Egészségpolitika.

Slides:



Advertisements
Hasonló előadás
Mit lehet tudni a célcsoportról?
Advertisements

A Kompetencia és Tanácsadó Központ bemutatása Tóth Zsófia Kata Szociális Szolgáltatásokért Egyesület Pécs, október 28.
Nemzetközi Médiakonferencia Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat
Életkor és diszkrimináció
Régió, regionalizáció, regionalizálódás
Egészségérték-gazdálkodás: Mitől függ az egészségünk?
BIZTONSÁG ÉS PARTNERSÉG Lépésváltás az egészségügy korszerűsítésében.
az általános iskolákban
Az ÉFOÉSZ Támogatott Lakhatási Programja
A fenntartható fejlődés és a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégia
Közegészség.
Orvos – és Egészségtudományi Centrum
Semmelweis terv - Értékek, alapelvek, célok és megvalósíthatóságuk feltételei Önkormányzati Egészségügyi Napok január 18. Orosz Éva tanszékvezető.
Az iskolai egészségfejlesztési normatíva terve A Népegészségügyi Tárcaközi Bizottság május 22-i és november 11-i határozata értelmében Dr. Somhegyi.
Lőwné Szarka Judit ellátottjogi képviselő
A környezetvédelem intézményrendszere
Európai Betegjogi Karta. Európai Betegjogi „Karta” Célja: A betegek tizennégy jogának proklamációja, alapvető jogok gyakorlati megvalósíthatóságát szolgálják.
KÖZEGESZSÉGÜGYI KÖZÖSSÉGI PROGRAM A TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓ ELŐTÉRBE HELYEZÉSE AZ EMBERI ÉS AZ INTÉZMÉNYI ERŐFORRÁSOK RÉVÉN A KÖZÖSSÉGI ORVOSI ELLÁTÁSBAN.
„Híd a forráshoz – forrásteremtő civil találkozó” (2009. május , Budapest) TÁMOP – TIOP A pályázati lehetőségek rendszere.
Eldöntendő Az egészség egy prioritás, ami marginalizálódott? Vagy
Orvos- és Egészségtudományi Centrum
Dr. Berzéky József április 15.
Népfőiskola a helyi tudás megtöbbszörözésére, a településfejlesztés eszközeként Lakitelek, március 26. Lakitelek, március 26.
A pszichiátriai ellátás jogi szabályozása
A pszichiátriai ellátás szervezeti keretei
Szakmai irányelvek, protokollok készítésének, megjelentetésének eljárásrendje Szy Ildikó osztályvezető Egészségügyi Minisztérium III. Egészségpolitikai.
Állam munkavédelmi feladatai
Egységes egészségügyi információrendszer
Etikai alapelvek az ápolásban
AIDS –Etikai problémák az ápolásban. Az ápolónő alapvető kötelessége 4irányú (Ápolói Kódex,1973): Az ápolónő alapvető kötelessége 4irányú (Ápolói Kódex,1973):
Egészségpolitika.
Az ápolók etikai kódexének helye és szerepe a gyakorlatban
Nyugat – Magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar
Szomatikus nevelés az egészségügyi szakképzésekben, különös tekintettel a felsőoktatásra Dr. Hollós Sándor nov. 14.
Gazdálkodási modul Gazdaságtudományi ismeretek I. Üzemtan KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI MÉRNÖKI MSc TERMÉSZETVÉDELMI MÉRNÖKI MSc.
Veszélyes üzemek kritikus infrastruktúra védelmi aspektusai
Polgári védelmi kötelezettség, mentesség
A primer prevenció jelentősége az ifjúsági munkában
Gyermekjogok - egy lépés előre
Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárság Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia január 26.
Kormányszóvivői tájékoztató 1 A társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiája 115/2003. (X. 28.) OGY határozat. Cselekvési program 1009/2004. (II. 26.) Korm.
A nők és férfiak közötti társadalmi egyenlőség november 11.
A Magyar Köztársaság kormánya. Egyes egészségügyi tárgyú kormányrendeletek módosításról.
A Magyar Köztársaság kormánya
Minőség menedzsment 6.előadás
Korábbi demográfiai jellemzők Várható élettartam
Az Európai Foglalkoztatási Stratégia Készítette: Balogh Judit Nemzetközi Tan. III. évf
ÉRDEKEGYEZTETÉS ÉRDEKKÉPVISELET
Csurik Magda Országos Tisztifőorvosi Hivatal
A kiváltás stratégia Emberi Erőforrások Minisztériuma
Az Identitás Erősítése a Maros Megyei Iskolákban Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO)
A Szabolcsi Fiatalok a Vidékért Egyesület, a Svájci – Magyar Civil Alap Szociális szolgáltatások nyújtása tématerületére 2013-ban benyújtott „Tanítsuk.
EGÉSZSÉG ÉS JÓL-LÉT SZÉKESFEHÉRVÁR POLITIKÁJÁBAN Östör Annamária.
VÉDŐNŐK A CSALÁDOK SZOLGÁLATÁBAN
Az E-KÖZIGAZGATÁS INFORMATIKAI STRATÉGIÁJA október 16.
AZ ÁPOLÁS ÉS AZ ÁPOLÓ.
A betegellátás keretei és rendszere
Magyarország egészségügyi ellátórendszere
A társadalmi részvétel elve és az NGO-k jogai dr. Pánovics Attila március 5.
Az adatvédelem szabályozása
AZ IDŐS ÉS FOGYATÉKOS ELLÁTÁS FEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEI A HELYI ESÉLYEGYENLŐSÉGI PROGRAMOKBAN JÚLIUS 3.
„FÜGG Ő SÉG ÉS/VAGY MUNKAKÉPESSÉG” konferencia Egy attitűd-vizsgáló kérdőív tapasztalatai Dr. Papp Éva.
Dr. Török Krisztina igazgató Budapest, szeptember 29. ”Itt az Egészség az Ügy”
Az Erős Magyarország egészségügyi programja Megújulás és megőrzés az egészségügyi szektorban.
And what else?... Leszakadó gyerekek.
Mezőgazdasági termékek élelmiszerbiztonsága
„FÜGGŐSÉG ÉS/VAGY MUNKAKÉPESSÉG” konferencia
Önkormányzati Egészségügyi Napok január 18. Orosz Éva
Az LMBTI-személyek egyenlőségének előmozdítása az Európai Unióban
Előadás másolata:

Egészségpolitika

Az orvostudományok fejlődése az empirikus korszaktól a tudományos egészségpolitika korszakáig Alapvető diszciplinák korszaka Klinikai diszciplinák korszaka Népegészségtan korszaka Az egészségre összpontosító tudományos politika korszaka 1850 1900 1950 1975 2000 CÉLIRÁNY ÉS FILOZÓFIA - tünetekre összpontosít, a tünetek empirikus diagnózisára és kezelésére baktériumokra és betegségekre összpontosít A beteggel, annak diagnózisával és kezelésével foglalkozik A közösség diagnózisával és kezelésével foglalkozik A népességre és a társadalmi-politikai entitás egységes kezelésére koncentrál OKTATÁS - ex catedra előadások tekintélyelvű oktatás laboratoriumi gyakorlatok klinikai felkészítés Klinikai felkészítés a népegészségügy területén Közösségi feladatokra való felkészítés -társadalmi tapasztalat, gazdasági társadalmi értelmezés, gazdasági megközelítés Politikai folyamatok pszichológiai megközelítése Országos egészségvédelmi programok

