avagy mit tehetünk a család magára találásáért? A MAGÁRA TALÁLÓ CSALÁD avagy mit tehetünk a család magára találásáért?

A "CSALÁDOKÉRT" program A "Boldogabb családokért" körlevél óta eltelt évtizedben a legnagyobb arányú családokat szolgáló program állami pénzügyi támogatással valósult meg 2001-2002-ben. A program célja a családokat segítő primer prevenciós szolgáltatások fejlesztése volt. Sajnos 2002 után a program nem folytatódhatott. Bízunk abban, hogy a nem távoli jövőben ismét a prioritások közzé kerülhet.

A projekt elvi alapvetése A család elsődleges érzelmi rendszer. Elsődleges, mert feladata az embert egész élete során végigkísérni a születéstől a halálig. Érzelmi, mert biztosítja azt a teret, ahol az ember megtanulhatja, megélheti érzelmeit, kialakulhat stabil személyisége. Rendszer, amely áttekinthető, amelyben rend van, amely kiszámítható, és állandó. Ezekből az alapsejtekből épülhet fel a társadalom. Amilyen a család olyan a nemzet, amilyen a nemzet, olyan a család. lehetősége.

Fő törekvés Az alapvető funkcióikat ellátó családok nem anyagi természetű támogatása volt. Abból indultak ki, hogy a család több funkcióját csak részben vagy egyáltalán nem tudja ellátni. Jelentős hiányosságok voltak tapasztalhatók a családi életre nevelésben, a házasságra felkészítésben, a családban betöltendő szerepek megismerésében, felvállalásukra motiválásában.

A 2001-2002-es program hasznosítható tapasztalatai a/ Az állami, önkormányzati illetve az egyházi, civil szervezetek együttműködésének formái és eszközei sikeresek lehetnek. b/ Határozottabban kell törekedni a tiszta profilú prevenciós programokra. c/ A családi kohéziót erősítő, a családok közösségeit kialakító programokat kell a jövőben preferálni. d/ Az esetleg újra megnyíló forrásokat elektronikus hálózatépítésre és a speciális szakemberek felkészítésére érdemes fordítani.

A katolikus egyház lehetőségei a családsegítésben Egyrészt karitatív tevékenységével illetve saját szociális intézményeivel segítheti az elszegényedett, nyomorgó családokat. De az igazi "profilja" a lelki segítés, az ú.n. normális, látszólag még működő családok mentálhigiénés támogatása, tehát a primer prevenció.

A közösségi mentálhigiéné Maguknak a közösségeknek van szükségük lélekvédelemre, s az egyén lelki egészségét is a pozitív közösségi hatások mozdítják elő. Mivel a családok nagy része lelkileg eltávolodott, elidegenedett önmagától, a közösségi mentálhigiéné fő célja, hogy visszavezesse a családot saját lényegéhez, eredeti lelkületéhez, segítse magára találását.

Mi a mentálhigiéné? A mentálhigiéné pozitív értelemben mindazon tevékenységeket foglalja magába, amelyek a személyiséget és kapcsolat-rendszereit fejlettebbé, érettebbé, az elvárt társas szerepeinek betöltésére alkalmasabbá teszik (promóció). A mentálhigiéné másrészt a pszichés eredetű és következményű zavarok, megbetegedések, magatartászavarok megelőzését jelenti (prevenció). A mentálhigiéné célja annak elősegítése, hogy az egyén kellő ismerettel és készséggel rendelkezzen: testi és lelki folyamatainak megértéséhez és szabályozásához; identitásának és társas szerepeinek betöltéséhez; szűkebb és tágabb társas környezetében kapcsolatai egyensúlyának megőrzéséhez; konstruktív életcéljainak megközelítéséhez.

