Családjogi és szociális jogi alapismeretek Sárospatak 2008

A családjog alapelvei, vagyonjogi alapok 1. előadás A családjog alapelvei, vagyonjogi alapok

A családjog mint a magánjog része Alapvetően nem jogi, hanem erkölcsi normákkal rendezett; A családjogon belüli alanyi jogok nem elidegeníthetők; Alanycserére nem kerülhet sor; A jogviszony egyéni akarattal történő megszüntetése vagy módosítása korlátozott. Ki kell emelni, hogy a tételesjogi szabályozás mellett egy sajátos, a magyar jogrendszerben vitatott „jogalkotói” szerep, a bírói jogalkotás is fontos szerepet kap. Ennek oka, hogy a házassági vagyonjogi szabályaink a jelenlegi életviszonyokhoz képest meglehetősen hiányosak. Sok elméleti, gyakorlati jogkérdést rendezetlenül hagynak (például a vagyon passzív tételei, a közös rendelkezési jog megsértésének a jogkövetkezményei, az értékváltozás figyelembevétele, az alvagyonok vegyülése stb.). Ebből adódóan a házassági vagyonjogi viszonyok rendezésekor a bírói jogalkotásnak kiemelkedő szerepe van. Az idő múlásával, a gazdasági - társadalmi viszonyoknak, más jogágaknak a családjoghoz kapcsolódó joganyagának jelentős változásával olyan újabb és újabb jogszabállyal nem rendezett tipikus kérdések merültek fel, amelyeket a bírói gyakorlatnak kellett - az alapelvek, de a változások tendenciájának is a szem előtt tartásával, a Legfelsőbb Bíróság elvi irányításával - megoldania. Ezek a megoldások a házassági vagyonjogba szervesen beépülve a jogszabályokkal együtt adják meg a házassági vagyonjogi viták rendezéséhez szükséges joganyagot. Éppen ezért a jogalkalmazó számára a bírói jogalkotás ismerete nélkülözhetetlen. Csupán a Csjt. szabályai alapján a házassági vagyonjogi igények helyes érvényesítése, házassági vagyonjoggal kapcsolatos - a szerződő felek akaratának valóban megfelelő - szerződés megkötése, a jogviták elbírálása szinte lehetetlen. A bírói jogalkotással összefüggésben az a meglehetősen furcsa, de a családjogra - más jogviszonyai rendezésénél, például köteléknél is - jellemző sajátosság is megemlítendő, hogy a Legfelsőbb Bíróság ma már hatályban nem lévő vonatkozó iránymutatásaiból (amelyeknek kis része jogszabállyá vált) a mai viszonyokhoz is igazodó elvek a gyakorlatban ma is élnek, érvényesek. Természetesen nem a hatályon kívül helyezett irányelvekre, hanem az állandó bírói gyakorlatra hivatkozással.

Fő területei Házasság – élettársi kapcsolat a család (rokonság) bejegyzett (2009. január 1-től) hagyományos a család (rokonság) gyámság A házasság két különnemű természetes személy között jöhet létre. Az életközösség önmagában nem eredményez családjogi kapcsolatot, de például közös gyermek eseté létrehozhat családjogi jogviszonyt. A 2007. évi CLXXXIV. tv. új helyzetet teremt, amikor is szabályozza a bejegyzett élettársi kapcsolat intézményét. Bejegyzett élettársi kapcsolat akkor jön létre, ha az anyakönyvvezető előtt együttesen jelenlévő két, tizennyolcadik életévét betöltött személy személyesen kijelenti, hogy egymással bejegyzett élettársi kapcsolatban kíván élni. Kiskorú a gyámhatóság előzetes engedélyével sem léphet bejegyzett élettársi kapcsolatra. A szabályozás oka: Az élettársi kapcsolatok növekedése a házasság rovására olyan társadalmi tendencia, amelyre a jogalkotásnak tekintettel kell lennie. Másrészről Magyarországon sem lehet figyelmen kívül hagyni az azonos neműek partnerkapcsolatának jogi rendezettség iránti igényét, ugyanis a jogilag rendezett következményekkel járó házasság intézménye az európai országok többségéhez hasonlóan csak különneműek számára nyitva álló lehetőség. Ez a két összekapcsolódó motívum több országban maga után vonta speciális partnerkapcsolati formák kialakítását. Míg a különneműek számára az ilyen többletjogokat garantáló élettársi kapcsolat a házasság alternatívája, addig az azonos neműek a legtöbb országban nem köthetnek házasságot. A több országban ismert és elismert regisztrált élettársi kapcsolat szinte a házastársakéval egyenlő jogokban részesíti az élettársakat (van, ahol a regisztráció lehetősége csak az azonos nemű élettársak részére van fenntartva, például Dániában, Németországban, másutt bejegyzett partnerkapcsolat azonos nemű és különnemű személyek között is létrejöhet, például Hollandiában, Franciaországban), ugyanakkor a bejegyzés nélküli, informális együttélésekhez szinte semmilyen jogkövetkezmény nem fűződik. A törvényben szabályozott új jogintézmény lehetővé teszi, hogy nemétől függetlenül minden nagykorú személy élettársi kapcsolata nyilvántartására tarthasson igényt. A bejegyzett élettársi kapcsolatra általánosan a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) rendelkezései alkalmazandók. Ezzel a törvény tulajdonképpen elismeri a bejegyzett élettársi kapcsolatot családjogi jogintézményként, és csak a házasságtól eltérő szabályokra utal (örökbefogadás, megszüntetés).

A családjog alapelvei A házasság és a család védelme A házastársak egyenjogúsága A kiskorú gyermek érdekének elsődlegessége Az érdekösszhang biztosítása és a rendeltetésszerű joggyakorlás A továbbiakban a bejegyzett élettársi kapcsolatban állókra is érvényes a házastársakra megfogalmazott elvek és szabályok. Ennek megfelelően a bejegyzett élettársi kapcsolat a házassághoz hasonlóan anyakönyvvezető előtti akaratnyilvánítással jön létre azzal, hogy bejegyzett élettársi kapcsolatot csak tizennyolcadik életévét betöltött személy létesíthet. A jogintézmény a házassággal azonos vagyonjogi, öröklési jogi joghatásokkal jár. A regisztrálás a bejegyzett élettársi kapcsolatban élők között is vagyonközösséget keletkeztet, azzal, hogy természetesen az élettársak is megállapodhatnak a törvényes vagyonjogi rendszertől eltérően. Az élettársi kapcsolat megszűnése esetén a házasságra vonatkozó szabályok (Csjt. 31/A-31/E. §) irányadók a bejegyzett élettársak lakáshasználatának rendezésére és az élettársak egymással szemben fennálló tartási kötelezettségére (Csjt. 32. §). A törvény a bejegyzett élettársi kapcsolatban élőknek nem teszi lehetővé gyermek közös örökbefogadását. A bejegyzett élettársak együttesen nem fogadhatnak örökbe és arra sincs lehetőségük, hogy az egyik bejegyzett élettárs partnerének gyermekét örökbe fogadja. A törvény szerint bevezetendő új jogintézmény nem érinti azoknak az élettársaknak a jogait, akik kapcsolatuk hivatalossá tétele nélkül kívánnak továbbra is élni. Rájuk azok a jogok és kötelezettségek vonatkoznak, amit az élettársak számára ma is biztosítanak a különböző jogszabályok. Így a különböző neműek párkapcsolatának jogi elismerése háromféle jogi kategóriába lesz sorolható: házasság, bejegyzett élettársi kapcsolat, élettársi kapcsolat. Az azonos neműek számára pedig kétféle alternatíva kínálkozik: választhatják a bejegyzett élettársi kapcsolatot vagy élhetnek - a kevesebb kötöttséggel és joggal járó - élettársi kapcsolatban. A törvény a házassághoz hasonlóan a jogviszony létrejöttére utalással határozza mag a bejegyzett élettársi kapcsolat fogalmát, azzal a két eltéréssel, hogy a bejegyzést nemétől függetlenül bárki kérheti, de csak tizennyolcadik életévének betöltése után. Tehát - a házasságtól eltérően - a tizenhat és tizennyolc év közötti személyek kapcsolatának regisztrálása még gyámhatósági engedéllyel sem érvényes. A bejegyzett élettársi kapcsolat létrejöttének feltételei egyebekben a házassággal azonosak: Bejegyzett élettársi kapcsolat két személy egybehangzó, személyes és együttes akarat kijelentésével jön létre.

A házasság és a család védelmének elve Alkotmányos alapjogot érintő elv Kiterjed a teljes és a csonka családokra is Érvényesül a vérségi kapcsolatokban az örökbefogadással létrejövő kapcsolatokban, a mostoha szülő-gyermek viszonyban nevelőszülő-nevelt gyermek viszonyban A párválasztás önkéntes, befolyásmentes és szabad Az élettársi kapcsolatokat nem a Csjt. hanem a Ptk., a bejegyzett élettársi kapcsolatot azonban a 2007. évi CLXXXIV. tv. A Csjt-re hivatkozással, arra visszautalva szabályozza.

A házastársak egyenjogúsága A férfiaknak és a nőknek a házasság tartama alatt egyenlő jogai vannak Az egyik házastársnak sincsen hatalma a másik fél személye és vagyona felett Egyik házastárs sem élvez előjogokat sem a házasság, sem annak megszűnése esetén Két követelménynek kell érvényesülnie: a házastársak autonómiája a kölcsönös alkalmazkodás A konfliktusok megoldásában az esélyegyenlőségnek kell érvényesülni

A kiskorú gyermek érdekeinek elsődlegessége A gyermek mint autonóm személyiség kapjon aktív lehetőséget a sorsát érintő kérdések eldöntésében: Véleménynyilvánítás joga mindennapok problémái, pályaválasztás, vallás, szülői felügyelet, stb. A családjogi törvény alkalmazása során a gyermek mindenek felett álló érdekeit kell figyelembe venni. A gyermek családban történő nevelésének elősegítése. A házasságon kívül született gyermek egyenjogúságának biztosítása.