-baktériumokra és betegségekre összpontosít Empirikus korszak Alapvető diszciplinák korszaka Klinikai diszciplinák korszaka Népegészségtan korszaka Az egészségre összpontosító tudományos politika korszaka 1850 1900 1950 1975 2000 CÉLIRÁNY ÉS FILOZÓFIA - tünetekre összpontosít, a tünetek empirikus diagnózisára és kezelésére -baktériumokra és betegségekre összpontosít - A beteggel, annak diagnózisával és kezelésével foglalkozik - A közösség diagnózisával és kezelésével foglalkozik - A népességre és a társadalmi-politikai entitás egységes kezelésére koncentrál

OKTATÁS Empirikus korszak Alapvető diszciplinák korszaka Klinikai diszciplinák korszaka Népegészségtan korszaka Az egészségre összpontosító tudományos politika korszaka 1850 1900 1950 1975 2000 OKTATÁS - ex catedra előadások tekintélyelvű oktatás laboratoriumi gyakorlatok klinikai felkészítés Klinikai felkészítés a népegészségügy területén Közösségi feladatokra való felkészítés -társadalmi tapasztalat, gazdasági társadalmi értelmezés, gazdasági megközelítés Politikai folyamatok pszichológiai megközelítése Országos egészségvédelmi programok

Az orvostudományok fejlődése az empirikus korszaktól a tudományos egészségpolitika korszakáig Alapvető diszciplinák korszaka Klinikai diszciplinák korszaka Népegészségtan korszaka Az egészségre összpontosító tudományos politika korszaka 1850 1900 1950 1975 2000 TUDOMÁNYOS KUTATÁS Történelmi fejlődés A laboratóriumi kísérletezés megalapozása és új módszerek kidolgozása Kórházi technológia kidolgozása A közösség vizsgálata, rendszeres fejlesztése és tervezési kritériumok, intézkedések és technikák kidolgozása Az egészségügyi rendszer fejlődésének gazdasági és társadalmi mutatói Az életszínvonal szubjektív mutatói, interdsiszciplináris tevékenység Hálozati folyamatok MAGATARTÁSTUDOMÁNY - ismeretlen felszínes Egyéni tevékenység - mellékes az orvostudományt kiegészítő társadalomtudományok Szakosodott csoportok létrehozásának szükségessége egymástól elkülönülő társadalomtudományok Interdiszciplináris csoportok megalakulása, megjelenése Az orvostudomány közgazdaságtan és a politika egymásrahatása interszektoriális teamek létrehozása

- Kórházi technológia kidolgozása Empirikus korszak Alapvető diszciplinák korszaka Klinikai diszciplinák korszaka Népegészségtan korszaka Az egészségre összpontosító tudományos politika korszaka 1850 1900 1950 1975 2000 TUDOMÁNYOS KUTATÁS -történelmi fejlődés -a labora tóriumi kísérletezés megalapo zása és új módszerek kidolgozása - Kórházi technológia kidolgozása - A közösség vizsgálata, rendszeres fejlesztése valamint tervezési kritériumok, intézkedések és technikák kidolgozása - Az egészségügyi rendszer fejlődésének gazdasági és társadalmi mutatói Az életszínvonal szubjektív mutatói, interdsiszciplináris tevékenység Hálozati folyamatok

- egymástól elkülönülő társadalomtudományok Empirikus korszak Alapvető diszciplinák korszaka Klinikai diszciplinák korszaka Népegészségtan korszaka Az egészségre összpontosító tudományos politika korszaka 1850 1900 1950 1975 2000 MAGATARTÁSTUDOMÁNY - ismeretlen - felszínes egyéni tevékenység - mellékes az orvostudományt kiegészítő társadalomtudományok Szakosodott csoportok létrehozásának szükségessége - egymástól elkülönülő társadalomtudományok interdiszciplináris csoportok megalakulása, megjelenése - az orvostudomány közgazdaságtan és a politika egymásrahatása Interszektoriális teamek létrehozása

Alma-Ata-i Nyilatkozat EVSZ Kazah Közt.–1978 Szeptember 12. I. Az egészség alapvető emberi jog. II. Az egészségügyi rendszerekben tapasztalható egyenlőtlenségek - a fejlett és a fejlődő országok között, de országokon belül is – elfogadhatatlanok. III. Az egészség mindenki számára teljes mértékben elérhető legyen, valamint hogy a fejlődő és fejlett országok közötti egészségi állapotbeli különbségek csökkenjenek.

Alma-Ata-i Nyilatkozat EVSZ Kazah Közt.–1978 Szeptember 12. IV. Az embereknek joguk és kötelességük, hogy egyénileg és közösségileg is részt vegyenek a számukra nyújtott egészségügyi ellátás tervezésében és megvalósításában. V. A kormányok, nemzetközi szervezetek és az emberiség egészének egyik fő társadalmi feladata az elkövetkező évtizedekben, hogy 2000-re minden ember olyan egészségi állapotba kerüljön, amely társadalmilag és gazdaságilag is termékeny életet tesz lehetővé számukra.

Alma-Ata-i Nyilatkozat EVSZ Kazah Közt.–1978 Szeptember 12. VI. Az egészségügyi alapellátás olyan betegellátási forma, amely könynyen megvalósítható, tudományosan megalapozott és társadalmilag elfogadható módszereket, technológiákat használ. Az egyének, családok és közösségek számára az alapellátás a nemzeti egészségügyi rendszerrel való érintkezés első pontja, a folytatódó ellátás első eleme, amelynek ezért a lehető legközelebb kell lennie azon helyszínekhez, ahol az emberek élnek és dolgoznak.

Alma-Ata-i Nyilatkozat EVSZ Kazah Közt.–1978 Szeptember 12. VII. 1. vonatkozó társadalomtudományi, orvos-biológiai és egészségügyi igazgatási kutatásokra és népegészségügyi tapasztalatokra épül. 2.A céljai között szerepel a közösség fő egészségproblémáinak megoldása azáltal, hogy megfelelő egészségfejlesztési, betegségmegelőzési, gyógyító és rehabilitációs szolgáltatásokat nyújt.

Alma-Ata-i Nyilatkozat EVSZ Kazah Közt.–1978 Szeptember 12. VII. 3. biztosítja legalább a következőket: elősegíti az élelmiszerellátást és a megfelelő táplálkozást; a biztonságos vízellátást; előmozdítja az alapvető higiénét; az anya- és csecsemővédelmet, beleértve a családtervezést és a fertőző betegségek elleni védőoltásokat.

Alma-Ata-i Nyilatkozat EVSZ Kazah Közt.–1978 Szeptember 12. VII. 4. Az egészségügy mellett bevonja az összes, a nemzeti és közösségi fejlődésben érintett szektort. 5. Megfelelő oktatás révén - képessé teszi az egyéneket és közösségeket az alapellátás tervezésében, szervezésében, működtetésében és ellenőrzésében való részvételre.

Alma-Ata-i Nyilatkozat EVSZ Kazah Közt.–1978 Szeptember 12. VII. 6. fenntartását egységesített, jól működő és egymást kölcsönösen támogató betegirányítási rendszereknek kell biztosítaniuk, amelyek a mindenki számára elérhető komplex egészségügyi ellátás fokozatos javulását eredményezik

Alma-Ata-i Nyilatkozat EVSZ Kazah Közt.–1978 Szeptember 12. VIII. Minden kormánynak olyan nemzeti irányelveket, stratégiát és cselekvési tervet kell kidolgoznia, amelyek lehetővé teszik az egészségügyi alapellátás létrehozását és fenntartását. IX. A közösségi szellem jegyében minden országnak együtt kell működnie annak érdekében, hogy az egészségügyi alapellátás minden ember számára biztosítható legyen.

