Értékes gondolatok értékes könyvekből… Gyulay Endre: Ámentől ámenig Tudatos bekapcsolódás a szentmisébe Szent István Társulat, Budapest, 2010.
Az összetett kéz emberi erőlködést fejez ki: és küzdöm föl magam az Úr felé… A kitárt kar ezzel szemben az Istent akarja befogadni. Az ember karját széttárva biztosítja az Urat, hogy küldje el kegyelmét, mert szíve nyitva, kész befogadni azt.
Régen, a könyörgés témájának bejelentése utána diakónus a következő szavakkal szólította föl a jelenlévőket: Flectamus genua. – Hajtsunk térdet. – Ezután kis csend következett. Ezalatt arra a szándékra összpontosítottak, amelyet a miséző pap bejelentett; saját szavaival csöndben mindenki csatlakozott az adott kéréshez. A csöndet a Levate! – Álljatok föl! Felszólítás szakított meg, melyre mindannyian felálltak, majd a miséző pap kitárt karral elmondta a könyörgés szavait.
A zsinat előtt amikor a pap az átlényegítés szavait mondta, jó, ha a templomban valaki éppen a fájdalmas olvasó valamelyik tizedénél tartott. Nem egy templomban láttam, hogy az Úrfelmutatás pillanatában mindenki lehajtotta a fejét. – Igen, azt elhisszük, hogy Jézus jelen van… de nincs vele kapcsolatunk.
A szentmise alatt nincs szükség a szentolvasóra, nem szükséges semmiféle ének… Semmi más nem kell, mint minden szót megízlelni és ezt a lelkünkbe táplálni és feldolgozni magunkban ezt a nagyszerű eseményt.
Egy ember nagy vendégséget rendezett és sokakat meghívott. Amikor eljött a lakoma kezdetének ideje, elküldte szolgáit, mondják meg a meghívottaknak: „Gyertek, már minden készen van!”
Gyulay püspök atya hite, a liturgia által való rendszeres találkozása érződik a könyv lapjain. A leírtak végigelmélkedése nekünk is segíthet a szentmise mélyebb megértésében, átélésében. Ha tudatosabban veszünk részt rajta, mi is megélhetjük e lakoma nagyszerűségét. Köszönjük, hogy elolvastad a bemutatót! Ha felkeltettük érdeklődésedet a könyv iránt, azt megtalálod könyvtárunkban. Téged is várunk szeretettel!