A CD (a Compact Disc rövidítése) általában 700 MB (megabájt) kapacitású optikai tároló, amely hang, kép, valamint adat digitális formátumú tárolására használatos. CD lemez alsó, írott oldala

Cd-k történetelme A CD-k az idő során nem csupán tárolóképességükben, hanem szerkezetileg is sokat fejlődtek. Amikor megjelentek az újraírható CD-k, az olvasófejeken is változtatni kellett. Ezeknél ugyanis olyan lemezanyagot kell használni, amely törölhető, azaz képes visszanyerni eredeti állapotát. Az újraírható CD-k felülete tükröződő és egy különleges festékkel van bevonva. Az írónak három, különböző erősségű lézersugárral kell rendelkeznie. A leggyengébb az olvasó lézer, amely nem változtatja meg a CD-t. A legerősebb az író lézer, ez annyira felmelegíti a festékréteget, hogy az opálossá válik, így később a lézersugár nem tud visszaverődni a CD felületéről. A törlő lézer erőssége a másik kettőé között van, és csak annyira melegíti fel a CD-t, hogy amikor a felső réteg lehűl, átlátszó legyen.

a CD-k-ről Méreteit tekintve : A tartalom alapján a következő fajták léteznek : CD-DA (CD-Digital Audio, hanganyag tárolására) CD+G (CD+Graphics) CD+MIDI CD Text (a hanganyag mellett szöveges album és száminformációkat is tartalmaz(hat)) CD-Extra (más néven Cd Plus, hanganyagot és – általában ehhez kapcsolódó – számítógépes adatokat is tartalmaz) HDCD (High Definition CD) CD-ROM (adatok tárolására) CD-ROM/XA CD-i (interaktív CD) PhotoCD VideoCD SVCD (Super VideoCD) Méreteit tekintve : a CD általában 120 mm átmérőjű, és 1,2 mm vastag. Ritka ugyan, de léteznek a Mini–CD lemezek, 80 mm-es átmérővel. Legelőször 115 mm volt a szabvány, azonban 1979 után a 120 mm-es lemezek állandósultak, 1982-től jöttek forgalomba.

A CD-k – fizikai felépítésük szerint – a következők szerint csoportosíthatók: CD-R (írható) préseléssel készült (csak olvasható) CD-RW (újraírható, azaz letörölhető és rá új adatok írhatók)

A CD-ROM (angol: Compact Disc Read Only Memory) kb A CD-ROM (angol: Compact Disc Read Only Memory) kb. az 1980-as évek végén piacra dobott univerzális adathordozó, illetve médialemez. Csak olvasható (véglegesített) adathordozó. Két technológiával készülhet: 1. Gyári préselt lemez: Általában nagy sorozatban készült lemezek (például műsoros audió CD). Az adathordozó rétegbe sablonnal préselik a jeleket. 2. Otthon készített: Számítógépes, illetve asztali CD- vagy DVD-íróval készül. Az adathordozó rétegbe lézerrel égetik a jeleket

CD-RW (újraírható, azaz letörölhető és rá új adatok írhatók) Az írható CD-ken az információt a polikarbonát hordozó alatt elhelyezkedő nagyon vékony, filmszerű szerves festékrétegbe égetik be. Erre a célra infravörös (780 nm-es) lézerdiódákat alkalmaznak. Ezek fényét fókuszálva a festékrétegben maradandó, kis tűszerű kráterek (pitek), elváltozások keletkeznek. Az információ kiolvasása szintén lézerfény segítségével történik, csak csökkentett energiaszinttel. A lemez információhordozó-rétegéről visszaverődő fényt az optoelektronikai fejegység érzékeli és dolgozza fel. Amikor az olvasófej egy pit felett van, akkor csökkent fényintenzitást érzékel, mivel a fókuszált lézerfény pitről visszaverődő része gyengítő interferenciába lép a környező landról visszaverődő fénnyel. Land fölött a fény nagymértékben visszaverődik. A CD kódrendszerében a pit-land vagy land-pit átmenet (azaz a fényerősség hirtelen változása) jelenti az 1-et, az átmenet hiánya (amikor nem változik a visszavert fény mennyisége) pedig a 0-t.