Ottawa-i (Kanada) CHARTA, 1986. november 17-21. AZ EGÉSZSÉGFEJLESZTÉSI TEVÉKENYSÉG JELENTI: Az egészséget szolgáló közpolitikákat Kedvező környezet kialakítását A közösség tevékenységének erősítését Az egyéni képességek fejlesztését Az egészségügyi ellátás átszervezését Lépés a jövőbe

Ottawa-i (Kanada) CHARTA, 1986. november 17-21. EGÉSZSÉGFEJLESZTÉS Az egészségfejlesztés az a folyamat, amely módot ad az embereknek, közösségeknek egészségük fokozott kézbentartására és tökéletesítésére. A teljes fizikai, szellemi és szociális jólét állapotának elérése érdekében az egyénnek vagy csoportnak képesnek kell lennie arra, hogy megfogalmazza és megvalósítsa vágyait, kielégítse szükségleteit, és környezetével változzék vagy alkalmazkodjon ahhoz. Az egészséget tehát, mint a mindennapi élet erőforrását, nem pedig mint életcélt kell értelmezni. Az egészség pozitív fogalom, amely a társadalmi és egyéni erőforrásokat, valamint a testi képességeket hangsúlyozza. Az egészségfejlesztés következésképpen nem csupán az egészségügyi ágazat kötelezettsége.

Ottawa-i (Kanada) CHARTA, 1986. november 17-21. AZ EGÉSZSÉG ELŐFELTÉTELEI Az egészség alapfeltételei és forrásai: béke, lakás, oktatás, élelem, jövedelem, stabil ökológiai rendszer, fenntartható erőforrások, társadalmi igazságosság és egyenlőség. Az egészség tökéletesítésének ezen alapvető előfeltételek alkotta, biztos alapon kell nyugodnia.

Ottawa-i (Kanada) CHARTA, 1986. november 17-21. Propagálni A jó egészség alapvető forrása a társadalmi, gazdasági és egyéni fejlődésnek, és fontos dimenziója az élet minőségének. A politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális, környezeti, viselkedési és biológiai tényezők mind az egészség javára vagy kárára lehetnek. Az egészségfejlesztési tevékenységek célja ezeknek a feltételeknek a kedvezővé tétele az egészség érdekében kifejtett propaganda révén.

Ottawa-i (Kanada) CHARTA, 1986. november 17-21. Módot adni Az egészségfejlesztés központi célja az egyenlőség elérése az egészségben. Az egészségfejlesztési tevékenységek az egészségi állapotban mutatkozó jelenlegi különbségek csökkentését, az egyenlő lehetőségek és erőforrások biztosítását célozzák, amelyek módot adnak az embereknek arra, hogy legteljesebb egészségi potenciáljukat valósíthassák meg. Beletartoznak ebbe az egészség szempontjából kedvező környezet nyújtotta biztos alapok, az információk hozzáférhetősége, továbbá az egészséges választást lehetővé tévő képességek és lehetőségek kialakítása. Az emberek nem képesek elérni legteljesebb egészségi potenciáljukat, hacsak nem tudják ellenőrzésük alá vonni azokat a dolgokat, amelyek az egészségüket meghatározzák. Ennek egyformán kell vonatkoznia a nőkre és a férfiakra.

Ottawa-i (Kanada) CHARTA, 1986. november 17-21. Közvetíteni Az egészségügyi ágazat önmagában nem tudja biztosítani ezeket az előfeltételeket és kilátásokat az egészség számára. Ennél is fontosabb azonban, hogy az egészségfejlesztés összehangolt tevékenységet követel valamennyi érdekelttől: kormányoktól, egészségügyi és más szociális, gazdasági ágazatoktól, nem kormányzati és önkéntes szervezetektől, helyi hatóságoktól, az ipartól és a tömegtájékoztatástól. Az emberek az élet minden területéről részt vesznek ebben mint egyének, családok és közösségek. A szakmai és társadalmi csoportosulásoknak, továbbá az egészségügyi dolgozóknak különleges felelőssége, hogy közvetítsenek a társadalom érdekcsoportjai között az egészség előmozdítása érdekében. Az egészségfejlesztési stratégiákat és programokat az egyes országok és régiók helyi igényeihez és lehetőségeihez kell igazítani, azoknak figyelembekellvenniükazeltérőtársadalmi,kulturálisésgazdaságirendszereket.

DZSAKARTAI NYILATKOZAT Egészségmegőrzés a XXI. században - 1997 július– Az egészségmegőrzés prioritásai a XXI. században 1. A társadalmi felelősségtudat fejlesztése az egészség érdekében 2. Az egészségfejlesztést célzó beruházások növelése 3. Az egészség érdekét szolgáló partneri kapcsolatok megszilárdítása és kiterjesztése 4. A közösségi kapacitások fejlesztése és az egyén megerősítése 5. Az egészségfejlesztés infrastruktúrájának biztosítása

ÖTÖDIK GLOBÁLIS EGÉSZSÉGFEJLESZTÉSI KONFERENCIA Mexikóváros, 2000 ÖTÖDIK GLOBÁLIS EGÉSZSÉGFEJLESZTÉSI KONFERENCIA Mexikóváros, 2000. június 5 . Egészségfejlesztés: az egyenlőtlenségek megszüntetése

Az alábbi akciókat támogatjuk/írjukalá: A. Az egészségfejlesztés alapvető prioritásként történő feltüntetése a helyi, nemzeti és nemzetközi politikai döntésekben és programokban. B. Vezető szerep betöltése az összes szektor és a civil társadalom aktív részvételének biztosításában az olyan egészségfejlesztő akciókban, amelyek az egészség érdekében történő társulásokat kívánják megerősíteni és kiterjeszteni. C. Országos szintű egészségfejlesztési tervek és akciók kidolgozásának támogatása a WHO és partnerei e területen szerzett tapasztalatára támaszkodva, amennyiben szükséges.

• az egészségügyi prioritások azonosítását, és az ezek megvalósítását célul tűző, egészséget támogató közpolitika és programok megvalósítását; • a kutatás támogatását, ami kiválasztott prioritások mentén fejleszti a tudást; • pénzügyi és működési források mozgósítását az országos akciók fejlesztéséhez, végrehajtásához, monitorozásához és értékeléséhez szükséges emberi és intézményi kapacitás kiépítése érdekében.

D. Az egészségfejlesztéssel foglalkozó nemzeti és nemzetközi hálózatok munkájának elősegítését. E. Annak támogatását, hogy az ENSZ szervei a napirendjükön szereplő fejlesztések egészségre gyakorolt hatásáért felelősséggel tartozzanak. F. A WHO főigazgatójának értesítését, hogy készítsen helyzetjelentést a fenti akciók végrehajtásáról a WHO Végrehajtó Tanácsa (Executive Board) 107. ülésére.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1981-ben jelentette meg az alapvető betegjogokat is összefoglaló lisszaboni deklarációját. (WORLD MEDICAL ASSOCIATION) a beteg szabadon választhasson orvost, a betegnek joga van ahhoz, hogy megfelelő tájékoztatás után bizonyos kezelések elvégzését elfogadja vagy elutasítsa, a beteg elvárhatja orvosától, hogy minden orvosi és személyes adatát titkosan kezelje, a betegnek joga van az emberhez méltó halálhoz, a betegnek joga van a lelki vagy morális vigaszhoz, de el is utasíthatja azt.