Közösségi lélekvédelem A lelki egészséget közösségi oldalról kell megközelíteni, ezért beszélünk közösségi lélekvédelemről. Az egyén érzelmi teherbíró képessége a közösségbe való begyökerezettségétől, tartós kötődéseket biztosító, bensőséges kapcsolatrendszerétől függ; A személyes küzdőképesség, hatékonyság és fejlődés alapja az önbecsülés, a személyes méltóság átélése, ami viszont szorosan együtt jár a társas elfogadottsággal; A közösség valamint az egész társadalom csak úgy tud egészségesen működni, ha jelen van benne a szolidaritás, az egyének felelősséget vállalnak egymásért, s értékrendjükben vezető szerepet kapnak a proszociális értékek, valamint a kölcsönös tisztelet

A család lelki egészsége A mentálhigiéné közösség-központú és érték-központú felfogása kiemelten kezeli a család lelki egészségét. A család lelki egészségének alakulását a következő tényezők befolyásolják: a család önbecsülése (pozitív önértékelése); a családtörténet (a család gyökereinek) tudatossága; a család jövőképe és aspirációi; a család kohéziójának erőssége (mi-tudata); a családtagok egymás iránti elkötelezettsége és érzelmi biztonságérzete; a családon belüli intim, hiteles és erőszakmentes kommunikáció; a fenti tényezők szoros kapcsolatban vannak az egyes családtagok önképével (önértékelésével) és ellenségesség-érzésének hiányával (bizalom)

A MAI CSALÁDOK LELKI DIAGNÓZISA A ma hazai családok lelki egészségével baj van. Nagy részük lelkileg eltávolodott, elidegenedett önmagától. Szociológiai vizsgálatok és a hétköznapi tapasztalat is azt mutatja, hogy a családtagoknak egyre kevesebb idejük van egymásra, egyre ritkább és felületesebb a kommunikáció közöttük. Sokak szemében nem megbecsülendő érték a családi kötelék, ezért könnyen bomlanak szét a kapcsolatok. A kisebb konfliktusok is gyakran vezetnek agresszióhoz, vagy szakításhoz. Közhely szerűen beszélnek a hagyományos család válságáról. Az egyes családtagok nem szívesen hoznak áldozatot a többiekért, személyes önmegvalósításukat tekintik legfőbb célnak. Ezért a család közösségi mentálhigiénéjének fő célja hogy visszavezesse a családot saját lényegéhez, eredeti lelkületéhez, segítse magára találását.

A mélyebb találkozások A család a benne élő személyek legmélyebb értelemben vett találkozási helye (encounter). Az egyes személyek centruma, magva kerülhet kapcsolatba egymással, találkozhat s ez a találkozás néha fájdalmasan, máskor örömteli módon szembesíti őket önmagukkal: egymással találkozva önmagukkal is találkoznak, magukra találnak, felfedezik saját igazi arcukat, megtalálják létük értelmét

TALÁLKOZÁSI SZINTEK, FORMÁK Vannak futó, felszínes találkozások. A mélyebb találkozásokban egymás bensőjével kerülünk kapcsolatba. Ilyenkor azt mondjuk, hogy: „egymásra találunk”, „megismerkedünk”, „megérint a másik”, „megszeretjük egymást”, stb. Sok ember él át igazi spirituális illetve transzcendentális találkozást: Azt már elég kevesen szokták észrevenni, hogy önmagukkal találkoznak. Ez mondhatjuk: „magára-találás”-nak. Pszichológiai szempontból ennek van kiemelt jelentősége. Egy etimológiai érdekességre is felfigyelhetünk: a magyar találkozás szóban benne van a „talál” ige. Ebből a nyelvi sajátosságból talán könnyebben megérthetjük, hogy valakivel találkozni egyúttal azt jelenti, hogy őt megtaláljuk, rátalálunk. Mint amikor elrejtett ajándékot találunk, vagy rátalálunk egy probléma régen keresett megoldására s ez intenzív örömélménnyel jár. Az igazi mély találkozások is ilyen csúcsélményhez, sokszor valamiféle katarzis átéléséhez vezethetnek.