Gyártás A CD tömeggyártási technológiája egy hidraulikus nyomásnak nevezett eljárás alapján történik, mely során kis műanyag granulátumokat magas hőmérséklet és jelentős nyomás hatására felhevítenek, majd ezt a forró olvadékot megfelelő formákba öntik, ahol hűlni és megszilárdulni hagyják. Amikor elérte a megfelelő hőmérsékletet, a műanyagkorongokat robotkarok segítségével emelik ki az öntőformából, és vágják bele a 15 mm-es lyukat a közepébe. Ez az eljárás eredményezi az üres CD lemezt. Miután a fémréteg is felkerült a lemez felületére, a CD készen áll a felhasználásra. A CD írás során nagy erejű lézerrel kezelik a felületet, mely a napjainkban már igen elterjedt CD írókra hasonlít. Az eljárás első lépcsőjében egy negatív lemezt készítenek, mely a sokszorosítás alapjául szolgál. A továbbiakban ezt veszik alapul a gyártásban. Miután teljesen elkészül a lemez, a csomagoló üzembe kerül, ahol általában felmatricázzák, illetve a dobozát is megkapja.

A DVD („Digital Versatile Disc” (digitális sokoldalú lemez) vagy még korábban a „Digital Video Disc” rövidítése) nagy kapacitású optikai tároló, amely főként mozgókép és jó minőségű hang, valamint adat tárolására használatos. Méreteit tekintve általában akkora, mint a CD, vagyis 120 mm átmérőjű. Ritka ugyan, de létezik a Mini–CD-hez hasonlóan Mini–DVD , 80 mm-es átmérővel. A CD-vel felülről kompatibilis.

Fajtái : Egyebek : DVD–Video (mozgóképek tárolására) DVD–Audio (hang tárolására) DVD–ROM (adat, préselt) DVD–RAM (adat, közvetlen (direkt) elérésű) DVD-R és DVD-RW (adat; az R egyszer írható [recordable], az RW újraírható [rewritable]) DVD+R és DVD+RW (fenti kettőhöz hasonló, azokkal rivalizáló formátum) A +R/+RW, illetve -R/-RW formátumok egymással nem teljesen kompatibilisek, támogatottságuk kb. fele-fele arányban oszlott meg megjelenésük táján a piacon, majd 2006 végére szinte az összes otthonokba kerülő lejátszó támogatta mindkét típust.

A pendrive (USB-flash-tároló, USB-kulcs, pendrájv, tollmeghajtó) egy USB-csatlakozóval egybeépített flash memória. A pendrive kifejlesztésének elsőségét több cég is magának igényli. A Trek nevű cég kezdte először forgalmazni a 2000-es év elején, viszont az ő szabadalmuk nem írja le pontosan ezt az eszközt, inkább egy szélesebb adattároló családdal foglalkozik. Egy külsőleg nagyobb pendrive levett védőkupakkal

A pendrive-ról Tárolási kapacitása 8 MB-tól 256 GB-ig terjed. Némelyik képes 10 évig megőrizni az adatokat, és egymillió írás-törlési ciklust is kibír. A modern operációs rendszerekkel szabványos USB mass storage szabványt használja. Önállóan nem képes adatcserére, csak személyi számítógépre vagy a megfelelő csatlakozással ellátott író/olvasó egységre csatlakoztatott állapotban, arról vezérelve. Jellemző adatátviteli sebessége USB 2.0 feltételek megléte esetén 60 MB/s, USB 1.0 szabványnál kb. 1,5 MB/s. Az elektromos csatlakozás védelme érdekében védőkupakkal készül, de létezik védőkupak nélküli és kitolós változat is.

Egy általános pendrive belső részei Felépítése : Egy általános pendrive belső részei 1 USB-csatlakozó 2 USB-vezérlőmodul 3 Ellenőrző pontok 4 Flash-csip 5 Kvarc-oszcillátor 6 LED 7 Írásvédelmi kapcsoló 8 Egy második memóriacsip helye

A számítógépen lévő csatlakozók : Számítógépes portnak nevezzük azt a bemeneti-kimeneti „kaput”, amelyen keresztül eszközök és hálózatok adatátviteli kommunikációja történhet az adott számítógéppel. Az SZTE-TIK-ben ( Szegedi Tudományegyetem Tanulmányi és Információs Központban ) található switch Szegedi 24 portos 3Com switch

Soros port A soros port, ismertebb nevén COM-port vagy kommunikációs port egy soros adatátvitelű PC csatlakozó. Mára már elavult, régebben rengeteg különféle eszközt (főképp egereket, nyomtatókat, modemeket, stb.) lehetett rá csatlakoztatni. Általában két darab volt egy számítógépben, nagyok sok modellnél csak az egyik port volt kivezetve, a másik egy alaplapi tüskesor volt, amire a felhasználó saját belátása szerint köthetett COM-port kivezetést, vagy infravörös vevőegységet. A port főképp alacsony sebessége (115 kbit/sec maximum) és az USB portok térhódításának köszönhetően veszített népszerűségéből. A csatlakozó az RS232 kommunikációs szabványt használja.

