Állatmotívumok konnotatív megjelenítése Porkoláb Judit – Boda István Károly Állatmotívumok konnotatív megjelenítése „Hegy lettem volna, vagy növény, madár ...” (Negyedik ecloga)

„Vannak bizonyos alkotók, akik számomra egyszerű szóvá, szótári szavakká válnak. Nem irodalom- vagy kultúrtörténeti nevekké. [...] Szótári szóvá válni csak valami egyszeri, kihagyhatatlan és behelyettesíthetetlen képes. Valami vagy valaki. [...] Radnóti Miklós számomra éppúgy szó, egyszeri, pótolhatatlan, kihagyhatatlan és persze megismételhetetlen” (Pilinszky 1993:265)

Radnóti nyelvében olyan mélyen gyökereznek a szavak, a fundamentumok, költészetének a védjegyei, hogy bennük transzformálódhatnak a gondolatok, az érzések. A szótári szavak összessége anyanyelvünkben az a forrás, amelyből a költő építkezik. A Pilinszky-idézet Radnóti egész munkásságára vonatkozik, annak értékrendjét határozza meg és jelképpé emeli a szavak szerepét a költő művészetének megítélésében.

Előadásunk célja Pilinszky János gondolata felveti azt a kérdést, hogy mit képviselnek, mit képviselhetnek a szavak. Mit rejt magában egy-egy szó jelentése? Hogyan élnek a versszövegekben már stilisztikummá válva a „NEVEKBEN” a szavak? Jelen esetben nem azt kutatjuk, miképpen lesznek tulajdonnevekké, hanem egy valóságdarabot képviselő köznevekké, illetve az a fontos számunkra, hogy alakjukhoz hogyan kapcsolódik a denotációból fokozatosan átívelő konnotatív jelentés.

Fókuszálás az állatnevekre A szavak a költői nyelv mágikus kohójában a versszövegekben, azok mondataiban válnak/válhatnak sajátos jelentéshordozókká, többletjelentést hordozó nevekké. Egy teljes költői életműben rendszerbe foglalhatóak-e bizonyos nevek, jelen esetben az állatnevek? A folyamat kitapintásához ad segítséget a konkordancia szótár, amely Radnóti „neveit”, a költői nyelv SZAVAIT interaktívan és szövegösszefüggésükben jeleníti meg.

A konkordancia-szótár célja Mit, hogyan, mennyit merít a nyelv tengeréből a költő? Távlati cél: a konkordancia-szótár korpuszának folyamatos bővítése. Hogyan használható fel a konkordancia- szótár egy költői életmű adott jelentésű szavainak rendszerezésére? Alkot-e rendszert a költő versszövegeiben az állatok elnevezése? Hogyan fejezik ki az állatmotívumok Radnóti érzéseit, gondolatait, környezetét, hogyan jellemzik a körülötte zajló történelmi eseményeket?

A konkordancia szótárról A szótár felhasználása költői szövegek szavainak vizsgálatához http://www.inf.unideb.hu/~bodai/concord2/concord.html

A versértelmezés és befogadás nehézségének tudatában hadd kezdjük gondolatainkat úgy, ahogyan Vergilius kezdte egykor negyedik eclogáját: „Sicelides Musae, paulo maiora canamus.” (Pásztori Múzsák, szálljon a dal kissé magasabbra.) Az interaktív konkordancia szótár alkalmazásának egyik célja az lehet, hogy egyre teljesebben „szálljon a dal”, egyre jobban a miénk legyen a költő élményvilága, sajátos látásmódja, a versszövegek gondolatisága.

Miközben a műalkotás belső világának megértőiként gondolkozunk, lehet, hogy a szövegek értelmezése közben kicsit mi is azonosulunk az alkotóval. Nem válunk művésszé, mégis szeretnénk behatolni egy-egy alkotó műhelyébe, talán azért, hogy gazdagabbá tegyük partikuláris életünket, meghosszabbítsuk tekintetünket olyan dolgok iránt, amelyek fel tudnak emelni bennünket az emberi nem magaslataiba. Próbálkozunk különböző módszerekkel ennek a célnak az érdekében.

És próbálkozik, mióta művészet létezik, az ember És próbálkozik, mióta művészet létezik, az ember. A próbálkozás célja, hogy szövegértelmezéseink segítsék az alkotói gondolatok befogadását. A Radnóti verseiből készített interaktív konkordancia szótár azért is készült, hogy gondolatait, érzéseit, felfogását a világról, az alkotásról minél mélyebben megismerjük. Az interaktív konkordancia szótár használata egyszerű és hatékony.

A számítógép nyelvészeti alkalmazásának egyik legérdekesebb lehetősége különböző (prózai, lírai, stb.) szövegek konkordanciáinak elkészítése. Egy adott szövegben az előforduló szavak szövegkörnyezetének kiemelése és szótárszerű elrendezése kézenfekvő és rendkívül gondolatébresztő módja a szövegek (elsősorban nyelvi vagy tartalmi) vizsgálatának. Több szöveg együttes feldolgozása pedig átfogó nyelvészeti vizsgálatokra ad lehetőséget, például kiválasztott kulcsszavak alapján feltárhatjuk a feldolgozott szövegek tartalmi-logikai összefüggéseit, elsődleges és többletjelentéseit.