A betegjogok európai nyilatkozata1992 Főbb fejezetek: 1. Az emberek jogai és értékek az orvosi ellátásban 2. A betegek felvilágosítása 3. A beteg beleegyezése 4. Hihetőség, bizalom és magánélet 5. Kezelés és gondozás 6. A nyilatkozat határozatainak alkalmazási módszerei

2oo7 Betegjogok Európai Chartája

Legea drepturilor pacientului Legea nr Legea drepturilor pacientului Legea nr. 46 din 21/01/2003 - Publicată în Monitorul Oficial, Partea 1 nr. 51 din 29/01/2003 -  Capitolul I. Dispoziţii generale Art. 1. În sensul prezentei legi: a).prin pacient se înţelege persoana sănătoasă sau bolnavă care utilizează serviciile de sănătate; b).prin discriminare se înţelege distincţia care se face între persoane aflate în situaţii similare pe baza rasei, sexului, vârstei, apartenenţei etnice, originii naţionale sau sociale, religiei, opţiunilor politice sau antipatiei personale; c).prin îngrijiri de sănătate se înţeleg serviciile medicale, serviciile comunitare şi serviciile conexe actului medical;

Törvény a páciens jogairól Törvény a páciens jogairól. 46- os számú törvény Románia Hivatalos Közlönye I rész, 37/ 2oo3. szám. I. Fejezet Általános rendelkezések 1. szakasz – A jelen törvény értelmében: a) páciens alatt az egészségügyi szolgáltatásokat igénybevevő egészséges vagy beteg személy értendő b) diszkrimináció alatt a hasonló helyzetben található személyek közötti, fajra, nemre, életkorra, etnikai hovatartozásra, nemzeti vagy társadalmi eredetre, vallásra, politikai opcióra vagy személyes ellenszenvre alapuló megkülönböztetés értendő c) egészségügyi gondozás alatt az orvosi szolgáltatésok, a kommunitáris szolgáltatások és az orvosi aktussal összefüggő szolgáltatások értendők

I. Fejezet Általános rendelkezések d) orvosi beavatkozás alatt bármely megelőző diagnosztizálás, gyógykezelés vagy rehabilitáció célú vizsgálat, kezelés vagy más orvosi aktus értendő e) végső gondozás alatt a valamely páciensnek a rendelkezésére álló kezelési eszközökkel akkor nyújtott gondozás értendő, amikor többé nincs lehetőség a betegségi állapot sorsszerű prognózisának javulására, valamint az elhalálozás közeledtekor nyújtott gondozás. 2.szakasz – a pácienseknek joguk van a társadalom rendelkezésére álló legjobb minőségű orvosi gondozásra, a humán, pénzügyi és anyagi erőforrásoknak megfelelően. 3.szakasz – A páciensnak joga van arra, hogy személyének kijáró tiszteletben részesítsék, mindennemű diszkrimináció nélkül.

II. Fejezet A páciensnek joga van az orvosi információhoz 4. szakasz – A páciensnek joga van arra, hogy tájékoztassák a rendelkezésre álló orvosi szolgáltatásokról és azok igénybevételének módozatáról. 5.szakasz – (1) A páciensnek joga van arra, hogy tájékoztassák az egészségügyi szolgáltatásnyújtók azonosságáról és státusáról. (2) A beutalt páciensnek joga van arra, hogy tájékoztassák azon szabályokról és szokásokról, amelyeket be kell tartania a kórházi kezelése időtartama alatt.

II. Fejezet A páciensnek joga van az orvosi információhoz 6. szakasz. – A páciensnek joga van arra, hogy tájékoztassák egészségi állapotáról, a javasolt orvosi beavatkozásokról, minden egyes eljárás potenciális kockázatairól, a javasolt eljárások alternatíváiról, a kezelés el nem végzését és az orvosi ajánlások be enm tartását is ideértve, valamint a diagnózisra és prognózisra vonatkozó adatokról. 7. szakasz. – A páciensnek joga van eldönteni, óhajt-e tájékoztatást, ha az orvos által bemutatott információk szenvedést okoznának neki.

II. Fejezet A páciensnek joga van az orvosi információhoz 8.szakasz – Az információk tiszteletteljes és világos nyelvezettel közlendők a pácienssel, a szakterminológia minimálisra szorításával:, amennyiben a páciens nem ismeri a román nyelvet, az információk anyanyelvén közlendők, illetve az általa ismert nyelven vagy, az esetnek megfelelően, más kommunikációs eszköz keresendő. 9.szakasz. – A páciens jogosult kifejezetten kérni, hogy ne tájékoztassák, és hogy egy általa kiválasztott más személyt tájékoztassanak helyette. 1o. szakasz. – A páciens rokonai és barátai tájékoztathatók a vizsgálatok alakulásáról, a diagnózisról és a kezelésről, a páciens beleegyezésével. 11.szakasz. – A páciensnek joga van más orvosi véleményt is kérni és elnyerni. 12.szakasz. – A páciensnek joga van a kórházból való kiutaláskor írásos összefoglalást kérni és kapni az elvégzett vizsgálatokról, a diagnózisról, a kórházi beutalás időtartama alatt nyújtott kezelésről és gondozásról.

vhjghjvhj

III. Fejezet A páciens beleegyezése az orvosi beavatkozásba 13.szakasz – A páciensnek joga van valamely orvosi beavatkozást elutasítani vagy leállítani, írásban vállalva a felelősséget döntéséért, az orvosi aktus elutasításának vagy leállításának következményeit meg kell magyarázni a páciensnek. 14. szakasz. – Amennyiben a páciensnek nincs lehetősége akaratát kifejezni, de sürgős orvosi beavatkozás szükséges, az orvosi személyzetnek joga van a páciens beleegyezésére következtetni annak valamely előzetes akaratnyilvánításából. 15. szakasz. – Amennyiben a páciens sürgős orvosi beavatkozásban részesítendő, törvényes képviselőjének beleegyezése már nem szükséges. 16. szakasz. – Amennyiben kikérik törvényes képviselőjének beleegyezését, a páciens felfogóképessége nyújtotta lehetőségeihez mérten bevonandó a döntési folyamatba.

III. Fejezet A páciens beleegyezése az orvosi beavatkozásba 17. szakasz. – (1) Amennyiben az orvosi szolgáltatásnyújtók úgy vélik, hogy a beavatkozás a páciens érdekeit szolgálja, annak törvényes képviselője pedig megtagadja beleegyezését, a döntéshozatal szakmai döntőbizottságra hárítandó. (2) A szakmai döntőbizottság három orvosból áll a kórházba utalt páciensek esetében és két orvosból a járóbetegek esetében. 18. szakasz – A páciens beleegyezése kötelező a testéből származó azon összes biológiai termék gyűjtése, megőrzése, használata tekintetében, amely a diagnózis vagy az általa elfogadott kezelés megállapításának célját szolgálja.

III. Fejezet A páciens beleegyezése az orvosi beavatkozásba 19.szakasz. - A páciens beleegyezése kötelező a kórházi orvosi oktatásban, és a tudományos oktatásban való részvétele esetében. Tudományos kutatási célokra nem vehetők igénybe az akaratuk kifejezésére képtelen személyek, kivéve a törvényes képviselő nyújtotta beleegyezés esetét, és ha a kutatás a páciens érdekeit szolgálja. 2o. szakasz. – A páciens beleegyezése nélkül nem fényképezhető vagy filmezhető valamely egészségügyi egység keretében, azon esetek kivételével, amikor a képek a diagnózishoz vagy a kezeléshez és valamely orvosi vétkesség gyanújának elkerüléséhez szükségesek.

