Kemenceépítés a gyakorlatban A kemenceépítésnél alkalmazott agyag akkor jó, ha a száradás és égetés folyamán kicsit zsugorodik (3-5%), kevés szennyeződés található benne.

A padka felépítményébe földet, hőszigetelő anyagot, majd mintegy 10-20 cm közepes szemű kavicsot döngölünk. Ez a leendő kemence égésterének alja.

A kemence belsejének átmérőjére 80-120 cm A kemence belsejének átmérőjére 80-120 cm. A körminta mentén 10-15 cm-re egymástól leszúrjuk a karókat (20 cm mélyre), melyeket mintegy 75°-ban bedöntünk.

Az általunk választott magasságban a karókat valamilyen természetes anyaggal a karókhoz rögzítjük.

Ezután hajlékony vesszőkből kialakítjuk a kemence búbját, szintén rögzítve azokat a karókhoz és az abroncshoz is.

A következő munkafázisban hajlékony ágakkal körbefonjuk a vázat.

Az éppen formálható agyagból (melybe kevés törek is kerülhet) alulról fölfelé, körkörösen mintegy 15-20 cm hosszú, 5-10 cm vastag darabokat csapunk a vázhoz, ügyelve arra, hogy megfelelően kössenek egymáshoz is.

Az agyagot két rétegben visszük fel, vigyázva, hogy az elsőnek legyen alkalma megszikkadni. A második réteget már kézzel vagy alkalmas eszközzel simítjuk el, hogy a kemence elnyerje alakját.

Kültéri kemencénél 12-14 cm, beltérin 6- 8 cm falvastagság a kívánatos Kültéri kemencénél 12-14 cm, beltérin 6- 8 cm falvastagság a kívánatos. A kemencén két nyílást kell kialakítanunk.

Az kivezető nyílás füst távozását segíti elő Az kivezető nyílás füst távozását segíti elő. Ez az uralkodó széljárással ellentétes oldalon, sohasem a szájnyílással szemben, azzal valamelyest szögben legyen, hogy a tüzelés folyamán a forró levegőnek minél kacskaringósabb utat kelljen megtennie, így alkalma legyen a lehetőséghez képest legjobban felforrósítani a kemencét. Egyébként a kemence szájnyílása se legyen az uralkodó széllel szemben.

Amennyiben, karókemencét szeretnénk készíteni, úgy 2-4 cm vastag karókat kell vágnunk, melyeket az alépítmény előkészített földjébe szúrunk egymástól mintegy 10 cm-re.

Ebben az esetben nem alkalmazunk vesszőfonást, hanem agyaghurkákat gyúrunk, melyeket megformázunk, folyami sózott homokban meghempergetünk, majd ezeket egymás mellé rakjuk.

Az agyagfalat itt egy fázisban építjük fel, menet közben elsimítva a külső felületet.

Amikor készen állunk kemencénk építésének első fázisával, 2-3 hétig szikkasztjuk (kültéren valamilyen fedelet kell fölé emelni), majd hígabb agyaggal áttapasztjuk, és újabb szárítás után meszes agyaggal, majd mésszel befestjük.

A kemence kiszárítása után ugyancsak kényes művelet következik, a kiégetés. A szakirodalom szerint ezt 2-3 napon keresztül állandóan tüzelve kell elvégezni. Mintegy 24 óráig nagyon kicsiny tűz elégséges, majd egyre nagyobb lánggal kell dolgoznunk. Ha jól végezzük a dolgunkat, akkor az agyagkemence egységes kerámiaként viselkedik.

A kemence fűtése A kemencét szalmával, venyigével, kukoricaszárral, náddal vagy jó száraz rőzsével fűtötték. Nem tömték meg, hanem annyi tüzelőanyagot tettek be egyszerre, amennyi a szájon befért, mintegy 30-cm átmérőnyit.

Kenyérsütéshez 8-12 adag (dugat) kellett Kenyérsütéshez 8-12 adag (dugat) kellett. Felváltva fűtötték a kemence egyik, majd másik oldalát. Az elégett parázs maradványait kihúzták arra alkalmas szerszámmal. Az utolsó adag tüzelőanyag parazsát szétterítették a kemence alján, hogy kellően felforrósítsa azt. Akkor volt megfelelő a hőmérséklet a sütéshez-főzéshez, ha fémeszközzel végighúzva a fenéken, szikrát vetett. Ezekben a kisméretű kemencékben elsősorban ne kenyeret süssünk, munkaigényessége és mennyisége miatt.

Forrás: http://www.vgfszaklap.hu/cikkek.php?id=2138 Dr. Veresegyházi Béla, történész