Nemzetközi körkép az Élelmiszer Önrendelkezésről Gábor Eszter Gaia Alapítvány

Mi az élelmiszer-önrendelkezés? Az élelmiszer-önrendelkezés a népek, államok joga ahhoz, hogy önállóan döntsenek saját agrárpolitikai, élelmezési és termőfölddel kapcsolatos szabályozásukról, politikájukról, úgy, hogy mindez ökológiai, társadalmi, gazdasági és kulturális körülményeiknek is megfeleljen. Az élelmiszer-önrendelkezés koncepcióját a kistermelők nemzetközi mozgalma, a Via Campesina fejlesztette ki és hozta be a nyilvános vitába az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (Food and Agriculture Organisation, FAO) 1996. évi Élelmezési Világfórumán, mint a neoliberális politikával szembeni alternatívát. Azóta a koncepció a nemzetközi mezőgazdasági diskurzus meghatározó témája lett még az ENSZ-intézményekben is. Ez volt a fő témája annak a civil szervezeti fórumnak, melyet a FAO élelmezési csúccsal egy időben tartottak 2002 júniusában.

A globalizált piac következményei A világon több, mint 1 MILLIÁRD ember éhezik Az éhezők kb. 80%-a vidéki területeken él Jelenleg az EU-ban percenként szűnik meg egy gazdaság Az emberiség agro-genetikai örökségének 75%-a már elveszett A Föld több mint egymilliárd lakója éhínségtől szenved a gazdasági válság és az élelmiszerárak utóbbi három évben végbement emelkedése miatt - 2009-re 105 millióval emelkedett az előző évhez képest az éhezők száma. Ennek az egymilliárd embernek a többsége, mintegy 642 millió ember Ázsiában él, 265 millióan Afrikában, 42 millióan Latin-Amerikában és a karibi térségben, 15 millióan pedig a fejlődő országokban. A puszta létfenntartásért vívott küzdelem megdöbbentően sok, 800 millió embertársunkat érinti, elsősorban a harmadik világ országaiban, miközben a világ élelmiszerkészletei régóta bőven elegendőek lennének a Föld minden lakója számára. AZ ÉHEZÉS OKAI ÉS KÖVETKEZMÉNYEI Az éhezők 70 %-a a fejlődő országok vidéki területein él. Az éhezés közvetlen oka többnyire nem az, hogy nincs elegendő élelem, hanem, hogy az érintetteknek nincs pénzük megvásárolni azt. Napjaink globalizált élelmezési rendszerére jellemző, hogy a fejlődő országok mezőgazdasága nem élelmiszertermelésre, hanem ipari és élvezeti célokat szolgáló növényekre (gyapot, kávé, tea, kakaó, dohány) szakosodik. Az exportra szánt kultúrák foglalják el a jobb földeket, a helyi lakosság élelmezését, illetve önellátását szolgáló termények a rosszabb adottságú, piacoktól, városoktól távol eső földekre szorulnak. Infrastruktúrájuk sebezhetőbb, és sem élelmiszer- sem pénztartalékaik nincsenek baj esetére. Így állandósul a krónikus élelmiszer-bizonytalanság és bármilyen természeti vagy gazdasági csapás (aszály, sáskajárás, a terményár csökkenése), a vidéki lakosság akut éhínségéhez vezethet. Hivatalosan az számít szélsőségesen szegénynek, akinek jövedelme a napi 1 dollárt nem haladja meg. ITTHON Magyarországon a napi 1 dollárnál kevesebből élők aránya alacsony, 2 %. Bár immáron a világ gazdagabbik részéhez tartozunk, ezek a számok mégis azt jelentik, hogy körülbelül kétszázezren vannak közöttünk is szélsőségesen szegények. Kevesen tudják, hogy ami a magyar agráriummal történik, az Európai Unió közös agrárpolitikájának következménye. Az Európai Unió területén minden percben csődbe megy egy családi gazdaság. A bajok a kilencvenes években kezdődtek, amikor a Kereskedelmi Világszervezet elkezdte lebontani a korlátokat az élelmiszerpiacon. A következmény egy olyan szabadpiac lett, ahol a nagy hal megeszi a kicsit. Gyilkos verseny kezdődött. Mindenki, így az EU is a kisebb ellenállás felé halad: hatalmas pénzekkel támogatja az áru termelését és eladását, hogy olcsóbb legyen, mint a konkurencia. A verseny a nagyüzemnek kedvez: minél nagyobb a cég, annál olcsóbban termel, ám az áru minősége nem feltétlenül jobb, sőt, sokszor rosszabb, mint a kistermelőé. Ma már jórészt néhány kézben összpontosul a világ élelmiszeripara, a kistermelők pedig kiszorulnak a piacról. Csakhogy a világ lakosságának 55 százaléka a mezőgazdaságból él, őket fenyegeti tehát ez a folyamat. 15 évvel ezelőtt 150 millióan éheztek, ma 1 ‘ milliárdan. A megoldás az, hogy Európa ne termeljen többet, mint amennyit megeszik, tehát ne támogassa milliárdokkal a dömpingárut. Európában ma mindenből többet termelnek, mint amennyire szükség van. És ahol ezt a dömpingárut eladják, ott a helyi gazdák tönkremennek. A régi korok növényei - szemben a mai monokultúrában tartott, genetikailag sokszor túltenyésztett fajtákkal, oly mértékben illeszkedtek a környezetbe, hogy azzal szerves egységet képeztek, ebben az időben lehetett biodiverzitásról beszélni. Az agrobiodiverzitás a biodiverzitás része: a termesztett növények sokféleségét jelenti. A Kárpát-medence Európa egyik legrégibb kultúrája. Kultúrnövényeink nem európai eredetűek: nagyobb részben óvilági, kisebb részben újvilági származásúak. Bekerülésük ideje és körülménye eltérő. Mégis a legtöbb fajt közülük „őshonosnak”, helyesebben „régen honosultnak” kell tekintenünk, mert kultúrflóránk részévé váltak, a fajták közül pedig sokat „hungarikumként” tartunk nyilván.