IV.Fejezet A páciens joga az információk bizalmasságához és magánéletéhez 21. szakasz. – A páciens állapotára, a vizsgálatok eredményeire, a diagnózisra, a prognózisra, a kezelésre vonatkozó információk, valamint a személyes adatok bizalmasak, a páciens elhalálozása után is. 22.szakasz. – A bizalmas információk csakis a páciens explicit beleegyezésének feltételével tárhatók fel, vagy a törvény kifejezett kérésére. 23. szakasz. – Amennyiben az információk a páciens kezelésében résztvevő más engedélyezett orvosi szolgáltatásnyújtók számára szükségesek, a beleegyezés megadása többé nem kötelező.

IV.Fejezet A páciens joga az információk bizalmasságához és magánéletéhez 24.szakasz. – A páciens hozzáférhet személyes orvosi adataihoz. 25. szakasz. – (1) A páciens magán- és családi életébe való bármely beavatkozás tiltott, azon esetek kivételével, amikor a beavatkozás pozitívan befolyásolja a diagnózist, a kezelést vagy a gondozást, és csakis a páciens beelegyezésével. (2) Kivételnek tekintendők azok az esetek, amikor a páciens veszélyt képez önmaga vagy a közegészség számára.

V. Fejezet A páciens jogai a szaporodás területén 26. szakasz. – Amennyiben a terhesség az anya életét fenyegető súlyos és azonnali kockázattényezőt képez, a nő életéhez való joga jut érvényre. 27.szakasz. – A páciensnek diszkriminációmentesen joga van a normális nemi élethez és az egészséges szaporodáshoz szükséges információkhoz, neveléshez és szolgáltatásokhoz. 28. szakasz. – (1) A nő gyermekszülésre vagy nem szülésre vonatkozó döntéshozatali joga garantált, a 26. szakaszban említett eset kivételével. (2) A páciensnek joga van arra, hogy az egészségügyi szolgáltatások révén kiválassza az egészséges szaporodásra vonatkozó legbiztosabb módszereket. (3) Bármely páciensnek joga van hatékony és kockázatmentes családtervezési módszerekre.

VI. Fejezet A páciens orvosi kezeléséhez és gondozásához való joga 29. szakasz. – (1) Amennyiben korlátozott számban rendelkezésre álló bizonyos kezeléstípusok tekintetében a szolgáltatók kötelesek a páciensek kiválogatásához folyamodni, a kiválogatás csakis orvosi kritériumok alapján végzendő. (2) A páciensek bizonyos kezeléstípusokra való kiválogatására vonatkozó kritériumok az Egészség- és Családügyi Minisztérium által dolgozandók ki, a jelen törvény hatályba lépése időpontjától számított 3o napos határidőn belül, és a közönség tudomására hozandók. 3o. szakasz. - (1) A páciens csakis akkor vethető alá orvosi bevatkozásnak, ha léteznek a szükséges ellátmányozási feltételek és akkreditált személyzet. (2) Az (1) bekezdés előírásai alól kivételezettek az extrém helyzetekben bekövetkezett sürgősségi esetek.

VI. Fejezet A páciens orvosi kezeléséhez és gondozásához való joga 31. szakasz. – A páciens végső gondozásra jogosult, hogy méltóságteljesen halhasson meg. 32. szakasz. – A páciens a család, a barátok támogatásában, lelki és anyagi támaszban és tanácsokban részesülhet az orvosi gondozás egész folyamán. A páciens kérésére, a lehetőségekhez mérten, a családhoz minél közelebb álló gondozási és kezelési környezet teremtendő 33.szakasz.- A beutalt páciens jogosult a kórházon kívüli valamely akkreditált orvos nyújtotta orvosi szolgáltatásra is.

VI. Fejezet A páciens orvosi kezeléséhez és gondozásához való joga 34.szakasz. – (1) Az egészségügyi egységekben tevékenykedő orvosi vagy nem orvosi személyzet nem jogosult a pácienst semmiféle nyomásnak alávetni abból a célból, hogy olyan megjutalmazási módozatokra bírja rá azt, amelyek eltérnek az illető egység keretében alkalmazandó törvényes fizetési szabályzásokkal előírtaktól. (2) A páciens a törvény betartásával ajánlhat pótlólagos fizetést vagy adományokat az alkalmazottaknak vagy a gondozása színhelyéül szolgáló egységnek. 35. szakasz. – (1) A páciens az egészségi állapotának javulásáig vagy meggyógyulásáig jogosult folyamatos orvosi gondozásra.

VI. Fejezet A páciens orvosi kezeléséhez és gondozásához való joga (2) Az orvosok középfokú káderek és a többi képzett személyzet nyújtotta gondozás folyamatossága a különböző, nyilvános és nem nyilvános, kórházi és járóbeteg-, szakorvosi vagy általános egészségügyi egységek közötti együttműködés és partnerség révén biztosítandó. A kórházból való kiutalás után a páciensek a rendelkezésre álló kommunitáris szolgáltatásokra jogosultak. 36.szakasz. – A páciens állandó programú sürgősségi gyógyellátásra, fogorvosi ellátásra és gyógyszerellátásra jogosult.

VII. Fejezet Büntetések 37. szakasz. – A páciensekre vonatkozó adatok és az orvosi aktus bizalmas jellegének, valamint a páciens jelen törvénnyel megállapított többi jogának az orvosi–egészségügyi személyzet általi be nem tartása az esetnek megfelelően fegyelmi, kihágási vagy büntetőjogi felelősséget von maga után, a törvényes előírásoknak megfelelően.

VIII. Fejezet Átmeneti és záró rendelkezések 38. szakasz. – (1) Az egészségügyi hatóságok évente jelentést tesznek közzé a páciens jogainak betartásáról, melynek keretében összehasonlítják az ország különböző övezeteiben fennálló helyzetet egy optimálissal. (2) Az orvosi szolgáltatások végzői kötelesek látható helyen kifüggeszteni a törvény alkalmazási szabályainak megfelelő saját standardjaikat. (3) A jelen törvény hatályba lépése időpontjától számított 9o napos határidőn belül az Egészség- és Családügyi Minisztérium kidolgozza az alkalmazására vonatkozó szabályokat, amelyek közzéteendők Románia Hivatalos Közlönyének I. Részében. 39. szakasz. – A jelen törvény a Monitorul Oficial al Romaniei I. Részében való közzététele időpontjától számított 3o nap leteltével lép hatályba.

VIII. Fejezet Átmeneti és záró rendelkezések 4o. szakasz. – A jelen törvény hatályba lépésének időpontjában hatályát veszti a lakosság egészségvédelmének biztosításáról szóló, a Hivatalos Közlöny I. Részének 1978. július 1o.-i 54. számában közzétett 3-1978. számú törvény 78., 1ö8. és 124. szakasza, valamint bármely ellentétes rendelkezés. Ezt a törvényt a Szenátus a 2oo2. december 19-i ülésén fogadta el, betartva Románia Alkotmánya 74. szakasza (2) bekezdésének az előírásait. Nicolae Vacaroiu A Szenátus Elnöke Ezt a törvényt a Képviselőház a 2oo2. december 19-i ülésén fogadta el, betartva Románia Alkotmánya 74. szakasza (2) bekezdésének az előírásait. Viorel Hrebenciuc A Képviselőház Elnöke helyett Bukarest, 2oo3.január 21. 46. szám

Az Egészségügyi Minisztérium által létrehozott és finanszírozott országos népegészségügyi programok 1998-ban

Az Egészségügyi Minisztérium által létrehozott és finanszírozott országos népegészségügyi programok  1. A fertőző betegségek ellenőrzése és követése; 2. Oltások; 3. A TBC ellenőrzése és követése; 4. Az AIDS követése és ellenőrzése; 5. A szexuális úton terjedő betegségek megelőzése és ellenőrzése; 6. A nozokomiális (kórházi) fertőzések megelőzése és ellenőrzése; 7. Haematológia és vérátömlesztés; 8. A drogfüggőség és a társult patológia megelőzése és ellenőrzése; 9. Egészség és környezeti tényezők kölcsönhatása; 10. A gyermekek és serdülők egészségi állapotának követése

