BIOS és CMOS

ROM BIOS Basic Input/Output System Alapvető I/O rendszer a ROM-ban Feladatai: Felületet ad az operációs rendszerek működéséhez POST (power on self test) funkciók ellátása a hardverösszekötők meglétének vizsgálata hardverelemek működésének vizsgálata az operációs rendszer kulcselemeinek betöltése

CMOS RAM CMOS (Complementary Metal Oxide Semiconductor - "kiegészítő metál-oxid félvezető") Segítségével egy menüből variálhatjuk az elérhető funkciókat, és ezáltal befolyásoljuk, hogy a BIOS miként szabályozza a chipsetet. 64 bájt méretű RAM, mely a BIOS működéséhez szükséges beállításokat tartalmazza. Szerepe az adott konfigurációhoz való igazodás A konfiguráció beállításait tárolja: idő, dátum, háttértár , csatoló beállítások, jelszó, üzemmódok Működését gombelem biztosítja Törlése „CMOS reset” jumper segítségével

A CMOS indítása DEL billentyűvel CTRL + ESC billentyűvel F1 billentyűvel CTRL + ALT + DEL

Standard Setup I. Date (mm:dd:yy) (Dátum) és Time (hh:mm:ss) (Idő) A rendszer dátumának és idejének megadása. Hard Disks (merevlemezek) mutatja az összes installált IDE merevlemezt és a hozzájuk tartozó beállításokat. Size (méret): ezt általában a BIOS maga határozza a fejek, szektorok és cilinderek száma alapján; Cylinders: a merevlemez cilindereinek száma - általában megadják a winchester címkéjén; Heads: a merevlemez fejeinek száma - szintén meg szokták adni a merevlemez címkéjén.

Standard Setup II. Write precompensation:  a legújabb meghajtókon nem nagyon használják; régebben célja az volt, hogy összeegyeztesse azokat a merevlemezeket, melyek trackenként azonos számú szektorral rendelkeztek, beleértve mind a külsõ és belsõ trackeket. Az SCSI meghajtókon ezt -1-re kell állítani, az IDE felületek esetében azonban ezzel nem kell sokat törõdni, mert meghatározása automatikus; Landing zone: ismét egy, a régebi idõkbõl visszamaradt emlék: olyan merevlemezeken használták, amelyik nem rendelkezett az "auto-parking" funkcióval; mivel azonban ez egyetlen mai meghajtóra sem áll, elég nullára állítani; Sector: a szektorok száma trackenként; ugyancsak fellehetõ a merevlemez cimkéjén.

Standard Setup III. Floppy Drive A , B: az A és B meghajtó típusát adhatjuk meg. A legáltalánosabb beállítás 1.44M, 3.5", de előfordulhat más felállás is. Ha nincs állítsuk None-ra Primary Display / Video: videókártya típusa. Rendszerint VGA. Ha két videókártyával rendelkezünk, az elsődleges megjelenítőt használjuk ennek beállítására. Keyboard: Ha nincs installált billentyűzet, ez az opció adja meg a BIOS-nak, hogy ugorja át a POST-ban annak ellenőrzését. Ez különösen olyan számítógépekben használatos, mint például a szerverekben, amelyek elindíthatók billentyűzet nélkül. Halt On: Utasítja a BIOS-t, hogy mely hibákat hagyja figyelmen kívül a POST során. Például, ha azt akarjuk, hogy a rendszerindítás folytatódjék, akár talál hibát a billentyűzet ellenőrzésekor, akár nem, állítsuk ezt "All, but keyboard"-ra, azaz "Mindenféle [hiba esetében álljon meg], kivéve a keyboard-ot". Virus Warning: Ha képes rá a BIOS-unk, ez szabályozza a vírus-detektálási képességeit.