A szöveg alkotója a gondolatnak megfelelő nyelvi elemeket választja ki és kapcsolja össze, így jön létre a szöveg stílusa mint globális struktúra. Ezt a szöveg értelmezője többletjelentésként, másodlagos üzenetként fogja fel, miközben a szövegben a nyelvi elemek gyakoriságából információkat állapít meg: vagyis a társadalmilag érvényes nyelvi és szemantikai normától való eltérések stilisztikai hatását tárja fel. (Szikszainé Nagy Irma)

A konkordanciák lehetséges felhasználása a versek értelmezési folyamatában

Új programot használtunk a konkordanciák elkészítésére és megjelenítésére. Ez a manapság széles körben használt Java programozási nyelven alapul, és a konkordanciákat grafikusan, HTML felületen jeleníti meg. A választott technológiának egyik előnye a könnyű használhatóság, másik előnye pedig az, hogy a konkordanciák így hozzáférhetővé tehetőek bárki számára az Interneten keresztül.

Első megközelítésként, kiválasztottunk a Radnóti szókészletből olyan kulcsszavakat, amelyeknek a gyakorisági mutatója magas, tehát a korpuszban többször fordulnak elő, és jelentésük gazdagabb az átlagnál. Második lépésként, azt kerestük a konkordancia -szótár segítségével, hogy milyen „titkok” rejlenek a költő egy-egy szóválasztásában. Feltételezésünk szerint Radnóti költészetében kezdettől (Pogány köszöntő) megtalálhatóak a kiválasztott szavak, majd a versszövegekben fokozatosan – együttes megjelenésükkel – motívumokká válnak. Új vagy árnyaltabb jelentéssel gazdagodnak, és vissza-visszatértükkel kohéziót teremtenek a költői nyelvben.

Állatmotívumok

Fontos tehát a kulcsszavak kiválasztása, jelentőségük ebben áll: az egyes versszövegre, vagy az egész költői nyelve jellemző (releváns) kulcsszavak, ill. kulcsszó-kategóriák helyes megtalálása megadhatja a kulcsot a művek befogadásához. Esetünkben feltételezzük, hogy az állatmotívumok Radnóti költészetét meghatározó kulcsszavakká lesznek. A konkordanciák vizsgálata azt mutatja, hogy egyes szövegekben együttesen jelentkeznek, egymást kiegészítve, erősítve, összefüggést, kohéziót teremtenek nemcsak egyes verseken, hanem Radnóti egész költészetén belül.

Az állatmotívumok mint kulcsszavak vagy kulcsszó-kategóriák a költészetben

Az ember és az állatok bensőséges kapcsolata a költészetben és a vizuális művészetekben archetipikus; megjelenítése visszavezethető az emberiség történetének ősi korszakára. Messzire nyúlik vissza ennek a folyamatnak a feltérképezése. „Az állatokhoz a legkorábbi időktől fogva szimbolikus jelentéseket kapcsoltak. Az állatvilág átfogja az egész univerzumot…” (Szimbólumtár 2001:31). Vizsgáltuk Radnóti Miklós kortársainak a nyelvét is ebből a nézőpontból. Másként él az állatmotívumokkal például a szimbolista Ady Endre, ismét másként az újklasszicista Babits Mihály, az impresszionista Juhász Gyula, és az avantgárdon iskolázott József Attila.

A konkordancia-szótár tanulsága szerint Radnóti költői nyelvének egységességét több visszatérő motívumrendszer biztosítja, ezek közé tartozik az állatjelképek használata. Egy kiválasztott versben, az Istenhegyi kert (1936) címűben vizsgáljuk a méh motívumot.

ISTENHEGYI KERT A nyár zümmögve alszik és a fényes ég magára vonta szürke fátyolát, kutyám borzol, fölmordul s elrohan, megugró árnyat lát a bokron át. Öreg virág vetkőzi sorra szirmait, pucéran áll és félig halottan, gyönge barackág ropog fölöttem s terhével lassan a földre roggyan. Ó, ez a kert is aludni s halni készül, gyümölcsöt rak a súlyos ősz elé. Sötétedik. Halálos kört röpül köröttem egy elkésett, szőke méh. S fiatal férfi te! rád milyen halál vár? bogárnyi zajjal száll golyó feléd, vagy hangos bomba túr a földbe és megtépett hússal hullsz majd szerteszét? Álmában lélekzik már a kert, hiába kérdezem, de kérdem ujra mégis. Gyümölcsökben a déli nap kering s hűvösen az esti öntözés is.