A TALÁLKOZÁS ÜTKÖZÉS IS Az angol nyelvben a találkozásra két szót is használnak. Az egyik a „meeting”, ami a szokványos felületes találkozást jelenti. A másik az „encounter”, amelynek két - egymással látszólag ellentétes - jelentése van: összetalálkozás és összeütközés. Már az összetalálkozás is mélyebb találkozásra utal, mint a fentebb említett felszínes találkozások. Az összeütközés azonban meglepő, eltér a szokásos felfogástól. Nem nagyon szoktunk arra gondolni, hogy a találkozás egyúttal ütközés is. Sőt, csak akkor jön létre a mélyebb találkozásunk, ha ütközünk.

El Greco Visitatio

Találkozási szimbólum: Mária és Erzsébet Mária meglátogatja Erzsébetet és találkoznak. Velük együtt azonban a méhükben rejtőző két gyermek is találkozik. Szimbolikusan a magzatok az anyai személyek mélyebb lényegét jelzik, azt, ami még az őket hordozók előtt is ismeretlen, de fontosabb mint ők maguk. A még meg nem nyilvánult belső értékeiket is kifejezik.

A rejtett lényegek kapcsolata A két gyermek (magzat) felismerte egymást, kapcsolat jött létre köztük s a későbbi János felujjongott. A rejtettet is felismerte, akit az őt hordozó anya sem látott. Máriának szüksége volt rá, hogy valaki felismerje a benne rejtőző lényeget. Miután Erzsébet áldottnak nevezi őt, elfogadja kiválasztottságát ("rátekintett az Úr"), megérzi, hogy mások elismerik személyét ("boldognak hirdet minden nemzedék"). Erzsébet felismerése a benne rejtőző lényegtől származik ("felujjongott méhében a magzat").

Egymásra találás a családban A valódi személyes találkozásokban is valami hasonló történik, mint Mária és Erzsébet között. A felek megismerik, felismerik egymást, megtalálják a másikat, úgy mint akit régóta keresnek. Ez a rátalálás örömével jár (heuréka élmény). S közben magára talál mindkét fél, önmagát látja tükröződni a másikban, saját benső lényegi személyét. Megérzi személyének külpontosságát, hogy a célja nem önmagában van, hanem a másik személyben, s azon túl a legfelső személyben, az Istenben.

Nem magát keresi Tehát magára találni azt jelenti, hogy megtalálja magában Jézus Krisztust. Utalhatunk a Máté evangéliumában két helyen is szereplő jézusi szavakra: „aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem, megtalálja azt.” Úgy is interpretálhatjuk ezeket a szavakat, hogy aki csak saját magát keresi, az elveszti önmagát, de aki a másikban keresi (vagyis elveszti), az éppen hogy megtalálja magát.

A találkozás Lelke A siófoki templom Sarlós Boldogasszony oltárképén Mária és Erzsébet találkozása felett ott lebeg a Szentlélek galamb formájában. Ez kifejezi azt, hogy minden igazi, mély találkozás (encounter) a Szentlélek közreműködésével jön létre, ő az erőforrása, ő áldja meg, ő teszi tartóssá. Hasonlít a Szentháromság életéhez, ahol a Szentlélek kapcsolja össze az Atyát és a Fiút. A Szentháromság az ős Találkozás: az Atya és a Fiú találkozása, melyben a találkozás aktusa is személy, a Szentlélek. E találkozásban az Atya a Fiúban szemléli, kimondja, felismeri önmagát. A Fiú is az Atyában ismeri fel magát: ez a kölcsönös önfelismerés is a Szentlélek műve.