Advanced Settings S.M.A.R.T(Self Monitoring Analysis and Reporting Technology: önmegfigyelő elemző és jelentéskészítő technológia. Az EIDE egyik szolgáltatása. Lényege, hogy a BIOS a merevlemez teljesítményére vonatkozó adatokat kap, és figyelmezteti a felhasználót, ha meghibásodás veszélye áll fenn. Above 1MB Memory Test (Quick BOOT): ez szabályozza, hogy a POST ellenőrizze-e induláskor az egész rendszermemóriát hibák után kutatva. Ez a művelet időigényes, ezért nem érdemes alkalmazni . Boout Up NumLock Status: aktiválódjon-e a NumLock rendszerindításkor vagy ne Floppy Drive Seek At Boot: ha Enabled, akkor a gép a bekapcsolás után felpörgeti a hajlékonylemez-meghajtóinkat, ellenőrzésképpen. Hátránya, hogy lassú és feleslegesen dolgoztatja egységinket. Célszerű ezért deaktiválni. Wait for F1: megadja, hogy amennyiben hibát észlel, a rendszer töltődése leálljon-e addig, amíg a felhasználó lenyomja az F1-et . A Disable ajánlott a gyorsabb indításhoz, illetőleg a fájl-szervereknél, de az Enabled biztosítja, hogy minden esetleges hibajelzést látni fogunk. External Cache Memory: Napjaink legtöbb rendszere tartalmaz másodszintű gyorsítótárat, így a felhasználók többségének ezt érdemes bekapcsolnia (kivéve például az Intel nem A-jelű Celeron 266 és 300 processzorait). Gyakori probléma, hogy a felhasználónak van ugyan L2 cache memóriája, viszont ez az opció ki van kapcsolva, így a gép érezhetően lassabban dolgozik, mint amennyire képes lenne. Ha nincs másodszintű gyorsítótárunk, akkor kapcsoljuk ki, mert a rendszer leállásához vezethet.

Advanced Settings II. Internal Cache Memory: (De)aktiválja a CPU elsőszintű gyorsítótárát. A legtöbb processzor, kezdve a 486-osoktól, rendelkezik ilyennel. ISA IRQ: Megadja a PCI kártyáknak, hogy az ISA kártyák mely IRQ-kat használják, így lehetővé téve, hogy ne egyazon megszakításra üljenek. Ezt általában a plug-and-play operációs rendszerek tudják jól kihasználni. Typematic Rate Programming: ajánlott beállítás: kikapcsolva. Memory Tick Sound: azt szabályozza, hogy a rendszer kísérje-e hallható kattogással a memória számlálását rendszerindításkor. Memority Parity Error Check: felderítésre kerüljenek-e a memória hibái. Néhány alaplapon ez a funkcó kikapcsolható, azonban ajánlott aktiválni a biztonság kedvéért (nincs semmilyen negatív vagy lassító hatással a rendszer működésére).

Advanced Settings III. Shadow Memory Cacheable: legyen Enable a nagyobb teljesítmény kedvéért. Ez a BIOS kódját a rendszer memóriájába másolja a gyorsabb elérés érdekében. Ha viszont problémát érzékelünk kapcsoljuk ki. Video ROM Shadow: ajánlott az Enable. Célja hasonló az előzőhöz: a videókártya ROM kódját másolja a gyorsabban elérhető RAM-ba. Numeric Processor Test: ha coprocesszorral ellátott processzorunk van kapcsoljuk be. Enélkül ugyanis a rendszer figyelmen kívül hagyja az FPU-t, látványosan csökkentve a teljesítményt. Boot Sequence: milyen sorrendben vizsgálja át a BIOS legkülönfélébb meghajtóinkat betölthető operációs rendszer után. A felhasználók többsége az A, C beállítást használja. Bootup CPU Speed: ezt az opciót célszerű High-on tartani, az ellenkező megoldással pedig csak akkor kísérletezni, ha valami baj lenne a rendszer működésével. Fast Gate A20 Option: az A20 az extended, azaz kibővített memória első 64KB-jára utal, amit high memory area-ként ismerhetünk. Eme opció szabályozza, hogy ezt a kis tartományt használja-e a rendszer az 1MB fölötti tárterület kezelésére. Érdemes ezt a funkcót aktiválni. Turbo Switch: ATX-es házaknál a Sleep-pel helyettesítik. A legtöbb rendszeren érdemes használaton kívül helyezni.

Advanced Settings IV. Adapter ROM Shadow... ...a vége valamilyen memóriacím-tartomány. Ez vezérli, hogy az előző két opcióhoz hasonló módon a BIOS átmásolja-e az akármelyik kiegészítő kártya által használt ROM-ot a rendszer memóriájába a gyorsabb hozzáférésért. Mivel azonban ennek megítéléséhez tudnunk kell, hogy melyik kártya mely memóriacímeket használja, ajánlott kikapcsolni.