A globalizált gazdaságban az áru nem ismer határokat A globalizált gazdaságban az áru nem ismer határokat. A földgolyót pókhálóként körbeszövő termelési és szállítási háló húrjai mentén áramló áru jelentős része pedig élelmiszer. élelmiszerek nagy távolságra történő szállítása jelentős környezetterhelést jelent jár: a járművek által kibocsátott szén-dioxid a klímaváltozásért felelős üvegházhatás egyik okozója. A legszennyezőbb a légiszállítás, a közúti szállítás a légszennyezés mellett dugókat és az utak gyors elhasználódását is okozza, míg a vízi szállítás a viszonylag környezetbarát szállítási módok közé tartozik. Világszerte egyre jelentősebb a szupermarketek és hipermarketek térnyerése az élelmiszer-kereskedelemben, és ezzel együtt az autóval végzett bevásárlások aránya is nő. Egyre messzebb és egyre környezetszennyezőbben járunk vásárolni. Míg korábban élelmiszer-beszerzéseinket szinte kizárólag a sarki közértben és a helyi piacon végeztük, a GfK piackutató adatai szerint a magyarok 2004-ben élelmiszer-vásárlásaik 36%-át autóval bonyolították, és ez az arány évek óta folyamatosan nő. A szupermarketek számlájára írható az élelmiszerek utaztatásának egy másik vetülete is. A nagy szuper- és hipermarketláncok regionális elosztási központokat hoznak létre: itt veszik át az árut a beszállítóktól, és innen szállítják ki a központhoz tartozó üzletekbe. Így megtörténhet, hogy a szupermarket, ahol vásárolunk, csupán 10 kilométerre van a termelés helyétől, de ha a logisztikai központ mindkettőtől 100 kilométerre található, akkor a zöldség 10 helyett 200 kilométert utazott, mire kosarunkba tesszük.