A gyermeki jogok érvényesülésének területei A felek tartós jogviszonyát érintő egyezséget két éven belül csak akkor lehet megváltoztatni, ha az a gyermek érdekeit szolgálja. A 16. életévét betöltött gyermek a gyámhivatal engedélyével elhagyhatja a szülői házat, házasságot köthet. A 14. életévét betöltött gyermek elhelyezése csak egyetértésével történhet. A gyermeknek joga van ahhoz, hogy tőle különélő szülőjével közvetlen kapcsolatot tartson fent. A nem megfelelő szülői magatartás esetén a szülői felügyelet megszüntethető.

Az érdekek összhangja és a rendeltetésszerű joggyakorlás A jóhiszeműség, tisztesség és együttműködés követelménye természetes elvárás akkor is, ha közöttük a kapcsolat megromlott. A méltányosság követelménye: a vagyoni igények rendezése során egyik fél sem juthat méltánytalan vagyoni előnyhöz. Nem kaphat jogvédelmet az, aki jogait rendeltetésellenesen gyakorolja: Nem tagadható meg a láthatás az állandóság jelentőségére hivatkozással, Az italozó, garázda szülő nem igényelhet birtokvédelmet a közös lakásban, stb.

A házastársak személyi jogviszonyai 1. A házastársak autonómiája és együttműködése Autonóm döntést feltételez foglalkozás, munkahely megválasztása névviselés Közös döntéseket feltételez: a házasélet legfontosabb kérdéseiben a gyermek nevelésére a közös vagyon felhasználására a munka megosztására A házasságkötéssel kialakuló kapcsolatok többrétűek: - jogi, - érzelmi, - szellemi, - vagyoni kapcsolatok Irányuk: - a házasfelek egymás iránti - a házasfelek egymás szülei iránti - a gyermekek iránti

A házastársak személyi jogviszonyai 2. A házastársi hűség Kiterjed: szexuális kapcsolatokra, a házastárs érdekeit sértő valamennyi magatartás tilalma Jellemzői: jogilag nem kikényszeríthető, de jogkövetkezménye lehet erkölcsi, társadalmi szokásokon alapul Szankciója: házastársi tartásra való érdemtelenség, a volt közös lakás használatától megfosztás gyermekelhelyezés esetén a gyermek másik házastársnál történő elhelyezése

A házastársak személyi jogviszonyai 3. A kölcsönös támogatási kötelezettség Személyes jellegű kötelezettség a házastárs egyéniségének fejlesztése Vagyoni jellegű kötelezettség A másik házastárs gondozása, ellátása, tartása

A házassági vagyonjog A vagyonjogi rendszerek típusai Fogalma: 1. vagyonelkülönítő rendszer 2. vagyonösszesítő rendszer 3. szerzeményi közösségen alapuló rndszer Fogalma: Azoknak a jogszabályoknak az összessége, amelyek a házastársak egymás közötti, valamint harmadik személyek irányában fennálló vagyoni viszonyait szabályozza a házasság időtartamára, s a házasság megszűnésének esetére. Vagyonelkülönítő rendszer: A házastársaknak a házasság megkötésekor megvolt, valamint a házasság tartama alatt megszerzett vagyona külön tulajdonban marad, megilleti őket a saját vagyonuk feletti önálló rendelkezés, egymás tartozásaiért nem felelnek. Vagyonösszesítő rendszer: A házastársak minden vagyona a házassággal egyetlen vagyontömeggé egyesül. A házassági együttélés alatt szerzett valamennyi vagyon közös vagyonná válik. Szerzeményi közösségen alapuló rendszer: A házastársak vagyoni közössége csak a házasság alatt és csak a visszterhesen szerzett vagyontárgyak esetében érvényesül. A házasságkötéskor megvolt és a házasság alatt ingyenesen szerzett vagyon a szerző fél különvagyona marad. A házassági vagyonjogi viszonyok általános jellemzői közt hangsúlyozandó, hogy a házastársak között sajátos vagyoni viszonyok állanak fenn. Az ő vagyoni kapcsolataik - eltérően az egyéb tulajdonostársak vagyoni kapcsolatától - érzelmi, erkölcsi vonzatokkal átszövöttek. Ehhez képest az ő vagyonjogi viszonyaik rendezésénél nem érvényesülnek szigorúan a polgárjogi elvek. A megtérítési igények elbírálásánál a bíróság figyelembe veszi a családi gazdálkodás sajátosságait, és a közös vagyon megosztásánál törvénybe foglalt szerepe van a méltányosságnak [Csjt. 31. § (5)]. Ez akár a házassági vagyonjogi szerződéstől való részbeni eltérést is indokolhat. (Mint nyilvánvalóan jó erkölcsbe ütköző szerződés Ptk. 200. § (2) bekezdése - akár semmis is lehet a felek olyan házassági vagyonjogi szerződése, ami a vagyonközösség teljes kizárásával avagy egyéb módon az egyik házasfél teljes kisemmizésére irányul.)

A házastársi vagyonközösség A közös tulajdon sajátos alakzata, közszerzeményen alapuló tulajdonközösség. Szabályozhatja: A házasulandók vagy házastársak vagyonjogi szerződése, ennek hiányában a Csjt. Szabályai Feltételei (együttesen meglévő!): házassági kötelék a házassági életközösség létrejötte és fennállása Csjt. 27. § (1) A házasság megkötésével a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik. Ennek megfelelően a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve azt, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik. Közös vagyon a különvagyonnak az a haszna is, amely a házassági életközösség fennállása alatt keletkezett, levonva ebből a vagyonkezelés és fenntartás költségeit. Közös vagyon továbbá a feltalálót, újítót, a szerzőt és más szellemi alkotást létrehozó személyt a házassági életközösség fennállása alatt megillető esedékes díj. A jogszabályhely szerint a házastársi vagyonközösségnek két elengedhetetlen együttes feltétele van: a házastársi kötelék és a házastársi életközösség. A házastársi vagyonközösség időtartama meghatározásának kiemelkedő a szerepe, hiszen például ehhez fűzi a törvény, a jogszabályhely másodfok fordulata szerint a közszerzeményen alapuló tulajdonközösséget. A időtartam meghatározásakor az együttesen megkívánt feltételek közül a kötelék keletkezésének és megszűnésének az időpontja nem lehet probléma, hiszen erre okirati bizonyítékok állnak rendelkezésre. Nincs azonban ilyen egyértelmű bizonyíték a házastársi életközösség létesítésének és megszüntetésének az idejére, ami a jogalkalmazás során azért okoz gondot, mert a házasságkötés és a házastársi életközösség létesítésének az időpontja nem mindig esik egybe. Azt, hogy a házasság megkötésével az életközösség is létrejött, vélelmezni kell, illetőleg vitás lehet a felek között, hogy az életközösséget mikor szakították meg. Így a házastársi vagyonközösség keretei, az, hogy mely időtartam alatt állott fenn minden feltétel együttesen, nem egyértelmű. Az életközösség kezdetét és végét, következésképp a vagyonközösség időtartamát ilyenkor mérlegeléssel kell meghatározni. A mérlegelésnél a házastársi életközösség tartalmi elemeit (szexuális kapcsolat, gazdasági együttműködés, közös lakás, közös háztartás vezetés, az együvé tartozás különféle megnyilvánulásai, közös gyermekek nevelése, hozzátartozók, vagy valamelyik fél gyermekének ellátása stb.) gondos vizsgálat tárgyává kell tenni. Tehát az egymással összefüggő és együttesen értékelendő gazdasági, családi, érzelmi és akarati tényezők azok, amelyek alapján a jogalkalmazó az életközösség fennálltát vagy hiányát megállapíthatja. Egyiküknek vagy másikuknak a hiánya még nem feltétlenül mutatja az életközösség hiányát, különösen ha ez a hiány objektív okra vezethető vissza. A házastársi együttélés bizonyos elemeinek, vagy több elemének hiányakor általában az akarati tényezőknek ügydöntő jelentősége van. (Tehát azon szándék kinyilvánításának, vagy nyilvánvalóvá válásának, hogy valamelyik fél az együvé tartozás fenntartását nem kívánja már, avagy éppen, hogy a felek között az együttélés sok elemének hiánya mellett is az együvé tartozás érzése, akarata fennmaradt.) A kötelék és az életközösség eltérésnek tipikus variánsai a következők: 1. A házasságkötés előtti élettársi kapcsolat 2. A felek a házasság felbontása után is együtt élnek 3. A házasságot a bíróság csak az életközösség megszakítása után bontja fel

A közös vagyon Amit a házastársak a házassági életközösség alatt szereztek és nem tartozik valamelyik házasfél különvagyonához. A közös vagyon tárgyai (a bírói gyakorlat alakította ki) A házastárs munkabére, egyéb jövedelme, keresménye (jutalom, prémium, borravaló, hálapénz, stb.) A házastársak különvagyonának hozama (pl. bérleti díj) A közös vagyon helyébe lépő vagyontárgy, vagyoni érték Jogügylettel szerzett vagyontárgy Ingyenesen szerzett vagyontárgyak (kivéve öröklés, az egyik házasfélnek adott ajándék) – nyeremény, lakásépítési kedvezmény, menyasszonytánc bevétele, nászajándék A közös vagyonba utalt vagyontárgy Szellemi alkotásokat létrehozó személy díja A különvagyonhoz tartozó, mindennapi életvitelt szolgáló, szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgy helyébe lépő dolog