Önálló személyek közössége A találkozásban megőrzik önállóságukat. A Szentháromság a család ősmintája,– amelyben az Atya, a Fiú és a Szentlélek önálló személyek – mégis egyetlen Istenként léteznek, tökéletes közösséget alkotva. Az apa–anya–gyermek(ek) modellben szemléletesen kirajzolódik a Szentháromsági minta: önálló személyek, mégis egyetlen, egységes családot alkotnak. A közösség tagjainak önállósága és egysége adja a Szentháromság titokzatos feszültségét, ugyanúgy mint a családét.

Az elfogadási hurok A családban ismétlődő találkozások folyamatában élheti át az egyén feltétel nélküli pozitív elfogadottságát, ezen keresztül saját személyi méltóságát, - s így válik alkalmassá családbeli társai elfogadására, az egészséges társas kapcsolatokra. A magukra találó családtagok nyitottá válnak arra, hogy keressék és megtalálják családjuk közös lelkületét, identitását. Fontossá válnak gyökereik (a megelőző nemzedékek), felelősséget vállalnak utódaikért. Ez a generációk közötti párbeszéd.

ÖNSEGÍTŐ CSOPORTOK MOZGALMA Az egész lakosságot behálózó mentálhigiénés szisztéma jól szolgálhatná az emberek lelki egészségét, de ennek megvalósulása gyakorlatilag irreális. Erre még a távolabbi jövőben sem lesz elegendő pénz és szakember. De mégsem csüggesztő a helyzet, mert az önsegítő csoportok létezése, terjedése megoldást jelenthet. A pszichológusok és az egyéb segítő szakmák képviselői a csoportok keretében elősegítik a találkozást az egyre távolodó másikemberrel, s ezzel támogatják a változást és új készségek kialakulását az emberekben. A csoportok résztvevői új módon élhetik át önmagukat, emberi kapcsolataikat, mélyebb önismeretre tehetnek szert, és új viszonyulási és viselkedési formákat tanulhatnak meg illetve gyakorolhatnak.

CSALÁDOK TALÁLKOZÁSA A család számára nélkülözhetetlen a más családokkal való mélyebb találkozás, a kis közösségek nagyobb közösségbe szerveződése. Ezek a közösségek közötti találkozások segítik elő leginkább a családok magukra találását: a velük való bizalmas kommunikációban kapott visszajelzések reálisabb családi önismerethez jutatják őket, felismerhetik egyedi és megismételhetetlen értékeiket, s átélhetik családjuk méltóságát. Megérthetik azt, hogy mint családi közösség fontosak mások számára, így fogadják el őket feltétlenül, megnyilvánuló belső egységük biztonságos támpontot jelent környezetük számára.

Családi csokrok, körök A fentiek érdekében nagy számban kell támogatni önszerveződő családi körök, családi csokrok létrejöttét, amelyekben a kapcsolódó családok minden tagja - de legalább a szülők és gyerekek - egyaránt részt vesznek. Ezek a családi körök képezhetik a családok egymással való találkozásának elsődleges kereteit. A családi körökből hálózatot lehet képezni: családi füzéreket, szélesebb családi láncokat

A CSALÁDI TALÁLKOZÓK ANIMÁLÁSA A családi körök eleven működését erre kiképzett animátorok segíthetik. Az animátorokat diplomás mentálhigiénés, közművelődési és közösségfejlesztő szakemberekből célszerű rövid ráképzéssel fejleszteni - lehetőleg egyházi kötődésűekből. Az optimálisan működő családokból ki lehet emelni az erre vállalkozókat, akik modellként szolgálhatnak más családok számára Ezek bemutathatják a családon belüli és a családok közötti kommunikáció olyan formáit, eszközeit, amelyek segítik a mélyebb találkozást, s az elkerülhetetlen konfliktusokat is kezelhetővé teszik. Tanúságot tehetnek arról, hogy az egészséges család nem statikus, nem az idilli béke szigete, hanem a kisebb-nagyobb ütközések drámai feszültségében éli mindennapjait, s az egymás iránti szeretet, elfogadás éppen ebben a feszültségben edződik valódivá.