Mi áll a háttérben? A világszerte eladott vetőmagok 50 %-a 10 multinacionális cégtől származik A növényvédő- és rovarirtó szerek világpiacának 50 %-át három cég ellenőrzi (Bayer, Syngenta, BASF) A nemzetközi gabonakereskedelem 75 %-át két vállalat (Cargill, ADM) tartja kézben A nemzetközi kávékereskedelem 40 %-át négy vállalat ellenőrzi Az európai kiskereskedelmi piac 69%-át a 30 legnagyobb cég ellenőrzi A génmanipulált szervezetek felhasználásával kapcsolatos Pert kell indítanunk olyan kormányok, tudományos kutatók és magánvállalkozók ellen, amelyek részt vesznek a GMO-mezőgazdaságnak a lakosságunkra tukmálásában "Mi azért vagyunk Irakban, hogy elvessük a demokrácia magvait, hogy az ott gyarapodjon, és elterjedjen az önkényuralmi rendszerek egész területén." (George W. Bush) Amikor George Bush a "demokrácia magvainak" elvetéséről beszélt, csak kevesen gondoltak arra, hogy ő ezen a Monsanto vetőmagját értette. Irak amerikai megszállását követően, 2003 májusában, 2003 májusában, Paul Bremer III., Henry Kissinger hajdani munkatársa, az Ideiglenes Koalíciós Hatóság (Coalition Provisional Authority - CPA) igazgatója lett. 2004 áprilisában Bremer 100 új, hosszú távon kötelező érvényű törvényt bocsátott ki, hogy Irakot ellenőrzés alatt tartsa. Bremer rendeleteinek egyike a 81. számú: "A szabadalmakra, az ipari formatervezésre, a titkos információkra, az integrált áramkörökre és a növényfajtákra vonatkozó törvény". E rendelet bizonyos növényfajtákra vonatkozó szabadalmak birtokosainak, hatalmas külföldi multinacionális cégeknek, húsz évre kizárólagos jogot adott arra, hogy vetőmagvaikat az iraki mezőgazdaságban használják. A védett növényfajták genetikailag módosított élő szervezetek (GMO) voltak. Az irakiak már 8000 évvel Krisztus előtt foglalkoztak mezőgazdasággal, és csaknem minden búzafajt és búzafajtát létrehoztak, melyeket ma a földön termesztenek. Egy olyan rendszerben dolgoztak, amelyben a vetőmagot megőrizték, abból vetettek, és az idők folyamán természetes ellenállóképességgel bíró hibrideket nyertek. A 81-es rendelet értelmében ma mindez gyakorlatilag törvénytelen. Az irakiak ezekből az értékes természetes vetőmagfajtákból sok esztendő óta mintákat őriztek egy Abu Graibban levő vetőmag-bankban. Az Egyesült Államok megszállása idején ez a rendkívül értékes vetőmag-bank eltűnt.

Nemzetközi kereskedelmi szabályok kialakítása Ki az agrártermékekkel a WTO-ból Kínálatszabályozás Dömping elleni védelem

Milyen Közös Agrárpolitika (KAP) kívánatos? Élelmiszer-multik helyett közérdekek legyenek a középpontban Cél: a gazdálkodó méltányos jövedelmének nagy részét terménye eladásából képes legyen fedezni Helyi agrár-környezetgazdálkodási rendszerek támogatása

Élelmiszer-önrendelkezés helyi kezdeményezéseken keresztül Helyi termelés és fogyasztás helyének közelítése (pl.: HANGYA Szövetkezetek) Ökológiai gazdálkodás és agrár-környezetgazdálkodás Tájfajták megőrzése Közvetlen, alternatív értékesítési rendszerek Fogyasztói jogok az élelmiszer-szektorban: információ, választási szabadság, élelmiszer-biztonság

Szövetségeket kell kötni Környezetvédő szervezetekkel Vidékfejlesztő szervezetekkel Nemzetközi fejlesztéssel foglalkozó szervezetekkel Fogyasztói szervezetekkel Hálózatépítés, információcsere, önszerveződő csoportok

NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK FIAN Afrika, Amerika, Ázsia és Európa 60 államára kiterjedő nemzetközi hálózattal a világéhezés problémájára hívjuk fel a figyelmet A Terra Nuova olasz szervezettel a Közös Agrárpolitika (CAP) hatását vizsgáljuk, az Afrika mezőgazdaságára és élelmiszerellátására. Grundtvig Tanulási kapcsolatok Az Egész Életen át tartó tanulási program keretében a Transition Movement lehetőségeit vizsgáljuk és ismertetjük 5 partner részvételével. Magyar-Szlovák határon átnyúló együttműködési program, Alternatív energia bemutató központ-pár létesítése.

„Rural education for ACTIVE CITIZENSHIP AND FOOD SOVEREIGNTY” Ez a nemzetközi projekt 12 európai székhelyű (Észtország, Magyarország, Olaszország, Szlovákia, Wales (UK)), 2 Latin-Amerikai (Ecuador és Peru) és 2 Afrikai (Szenegál és Tanzánia) civil szervezet összefogásával azon munkálkodik, hogy a globális problémákra, ezen belül is kiemelten az éhezésre, az alultápláltságra és a vidéki szegénységre hívja fel a figyelmet, oktatások, partnertalálkozók, ismeretterjesztő előadások és kampányok keretében. A program során az élelmiszer-önrendelkezés elvét helyezzük előtérbe mivel ez egy alternatív megközelítése a javasolt a társadalmi változásoknak.