A különvagyon A házatárs különvagyona A házasságkötéskor megvolt vagyontárgy A házasság fennállása alatt szerzett örökség, ajándéktárgy A személyes használatra szolgáló és szokásos mértékű vagyontárgy A különvagyon értékén szerzett vagyontárgy Különvagyonba utalt vagyontárgy

A házastársak adósságai A vagyon nem csak pozitív, hanem negatív elemeket is tartalmazhat – adósságot. Fajtái: Különadósság Közös adósság

Különadósság az egyik házastárssal szemben a házassági életközösség előtt keletkezett követelés az életközösség megszakadása után, de nem a közös vagyont érintően keletkezett követelés az egyik házasfél által bűncselekménnyel, avagy szándékosan vagy súlyos gondatlan magatartással harmadik személynek okozott kár, a különvagyon tárgyait terhelő kötelezettségek

Közös adósság Minden olyan tartozás, amely nem minősül különadósságnak, így: az életközösség fennállása alatt keletkezett adósság közös kötelezettségvállaláson alapuló tartozás (közösen felvett kölcsön) az egyik házastárs által a közös vagyon körében kötött ügyletéből eredő tartozás a közös vagyont terhelő kötelezettségek

2. előadás A család

A rokonság Két természetes személy között vérségi kapcsolaton alapuló családjogi viszony Egyenesági rokonság: A két személy közül az egyik a másiktól származik (gyermek-szülő) az előd = felmenő az utód = lemenő Oldalági rokonság: akiknek legalább egy közös felmenőjük van, s ők maguk egyeneságon nem rokonok (testvérek, unokatestvérek)

A sógorság A sógorság az a családjogi kapcsolat, amelyet a házasság közvetít. Az egyik házastárs és a másik házastárs rokonsága közötti kapcsolat. Fajtái: Egyenesági sógorság: az egyik házastárs és a másik házastárs egyenesági rokonai között (anyós, após, vő, meny) Oldalági sógorság: a testvér és a testvér házastársa közötti családjogi kapcsolat

A házasságon alapuló apasági vélelem A gyermek apjának azt kell tekinteni, akivel az anya a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak legalább egy része alatt házassági kötelékben vagy bejegyzett élettársi kapcsolatban állt. A vélelmezett fogamzási idő a gyermek születésének napjától visszafelé számított száznyolcvankettedik és háromszázadik nap között eltelt idő, mind a két határnap hozzászámításával. Bizonyítani lehet azonban, hogy a gyermek fogamzása a vélelmezett fogamzási idő előtt vagy után történt. Mögöttes apaság: Ha a nő a házasságának vagy a bejegyzett élettársi kapcsolatának megszűnése után újból házasságot kötött, vagy bejegyzett élettársi kapcsolatot létesített, az újabb házasságának vagy bejegyzett élettársi kapcsolatának fennállása alatt született gyermeke apjának akkor is az újabb férjet vagy bejegyzett férfi élettársat (a továbbiakban: férj) kell tekinteni, ha a korábbi házasság vagy bejegyzett élettársi kapcsolat megszűnése és a gyermek születése között háromszáz nap nem telt el. Ha azonban ez a vélelem megdől, a gyermek apjának a korábbi férjet kell tekinteni.

Egységes apasági vélelmek Ha az anya a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak egy része alatt nem állott házassági kötelékben vagy bejegyzett élettársi kapcsolatban, a gyermek apjának kell tekinteni a) azt a férfit, aki a gyermeket teljes hatályú nyilatkozattal a magáénak ismerte el, vagy b) azt, akit a bíróság jogerős ítélettel a gyermek apjának nyilvánított, vagy c) a jelen törvényben meghatározott feltételek esetén azt, aki a gyermek születése után az anyával házasságot kötött vagy bejegyzett élettársi kapcsolatot létesített, vagy d) azt a férfit, aki az anyával külön törvény rendelkezései szerint lefolytatott emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásban (a továbbiakban: reprodukciós eljárás) vett részt és a származás a reprodukciós eljárás következménye.

Az elismerő nyilatkozat Akkor tehető, ha más férfival szemben nem áll fenn apasági vélelem! Akkor is tehető, ha a férfi tudja, hogy a gyermek nem tőle származik pl. örökbefogadás helyett teszi szívességből teszi. Csak személyesen, a hatóság (anyakönyvvezető, bíróság, gyámhivatal, közjegyző, magyar külképviseleti hatóság) előtt szóban tehető. A nyilatkozatot e hatóságok közokiratba foglalják.

Az elismerés feltételei Időpontja: A gyermek fogamzási idejének kezdetétől számítva bármikor Korkülönbség: a gyermek legalább 16 évvel fiatalabb legyen, mint az apa. Hozzájárulás: az anya hozzájárulása; ha a kiskorú gyermek törvényes képviselője nem az anya, akkor a törvényes képviselő hozzájárulása; a 14. életévét betöltött gyermek hozzájárulása

Az apaság bírói megállapítása A bíróság a gyermek apjának nyilvánítja azt a férfit, aki az anyával a fogamzási időben nemileg érintkezett, és az összes körülmény gondos mérlegelése alapján alaposan következtethető, hogy a gyermek ebből az érintkezésből származik. Feltételei: Az apai hely betöltetlen Nincs helye, ha a származás reprodukciós eljárás eredménye Ha az apa és a gyermek között nincs meg a 16 év korkülönbség Az apajelölt cselekvőképtelensége esetén. Kérheti: az apa, a gyermek, a gyermek halála után leszármazója

Utólagos házasságkötés Az anya és a vele nem házasságban élő (élettársi közösségben) férfinek a gyermek születése után kötött házassága után a gyermek apja a férj lesz. Megdönthető vélelem. Feltétele: Anyakönyvvezető előtt a házasságkötést megelőzően tett elismerő nyilatkozat, az apai jogállás betöltetlen, az apa és a gyermek között 16 év korkülönbség nincs folyamatban apaság megállapítása iránti per.

A gyermek neve A gyermek - szüleinek megállapodása szerint - az apjának vagy az anyjának a családi nevét viseli. A házasságban vagy bejegyzett élettársi kapcsolatban élő szülők valamennyi, a házasság, illetve a bejegyzett élettársi kapcsolat fennállása alatt született közös gyermekének csak azonos családi neve lehet. Közös házassági nevet viselő házastársak gyermeke csak a szülők közös házassági nevét viselheti. A saját nevüket viselő szülők megállapodása alapján a gyermek az apa és az anya családi nevét együtt is viselheti. A gyermek családi neve legfeljebb kéttagú lehet. Ha nincs olyan személy, akit a gyermek apjának kell tekinteni, a gyermek az anyja családi nevét viseli mindaddig, amíg a képzelt apát az anyakönyvbe be nem jegyezték. Az anya a képzelt személy apaként való bejegyzésére irányuló eljárás során bejelentheti, hogy a gyermeke továbbra is az ő családi nevét viseli. A gyermek utónevét a szülők határozzák meg.

Az örökbefogadás Célja: A vérségi kapcsolattal azonos családi kötelék létrehozása A gyermek családi közösségben történő felnevelése

Az örökbefogadás feltételei – az örökbefogadó oldalán Az örökbefogadó cselekvőképes Nem áll szülői felügyeletet megszüntető bírói ítélet hatálya alatt, Nem áll közügyektől eltiltás hatálya alatt, Alkalmas: Személyében, Lakáskörülményeiben, Jövedelmi viszonyaiban, Megelőző tanácsadáson és felkészítő tanfolyam eredményes részvétel

Az örökbefogadás feltételei – az örökbefogadott oldalán Kiskorúság (és korkülönbség 16-45 év) Az örökbefogadás engedélyezése iránti kérelmet a gyámhatóság nem utasította el A gyermeknek nincs olyan fogyatékossága, amely alkalmatlanná teszi harmonikus szülő-gyermek kapcsolatra

Az örökbefogadás joghatása Az örökbefogadott a befogadó családban a befogadó szülők gyermekének jogállásába lép, Tartási jogokat és kötelezettséget keletkeztet (az örökbefogadók a gyermeket, ha felnő az örökbefogadott gyermek az örökbefogadó szülőket), Az örökbefogadott az örökbefogadó szülők nevét viseli. Öröklési jogot szerez az örökbefogadott.

Az örökbefogadási eljárás A gyámhatóság engedélyezi Az örökbefogadó személy kérelmére indult eljárásban A gyámhatóság iratok és személyes meghallgatás alapján dönt, meghallgatja: az örökbe fogadni szándékozó személyt, a kiskorú szülőjét, a törvényes képviselőt, ha az nem a szülő, az örökbefogadó házastársát A határozat jogerőre emelkedését követően az örökbefogadást be kell jegyezni az anyakönyvbe. A gyermeket a születési anyakönyvben újra anyakönyvezik.

Titkos örökbefogadás A vér szerinti szülő és az örökbefogadó szülő nem ismeri egymást. A szülő hozzájárulása kell hozzá, lemondó nyilatkozatot érvényesen csak a gyámhatóság előtt lehet tenni. A gyámhatóság a gyermeket átmeneti nevelésbe veszi. Örökbefogadhatónak nyilvánítja a gyámhatóság a gyermeket, ha: A szülő a gyermekkel önhibájából 1 éve nem tart rendszeres kapcsolatot, életvitelén nem változtat, ezért az átmeneti nevelés nem szüntethető meg, Ha a szülő a tartózkodási helyét új tartózkodási helye megjelölése nélkül megváltoztatja, és azt fél éven belül nem lehet felderíteni, Fél évben át gyermekével semmiféle kapcsolatot nem tart.