Integrated Peripherals I. IDE HDD Block Mode: ajánlott bekapcsolni. Lehetővé teszi a multi-szektoros adatátviteleket. Primary PIO: eme funkció révén az IDE meghajtó egyidejűleg több szektort is képes átvinni. Erre több mód is van. Mode 0: egyidejűleg egy szektort; Mode 1: ? Mode 2: a szektorok átvitele egy szimpla burst-ben történik; Mode 3: 32 bites utasítások, legfeljebb 11.1MB másodpercenkénti adatátvitel; Mode 4: maximum 16.7MB/másodperces adatátvitel; Mode 5: 20MB/másodperces adatátvitelt. Napjaink meghajtóinál már általánosnak tekinthető a Mode 4. A legtöbb BIOS-nak van egy automatikus beállítása, amikor is maga állapítja meg a legjobb megoldást. A megfelelő módot egyébként egyenként, mindegyik drive-ra meg kell adni IDE DMA: állítsuk Auto-ra. Ha biztosak vagyunk benne, hogy a winchesterünk UDMA-kompatibilis, akkor nyugodtan válasszuk az Enabled-et. On-Chip PCI IDE: aktiválhatjuk és kikapcsolhatjuk az alaplapra integrált IDE vezérlőt.

Integrated Peripherals II. USB Controller: ki-és bekapcsolhatjuk az alaplapra integrált USB-vezérlőt. FDD-Controller: ki-és bekapcsolhatjuk az alaplapra integrált floppy-vezérlőt. Serial Port: deaktiválhatjuk a soros portot, illetve megadhatjuk a hozzá tartozó IRQ és DMA címet. Parallel Port: ugyanaz áll rá, mint a soros portra, csakhogy ehhez tartozhat még egy másik beállítás is (Parallel Port Mode), ami lehet SPP, EPP/SPP, ECP vagy ECP/EPP. Ajánlott az ECP, EPP vagy ECP/EPP beállítás, ami magas adatátviteli sebességet ígér a porton át, illetve megadja a kétirányú adatátvitel lehetőségét. Ezzel azonban bánjunk óvatosan, mert régebbi nyomtatók esetében ez problémát okozhat és elképzelhető, hogy csak össze-vissza karakterek kerülnek a papírra; ez esetben maradjunk meg a - ha lassabban is, de - biztosabban működő .

A chipset memória-frissítési beállításai I. Automatic Configuration: a BIOS az alábbi beállítások egy jó részét elvégzi a felhasználó helyett. Slow Refresh: lehetővé teszi, hogy a memória-frissítési ciklus ritkábban kerüljön végrehajtásra, így gyorsítva a rendszer sebességét és csökkentve áramfelvételét. Az Enabled ajánlott, de csak ha a memóriamodul támogatja. Concurrent Refresh: aktiválása révén egyidejűleg olvashat/írhat a processzor a memóriából/-ba és ezzel párhuzamosan megtörténhet a memória tartalmának frissítése is. A nagyobb teljesítmény kedvéért éljünk a lehetőséggel. Burst Refresh: egyidőben több memória-frissítést is elvégez. DRAM Burst At Four Refresh: a memóriát négyes burst-ökben frissíti. High-Speed Refresh: ha amemória támogatja, ez gyorsabb frissítési ciklusokat tesz lehetővé. Staggered Refresh: a frissítés ennek révén memóriabankonként történik, vagyis egymás után, tehát nem egyidejűleg. Ez csökkenti az áramfelvételt, de a sebességet is. Refresh Value: minél alacsonyabb, annál jobb.

