmények, karok, programok közti optimum, (iii) optimális „mix” »» v.ö: központi keretszámmeghatározás, vs piaci mechnizmusok vita Technikai hatékonyság Minőség Méret: elég nagynak kell lennie, hogy megfeleljen a társadalmi, gazdasági elvárásoknak.

A felsőoktatás fundamentális fenntarthatósági és finanszírozási problémája Alapvető társadalmi-, nemzetgazdasági-, versenyképességi okok és kényszerek miatt egyre nagyobb méretű (egyre nagyobb részvételi arányú) felsőoktatásra van szükség “az alulfinanszírozott expanzió” »» részvételi arány nőtt (3-600%), ráfordítás nem nőtt »» fajlagos finanszírozás lecsökkent Az elegendő méretű felsőoktatás nagyobb annál mint amit kizárólag közpénzekből fenn lehetne tartani (verseny a közpénzekért más jóléti szektorokkal, pl.: egészségügy, nyugdíj) Ha a felsőoktatás nem “free at the point of use” (=tandíj önmagában) »» akkor valós és súlyos hozzáférési probléma lép fel

Az érzékelt minőségromlás valódi oka Alulfinanszírozott expanzió: a részvételi arány 5-8%-ról 20-50%-ra nőtt, miközben a felsőoktatásra költött összes pénz reálértelemben nem változott szignifikánsan, ezért az egy főre jutó finanszírozás drámai mértékben csökkent. A helyes diagnózis: Ha van minőségromlás, azt nem önmagában a megnövekedett részvétel okozza, hanem az, hogy a finanszírozás nem tart lépést a hallgatói létszám növekedésével.

A tömeges felsőoktatás és a minőséggel kapcsolatos aggodalmak Gyakoriság 50 IQ 200+ nagyobb részvétel = alacsonyabb minőség? „fit for purpose” képzési szintek közötti minőségi szelekció

A minőség fogalma Sokféle, sokszor egymásnak ellentmondó elvárások. „Mindenkinek van egy minőség definíciója, amit próbál ráerőltetni a rendszerre ...” Hagymányos elitista szemlélet, „exclusiv klub” Műveltség Általános vs. speciális szakismeret Elméleti vs. Gyakorlati Minőségdefiníció a szolgáltatásokban: „Kiváló szolgáltatást nyújtani az érintettek elvárásaihoz képest.” Érintettek? Egyén Munkáltatók, gazdaság Társadalom

Hogyan lehet megítélni a felsőoktatási szektor eredményességét? Megfelelő – főképp outcome- indikátorok pl.: a diplomás jövedelemprémium (EU 27: 50-100%-os többlet) a diplomás munkanélküliség (EU 27: 5% szemben a nem diplomások 10%-ával) diplomások foglalkoztatottsága a részvételi arány (EU27: 29%) (DE SEMMIKÉPPEN SEM olyan input jellemzők, és adottságok, mint a hallgatók átlagos IQ szintje.)

A tömeges felsőoktatás és a hozzáféréssel kapcsolatos probléma Gyakoriság 50 IQ 200+ A tehetség normál eloszlást mutat, Az anyagi teherviselőképesség viszont nem szimmetrikus eloszlású

A kihívás, amivel az EU szembenéz USA Japán Dél Korea Diplomások aránya, 2007 (25-34 évesek, %) 32 42 55 58 Teljes felsőoktatási kiadás 2008 (GDP%) 1.3 3.1 1.5 2.5 - állami kiadás 1.1 1.0 0.5 0.6 - magán kiadás 0.2 2.1 1.9 Az EU27 messze elmarad finanszírozásban és különösen a magánfinanszírozásban a versenytársaihoz képest. Forrás: Eurostat 2010

Költségvetési korlát A szembeszáguldó vonatok esete: A technológiai fejlődés miatt fokozódó kereslet a minőségi tömegoktatás iránt, ami többletforrásokra támaszt igényt A költségvetési források fokozódó szűkössége Öregedő társadalmak finanszírozása Egészségügyi kiadások robbanása Globális versenyből fakadó adócsökkentési nyomás Ezek a korlátok a válság előtt is léteztek; a válság nem hozott új típusú problémákat, csak felerősítette a régieket. Tanulság: az állami finanszírozást ki kell egészíteni magánfinanszírozással. Ez nem egy ideológiai következtetés. 18 18

Magánforrás-bevonásra van szükség Potenciális magán-források Családi erőforrások – de rontja a hozzáférést (b) A hallgató keresete a képzés ideje alatt – de a tanulás rovására megy (c) Munkáltató támogatás – de a munkáltatók kevéssé hajlandóak finanszírozni a képzést, mivel a munkavállalók mobilak és nem lehet/nem érdemes őket röghöz kötni. (f) Az egyetemek vállalkozói tevékenységéből származó jövedelmek – de könnyen túlbecsülik ennek mértékét (g) Adományok – de könnyen túlbecsülik ennek mértékét (h) A hallgató jövőbeli keresete, vagyis diákhitel felvétele Csak egy jól megtervezett és megfelelően működtetett diákhitel- rendszer képes (i) kellően nagy mennyiségben és (ii) igazságos módon magántőkét bevonni a felsőoktatás finanszírozásába. 19 19