Értékorientáció a médiában Az elektronikus kapcsolati háló és a média eszközeivel- valamint a hagyományos nyomatott eszközrendszerrel is erőfeszítéseket kell tenni a társadalom kis és nagy közösségei értékrendjének alakítására annak érdekében, hogy a család s az egyéni és közösségi lelki egészség a vezető értékek közé kerüljön.

Átéléses tanulás Az olyan lelki egészségfejlesztő hatásoknak lehet primátusa, amelyek az információközlés, ismeretátadás, racionális érvelés mellett - sőt sokszor azok előtt - az élményekre, a tapasztalatokra épülnek. A családi körök összejöveteleinek tehát ezt az élményszerzést kell lehetővé tenni, s ezzel is elősegíteni, hogy a tagok közötti kapcsolatok érzelmileg színezettek legyenek. A személyiségfejlesztő és csoportépítő módszerek, tréningek bevált hatásmechanizmusát is ki lehet használni.

A célcsoportok A családok nagy tömegét az egyháznak differenciáltan kell kezelni. Az elsődleges célcsoportot azok a családok jelentik, aki teljes létszámban gyakorló katolikusoknak vallják magukat. Őket tudja az egyház a legegyszerűbben megközelíteni, - bár családi diszfunkcióikat, lelki egészségük ingatag voltát a legnehezebben vallják be, sőt talán önmaguk előtt is eltagadják. A következő csoportba azok sorolhatók, amely családokban van legalább egy-két gyakorló katolikus családtag. Ők képezhetik a hidat, rajtuk keresztül esetleg az egész család elérhető, a családik körökbe tapintatosan bevonható. A harmadik körben azok vannak, ahol a családban senki nem gyakorolja katolikus vallását, de csak közömbösek és nem állnak ellenségesen szemben a vallással, egyházzal.

A Szentháromságra tekintve Különösen az első célcsoportban, de részben a másodikban is a par excellence mentálhigiénés, pszichológia eszközrendszer mellett döntően kell építeni a Szentháromságra, mint a család ősképére. A személy istenképisége mellett a család istenképisége is megnyilvánul a Szentháromságot szemlélve: ahogy a három isteni személy egy (egységes) Isten, úgy a családtagok (alapváltozatban két szülő egy gyerek) is egy (egységes) családként léteznek. Ezt a misztériumjellegű dinamikát átélni a családban az igazi lelki egészségre vezető katarzis.

A szakemberek szerepe Szükség van egy egyházi szakmai műhelyre, amelynek tagjai mélyen elkötelezett katolikusok s egyben a család és a mentálhigiéné témájában magas szintű tudással és gazdag tapasztalattal rendelkeznek. Ez a kreatív kezdeményező, irányító, koordináló műhely foghatná össze az országban a család csokrok, füzérek, láncok munkáját, felkészítené és szupervízióval támogatná az animátorokat, működtetné a pályázati forrásokból kiépülő infrastruktúrát, új formákat, módszereket keresne a családi csokrok, körök jobb működésére.

A MAGÁRA TALÁLÁS JELENTÉSE Működési köre, helyzete összhangba kerül egyéniségével, rendeltetésével, Visszanyeri magabiztosságát.

Boldogabb családok – boldogabb társadalom A család nincs válságban, csak nem találja önmagát. A találkozásokban létrejövő önreflexió segítségével előbb-utóbb magára találhat. A családdal együtt találhat magára a magyar társadalom is. A családokból forrásozó lélekemelő, lélekerősítő, lélekmelegítő hatások gyógyíthatják a társadalmi közösséget, így a családokkal együtt válhat boldogabbá az is.

EGYÉN-CSALÁD-TÁRSADALOM Az egészséges családokban az egyes családtagoknak jobb esélye van az egészséges lelki fejlődésre. Az egészséges lelkű tagok alkothatják a boldog családokat. s a boldogabb társadalom boldogabb családokból szövődhet össze. A kulcs: az egészséges lelkű családi közösség.