A magyar színjátszás kezdetei A színház fejlődése Magyarországon a felvilágosodás korában Készítette: Cseh Anett
Színjátszás 1790 előtt… Az udvari regösöknél, énekmondóknál találjuk a népi színjátékok nyomait
Az iskolai színjátszás a hivatásos színjátszás elődjének tekinthető
Az állandó színtársulat gondolata Kazinczy Ferenc és fordítása, a Hamlet
Német színjátszás Magyarországon Buda, a Vörös Sün fogadó
Az első magyar színtársulat Megalakulása: Buda, 1790 Igazgató: Kelemen László Feloszlása: 1796 (A Martinovics – mozgalom és az állami támogatások hiánya miatt)
A Várszínház és a pesti Rondella
Bessenyei György és vígjátéka, a Filozófus
Rehákné Moór Anna, a társulat hősnője „Szava, állása, mozgása csudálást érdemle” (Kazinczy)
Lavotta János, a híres zenész szintén a társulat tagja volt
Vándortársulatok A társulat feloszlása után szekerekkel járták a vidéket
A színészek pártfogója, id. Wesselényi Miklós
Az első magyar kőszínház Kolozsváron
Döbrentei Gábor író és kritikus, az erdélyi színjátszók nagy pártfogója
Megyeri Károly, a vándorlás korának legnagyobb komikus színésze
Déryné Széppataki Róza, a kor legnagyobb énekese
Vendég Társulatok Fellépő helyük: a Hacker-ház
Állandó Pesti magyar Kőszínház Épült: 1837 Első igazgató: Bajza József Első előadás: Vörösmarty Mihály: Árpád ébredése
„S e ház, az élet zajló iskolája Ez annyi hő érzelmek temploma. …Kész elfogadni vígat és komort, Ifjat, leányt, a vénet, fiatalt, Hogy őket a föld tündérségiről Élet-hasonló játékban múlassa.” (Vörösmarty Mihály: Árpád ébredése – prológus)