A méh szó konkordanciája Sötétedik. Halálos kört röpül / köröttem egy elkésett, szőke méh. / S fiatal férfi te! rád milyen halál vár? / bogárnyi zajjal száll golyó feléd, (Istenhegyi kert 1936.) Jó messzi jártunk éjjel, dühömben már nevettem, / méhrajként zümmögött a sok vadász felettem (Második ecloga 1941.) alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály, / kasban a méh, rózsában a rózsabogár, / alszik a pergő búzaszemekben a nyár (Éjszaka 1942.) van visszatérni otthon; / ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán / a béke méhe zöngne, míg hűl a szilvalekvár, / s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken, (Erőltetett menet 1944.)

méh = lelki béke, nyugalom A lankadt arató ledűl izzadt fővel, / Hogy majd dolgát kezdje megújúlt erővel. / Csupán csak a munkás apró méhek dongnak, / Széjjel az illatos réteken zsibongnak. (Csokonai Vitéz Mihály: A dél) Páris helyett: falu csöndje, / Csöndes Ér, szagos virágok, / Zöngő méhek s hárs alatt / Hahotázó gyermekek, (Ady Endre: Álom egy méhesről) Méhes mellől szent, nagy éjben / Békés lelkemből szállnának / Bátor, tiszta, szűz, erős, / Földszagú gondolatok (Ady Endre: Álom egy méhesről) Felserkenek én immár s Innisfree-be megyek, / sárból-ágból magamnak kunyhót építek én, / lesz ott kilenc bab-indám s kaptárban méh-sereg / s csak én: zümmös tisztás közepén. // Lesz békém egy kevéske, (William Butler Yeats: Innisfree szigete; ford. Erdődi Gábor)

méhes = gyermekkor Mit tudják ők, hogy hol van ama méhes, / amelyre most a déli csönd alászáll, (Kosztolányi Dezső: A bús férfi panaszai) hogy röpült a sárkányuk az égen / és a kertjükbe volt egy régi méhes. / Mint őrültek tébolydák udvarába, / látják az illót, ami semmivé lett, / s nincs már, fejükbe csöngetyűz a kába / emlékezet és a tünékeny élet. (Kosztolányi Dezső: Szavak a társaságban)

méh, madár = gondolat méz = (édes) emlék Gondolatim minden reggel, / Mint a fürge méh, / Repkedtek a friss meleggel / Rózsáim felé. (Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez) Mint nyugtalan madár az ágakon, / Helyrül-helyre röpköd gondolatom, / Szedegeti a sok szép emléket, / Mint a méh a virágról a mézet; / Minden régi kedves helyet bejár... (Petőfi Sándor: Szülőföldemen)

erdő, rét, tisztás; kert = lelki táj A fákon madarak, Virágon méhek. Ott fönn csattognak, itt Lenn döngicsélnek. Nem rengedez sem a Virág sem a fa; Hallgatják a zenét Elandalodva. ... Ekként kergettelek, Ifjúi vágyak! Árnyak valátok, el Nem foghatálak - Menj, menj, emlékezet! El is feledtem, Hogy e magányba én Feledni jöttem. (Petőfi Sándor: Erdőben)

kitérő: a virág allegóriája „Öreg virág vetkőzi sorra szirmait, / pucéran áll és félig halottan” (Istenhegyi kert) Láttam, s tán szebbeket annál Nem látnak szemeim; de nekem nem csillagom a lány. Gyenge virág, kebelén még reggel ringadoz a gyöngy, Színe jön, illata kél, gyűl édessége; de mézét Méhek, s a csapodár lepkék ragadozva fogyasztják, Illatit ingadozó örvényivel elnyeli a lég; A dél jő, s ragyogó gyöngyét lángjával elissza. Lankadoz: akkor már többé nem kedvese a méh, Pillangók kerülik, s üres a lég árja szagától, Perkedt szirmaitól szomorodva bucsúzik el a nap; Még csak az egy szellő, mely kórójához ütődik, Zeng neki gyászdalt, és az is elhal nyögve tövénél. (Vörösmarty Mihály: Magyarvár)

virág = leány méh = szerető csók íze = méz Édes Chloém! szeretlek, / Mint méhek a virágot / S mint a folyót az őzek! (Berzsenyi Dániel: Fő és szív) Kétfelől virágok, mint kacér leánykák, / Kandikálnak a víz fényes tűkörébe. // S a viráglyánykákhoz jőnek az imádók, / Égő szenvedéllyel jőnek a vadméhek, / S élveznek szerelmet. (Petőfi Sándor: Az erdei lak) és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma, / a csókok íze számban hol méz, hol áfonya, (Radnóti Miklós: Nem tudhatom...)

Összegzés

Összegzés III. Összegzés „Amit Radnóti életében egyedülállónak érzek, azt szánalmas „Amit Radnóti életében egyedülállónak érzek azt szánalmas elvontsággal ’szituációs zsenialitásnak’ nevezném. Tehetségét – amely minden úgynevezett alkotóban alig több néhány százaléknál – egy kiszámíthatatlan helyzet méghozzá egy olyan tragikum növesztette fel, melyre induláskor aligha számított. Fiatalkori költészetét néhány szürrealisztikus elem beszivárgása jellemezte, majd egy váratlan és tökéletes hangvételű bukolikus líra. Látszatra erre született: az idillre, az elveszett latinos paradicsom visszaszerzésére.” (Pilinszky 1993:265)