Tájékoztatás a vér szerinti szülők adatairól Az örökbefogadott tájékoztatást kérhet vér szerinti szüleinek adatairól A gyámhivatal mérlegelése szerint dönt, hogy megadja-e ezeket az adatokat. Köteles megtagadni a tájékoztatást: Ha az a kiskorú örökbefogadott érdekeivel ellentétben áll, így különösen, ha a vér szerinti szülő felügyeleti jogát a bíróság azért szüntette meg, mert felróható magatartásával a kiskorú érdekeit súlyosan sértette, személye ellen szándékos bűncselekményt követett el. Hosszú időn keresztül a gyermek jogállása, jogképessége között különbség volt aszerint, hogy házasságban vagy házasságon kívül született: az öröklési jog csak a házasságban született gyermeknek biztosított teljes jogképességet. A házasságon kívül született gyermek jogállásáról szóló 1946. évi XXIX. törvénycikk a házasságon kívül született gyermeknek a házasságból született gyermekkel azonos jogállást biztosít. A gyermeknek joga van - egyebek mellett - a származása, vér szerinti családja megismeréséhez. A gyermeknek ez utóbbi a jogát az Alkotmánybíróság már egyik korai határozatában kimondta: Az önazonossághoz és az önrendelkezéshez való jog magában foglalja, hogy mindenkinek a legszemélyesebb joga vérségi származását kideríteni, vérségi jogállását kétségbe vonni vagy felkutatni, illetőleg az, hogy vérségi származását - a vérségi kapcsolatokban közvetlenül érintettek körén kívül - senki ne tegye vitássá [57/1991. (XI. 8.) AB határozat, ABH 1991, 272.].

A gyámság és a gyermekvédelmi gondoskodás szabályai 3. előadás A gyámság és a gyermekvédelmi gondoskodás szabályai

A gyámrendelés feltételei – kinek? A kiskorú vagy szülői felügyelet alatt áll, vagy gyámság alatt. Ha a kiskorú nem áll szülői felügyelet alatt, mert mindkét szülő meghalt, mindkét szülő felügyeleti joga szünetel, mindkét szülő felügyeleti jogát a bíróság megszüntette, Részére gyámot kell rendelni.

A gyámrendelés feltételei – kit? Nagykorú személyt, aki nem áll cselekvőképességét érintő gondnokság alatt, nem áll szülői felügyeletet megszüntető jogerős ítélet hatálya alatt, szülői felügyeleti joga nem szünetel azért, mert gyermekét a gyámhivatal tartós nevelésbe vette, nem áll közügyektől eltiltó bírói ítélet hatálya alatt, akit a gyámságból kizártak, akinek a gyermekét örökbefogadhatónak nyilvánították.

A gyám kirendelése A gyámrendelésről a gyámhivatal dönt. hivatalból, kérelemre. A gyámrendelés sorrendje: nevezett gyám, kötelező gyám törvényes gyám rendelt gyám hivatásos gyám

Nevezett gyám Akit a szülői felügyeletet gyakorló szülő közokiratban vagy végrendeletben gyámként kijelöl A gyámnevezés joga megilleti: a vérszerinti szülőt az örökbefogadó szülőt több gyám is kijelölhető a szülőt megilleti a gyámságból való kizárás joga.

Kötelező gyám A bíróság vagy a gyámhivatal rendeli ki, akkor, ha a szülőnél való elhelyezés a gyermek érdekét veszélyezteti. Feltétele: nincs nevezett gyám Esetei: Bíróság: házassági vagy gyermekelhelyezési perben a gyámhivatal, az ügyész vagy a szülő kérelmére, Gyámhatóság: azonnali intézkedés során másik szülőnél más alkalmas személynél, intézetben való elhelyezés esetén.

Törvényes gyám Ki lehet: rokon, vagy a kiskorúval családi kapcsolatban álló személy, ha ilyen nincs, más alkalmas személy (rendelt gyám) a) akinél a gyámhivatal a gyermeket ideiglenes hatállyal elhelyezte, b) akinél a bíróság a gyermeket elhelyezte, c) aki a gyermeket a gyámhatóság hozzájárulásával családba fogadta.

A gyámság tartalma A gyám gondviselő, vagyonkezelő, a gyám feladata a kiskorú gondozása, nevelése, erkölcsi, értelmi fejlődésének biztosítása vagyonkezelő, nem kötelessége, de a gyámhivatal kérésére erre feljogosíthatja a vagyont leltár alapján veszi át törvényes képviselő

A gyám díjazása A gyámnak díjazás nem jár, Kiadásai kiegyenlítésére igényt tarthat A gyámolt bevételeiből, A gyámolt vagyonából

A gyámság megszűnése A gyámságot megszünteti: a gyámolt halála, a gyámolt szülői felügyelet alá kerül, a gyámolt nagykorúvá válik. A gyámság megszűnése egyben a gyámi tisztség is megszűnik. A gyám tisztségének megszűnése után átfogó jelentést készít a gyermek neveléséről végszámadásra köteles A gyermek vagyonának kezeléséről

A gyermekvédelmi gondoskodás 5. előadás A gyermekvédelmi gondoskodás

Alapelvek A gyermek családban történő nevelése, Biztosítani kell a családból bármilyen okból kikerült gyermek biztonságát, nevelését. gondozását, A hátrányos megkülönböztetés tilalma.

A gyermeki jogok alkotmányos védelme 67. § (1) A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges. (2) A szülőket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák. (3) A családok és az ifjúság helyzetével és védelmével kapcsolatos állami feladatokat külön rendelkezések tartalmazzák. Az általános gyermeki jogok 1. Az általános gyermeki jogok kiemelése, nemzetközi dokumentumokban való általános megfogalmazása az alapjogok történetének legújabb fejleményeihez tartozik. Egyes gyermekjogok nemzetközi dokumentumokban való megjelenése azonban jóval korábbra tehető. Ennek olyan - sajnálatos - tényezők adtak ösztönzést, mint például a kapitalizálódás kezdetein az olcsó gyermekmunka elterjedése, a gyermekek fokozódó kizsákmányolása, később pedig a gyermekprostitúció elterjedése, gyermekeknek fegyveres konfliktusokban való felhasználása stb. Mára már a gyermekek jogaival több nemzetközi dokumentum is foglalkozik. A gyermekek jogairól szóló nyilatkozatot (GYJNY), amelyet az ENSZ Közgyűlése fogadta el 1989. november 20-án, s amelyet az 1991. évi LXIV. törvény hirdetett ki. Eredetileg és eredendően a gyermek gondozása, nevelése, védelme a szülőre hárult. Az állam - a szubszidiaritás jegyében - csak akkor lépett be a szülő-gyermek viszonyba, ha a szülő nem tudta, vagy nem akarta teljesíteni kötelességeit a gyermekkel kapcsolatban, aminek következtében annak élete, neveltetése súlyos veszélybe került. Mára ez a helyzet megváltozott: az állam elkötelezi magát a család támogatására, hogy a szülő teljesíthesse kötelességeit a gyermek iránt. Különösen a második világháború után vált általánossá az, hogy a fejlett országok áttértek a szülőket leváltó gyermekvédelemről a család működtetését támogató gyermekjóléti ellátások rendszerére. Ebben a felfogásban született meg a gyermekek jogairól szóló egyezmény. Az államok ebben arra vállalnak kötelezettséget, hogy a gyermek számára, figyelembe véve szülei, gyámja stb. jogait és kötelességeit, biztosítják a jóléthez szükséges védelmet és gondozást, s e célból meghozzák a szükséges törvényhozási és közigazgatási intézkedéseket (3. cikk). 2. A szóban forgó felfogást tükrözik a magyar Alkotmánynak a gyermeki jogokra vonatkozó rendelkezései is. Más oldalról a gyermekek jogai és ezek védelme szorosan kapcsolódik a család védelméhez, a család állami támogatásához, illetve a nőknek mint anyáknak a védelméhez. Az alapjogok, illetve gyakorolhatóságuk szempontjából ki tekinthető gyermeknek? A nemzetközi dokumentumok - így a GYJNY is - általában úgy rendelkeznek, hogy azok a 18. életévüket be nem töltött gyermekekre alkalmazhatók. A belső jog további részletszabályokkal biztosítja a védelmet, így pl. a Munka Törvénykönyve szerint a 14. év alatti korosztály nem létesíthet munkaviszonyt, a 14-16 év közötti korosztály speciális munkajogi védelemben részesül, éjszakai munkát például nem végezhet. A gyermek életkorának meghatározása különös jelentőségre tesz szert a fegyveres konfliktusban való részvétel esetében. A GYJNY szerint az Egyezményben részes államok kötelezettséget vállalnak arra, hogy minden intézkedést megtesznek arra, hogy a 15. életévüket be nem töltött személyek ne vegyenek részt közvetlenül az ellenségeskedésben, s tartózkodnak attól, hogy az ilyen személyeket fegyveres erőikbe besorozzák. Amennyiben ez mégis megtörténik, a legidősebb besorozásának elsőbbséget biztosítanak (38. cikk). Amíg a gyermekkor felső határa többé-kevésbé egyértelmű az alsó korhatár meghatározása annál vitatottabb kérdés. Ezzel kapcsolatban elsősorban a magzati élet védelme merül fel.

A gyermek jogai I. A gyermeknek joga van: a testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését, egészséges felnevelkedését és jólétét biztosító saját családi környezetében történő nevelkedéshez; hogy segítséget kapjon a saját családjában történő nevelkedéséhez, személyiségének kibontakoztatásához, a fejlődését veszélyeztető helyzet elhárításához, a társadalomba való beilleszkedéséhez, valamint önálló életvitelének megteremtéséhez; A fogyatékos, tartósan beteg gyermeknek joga van a fejlődését és személyisége kibontakozását segítő különleges ellátáshoz; védelemre a fejlődésére ártalmas környezeti és társadalmi hatások, valamint az egészségére káros szerek ellen; A gyermekek jogairól és azok védelmi rendszeréről az 1997. évi XXXI. tv. Rendelkezik részletesen.

