Coaching módszertana –a sorozat 4. diája- Metaforák azonosítása Kreatív destrukció Grice-maximák megsértése Ontológiák feltárása Szemetesláda- modell Mcdonaldizáció De-, Poszt- Ezt tanultuk meg eddig… Coach alapattitűdje Panda-stratégia Koala-stratégia Fogolydilemma Múzeum-módszer Az együttműködés előkészítése Alapgyakorlatok 1. „Lapra fel! „Gubancol(d)ás!” „Rítustermelés” Szerződéskötés előkészítése, helyzetfeltárás (célja, módja) Konzultációszervezés fő szempontja Az ontológiai coaching központi módszere: kreatív destrukció (bevezető példák a gyakorlatban) Alapgyakorlat 2. „Jóslás” a kíváncsiság felkeltésére, a közös munka (coaching- folyamat) megkezdéséhez Itt folytatjuk… Paradoxonok 1. Téves heurisztikák Magyar Coachszövetség Közhasznú Alapítvány Dr. Kollárné Déri Kriszti

Itt tartunk: „Paradoxonok I.” Előző órát folytatjuk (emlékeztető diák) Coaching célja a hozott probléma ellenére a jó hangulat, a pozitív feedback, Ötletvihar elindítása (laterális gondolkozás), Kreatív destrukció (építő rombolás) megvalósításával az attitűdváltás és a változás elérése a coachee(k) egyszerre töltse(k) be a tanuló és a tanító szerepét. erős ontológiák gyengítése (kreatív destrukció) a téves heurisztikák „szerelése” a metaforák azonosítása, kibontása és átkeretezése, Grice-maximák kreatív megsértése. Bevezetés Folytatásban Kockáz(tat)ás Fürtábra RAFT eljárás Háromlépéses interjú Jóslás módszere és egyebek Magyar Coachszövetség KA- Déri Kriszti

PARADOXONOK I. A DE-mcdonaldizáció logikája Az irracionalitás paradoxonai Kollár József-Déri Kriszti

Indítékok és okok A személyeknek indítékokat és vágyakat tulajdonítunk. Normál helyzetben: Indíték (logikai térben van) Béla arra vágyik, hogy tetsszen a nőknek Azt hiszi, úgy véli, hogy akkor fog tetszeni, ha izmosabb lesz Az indítékok a cselekvés okaivá válhatnak (fizikai térben értelmezzük) Ok A fenti vélekedése azt okozza, hogy elmegy kondizni Az indítékok okokká válnak

Paradoxonok alaptípusai Szubholon szintjén Szuperholon szintjén Elfogadom, hogy kondizás útján tudnék tetszeni a nőknek, de nem megyek el, nem kezdek neki. Elfogadom, hogy ha megtanulom a coachingot, az okosabbá (önreflexió), sikeresebbé (közösség válasza) tesz, de nem tanulom meg a tananyagot. Megértem, gyakorolnom kell a tanultakat, hogy készség szintjén alkalmazni tudjam, de nem csinálok házi feladatot. Változás szükséges az életünkben, de semmi új szabályt nem fogadunk el, szóval semmin sem változtatok Az oktatás játékos tanulás legyen. A gyerek magától szeressen tanulni. A férj spontán hozzon virágot, találja ki, milyen programra, ajándékra… vágyom.

Lehetséges válasz a paradoxon-szituációkra 1. Szubholon szintjén 2. Szuperholon szintjén Megoldás DEMCDONALDIZÁCIÓ Megoldás MCDONALDIZÁCIÓ

Paradoxonok alaptípusai Személy 1 indítéka Paradoxonok alaptípusai 1. Szubholonon belül 2. Szuperholon szintjén Indíték 1. Ok 2. Cselekvés Személy 1 Személy 2 Személy Szubholon 1 Szubholon 2 Személy 2 cselekvésének indítéka és oka essen egybe a Személy 1 indítékával, de ne az okozza Cselekvés

1. Szubholon szintjén (személyen belül) Paradoxon-szituáció Elfogadom, hogy legjobb lenne „A”-t cselekedni, mert azokat az indítékokat fogadom el, ami „A”-t okozzák, de „B”-t cselekszem, vagyis egy rejtett indíték és egy titokzatos ok nyomán alakul ki „B” cselekedet „A” Szubholon „A” Indíték „A” Ok „?” indíték „B” ok „B” Szubholon

2. Szuperholon szintjén 2.1. Normál szituáció Személy 1 „A” Személy (Anya) „A” Személy indítéka: nem akarok folyton egyedül takarítani „A” Személy cselekvésének oka: Kimondja az utasítást: „Takaríts ki” Személy 2 „B” Személy (Gyerek) „B” Személy indítéka: jobb tv-t nézni „B” Személy cselekvésének oka: anya indítéka Output Okozat: Kitakarít