Az Egészségügyi Minisztérium által létrehozott és finanszírozott országos népegészségügyi programok 11. A munkahelyi ártalmak és a rizikófaktorok követése; 12. Családtervezés, az anya és a gyermek egészségének védelme ; 13. Mentális egészség és pszichoszociális megelőzés; 14. Megelőzés a geriátriában és gerontológiában,az idősek védelme ; 15. A kardiovaszkuláris betegségek megelőzése és ellenőrzése; 16. Vesebetegségek megelőzése, dialízis és transzplantáció ; 17. Rákos betegségek megelőzése és ellenőrzése; 18. Haemophilia és thalassaemia megelőzése és ellenőrzése;

Az Egészségügyi Minisztérium által létrehozott és finanszírozott országos népegészségügyi programok 19. A diabétesz és más táplálkozási betegségek megelőzése és ellenőrzése; 20. Ortopédia, traumatológia és balneofizioterápiás rehabilitáció; 21. Megelőzés az endokrin patológiában; 22. Neurológiai betegségek megelőzése és rehabilitációja; 23. A kórházi beutalást megelőző sürgősségi szolgáltatások rehabilitációja; 24. Fogászati megelőzés; 25. A laboratóriumok értékelését és újraszervezését végző országos központok támogatása; 26. Egészségnevelés

Az Egészségügyi Minisztérium által létrehozott és finanszírozott országos népegészségügyi programok 27. A lakosság egészségi állapotának és demográfiai helyzetének felmérése; 28. Szakmai továbbképzés és a humánerőforrások stratégiája; 29. Az egészségügyi szolgáltatások standardizálása; 30. A népegészségtani és országos fontosságú intézmények akkreditálása; 31. Megelőzés és rehabilitáció az üdülőhelyeken ; 32. Külföldi kezelések.

10/12.01.2005. -ös Határozat az állami költségvetésből finanszírozott népegészségügyi programok elfogadásáról és folyamtosságának biztosításáról

1. Népegészségügyi programok 1.1. Fertőző betegségek követése és ellenőrzése 1.2. Az AIDS követése és ellenőrzése 1.3. A TBC követése és ellenőrzése 1.4. Az egészségi állapot és a rizikófaktorok felmérése 1.5. Egészségmegőrzés és egészségnevelés 1.6. Haematológia és a vérátömlesztés biztonsága

2. A nem fertőző betegségek megelőzéséről és ellenőrzéséről szóló programok 2.1. A kardiovaszkuláris betegségek megelőzése és leküzdése 2.2. Az rákos betegségek megelőzése és ellenőrzése 2.3. Idegrendszeri betegségek megelőzése és korai felismerése 2.4. A diabétesz és egyéb táplálkozási betegségek megelőzése és ellenőrzése 2.5. Pszichoszociális és pszichiátriai betegségek megelőzése 2.6. Vesebetegségek megelőzése, dialízis. 2.7. A haemophilia és thalassaemia megelőzése 2.8. Megelőzés az endokrin pathológiában 2.9. Megelőzés az ortopédiában és traumatológiában

2. A nem fertőző betegségek megelőzéséről és ellenőrzéséről szóló programok 2.10. A kórházi beutalást megelőző sürgősségi szolgáltatások rehabilitációja 2.11. Megelőzés a geriátriában/gerontológiában és az idősek védelme, profilaxis és rehabilitáció az üdülőhelyeken 2.12. Szerv- és szövet átültetés 2.13. Drogfüggőségek kezelése 2.14. Külföldi kezelések

3. Gyermek és család egészségvédelemről szóló program 3.1. A családtervezési szolgáltatásokhoz való hozzáférhetőség javítása 3.2. A szülés előtti gondozás minőségének és hatékonyságának javítása 3.3. A terhesek vashiányos vérszegénységének megelőzése 3.4. A nők és gyermekek egészségvédelmének támogatása közösségi szinten 3.5. Az Rh inkompatibilitás megelőzése 3.6. A változókori rendellenességek megelőzése és kezelése 3.7. A fenilketonuria és a veleszületett hypothyreoidismus okozta agyvelőbántalom megelőzése 3.8. Koraszülöttkori alultápláltság megelőzése

3. Gyermek és család egészségvédelemről szóló program 3.9. A disztrófia megelőzése csecsemők és kisgyermekek esetében 3.10. A gyermekkori rahitizmus megelőzése 3.11. Közösségekben élő gyermekek és serdülők egészségének követése 3.12. A gyermekkori vashiányos vérszegénység megelőzése 3.13. A gyermekkori érzékszervi- és neuropszichomotorikus fejlődési rendellenességek megelőzése, korai felismerése, követése és rehabilitációja, valamint a kezelésre nem reagáló epilepszia megelőzése 3.14. A koraszülöttkori vakság, valamint a gyermekkori fénytörési rendellenességek megelőzése

3. Gyermek és család egészségvédelemről szóló program 3.15. Gyermekkori krónikus betegségek korai felismerése, elsődleges és másodlagos megelőzése, követése és rehabilitációja 3.16. Fejlődési rendellenességek és/vagy egyes genetikai betegségek profilaxisa, születés előtti és utáni felismerése 3.17. A gyermekorvosi és neonatológiai ellátás minőségének javítása 3.18. A rroma közösségekben dolgozó egészségügyi közvetítők hálójának fejlesztése 3.19. Az anyák és gyermekek egészségvédelmére vonatkozó program menedzselése 4. Egészségügyi adminisztrációs programok és egészségpolitikai rendszerek (Hivatalos Közlöny, I.rész, 9.-es szám/ 2005)

Titlul XIII. Capitolul I. Legea nr Titlul XIII. Capitolul I. Legea nr. 95/2006 Exercitarea profesiei de medic dentist.

Secțiunea I. Dispoziții generale Art. 468. Prevederile prezentului titlu se aplică activităților de medic dentist exercitate în România în regim salarial și/sau independent. Art. 469. Profesia de medic dentist se exercită pe teritoriul României,în condițiile prezentei legi, de către persoanele fizice posesoare ale unui titlu oficial de calificare în medicina dentară, după cum urmează: a) cetățeni ai statului român; b) cetățeni ai unui stat membru al Uniunii Europene, ai unui stat aparținând Spațiului Economic European sau ai Confederației Elvețiene;

Exercitarea profesiei de medic dentist c)soțul unui cetățean român, precum și descendenții și ascendenții în linie directă aflați în întreținerea unui cetățean român, indiferent de cetățenia acestora; d) membrii de familie ai unui cetățean al unuia dintre statele prevăzute la lit. b), așa cum sunt definiți la art. 2 alin. ( 1 ) pct. 3 din Ordonanța de urgență a Guvernului nr. 102/2005 privind libera circulație pe teritoriul României a cetățenilor statelor membre ale Uniunii Europene și Spațiului Economic European, aprobată cu modificări prin Legea nr.260/2005; e) cetățenii statelor terțe beneficiari ai statului de rezident permanent în România; f) beneficiari ai statutului de rezident pe termen lung acordat de unul dintre statele prevăzute la lit.b).