A gyermek jogai II. A gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához; a bántalmazással - fizikai, szexuális vagy lelki erőszakkal -, az elhanyagolással és az információs ártalommal szembeni védelemhez; A gyermek nem vethető alá kínzásnak, testi fenyítésnek és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésnek, illetve bánásmódnak. A korábban hatályos jogszabályi rendelkezések értelmében a gyermek bántalmazása a szülő számára nem volt tiltott mindaddig, amíg nevelési célzatú és a bírói gyakorlat szerint még elfogadhatónak tartott mértéket nem haladta meg. Ez tág lehetőségeket biztosított a fegyelmező számára, és sok esetben a gyermek fejlődését, személyiségét veszélyeztetette. Ezért a jogalkotó a gyermeki jogok oldaláról a szabályozás felülvizsgálta, összhangban az Európa Tanács ajánlásaiban, a családon belüli erőszak megelőzésére és hatékony kezelésére irányuló nemzeti stratégia kialakításáról szóló 45/2003. (IV. 16.) OGY határozatban, valamint a társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiájáról szóló 115/2003. (X. 28.) OGY határozatban foglaltakkal. A gyermekvédelmi törvénynek azt az értékrendet kell közvetítenie, hogy nem csupán a kegyetlen, embertelen, megalázó testi fenyítés, hanem a testi fenyítés önmagában tilalmazott, vagyis a gyermek nem vethető alá testi és érzelmi fenyítésnek, fenyegetettségnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódnak, illetve büntetésnek.

A gyermek jogai III. A gyermeknek joga van ahhoz, hogy a médiában fejlettségének megfelelő, ismeretei bővítését segítő, a magyar nyelv és kultúra értékeit őrző műsorokhoz hozzáférjen, továbbá hogy védelmet élvezzen az olyan káros hatásokkal szemben, mint a gyűlöletkeltés, az erőszak és a pornográfia; A gyermek szüleitől vagy más hozzátartozóitól csak saját érdekében, törvényben meghatározott esetekben és módon választható el. A gyermeket kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt nem szabad családjától elválasztani. A gyermeknek joga van - örökbefogadó családban vagy más, családot pótló ellátás formájában - a szülői vagy más hozzátartozói gondoskodást helyettesítő védelemhez. A gyermek helyettesítő védelme során tiszteletben kell tartani lelkiismereti és vallásszabadságát, továbbá figyelemmel kell lenni nemzetiségi, etnikai és kulturális hovatartozására. A gyermeknek joga van ahhoz, hogy mindkét szülőjével kapcsolatot tartson abban az esetben is, ha a szülők különböző államokban élnek.

A gyermek jogai IV. A gyermeknek joga van a szabad véleménynyilvánításhoz, és ahhoz, hogy tájékoztatást kapjon jogairól, jogai érvényesítésének lehetőségeiről, ahhoz, hogy a személyét és vagyonát érintő minden kérdésben közvetlenül vagy más módon meghallgassák, és véleményét korára, egészségi állapotára és fejlettségi szintjére tekintettel figyelembe vegyék; ahhoz, hogy az őt érintő ügyekben az e törvényben meghatározott fórumoknál panasszal éljen; ahhoz, hogy alapvető jogai megsértése esetén bíróságnál és törvényben meghatározott más szerveknél eljárást kezdeményezzen.

A gyermek kötelességei A gyermek kötelessége különösen, hogy gondozása és nevelése érdekében szülőjével vagy más törvényes képviselőjével, gondozójával együttműködjön, képességeinek megfelelően tegyen eleget tanulmányi kötelezettségének, tartózkodjék az egészségét károsító életmód gyakorlásától és az egészségét károsító szerek használatától.

A szülők jogai és kötelességei I. A gyermek szülője jogosult és köteles arra, hogy gyermekét családban gondozza, nevelje és a gyermeke testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges feltételeket - különösen a lakhatást, étkezést, ruházattal való ellátást -, valamint az oktatásához és az egészségügyi ellátásához való hozzájutást biztosítsa. A gyermek szülője jogosult arra, hogy a gyermeke nevelkedését segítő ellátásokról tájékoztatást, neveléséhez segítséget kapjon. jogosult és köteles gyermekét annak személyi és vagyoni ügyeiben képviselni.

A szülők jogai és kötelességei II. A gyermek szülője köteles gyermekével együttműködni, és emberi méltóságát tiszteletben tartani, gyermekét az őt érintő kérdésekről tájékoztatni, véleményét figyelembe venni, gyermekének jogai gyakorlásához iránymutatást, tanácsot és segítséget adni, a gyermeke jogainak érvényesítése érdekében a szükséges intézkedéseket megtenni, a gyermeke ellátásában közreműködő személyekkel és szervekkel, továbbá a hatóságokkal együttműködni.

A gyermeki jogok védelme A gyermeki jogok védelme minden olyan természetes és jogi személy kötelessége, aki a gyermek nevelésével, oktatásával, ellátásával, ügyeinek intézésével foglalkozik. A gyermek alkotmányos jogainak védelmét intézményesen biztosítja az országgyűlési biztos a biztos feladata, hogy a gyermek alkotmányos jogait érintő - tudomására jutott - visszaéléseket kivizsgálja, és orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket kezdeményezzen, gyermekjogi képviselő ellátja a gyermekvédelmi gondoskodásban részesülő gyermek e törvényben meghatározott jogainak védelmét, és segíti a gyermeket jogai megismerésében és érvényesítésében. A gyermekjogi képviselő kiemelt figyelmet fordít a különleges vagy speciális ellátást igénylő gyermek védelmére.

A gyermekjogi képviselő feladatai segít a gyermeknek panasza megfogalmazásában, kezdeményezheti annak kivizsgálását, segíti a gyermeket az állapotának megfelelő ellátáshoz való hozzájutásban, a gyermekjóléti szolgálat esetmegbeszélésén, illetve a területi gyermekvédelmi szakszolgálat elhelyezési értekezletén az ezzel kapcsolatos megjegyzések, kérdések megfogalmazásában, eljár a gyermek szülője vagy más törvényes képviselője, a gyermek, illetve fiatal felnőtt, valamint a gyermek-önkormányzat felkérése alapján, eljár az érdek-képviseleti fórum megkeresése alapján, a gyámhivatal kirendelése alapján képviseli a gyermeket a nevelési felügyelettel kapcsolatos eljárásban. A gyermekjogi képviselő jogosult a gyermekjóléti, illetve gyermekvédelmi szolgáltató tevékenységet végző működési területén tájékoztatást, iratokat, információkat kérni és a helyszínen tájékozódni.

A gyermekvédelem fogalma A gyermekek védelme a gyermek családban történő nevelkedésének elősegítésére, veszélyeztetettségének megelőzésére és megszüntetésére, valamint a szülői vagy más hozzátartozói gondoskodásból kikerülő gyermek helyettesítő védelmének biztosítására irányuló tevékenység.

A gyermekvédelem formái I. Alapellátások pénzbeli ellátások rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény, rendkívüli gyermekvédelmi támogatás, gyermektartásdíj megelőlegezése, otthonteremtési támogatás; kiegészítő gyermekvédelmi támogatás. személyes gondoskodás keretébe tartozó alapellátások: Gyermekjóléti szolgáltatás A gyermekek napközbeni ellátása, A gyermekek átmeneti gondozása A jogosult gyermek számára a) a települési (fővárosi kerületi) önkormányzat jegyzője a törvényben meghatározott feltételek szerint rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultságot, b) a települési önkormányzat képviselő-testülete a törvényben, illetve az önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek szerint rendkívüli gyermekvédelmi támogatást állapít meg. A települési önkormányzat képviselő-testülete a hatáskörébe tartozó ellátást kiegészítheti, valamint a rendeletében meghatározott módon és feltételek szerint a gyermek és fiatal felnőtt rászorultságára tekintettel más pénzbeli támogatásokat is megállapíthat. A gyámhivatal a gyermek gondozó szülőjének vagy más törvényes képviselőjének a gyermektartásdíjat megelőlegezi, a jogosult fiatal felnőttnek otthonteremtési támogatást állapít meg, és ezen pénzbeli ellátások folyósításáról rendelkezik. A pénzbeli és természetbeni ellátások megállapítását nevelési-oktatási intézmény, gyámhatóság, továbbá más családvédelemmel foglalkozó intézmény, illetve természetes személy vagy a gyermekek érdekeinek védelmét ellátó társadalmi szervezet kezdeményezheti. A települési önkormányzat képviselő-testületének döntése alapján a rendkívüli gyermekvédelmi támogatás természetbeni ellátás formájában is nyújtható, különösen a védelembe vett gyermekek számára. Természetbeni ellátás különösen az általános iskolás gyermekek tankönyv- és tanszerellátásának támogatása, a tandíj, egészségügyi szolgáltatásért fizetendő térítési díj, illetve egyéb ellátás kifizetésének átvállalása.

A gyermekvédelem formái II. Szakellátások otthont nyújtó ellátás, utógondozói ellátás, területi gyermekvédelmi szakszolgáltatás.

A gyermekvédelem formái III. Hatósági intézkedések: védelembe vétel, családba fogadás, ideiglenes hatályú elhelyezés, átmeneti nevelésbe vétel, tartós nevelésbe vétel, nevelési felügyelet elrendelése, utógondozás elrendelése, utógondozói ellátások elrendelése.