Egy jól-tervezett diákhitel-rendszer főbb tulajdonságai Jövedelemarányos visszafizetés Kellően nagy hitelösszeg (költségtérítés + megélhetési költségek) Általános hozzáférés Önfenntartó működés Államháztartáson kívüli elszámolhatóság és valódi magántőke bevonás

Mennyi is az annyi? Mi a köz- és magán finanszírozás optimális mértéke? Elvi válasz “egyszerű”: a köz- és magánfinanszírozás aránya akkor optimális, ha a “marginal social benefit” és a “marginal private benefit” arányában kerül meghatározásra Gyakorlati megvalósítás: bonyolult Mérési, mérhetőségi, metodikai problémák: technikailag számos kvantifikálható költség- és haszon elem kiszámolása technikailag is bonyolult (v.ö. “önköltség számítás”) számos alapvető fontosságú költség- és haszon nem is kvantifikálható képzési programok “önköltsége” és a “marginal social/private benefit” viszonya “homályos” A tandíj mértéke a várható egyéni haszonnal kell arányos legyen, nem pedig a képzési programok önköltségével 21 21

Elvileg kívánatos-e hogy önfinanszírozó legyen a felsőoktatás és a hallgatók befizetéseiből éljen meg? Egy felsőoktatási intézmény nemcsak létező ismereteket oktat, de új ismereteket is produkál (kutat is). A kutatási eredmény “public good”-ként viselkedik, hacsak nem ipari titokként kezelik. Ezért közkinccsé váló új ismeret nem fog előállni, ha nincs megoldva a kutatás közfinanszírozása A kutatási költségek épp a kutatási eredmények public good jelleg miatt nem háríthatóak át a hallgatókra.

Helyes-e ha a képzés összes költségét a hallgató fizeti meg? Ha a képzésnek nem lenne semmilyen externália hatása (társadalmi haszna), és ha a képzés kizárólag egyéni “fogyasztási jószág” lenne, akkor indokolt lenne, hogy költségét teljes mértékben az és csakis az fedezze, aki “fogyasztja” (l. pl.: csokoládé, luxus üdülés, autó, egyéni életbiztosítás, kozmetikai célú plasztikai sebészet stb.) Ezért a hatékonynál alacsonyabb mennyiséghez, és súlyos hozzáférési problémákhoz vezet, ha a felsőoktatás minden költségét a hallgatóknak kellene állniuk Ez az összes felsőoktatás-politikai alapcélt aláásná: Nem oldódik meg a felsőoktatás finanszírozás fundamentális problémája, miközben egyetlen hozzáférési, társadalmi és nemzetgazdasági cél sem tud teljesülni

A felvételizők választása -mi a hatékonyabb allokációs mechanizmus: központi munkaerőpiaci tervezés versus piaci versenymechanizmusok A hatékony választás feltételei: a) a fogyasztó informáltsága; b) az információ olcsón és hatásosan megszerezhető; c) ha a fogyasztó könnyebben tudja értelmezni az információt; d) ha a rossz döntés költsége alacsony; e) ha a fogyasztói „ízlések” különbözők. A felsőoktatás esetében ezek a feltételek túlnyomórészt teljesíthetőek. A hallgatók képesek lehetnek olyan döntéseket hozni, ami a saját és a társadalom érdekeit szolgálja. Fontos kivétel: a hátrányosabb helyzetűek kevésbé informáltak, és motiváltak. Teljesen szabályozatlan szabadversenyes piac helyett szabályozott piacra van szükség.

Központi munkaerőpiaci tervezés (mikro-allokációs hatékonysági kérdéskör (1)) A legtöbb ország felsőoktatásában jelentős mértékű központi erőforrás-tervezés zajlik. Problémák: az egyetemek, képzési programok és a hallgatók száma, messze meghaladja a tervezéssel kezelhető méretet. A különböző profilú és színvonalú egyetemeket nem lenne hatékony egyformán finanszírozni. A differenciált finanszírozás elvben megvalósítható lenne egy mindentudó központi tervező által, de a valóságban a probléma már ma is túl komplex, és komplexitása nőni fog. Mi a tervezés szempontjából releváns munkaerőpiac, és a releváns időtáv? (5 év? 50év?; hazai – EU munkaerőpiac?)

Fő következtetések A humán tőke és különösen a felsőoktatás jelentősen meghatározza a jövőbeli kilátásokat Célok: Méret, Minőség és Hozzáférés egyszerre ! Stratégia: Szabályozott piaci versenymechanizmusok az allokációban Információnyújtás Minőségbiztosítás 0-18 hozzáférési politikák Állami szerepvállalás, ahol az adekvát Jól megtervezett diákhitel

Köszönöm a figyelmet!