Art. 470. (1) În sensul prezentului titlu, expresiile folosite au următoarele semnificații: a) medici dentiști, cetățeni ai unui stat membru al Uniunii Europene, ai unui stat aparținând Spațiului Economic European sau ai Confederației Elvețiene- persoanele prevăzute la art. 469 lit. b) și, prin asimilare, medicii dentiști aflați în situațiile prevăzute la art. 469 lit. d) și f); b) stat membru de origine sau de proveniență, stat membru de stabilire sau, după caz, stat membru gazdă- un stat membru al Uniunii Europene, un stat aparținând Spațiului Economic European sau Confederația Elvețiană;

Exercitarea profesiei de medic dentist (2)Prin titlu oficial de calificare în medicina dentară se înțelege: a) diploma de medic stomatolog sau diploma de medic dentist, eliberate de o instituție de învățământ superior din domeniul medicinei dentare, acreditată din România; b) certificatul de specialist în ortodonție și ortopedie dento-facială, precum și certificatul de specialist în chirurgie dento-alveolară, eliberate de Ministerul Sănătății Publice;

c) diploma, certificatul sau un alt titlu în medicină dentară, eliberate conform normelor Uniunii Europene de statele membre ale Uniunii Europene, statele aparținând Spațiului Economic European sau de Confederația Elvețiană d) diploma, certificatul sau un alt titlu în medicină dentară, dobândite într-un stat terț și reconuscute de unul dintre statele membre enumerate la lit. c) ori echivalate de România.

Art. 471. (1) Titlurile oficiale de calificare în medicina dentară obținute în afara României, a statelor membre ale Uniunii Europene, a statelor aparținând Spațiului Economic European sau a Confederației Elvețiene se echivalează potrivit legii. (2) Excepție de la prevederile alin.(1) fac titlurile oficiale de calificare în medicina dentară care au fost recunoscute de unul dintre aceste state.

Art. 472. (1) Profesia de medic dentist are ca scop asigurarea sănătății publice și a individului prin activități de prevenție, diagnostic și tratament ale maladiilor și anomaliilor oro-dento-maxilare și ale țesuturilor adiacente, desfășurate cu respectarea prevederilor Codului deontologic al medicului dentist.

Exercitarea profesiei de medic dentist (2) Natura acestor activități încadrează profesia de medic dentist în rândul profesiilor din sectorul sanitar cu risc crescut de biocontaminare, beneficiind de toate facilitățile acordate de legislația în vigoare. (3) Caracterul specific al activităților exercitate în baza titlurilor oficiale de calificare în medicina dentară, prevăzute de lege, individualizează, distinge și separă de medic dentist de profesia de medic.

Exercitarea profesiei de medic dentist Art. 473. (1) În exercitarea profesiei medicului dentist trebuie să dovedească disponibilitate, corectitudine, devotament și respect față de ființa umană. Independența profesională conferă medicului dentist dreptul de inițiativă și decizie în exercitarea actului medico-dentar și deplina răspundere a acestuia. (2) Medicul dentist nu este funcționar public în timpul exercitării profesiei, prin natura umanitară și liberală a acesteia.

Exercitarea profesiei de medic dentist Art.474.(1) Profesia de medic dentist, indiferent de forma de exercitare, salariată și/sau independentă, se exercită numai de către medicii dentiști membri ai Colegiului Medicilor Dentiști din România. (2) În vederea accasului la una dintre activitățile de medic dentist și exercițiului acesteia, medicii dentiști cetățeni ai unui stat membru al Uniunii Europene, ai unui stat aparținând Spațiului Economic European sau ai Confederației Elvețiene, stabiliți în unul dintre aceste state, sunt exceptați, în caz de prestare temporară sau ocazională de servicii medic0- dentare, de la obligativitatea înscrierii la Colegiul Medicilor Dentiști din România.

Art.475.(1) La primirea ca membru în Colegiul Medcilor Dentiști din România medicul dentist va depune următorul jurământ:

”Odată admis printre membrii profesiei de medic dentist: Mă angajez solemn să-mi consacru viața în slujba umanității; Voi păstra profesorilor mei respectul și recunoștința care le sunt datoare; Voi exercita profesia cu conștiință și demnitate; Sănătatea pacienților va fi pentru mine obligație sacră; Voi păstra secretele încredințate de pacienți, chiar și după decesul acestora; Voi menține prin toate mijloacele onoarea și nobila tradiție a profesiei de medic dentist; Colegii mei vor fi frații mei; Nu voi îngădui să se interpună între datoria mea și pacient considerații de naționalitate, rasă, religie, partid sau stare socială; Voi păstra respectul deplin pentru viața umană de la începuturile sale, chiar sub amenințare, și nu voi utiliza cunoștințele mele profesionale contrar legilor umanității. Fac acest jurământ în mod solemn, liber, pe onoare. ”

(2) Prevederile alin.(1) se aplică și: a) medicilor dentiști cetățeni români stabiliți în străinătate și care doresc să exercite profesia în România; b) medicilor dentiști cetățeni ai unui stat membru al Uniunii Europene, ai unui stat aparținând Spațiului Economic European sau ai Confederației Elvețiene, stabiliți în România și care doresc să profeseze;

c) medicilor dentiști cetățeni ai unui stat membru al Uniunii Europene, ai unui stat aparținând Spațiului Economic European sau ai Confederației Elvețiene, stabiliți în unul dintre aceste state și care solicită intrarea în profesie în România; d) medicilor dentiști care întrunesc condițiile prevăzute la art. 469 lit.c) și e). (3) Medicii dentiști prevăzuți la alin. (2) lit. b) și c) pot depune jurământul în limba română sau în una dintre limbile de circulație în Uniunea Europeană.

Art. 476. (1) Profesia de medic dentist se exercită pe teritoriul României de persoanele prevăzute la art.469 care îndeplinesc următoarele condiții: a) dețin un titlu oficial de calificare în medicina dentară prevăzut de prezenta lege; b) nu se găsesc în vreunul dintre cazurile de nedeterminate sau incompatibilitate prevăzute de prezenta lege; c) sunt apți din punct de vedere medical pentru exercitarea profesiei de medic de dentist; d) sunt membri ai Colegiului Medicilor Dentiști din România;

b) specialist în ortodonție și ortopedie dento – facială; (2) Medicii dentiști cetățeni ai unui stat membru al Uniunii Europene, ai unui stat aparținând Spațiului Economic European sau ai Confederației Elvețiene, stabiliți pe teritoriul României, precum și medicii dentiști care întrunesc condițiile prevăzute la art.469 lit. c) și e) exercită profesia de medic dentist cu aceleași drepturi și obligații ca și medicii dentiști cetățeni români membri ai Colegiului Medicilor Dentiști din România. Art.477. (1) Profesia de medic dentist se exercită în România cu titlul profesional corespunzător calificării profesionale însușite, după cum urmează: a) medic dentist; b) specialist în ortodonție și ortopedie dento – facială;

c) specialist în chirurgia dento – alveolară. (2) Prevederile alin. (1) se aplică și cetățenilor unui stat membru al Uniunii Europene, ai unui stat aparținând Spațiului Economic European sau ai Confederației Elvețiene care dețin un titlu oficial de calificare în medicina dentară și care exercită profesia în România. (3) Medicii dentiști care întrunesc condițiile prevăzute la art. 469 și la art. 476 alin. (1) lit. a)- d) pot desfășura activități medico – dentare conform pregătirii profesionale în sistemul național de asigurări de sănătate sau/și în sistemul privat, fie ca angajați, fie ca persoană fizică independentă în formele prevăzute de lege.

Art. 478. Controlul și supravegherea profesiei de medic dentist se realizează de Ministerul Sănătății Publice și de Colegiul Medicilor Dentiști din România, denumite în continuare autorități competente române. Art.479. (1) În cazul în care un medic dentist își întrerupe activitatea profesională sau se află într-o situație de incompatibilitate pe o perioadă mai mare de 5 ani, Colegiul Medicilor Dentiști din România va reatesta competența profesională a acestuia în vederea reluării activității medico-dentare.