6. előadás I. A szociális jog, a szociális védelem fogalma, II. A biztosítási és segélyezési rendszerek sajátosságai

Alkotmányi rendelkezések 8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége. (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. Az Alkotmány 8. § (1) bekezdése szövegszerűen az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen jogairól beszél, amelyeket az állam elismer. Olyan jogokról van tehát szó, amelyek az Alkotmányba foglalásuk előtt (vagy attól függetlenül) is léteztek, léteznek. Nagyon fontos ez a kitétel, hiszen a rendszerváltást megelőzően - ha az emberi jogok egyáltalán szóba kerültek - az uralkodó irányzat azt hangsúlyozta, hogy a jogokat az állam biztosítja. A rendszerváltást követő alkotmányszövegből eleve következik annak a tagadása, hogy az emberi jogok az Alkotmányból (s ezáltal közvetve az állam elhatározásából erednek), az Alkotmány 8. § (1) bekezdésének első fordulata az emberi jogok eredetének mintegy természetjogi felfogására utal. Tehát magából az alkotmányszövegből is következik, hogy az Alkotmányba tételesen meghatározott jogokon túlmenő is lehet az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogainak köre. (Ha más nem, az Alkotmány e fordulata is biztosította annak alkotmányos alapját, hogy az Alkotmánybíróság az alapjogi fejezetbe foglalt jogokból - ott kifejezetten nem nevesített - újabb jogokat vezessen le.) A 8. § (1) bekezdés második fordulata az emberi jogok érvényesülése és az állami magatartás kapcsolatát írja le. Az állam oldaláról egyrészt megfogalmaz egy negatív kötelezettséget: az alapjogok tiszteletben tartását, másrészt megfogalmaz egy pozitív kötelezettséget, mégpedig az alapjogok védelmi kötelezettségét. Az Alkotmány e rendelkezése tehát tételesen is kifejezi, hogy az alapjogoknak van egy szubjektív oldala, amely az egyén számára biztosítja, hogy az alapjogával éljen (ebből a szempontból az államtól tartózkodást követel meg). Másrész kifejezi, hogy az alapjogoknak van egy objektív intézményvédelmi oldala is, azaz az államnak az alapjogok érvényesülésének előmozdítására (védelmére) pozitív intézkedéseket kell foganatosítania.

Alkotmányi rendelkezések 54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senki sem lehet önkényesen megfosztani. A szociális ellátás egy bizonyos minimuma az emberi méltósághoz való jog része (32/1998. (VI.25.) AB határozat). Nemzetközi dokumentumok és az alkotmányok az élethez és emberi méltósághoz való jogot általában együtt említik. Így tesz a magyar Alkotmány is. Az emberi méltósághoz való jog azt jelenti, hogy van az egyén autonómiájának, önrendelkezésének egy olyan mindenki más rendelkezése alól kivont magja, amelynél fogva - a klasszikus megfogalmazás szerint - az ember alany marad, s nem válhat eszközzé vagy tárggyá. A méltósághoz való jognak ez a felfogása különbözteti meg az embert a jogi személyektől, amelyek teljes szabályozás alá vonhatók, nincs érinthetetlen lényegük. A magyar alkotmánybírósági gyakorlatban az emberi méltósághoz való jog, az ún. általános személyiségi jog egyik megnyilvánulása. Az emberi méltósághoz való jog az általános személyiségvédelmi funkciójából eredően további külön nevesített jogokat - részjogosítványokat - is magában foglal, így például az önazonossághoz, az önrendelkezéshez való jogot, az általános cselekvési szabadságot, a magánszféra védelméhez való jogot. A méltósághoz való jog egyik funkciója az emberi életek közötti egyenlőség biztosítása. Az Alkotmánybíróság az egyenlőséget az emberi méltóság fogalmának részeként kezeli. Ebből következik, hogy gyakorlatában az emberi méltósághoz való jog elsősorban és eredetileg a klasszikus alapjogokkal kötődik össze, de nemcsak azokkal: érvényesülésének hatóköre a nem alapjogokra is kiterjed. Mind az emberi méltósághoz való jog, mind a szociális jogok szempontjából fordulatot ígér a 32/1998. (VI. 25.) AB határozat. Az emberi méltósághoz való jog fogalma a klasszikus alapjogokkal, illetve az egyenlőség keretei között a nem alkotmányos jogokkal kötődött össze. Az idézett határozat túlmegy ezen, s a méltósághoz való jog hatókörét a szociális jogokra is kiterjeszti. A határozat ugyanis a szociális ellátásnak egy bizonyos minimumát az emberi méltósághoz való jog részeként fogja fel.

Alkotmányi rendelkezések 70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak. (2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg. Az alkotmányozás történelmi logikája: a munkából származó jövedelmek nem biztosították az egészség megőrzésének, a gyógyításnak, az orvoslásnak a költségeit; a munkából származó jövedelmek akkumulálása nem biztosította az egyéni katasztrófák anyagi következményeinek az elhárítását, de nem fedezték a munkaképesség normális, öregkori elvesztésével járó egzisztenciális nehézségek elhárítását sem. A magánbiztosítás, ha volt egyáltalán, túl drágának bizonyult. A szakszervezeti szférában szerveződő biztosítási formák - betegségi, baleseti, nyugdíj stb. - a szociális katasztrófák következmények elhárítását szolgálták, de esetlegesek voltak és szegényesek. Ilyen körülmények között a társadalombiztosítás, illetve annak társadalmi méretű kiterjesztése, általánossá tétele - az állam valamilyen mértékű szerepvállalását feltételezve - állampolgári követeléssé, illetve vívmánnyá -joggá - vált. A szocializmus viszonyai között a folyamatot az tette befejezetté, hogy számottevő magántulajdon híján a személyekről való gondoskodásnak - munkaképtelenség, betegség stb. esetén - ez volt szinte az egyetlen formája. Az Alkotmány egyrészt a munka világában váratlanul, vagy az idő múlásával természetes módon bekövetkező, vagy bekövetkezhető egyéni katasztrófák - öregség, betegség, rokkantság stb. - esetére teremt szociális biztonságot a megélhetéshez szükséges ellátásra. Az Alkotmány a 70/E. § (2) bekezdésében ki is mondja: a Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján valósítja meg. Amiből is az következik, hogy a társadalombiztosítás megszervezését, fenntartását állami feladatnak tekinti. A szociális biztonságnak az eseteit tehát az Alkotmány alapvetően a társadalombiztosítás rendszerével hozza összefüggésbe. Ezzel kapcsolatban azonban két korrekciót kell tennünk: 1, szemben a magánbiztosítással - a társadalombiztosítás természetéből következik az elégséges szint biztosítása abban az esetben is, ha erre a befizetések nem nyújtanak fedezetet; 2. másfelől alkotmányos kérdéssé vált a társadalombiztosításból kimaradottak megsegítése, támogatása.

A szociális jog, a szociális ellátás meghatározása A szociális jog azon rendelkezések összessége, amely alapján az állam ellátásokat nyújt az olyan élethelyzetekben, amelyben a szociális érték védelme szükséges. A szociális ellátás az állam által szervezett vagy ellenőrzött segítsége, amelyekre bizonyos veszélyhelyzetek bekövetkezésekor az egyének jogosultak, s amelyek szociális szempontból védelemre szoruló értéknek tekinthetők. A szociális jogok - közkeletű és a keletkezésükre utaló meghatározás szerint - második generációs jogoknak számítanak. Minőségileg különböznek az első generációs jogoktól: amíg ez utóbbiak alapvetően az államhatalom korlátozására irányulnak az állampolgári szabadság és autonómia biztosítása jegyében, addig az előbbiek - bár nem teljes egészében mentesek a korlátozási elemtől (például a művelődéshez való jog keretébe tartozó tanszabadság esetében), annak az aszimmetrikus viszonynak a kiküszöbölésére, vagy az ebből eredő hátrányok enyhítésére jöttek létre, amely a magántulajdonra épülő polgári társadalom kialakulása során keletkezett a gyengébb, a vagyonnal nem rendelkező fél oldalán, annak terhére. Megoldásnak alapvetően az állami beavatkozás kínálkozott. Az államtól tehát a klasszikus alapjogokkal szemben, ahol az államtól nem beavatkozást, passzivitást vártak el, itt éppen ellenkezőleg cselekvést, aktív magatartást követeltek meg. Az állami aktivitás alapvetően két iránya alakult ki: beavatkozás azokba a viszonyokba a gyengébb fél érdekében, amelyek egyébként, a beavatkozás nélkül a felek egyenjogúságára épülő magánjogi viszonyoknak számítottak. (Az ilyen típusú beavatkozás mentén jött létre a munkajog egész intézményi rendszere.) Az állami beavatkozás másik iránya bizonyos anyagi eszközöknek a biztosításából állt, amelyekhez az állam a magántulajdon (további) korlátozásával jutott. Az ilyen anyagi eszközök juttatásának jogcíme lehet a munkaviszony (például a társadalombiztosítás útján), de lehet pusztán a szociális rászorultság is. A szociális jogokkal kapcsolatos fejlemények része az alkotmányba foglalásuk. Így jöttek létre történetileg a szociálisként vagy jólétiként meghatározott államok.

A szociális biztonság Biztonság: általános értelmében anyagi jólét, félelem nélküli állapot, védett állapot. A szociális biztonságot garantáló állam arra vállal kötelezettséget, hogy a megélhetés egy bizonyos igazságos mértékét az egyén kritikus élethelyzeteiben is biztosítja, úgy, hogy az arra rászorulók érdekében megszervezi a szociális ellátás intézményrendszerét és azt működteti. A szociális biztonsághoz való alkotmányos alapjog a szociális jogok csoportjának legjellemzőbb megnyilvánulása. A szociális biztonsághoz való jog nem jelent azonban sem biztos jövedelmet, sem pedig azt, hogy az állampolgárok egyszer már megszerzett jövedelme ne csökkenhetne. Az Alkotmánybíróság elvi jelentőségű döntése, hogy a szociális biztonság követelményét a társadalombiztosítás elvével köti össze. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság többször megerősítette: az állam az Alkotmány 70/E. §-ában foglalt kötelezettségének akkor tesz eleget, ha a szociális ellátás biztosítására megszervezi és működteti a társadalombiztosítás és a szociális támogatások rendszerét.