A chipset memória-frissítési beállításai II. Read Wait States: mithogy a CPU általában gyorsabb, mint a memória, a beállítást arra használják, hogy a memóriát összhangba hozzák a sebesebb processzorral, így megakadályozva a paritáshibákat (azaz a CPU ne kérhesse gyorsabban az adatokat, mint azokat a memória ki tudná szolgáltatni). Minél alacsonyabb ez az érték, annál gyorsabb a rendszer. Write Wait States: ugyanaz áll rá, mint az előbbire, csak itt az írásra vonatkozóan. Sok esetben ezt a két opciót egy beállításba kombinálják, amit DRAM Wait State-nek hívnak. CAS Timing Delay: alapbeállításban általában ez le van tiltva (ne legyen késleltetés). A CAS a Column Access Strobe rövidítése. A DRAM ugyanis sorokba és oszlopoba szerveződik. Valamennyi részét (területét) impulzusok révén érhetjük el. Amikor a CPU egy memória-hozzáférést végez el, aktiválja a RAS-t (Row Access Strobe), hogy megtalálja a sort, amelyik a keresett adatot tartalmazza. Ezután a CAS meghatározza az oszlopot is, ezáltal konkretizálva az igényelt adat helyét. A RAS sebessége megegyezik a chip sebességével, míg a CAS sebessége a RAS sebességének a fele.

Busz-beállítások AT Bus Clock Selection: ez határozza meg azt az osztót, amit a CPU órajelére alkalmazva a BIOS megadja az ISA/EISA busz sebességét, méghozzá CLK/x formában, ahol "x" az osztó. A CPU frekvenciája, nem a belső, hanem a külső frekvencia, az a szám, amit megszoroz a processzor, hogy megkapja a tényleges működési sebességét. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy ha például a Pentium 100 úgy kapja meg a 100 Mhz-et, hogy kettővel szorozza az 50Mhz-et, akkor a CLK/x azt adja meg, hogy az 50Mhz-et mennyivel osztja el a BIOS. Az újabb alaplapok már mind elvégzik maguk ezt a beállítást. ISA Bus Speed: ugyanaz, mint az előző, csak a PCI-ra vonatkozóan. Wait States: valahányszor valami történik az AT buszon, ez megadja, hogy mennyit várakozzon a gép a művelettel. Ez a régebbi ISA kártyákat segíti, hogy hibátlanul működhessenek a gyorsabb rendszerekben. Természteresen minél alacsonyabb az érték, annál jobb. Fast AT Cycle: kapcsoljuk be, hogy picit nagyobb teljesítményre ösztökéljük az ISA kártyákat, különösen videókártya esetén. DMA Wait States: mennyit várakozzon a gép, mielőtt a DMA-t használja. Minél alacsonyabb az érték, annál jobb.

Cache beállítások   Cache Read Option: még az SRAM is használ wait state-eket. Ez az opció meghatározza, hogy mennyi órajel szükség négy 32 bites word feltöltésére a CPU belső gyorsítótárába. Ezt általában a "clocks per word" elnevezéssel illetik. Általában az m-n-n-n formában adják meg, és korlátot csak az szab, hogy a CPU milyen burst módot támogat. A legelterjedtebb a 2-1-1-1, a 3-1-1-1 vagy a 3-2-2-2. Minél alacsonyabb, annál jobb. A 4-1-1-1 már jó. Fast Cache Read/Write: kapcsoljuk be, ha két cache memóriabankunk van, 64K vagy 256K. Cache Wait States: mit minden wait state esetében: az alacsonyabb érték a gyorsabb. A legjobb a nulla. 33Mhz feletti buszsebességeknél esetleg szükség lehet rá, hogy 1-re állítsuk. Tag RAM Includes Dirty: aktivilásáa növeli a teljesítményt, minthogy a cache RAM tartalma egyszerűen felülításra kerül, ahelyett, hogy felcserélődne.

Power Management Power Management: az energiatakarékosság szintje állítható be. Kapcsoljuk ki, ha egyáltalán nincs szükségünk rá. Egyébiránt választhatunk az előre beállított minimum és maximum lehetőségek között, vagy dönthetünk a User Define mellett, ahol szabad kezet kapunk. PM by APM: az APM-féle energiatakarékosság ki-és bekapcsolása. Az Advanced Power Management szabványt az Intel és a Microsoft alkotta meg. Video Off: a DPMS (monitor pihentetés) ki-és bekapcsolása. PM Timers: megadhatjuk, mennyit várjon a PC, mielőtt elkezdi lekapcsolgatni az egységeit. Ha akarjuk, kikapcsoljuk, egyébiránt beállíthatjuk a várakozási időt különböző esetekben (merevlemez lekapcsolása, doze mode, suspend mode, stb.). Soft-On By Power BTTN: azt szabályozza, hogy a power gomb megnyomása után azonnal kikapcsoljon a gép, vagy csak pár másodperces késleltetést követően.