(2) Procedura privind modalităţile şi condiţiile de verificare şi atestare a nivelului profesional se stabileşte de Consiliul naţional al Colegiului Medicilor Dentişti din România, conform Codului deontologic al medicului dentist şi Regulamentului de organizare şi funcţionare al Colegiului Medicilor Dentişti din România. (3) Prevederile alin. (1) se aplică şi medicilor dentişti cetăţeni ai unui stat membru al Uniunii Europene, ai unui stat aparținând Spațiului Economic European sau ai Confederației Elvețiene stabiliţi pe teritoriul României.

Art. 480. (1) Practicarea profesiei de medic dentist de către o persoană care nu are această calitate constituie infracţiune şi se pedepseşte conform Codului penal. (2) Colegiul Medicilor Dentişti din România, prin preşedintele colegiului teritorial sau al consiliului naţional al Colegiului Medicilor Dentişti din România, este în drept să exercite acţiunea civilă sau să sesizeze, după caz, organele judiciare şi autorităţile competente pentru urmărirea şi trimiterea în judecată a persoanelor care îşi atribuie sau care întrebuinţează fără drept titlul ori calitatea de medic dentist sau care practică în mod ilegal medicina dentară.

(3) Acţiunea penală împotriva unui membru al Colegiului Medicilor Dentişti din România cu privire la fapte ce au legătură cu exercitarea profesiei de medic dentist se pune în mişcare cu înştiinţarea prealabilă a colegiului teritorial al cărui membru este medicul dentist respectiv şi a Biroului executiv naţional.

Secţiunea a 2-a. Nedemnităţi şi incompatibilităţi Art. 481. Este nedemn de a exercita profesia de medic dentist: a) medicul dentist care a fost condamnat definitiv pentru săvârşirea cu intenţie a unei infracţiuni contra umanităţii sau vieţii în împrejurări legate de exercitarea profesiei de medic dentist şi peentru care nu a intervenit reabilitarea; b) medicul dentist căruia i s-a aplicat pedeapsa interdicţiei de a exercita profesia, pe durata stabilită, prin hotărâre judecătorească sau disciplinară.

Art.482. (1) Exercitarea profesiei de medic dentist este incompatibilă cu: a) calitatea de angajat sau colaborator al unităţilor de producţie ori distribuţie de produse farmaceutice, materiale sanitare sau materiale de tehnică dentară;

b) exercitarea în calitate de medic dentist, în mod nemijlocit, de acte şi fapte de comerţi; c)orice ocupaţie de natură a aduce atingere demnităţii profesionale de medic dentist sau bunelor moravuri; d)starea de sănătate fizică sau psihică necorespunzătoare pentru exercitarea acestei profesii, atestată ca atare prin certificat medical eliberat de comisia de expertiză medicală şi recuperare a capacităţii de muncă;

e) folosirea cu bună ştiinţă a cunoştiinţelor medico – dentare în defavoarea sănătăţii pacientului sau în scop criminal. (2) Excepţie de la prevederile alin.(1) lit.b) fac activităţile de prevenţie de medicină dentară.

(3) La solicitarea medicului dentist în cauză sau la sesizarea oricărei persoane sau autorităţi/ instituţii interesate, preşedintele colegiului din care face parte medicul dentist respectiv poate constitui o comisie, special instituită pentru fiecare caz în parte, alcătuită din 3 medici dentişti primari, pentru a confirma sau infirma situaţia de incompatibilitate prevăzută la alin.(1) lit. a)-c) sau e). În cazurile prevăzute la alin. (1) lit.d) acesta poate solicita organelor în drept confirmarea sau infirmarea stării de incompatibilitate.

(4) Pe timpul stării de incompatibilitate se suspendă dreptul de exercitare a profesiei. (5) În termen de 10 zile de la apariţia situaţiei de incompatibilitate, medicul dentist este obligat să anunţe colegiul teritorial al cărui membru este.

Secţiunea a 3-a.Autorizarea exercitării profesiei de medic dentist Art.483. (1) Medicii dentişti care întrunesc condiţiile prevăzute la art.469 exercită profesia pe baza certificatului de membru al Colegiului Medicilor Dentişti din România, avizat annual pe baza asigurării de răspundere civilă, pentru greşeli în activitatea profesională, valabilă pentru anul respectiv. (2) În caz de prestare temporară sau ocazională de servicii medico-dentare pe teritoriul României, medicii dentişti cetăţeni ai unui stat membru al Uniunii Europene, ai unui stat aparținând Spațiului Economic European sau ai Confederației Elvețiene, stabiliţi în unul dintre aceste state, sunt exceptaţi de la obligativitatea obţinerii certificatului de membru al Colegiului Medicilor Dentişti din România. Accesul la activităţile de medic dentist pe durata prestării serviciilor se face conform prevederilor art.492.

(3) Certificatul de membru al Colegiului Medicilor Dentişti din România se acordă pe baza următoarelor acte: a)documentele care atestă formarea în profesie; b) certificatul de sănătate; c) declaraţia pe propria răspundere privind îndeplinirea condiţiilor prevăzute la art. 481 şi 482; d) certificatul de cazier judiciar. (4) Certificatul de membru devine operativ numai după încheierea asigurării de răspundere civilă.

Art. 484. (1) Medicii se pensionează la vârsta prevăzută de lege. (2) În unităţile sanitare publice, medicii membri titulari şi corespondenţi ai Academiei Române, profesori universitari, cercetători ştiinţifici gradul I, doctori în ştiinţe medicale care desfăşoară activităţi medico-dentare pot continua, la cerere, activitatea până la împlinirea vârstei de 70 de ani.

(3) Medicii dentiști care au depășit limita de vârstă prevăzută la alin. (1) pot profesa în continuare în unități sanitare private. Desfășurarea activității se face în baza certificatului de membru și a avizului anual al Colegiul Medicilor Dentiști din România eliberat pe baza certificatului de sănătate și a asigurării privind răspunderea civilă pentru greșeli în activitatea profesională, încheiată pe anul respectiv.

(4) Medicii dentiști deținuți sau internați din motive politice, aflați în situațiile prevăzute la art. 1 alin. (1) și (2) din Decretul lege nr.118/1990 privind acordarea unor drepturi persoanelor persecutate din motive politice de dictatura instaurată cu începere de la 6 martie 1945, precum și a celor deportate în străinătate ori constituite în prizonier, republicat, cu modificările și complectările ulterioare, pot fi menținuți, la cerere, în activitatea profesională, pe baza certificatului anual de sănătate.Aceste prevederi se aplică și medicilor dentiști, care din motive politice, au fost obligați să își întrerupă studiile o anumită perioadă, obținându-și licența cu întârziere, ori celor care au fost împiedicați să își reia activitatea profesională.

(5) În cazul unităților sanitare publice care înregistrează deficit de personal medico-dentar, precum și al unităților sanitare publice aflate în zone defavorizate, medicii dentiști își pot continua activitatea peste vârsta de pensionare prevăzută de lege. Criteriile de menținere în activitate în aceste situații se stabilesc prin norme aprobate prin hotărâre a Guvernului.

(6) Medicii care au împlinit vârsta de pensionare prevăzută de lege nu pot deține funcții de conducere în Cadrul Ministerului Sănătății Publice, ministerelor și instituțiilor centrale cu rețea sanitară proprie, autorităților de sănătate publică, Casei Naționale de Asigurări de Sănătate, caselor județene de asigurări de sănătate și a municipiului București, precum și oricărei alte unități sanitare publice.