A szociális biztonság megteremtésének módja Öngondoskodás: a polgárok előre látó öngondoskodásának állami ösztönzése (pl. önkéntes nyugdíjpénztári befizetés adókedvezménye), vagy kötelezővé tétele (állami illetve magánnyugdíjpénztári befizetés), Támogatás: az előrelátó gondoskodásra nem képes polgárok támogatása Az elégséges szint biztosítása abban az esetben, ha a befizetése arra nem nyújtanak kellő fedezetet. Szolidaritás elve: az állam a jólét bizonyos mértékét annak is biztosítja, aki a szociális kockázatok elhárításának terheit nem viselte. A szociális jogok biztosításának egyik leglényegesebb eleme, hogy az állam meghatározott szolgáltatást nyújt polgárai számára. Az állam erre részben úgy válik képessé, hogy - a másik oldalon - anyagi javakat von el polgáraitól, azaz: a tulajdonhoz való jogot korlátozza. A szociális jogok körébe tartozó szolgáltatásokban a társadalmi szolidaritás elvét kifejező tulajdonképpeni szociális elemek, valamint az érintettek anyagi hozzájárulására épülő biztosítási elemek együtt és egyszerre vannak jelen. Ez teszi a társadalombiztosítást vegyes rendszerűvé. A társadalombiztosítás ugyanis csak részben működik a vásárolt jog elve alapján (biztosítás), részben szociális szempontok működtetik. A társadalombiztosítás és ezen belül a nyugdíjbiztosítás olyan vegyes rendszerű biztosítás, (szokás ezt a rendszert osztó, kiróvónak minősíteni), amelynek tartalma nem kizárólag az ellenszolgáltatásért szerzett jogosultság, amely tehát nem kizárólag piaci mechanizmusok alapján működő újraelosztást valósít meg, hanem amelyen belül különféle szociális szempontok is érvényesülnek. Másrészt a szociális biztonsághoz való jog tartalmi elemének számító ellátáshoz való jogot az államnak működtetnie kell ott is, ahol a vásárolt jog elve, a biztosítási elem egyáltalán nem, vagy csak alig játszik szerepet (özvegység, árvaság stb.), a társadalombiztosítás továbbá ott sem válik kizárólag tisztán biztosítássá, ahol meghatározóbb annak a kötelezően fizetett ellenszolgáltatáson alapuló követelés jellege.

A szociális jog intézményei a társadalombiztosítás ellátásai családtámogatások, és a gyermekes családok egyéb ellátásai, foglalkoztatáspolitikai eszközök, ellátások, a szociális igazgatási rendszer által nyújtott ellátások.

A társadalombiztosítás rendszere, alapelvei, alanyai 7. előadás A társadalombiztosítás rendszere, alapelvei, alanyai

A társadalombiztosítás fogalma A társadalombiztosítás társadalmi kockázatközösség, amelyben törvényben megállapított szabályok szerint a részvétel kötelező. A biztosítási jogviszony a törvény erejénél fogva jön létre. A polgári jog szabályai szerint a biztosítás lényege az, hogy a biztosított személy díj fizetésére köteles, a biztosító pedig a biztosítási esemény jövőbeni bekövetkezésekor bizonyos összeg megfizetésére, a szolgáltatás teljesítésére köteles. A felek szabadon kötnek szerződést. A társadalombiztosítási jogviszony úgyszintén kockázatközösség, de abban kötelező a részvétel.

A társadalombiztosítás alapelvei I. A kötelező részvétel elve A járulék, hozzájárulás, tagdíjfizetési kötelezettség elve A tulajdonhoz fűződő jog korlátozottságának elve A szolidaritás elve A kötelező részvétel elve azt jelenti, hogy a társadalombiztosítás és a tőkefedezeti elven működő magán-nyugdíjpénztárak rendszerében az ott szabályozottaknak megfelelően a részvétel kötelező. A fizetési kötelezettség elve az előző alapelvből vezethető le, mely főszabályként érvényesül. Fizetni a biztosítottnak és a foglalkoztatónak kell. A tulajdonhoz fűződő jog korlátozottságának az elve azt jelenti, hogy nem csak azok részesülnek az ellátásokból, akik oda befizetnek és nem feltétlenül annyit, amennyit befizettek, hanem a szolidaritási elv alapján olyan személyek is, akik a rendszer működéséhez anyagilag nem járultak hozzá.

A társadalombiztosítás alapelvei II. Az arányosság elve A foglalkoztató együttműködési kötelezettségének elve A célhoz kötött személyes adatközlés elve Az állam mögöttes felelősségének elve Az arányosság elve azt jelenti, hogy a pénzbeli ellátások (nyugellátás, táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, stb.) esetén a biztosított az általa befizetett összeggel arányosan jut ellátáshoz, tehát a többet befizető biztosított többet, a kevesebbet befizető biztosított kevesebbet kap. Az együttműködési kötelezettség elve azt jelenti, hogy a foglalkoztatót bejelentési, nyilvántartási, járulék megállapítási és járulék levonási kötelezettség terheli. A foglalkoztató ezen kívül a törvényben megállapított járulékot és hozzájárulást köteles megfizetni. A célhoz kötött személyes adatközlés elve alapján a biztosított a törvényi rendelkezés alapján köteles személyes adatait rendelkezésre bocsátani, amelyeket a biztosítások igazgatási szervezetei kizárólag az adatgyűjtés céljának megfelelően kezelhetnek. Az állam mögöttes felelősségének elve alapján az ellátások zavartalan biztosításának érdekében az állam akkor is biztosítja a fedezetet az ellátások kifizetésére, ha a társadalombiztosítás kiadásai meghaladják a bevételeit.

A társadalombiztosítás alanyai Rendszerint három alany szerepel társadalombiztosító szerv a biztosított, vagy ellátásra jogosult foglalkoztató

A biztosítottak I. akik munkaviszonyban, vagy a munkaviszonnyal egy tekintet alá eső szolgálati viszonyban állnak szövetkezeti tagok, tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló, álláskeresési támogatásban részesülő személy,

A biztosítottak II. kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni és társas vállalkozó, megbízási, vállalkozási jogviszony keretében végzett tevékenység, ha a jövedelem eléri a minimálbér 30 %-át, egyházi szolgálatot teljesítő egyházi személy, szerzetesrend tagja, mezőgazdasági őstermelő.

Az ellátásra jogosultak köre A biztosítottak körén kívül eső olyan személyek, akik a törvény erejénél fogva vehetnek igénybe bizonyos ellátásokat. baleseti ellátásra jogosultak, egészségbiztosítási ellátásra jogosultak

A kötelező egészségbiztosítás

Speciális alapelvek A biztosítottak egyes egészségügyi szolgáltatásokat az egészségi állapotuk (betegségük) által indokolt mértékben, pénzbeli ellátásokat a járulékfizetési kötelezettségükkel arányosan vehetik igénybe. Az egészségügyi szolgáltatásokra való jogosultság nem függ a járulékfizetés mértékétől, jogcímétől, a szolgáltatást szükség szerint kapjuk, az eü. szolgáltatások azonos szakmai tartalommal illetik meg a jogosultakat.

Egészségügyi szolgáltatások egészségügyi alapellátás a települési önkormányzat kötelezően ellátandó feladata egészségügyi szakellátás a megyei önkormányzat kötelezően ellátandó feladata a fekvő- és járóbeteg ellátást biztosító intézmények tulajdonosaként, ilyen intézményekkel kötött szerződés alapján

Az egészségügy finanszírozási rendje A felhalmozási (felújítás, fejlesztés) az intézmény tulajdonosát terheli, A folyó (működési) kiadásokat az OEP finanszírozza A beteg hozzájárulása vizitdíj és kórházi napidíj formájában

Az ellátás mértéke és módja Az eü. ellátásoknak, a betegkezelésnek a célja az egészség helyreállítása. A betegkezelés mértékét és módját a kezelőorvos határozza meg a meghatározott finanszírozási eljárási rend és a vizsgálati és terápiás eljárási rend szerint. Ha a beteg állapota indokolja, az orvos ettől eltérhet. Amennyiben nincsen meghatározott eljárási rend az ellátás tekintetében, a biztosított a kezelőorvos által gyógyító céllal rendelt, a szolgáltatónál rendelkezésre álló mindazon finanszírozott vizsgálati és terápiás ellátásra jogosult, amely egészségi állapotának lehetséges mértékű helyreállításához szükséges.

Betegség megelőzés és korai felismerést szolgáló ellátások Szűrővizsgálatok célja: a lakosság egészségének védelme, az egyén életminőségének, élettartamának növelése a rejtett betegségek, az egyes betegségeket megelőző kórállapotok, az arra hajlamosító kockázati tényezők korai szakaszban történő felkutatása, felismerése

Megelőző ellátások csoportjai újszülött szűrővizsgálatok, 0-6 évesek szűrővizsgálata életkornak megfelelő fogászati rendellenességek felismerése életkornak megfelelő testi és lelki fejlődés vizsgálata, környezeti rizikófaktorok által indukált betegségek megelőzése 6-18 éves korosztály szűrővizsgálata iskola- és ifjúságvédelem 18 éven felüli korosztály szűrővizsgálata életkortól függetlenül sportegészségügyi vizsgálatok

Gyógykezelési ellátások háziorvosi ellátás tanácsadás egészséges életmódra, orvosi vizsgálat és kezelés, krónikus betegség esetén háziorvosi gondozás keresőképtelenség elbírálása fogászati ellátás járóbeteg szakellátás fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátás

Egyéb egészségügyi szolgáltatások szülészeti ellátás magzat méhen belüli ellátása, szülészeti ellátás, terhességmegszakítás orvosi indikáció alapján anyatej ellátás, meddőség kezelés orvosi rehabilitáció vizsgálat, gyógykezelés, gyógyászati ellátás szanatóriumi ellátás, szenvedélybetegek rehabilitációja egészségügyi ellátást követő rekonstrukció, veleszületett vagy szerzett testi rendellenesség koorekciója betegszállítás, mentés

Az árhoz nyújtott támogatás gyógyszer, tápszer, gyógyászati segédeszköz, gyógyászati eljárás árához nyújtott támogatás, utazási költségtérítés, részleges térítés egyes ellátásokhoz, így pl. 18 év alatti fogszabályozás fogpótlás méltányosságból az előzőeken felüli további támogatás, külföldön történő gyógykezelés támogatása

Pénzbeli ellátások táppénz, terhességi gyermekágyi segély gyermekgondozási díj (GYED) mindhárom: a beteg, a szülő nő, továbbá az anyaság illetve apaság esetére járó pénzbeli ellátás a keresetveszteség pótlását szolgálja.

