Védett növények gyűjteménye Készítette: BV.

Bókoló zsálya A bókoló zsálya vagy kónya zsálya az árvacsalán-virágúak rendjébe, az árvacsalánfélék családjába tartozó, ritka, évelő zsályafaj. Magyarországon fokozottan védett növény. Jellemzői: 60–100 cm-es levéltelen szár, ibolyaszínű, rózsás virágok. Virágzása május-júliusban történik. Elterjedése: Magyarország, ezen belül is a Dél-Tiszántúl az elterjedésének a nyugati határa. Mára hazánkban négy populációra csökkent előfordulása. Ezek Kondoros, Ecsegfalva, Nagy-Tatársánc (Pusztaföldvár), valamint a Csanádi-puszták.

Magyar kökörcsin A magyar kökörcsin önálló fajként, Magyarországon bennszülött növény. Alig tíz, kisebb-nagyobb különböző helyzetű populációja fordul elő a Nyírségben. Fokozottan védett. A faj szerepel az EU Élőhelyvédelmi Irányelvének II. mellékletében. Élőhelye Homoki gyepek és homoki tölgyesek. Termőhelyeit a 20. század utolsó és a 21. század első évtizedében a gazdasági tevékenység súlyosan károsította. Sok régebb óta ismert állománya csökkent, vagy kipusztult. Fennmaradása a magyar természetvédelmen múlik; a rá vonatkozó fajmegőrzési terv, és a fennmaradása érdekében eddig is végzett munkák a kiemelkedően fontos feladatok közé tartoznak. A fő veszélyek az élőhelyek átalakulása, megszűnése, néhol a beltenyészet.

Keskenylevelű gyapjúsás A keskenylevelű gyapjúsás a sásfélék családjába tartozó védett növény. Leírása: 30–60 cm magasra nő meg, szára hengeres, 3–6 mm széles szállevelei szálasak, árkoltak, háromszögletű csúcsba keskenyedők, a legfelső levélhüvelyek hólyagosan szélesedők. Április-májusban virágzik, füzérkocsányai simák, fehér lepelsertéi 3–4 mm hosszúak, portokjai 2,5–3 mm hosszúak, vörösbarna pelyvái egyerüek. Élőhelye: Sík- és dagadó-, átmeneti lápokon szinte egész Európában elterjedt, nálunk a középhegységi, dunántúli és a Duna-Tisza közi mészkerülő, tőzegmohás és üde lápréteken, magassásosokban szórványosan fordul elő.

Kígyószisz A kígyószisz nemzetség az érdeslevelűek családjába tartozik. Leveleik keskeny lándzsásak, ülők. Virágaik  kissé kétoldali részarányos szimmetriájúak. Összetett virágzatuk  rövid kunkorvirágzatok alkotta füzér. Kétévesek vagy évelők. Magyarországon 3 fajuk honos, közülük egy védett. Kárpát-medencei fajok: -Terjőke kígyószisz -Piros kígyószisz -Magas kígyószisz

Zergeboglár A zergeboglár a boglárkafélék családjának Trollius nemzetségébe tartozó, Magyarországon védett növényfaj. Kertekben is ültetik. Jellemzése: A zergeboglár évelő növény, amely akár 180 centiméteres magasságig is megnőhet. Virága a hosszú szár végén helyezkedik el, enyhén illatos, citromsárga színű, gömbölyű formájú. Gömbölyűségét a 6–15 széles, 2–3 cm hosszú csészelevelek összeborulásának köszönheti. Május és július között virágzik. Élőhelye: A lápos, nedves területeket kedveli, így nedves mocsaras réteken, láperdőkben, patakmenti ligetekben fordul elő.

Bársonyos kakukkszegfű A bársonyos kakukkszegfű a szegfűfélék családjának kakukkszegfű nemzetségébe tartozó, évelő, Magyarországon védett növényfaj. Kertekben is ültetik. Elterjedése: Európában és Ázsiában is előfordul, Magyarországon a tölgyesek jellemző faja. Jellemzők: Legfeljebb 1 méter magas, az egész növény világosszürkén molyhos, bársonyos. A levelek keresztben átellenesek, 5–15 cm hosszúak, hegyesek, tojásdad-lándzsás alakúak. A virágok 2–3 cm átmérőjűek, a szirmok élénk bíborszínűek, épek, a tövükön sem összenőttek. Feltűnő színű virágai és egyedi megjelenése miatt más növénnyel nem téveszthető össze. Júniustól szeptemberig virágzik.

Berkenye A berkenye a rózsafélék családjába tartozó, egész Európában  elterjedt, több mint 100, cserje- vagy fa- fajt magába foglaló nemzetség. A nemzetség tudományos neve a „fanyar” jelentésű kelta „sor” szóból eredeztethető, mely nyilván a termés ízére utal. Az arab  sorbet is ebből a szótőből származik, ami a gyümölcsből készíthető italra utal (sörbet). Hajlamosak a kereszteződésre. A rózsafélék több más nemzetségéhez hasonlóan

Szártalan kankalin A szártalan kankalin egy Magyarországon is őshonos, a Primula nemzetségbe tartozó növényfaj. Észak-Afrikában, a Kaukázusban, Nyugat-Ázsiában, Európában, Magyarországon a Dunántúlon nem ritka. Magyarországon védett növény, de kertekben is telepítik, és termeszthető is. 10–25 cm magas, lágyszárú növény. Visszás-tojásdad, 5-22 cm hosszú, vékony-ráncos lemezű levelei tőlevélrózsában állnak, fokozatosan a rövid, szárnyas nyélben keskenyednek, szélük kezdetben visszagöngyölt. 2,5-3 cm átmérőjű, kénsárga, virágok magányosan állnak a tőkocsányok végén. A virágokban sok a nektár, ezért előszeretettel gyűlnek rájuk a méhek és a korai citromlepkék. A Termése toktermés. Olajos magvai ragacsos tapintásúak. Március-áprilisban nyílik. Élőhelye Üde gyertyán- és bükkelegyes erdőkben, szurdok- és ligeterdőkben

Közönséges tiszafa Az alapfaj 15-20 méter magas, kúp alakú, széles fa vagy cserje. Hazánkban is őshonos növény, védett, veszélyeztetett faj. A talajjal szemben kevésbé igényes. Metszést általában jól tűri, tehát szükség esetén nyugodtan nyúljunk a metszőollóhoz. Az oszlopos, kúpos növekedésű fajták kiválóan alkalmasak nyírott sövénynek, megfelelő alternatívát kínálva a mai sövénynövény kínálat helyett. Fája érékes bútorfa.