Infravörös port Számos alaplapon található egy alaplapi tüskesor, ami a felhasználó igénye szerint soros portként, vagy infravörös adóvevő egység csatlakoztatására használható. Az infravörös adatátvitelt főképp mobil eszközök (PDA, mobiltelefon, stb.) használják, de megfelelő segédprogrammal akár a közönséges TV távirányítót is használhatunk, mint PC beviteli eszközt, infra porttal Soros port egy notebookon

Null modem A kereskedelmi forgalomban kapható ún. nullmodem kábellel lehetőség van két, soros porttal rendelkező számítógépet összekapcsolni. Az elérhető sebesség itt is csak 115k, ezért manapság vesztett a jelentősségéből. A legtöbb 1990-es évekbeli számítógépes, multiplayer móddal ellátott játék támogatta ezt a lehetőséget. Soros port csatlakozói

A soros port, ma Ma a soros portot leginkább mikrokontrollerek, mikrokontroller alapú berendezések (pl. utas tájékoztatók), telefonközpontok, CNC gépek, stb. programozására, vezérlésére használják. Az új számítógépekben, főleg notebookokban már gyakran nem található meg, ennek kiküszöbölésére kaphatóak USB-s vagy akár PCI-E soros port bővítő eszközök is.

Az USB Az Universal Serial Bus (USB; magyarul: univerzális soros busz) manapság nagyon elterjedt, 1996-ban az Intelnél kifejlesztett számítógépes csatlakozó. Előnyös tulajdonsága, hogy teljeskörűen Plug and Play, az összes modern operációs rendszer támogatja, és azonos felépítésű, akár PC akár Mac számítógép része. USB csatlakozók (A és B típus)

Felépítése : Az USB jó tulajdonsága, hogy osztható, ezt ún. USB hubok hajtják végre. Minden USB bővítőkártyán van egy integrált ún. root hub (gyökérhub). Erre csatlakoztathatunk USB eszközöket, vagy akár egy külső hubot (ez asztali gépeknél nem jellemző, inkább notebookoknál szokták használni). Több verziója létezik: a régi gépeken USB 1.0 vagy 1.1 (a gyors módban („full speed”) 12 Mbit/sec=1,5 MB/s), ami lassabb, az újabb gépeken minimum USB 2.0 támogatás van (aminek névleges átviteli sebessége 480 Mbit/sec=60 MB/s), a legutolsó generációs gépeken már USB 3.0 támogatás is van (aminek névleges átviteli sebessége 5 Gbit/sec=640 MB/s).

USB eszközök Az USB univerzális, nagyon sokféle eszköz csatlakoztatható rá. Ilyenek pl.: Adattároló eszközök: pendrive, külső merevlemez és CD-DVD író, 3,5"-es hajlékonylemez (Web)kamera, fényképezőgép, tuner (tévénézéshez, video-digitalizáláshoz) Némely Solid State Drive, a szokásos SATA csatlakozó mellett Nyomtató, lapolvasó, kivetítő Hangeszközök, például hangkártya Egér Billentyűzet Vezetékes és vezetéknélküli hálózati adapterek Soros-, párhuzamos-, infraport, bluetooth és még sok más átviteli port (SATA, IDE stb.) Egyéb vezérlő eszközök, például gamepad és még sok más egyéb eszköz

A hajlékonylemez (magyar átírással flopilemez, angolul floppy disk vagy csak röviden floppy) adattároló eszköz, ami egy mágnesezhető felületű vékony, hajlékony lemezből és egy azt védő négyszögletes, keményebb műanyag tokból áll. Író-olvasó készüléke a hajlékonylemezes meghajtó (angolul Floppy Disk Drive, rövidítve FDD). Az IBM fejlesztette ki. Lemezek több méretben készültek, a legelterjedtebbek a 8, 5,25 és 3,5 hüvelykes (collos) méretűek voltak. Elterjedt adattároló volt az 1970-es évek közepétől az 1990-es évek végéig. Manapság az optikai és flashmeghajtók elterjedésével kiszorulóban van.

Felépítése : A hajlékonylemez maga egy kör alakú, mindkét oldalán mágnesezhető réteggel ellátott vékony műanyaglap. Használatát az teszi lehetővé, hogy a forgás következtében létrejövő centrifugális erő hatására sík és viszonylag merev lesz. A külső fizikai behatásoktól egy tok védi meg, aminek a belső oldala a nagyobb méretű lemezeknél filc borítású. A lemezt a használathoz nem kell (és nem is lehet) kivenni ebből a tokból. Az író-olvasó fej(ek) és a forgató mechanika hozzáférését a tokon megfelelő rések kivágásával teszik lehetővé.

Egy szétszerelt floppy disk

vége