A magyar nyugdíjrendszer, és a balesetbiztosítási rendszer 8. előadás A magyar nyugdíjrendszer, és a balesetbiztosítási rendszer

Fogalma A magyar nyugdíjrendszerhez azok az intézmények tartoznak, amelyek feladata, hogy segítse az embereket életpályájuk aktív időszakában tartalékot képezni a részben vagy egészben kieső jövedelmük pótlására.

Felépítése A magyar nyugdíjrendszer Kötelező társadalombiztosítási nyugdíjrendszer I. pillér kötelező magánnyugdíjbiztosítási rendszer II. pillér Önkéntes önkéntes kölcsönös biztosítások III. pillér nyugdíj előtakarékossági számla IV. pillér egyéb, profitorientált üzleti biztosítások V. pillér A magyar nyugdíjrendszer intézményei alapvetően két nagy csoportra oszthatók: a kötelező és az önkéntes nyugdíjrendszerre. Az elhatárolás alapja, hogy a kötelező rendszerben a részvétel törvényi előírás folytán kötelező, az önkéntes rendszerbe az állampolgárok szabad elhatározásuk alapján képeznek tartalékot. A kötelező nyugdíjrendszer két formában működik, a társadalombiztosítási és a kötelező magán-nyugdíjbiztosítási rendszerben. Az I. pillérként létező tb. nyugdíjrendszer feladata, hogy az időskorúak és a tartósan vagy véglegesen munkaképtelenné válók, továbbá hozzátartozóik megélhetését biztosítsa, s ehhez pénzbeli ellátást nyújtson. Mindezt úgy éri el, hogy a társadalom meghatározott részét az állam tartalékképzésre kötelezi, tehát az egyéni jövedelmek egy részét járulékként elvonja, s abból az államháztartás alrendszereként működő nyugdíjalapot hoz létre. A magyar tb. nyugdíjrendszer járulékfinanszírozású, fedezett rendszer, finanszírozása a felosztó-kirovó elv szerint működik. A II. pillért 1997-ben vezette be az állami törvényalkotás, a tőkefedezeti elven működő nyugdíjrendszer kialakulását tűzve ki célul. E rendszer járulék 93

Az önkéntes rendszer nyugdíjrendszer önkéntes önkéntes kölcsönös biztosítás nyugdíj előtakarékosság profitorientált üzleti biztosítások Az önkéntes nyugdíjrendszer három elemtől tevődik össze: az önkéntes-kölcsönös biztosítások, a nyugdíj-előtakarékossági számla és az egyéb, profitorientált üzleti biztosítások rendszeréből. E lehetőségek az öngondoskodásnak adnak kiemelt lehetőséget, ugyanakkor a tartósan befektethető források bővítését eredményezve elősegítik a hazai tőkepiac fejlődését. 94

A tb. nyugdíjrendszer alapelvei a nyugdíjrendszer állami megszervezése az állam mögöttes felelőssége a nemzetközi szabályok primátusa a szerződések hatálya alá tartozó személyekre az arányosság elve a magánnyugdíjpénztári tagok eltérő tb. biztosításának elve

A tb. nyugellátások Sajátjogú nyugellátások öregségi nyugdíj rokkantsági nyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj Hozzátartozói nyugellátások özvegyi nyugdíj, árvaellátás, szülői nyugdíj, baleseti hozzátartozói nyugellátások

A kötelező magánnyugdíjrendszer szolgáltatásai egyösszegű kifizetés életjáradékok életjáradék, elején határozott időtartamos életjáradék, végén határozott időtartamos életjáradék, kettő vagy több életre szóló életjáradék Az életjáradék esetén a pénztártag élete végéig havonta előre életjáradékot kap. Az elején határozott élettartamos életjáradék olyan életjáradék, amelyet a pénztár a szolgáltatás megkezdésének időtartamától számított, előre meghatározott időtartamig a pénztártagnak vagy a kedvezményezettnek (örökösének), a tartam lejártát követően a pénztártagnak az élete végéig folyósít. A végén határozott időtartamos életjáradék olyan életjáradék típus, amelyet a pénztár a pénztártag részére élethosszig folyósít, majd annak halála után a kedvezményezett részére a pénztári szabályzatban előre meghatározott időtartam lejártáig folyósít. A kettő vagy több életre szóló életjáradék olyan járadékszerű szolgáltatás, mely a pénztártag és kedvezményezettjei részére jár, s addig folyósítanak, amíg legalább az egyikük életben van. 97

A baleseti ellátási rendszer fogalma A baleseti ellátások az üzemi balesetet, foglalkozási megbetegedésben szenvedő biztosítottak betegsége, munkaképtelensége vagy a munkaképességük csökkenésének esetére járó szolgáltatások, illetve a baleset következtében elhunyt hozzátartozókat megillető szolgáltatások.

Célja A baleseti ellátások célja, hogy megközelítőleg olyan helyzetbe hozza az üzemi balesetet szenvedetett, a foglalkozási megbetegedésben szenvedőt, mintha az nem következett volna be. Elsődleges cél a reparáció.

baleset, munkabaleset Baleset: az emberi szervezetet ért olyan egyszeri külső hatás, amely a sérült akaratától függetlenül, hirtelen vagy aránylag rövid idő alatt következik be és sérülést, mérgezést vagy más (testi, lelki) egészségkárosodást, illetőleg halált okoz. Munkabaleset: az a baleset, amely a munkavállalót a szervezett munkavégzés során vagy azzal összefüggésben éri, annak helyétől és időpontjától és a munkavállaló (sérült) közrehatásának mértékétől függetlenül. A munkavégzéssel összefüggésben következik be a baleset, ha a munkavállalót a foglalkozás körében végzett munkához kapcsolódó közlekedés, anyagvételezés, anyagmozgatás, tisztálkodás, szervezett üzemi étkeztetés, foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás és a munkáltató által nyújtott egyéb szolgáltatás stb. igénybevétele során éri. Nem tekinthető munkavégzéssel összefüggésben bekövetkező balesetnek (munkabalesetnek) az a baleset, amely a sérültet a lakásáról (szállásáról) a munkahelyére, illetve a munkahelyéről a lakására (szállására) menet közben éri, kivéve, ha a baleset a munkáltató saját vagy bérelt járművével történt.

üzemi baleset Baleseti ellátás üzemi baleset vagy foglalkozási betegség esetén jár. Üzemi baleset az a baleset, amely a biztosítottat a foglalkozása körében végzett munka közben vagy azzal összefüggésben, illetőleg munkába vagy onnan lakására (szállására) menet közben éri. Üzemi baleset az is, amely a biztosítottat közcélú munka végzése vagy egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevétele során éri. Foglalkozási betegség az a betegség, amely a biztosított foglalkozásának a különös veszélye folytán keletkezett.

nem üzemi baleset Nem üzemi baleset az a baleset, amely a) kizárólag a sérült ittassága miatt, vagy b) munkahelyi feladatokhoz nem tartozó, engedély nélkül végzett munka, engedély nélküli járműhasználat, munkahelyi rendbontás során, vagy c) a lakásról (szállásról) munkába, illetőleg a munkából lakásra (szállásra) menet közben, indokolatlanul nem a legrövidebb útvonalon közlekedve, vagy az utazás indokolatlan megszakítása során történt. Az, aki sérülését szándékosan okozta, vagy az orvosi segítség igénybevételével, illetőleg a baleset bejelentésével szándékosan késlekedett, az egészségbiztosítás baleseti ellátásaira nem jogosult.

Baleseti egészségügyi ellátások baleseti egészségügyi szolgáltatás Az egészségkárosodás miatt igénybe vett gyógyszer, gyógyászati segédeszköz és ellátás árához – amennyiben a támogatás mértéke a 0 %-ot meghaladja – 100 %-os támogatás jár. baleseti táppénz összege azonos a jogosultság kezdő napját közvetlenül megelőző naptári hónapban végzett munkáért kifizetett, járulékalapot képező jövedelmének naptári napi összege. baleseti járadék

A baleseti járadék mértéke 1. fokozat: a munkaképesség csökkenése 16-25 % - a havi átlagkereset 8 %-a 2. fokozat: a munkaképesség csökkenés 26-35 % - a havi átlagkereset 10 %-a, 3. fokozat: a munkaképesség csökkenés 36-49 % - a havi átlagkereset 15 %-a, 4. fokozat: a munkaképesség csökkenés 55-66 %-os – a havi átlagkereset 30 %-a.

Baleseti rokkantsági nyugdíj A baleseti rokkantsági nyugdíjra az jogosult, aki munkaképességét 67 %-ban túlnyomó részben üzemi baleset következtében vesztette el és rendszeresen nem dolgozik, vagy keresete lényegesen eltár a megrokkanása előttinél. A keresetcsökkenés akkor lényeges, ha a 20 %-ot meghaladja.