„A” indíték nem lehet „B” indíték oka 2. Szuperholon szintjén 2.2. Paradoxon-szituáció „A” Indíték „A” indíték nem lehet „B” indíték oka „A” Ok „A” Személy „B” Személy „B” indíték „A” ok

Mcdonaldizációból de-mcdonaldizáció A mcdonaldizációt szervező racionalizáció túlhajtott formája irracionális de-mcdonaldizációhoz vezet. A túlzott kontroll, bürokrácia a hatékonyság ellensége. A kalkulálhatóság elveszi a dolog izgalmát. A standardizáltság az egyéni jelleget. Az emberek robotokká válnak, a kapcsolatok gépies rutinokká, az evés zabálássá…

Az irracionalitás mibenléte A személy racionalitásán belül felbukkanó irracionalitás más, mint a neki tulajdonított. Egy külső szemlélő irracionálisnak tekinthet egy személyt, aki leugrik egy ejtőernyővel, miközben az adott személy konzisztensen (racionálisan) képes érvelni az ejtőernyőzés mellett. Hasonló az asztrológiában, a tenyérjóslásban irracionálisan hívőkkel szemben racionálisan érvelni. Itt legitimek a mcdonaldizált érvek a meggyőzés során

Az irracionalitás paradoxona Egy adott személy racionális okfejtésében felbukkanó irracionalitás tekinthető paradoxnak. A következő feltételek teljesülése esetén beszélhetünk az irracionalitás paradoxonáról. Egy adott cselekedetem akkor, és csak akkor tekinthető paradoxont magában foglalóan irracionálisnak, ha 1. minden érv amellett szól, hogy A és B közül A-t cselekedjem. 2. elfogadom, hogy azt a cselekvést kell választanom, amely mellett jobb érvek szólnak. 3. B-t cselekszem.

Rejtély A fent leírt szükséges és elégséges feltételek fennállása esetén tekinthető rejtélyesnek az ok, ami B-cselekedethez vezetett. Magyarázat: több kvázi- autonómiával bíró alrendszer található a szuper-holonon belül. Miközben az x-holonnak tulajdonítható indítékok (konzisztens hiedelmek, vágyak) alapján A-t kéne cselekednem, y-holon (szintén konzisztens vélekedések és vágyak alapján) azt okozza, hogy B-t cselekedjem.

Ez a magyarázat de-mcdonaldizált, paradox Miért? Mert a coach nem azt mondja, hogy számolja föl az adott személy az inkonzisztenciát, hanem azt, hogy fogadja el. A szuper-holon inkonzisztens viselkedése mögött konzisztensen viselkedő szub-holonok találhatók.

A szubholonok szintje A szub-holonok szintjén történő beavatkozás (a mcdonaldizáció) nem hozna eredményt, nem számolná fel az irracionalitás paradoxonát. X szub-holon (én) akarja a változást, az y szub holon (id) pedig azt okozza, hogy úgy cselekedjem, mintha nem akarná.

X nyaggatása A mcdonaldizáció csupán x szub-holonra hat, miközben y szub-holon továbbra is fenntartja az irracionalitás paradoxonát. Y szub-holonra nem hatnak az észérvek, mert a tudat számára nem hozzáférhető.

A szuper-holon szintjén kell beavatkozni Hogyan? A coach legitimálja az adott cselekvésmintázatot az irracionalitás paradoxona mögött rejlő mentális gépezet működésének feltárása révén. Ezzel, azt implikálja, hogy a változás eszköze a változatlanság. Ezáltal a paradox szituációt látszólag megerősíti: azt üzeni a coahee-nak, hogy annak révén változzon, hogy közben ne változzon.

De-mcdonaldizációra épülő coaching A coachee reményei szerint a coach olyan szakember, aki képes változást előidézni. A coach a coachee-t teszi felelőssé a coaching menetéért (pontosabban azt a szub-holont, amire észérvekkel nem lehet hatni). Miközben azt kéri tőle, hogy ne változzon, azaz maradjon spontán módon olyan, amilyen, szabályokat léptet életbe, amelyek előírják a coachee viselkedését. Arra kényszeríti a coachee-t hogy „legyen spontán”.

„Legyen spontán!” A coaching de-mcdonaldizációja 1.Tehát minden érv amellett szól, hogy Ön A-t cselekedje. 2. Ön elfogadja, hogy azt a cselekvést kell választania, amely mellett jobb érvek szólnak. 3. továbbra is B-t cselekedje!