Szakértés és participáció a kockázatkommunikációban Dr. Hronszky Imre, Dr. Várkonyi László, Fésüs Ágnes Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Innovációmenedzsment és Technikatörténet Tanszék 2006. május 25.

Agenda 1/ Óvatosság – elővigyázatosság (Caution – precaution) 2/ Kockázatbecslés, kockázatértékelés, kockázatmenedzsment, -politika, 3/ Kockázatértékelési kultúrák 4/ Kockázatmenedzselés az elővigyázatossági elv alapján 5/ Kockázatkommunikáció, kognitív közrészvétel lehetséges szerepe a kockázatkommunikációban

A bizonyosság keresése (oksági kapcsolatok, determinisztikus világ) Bizonyosság keresése a bizonytalanságban (valószínűségi világ) Racionalitás keresése a nem-számítható bizonytalan világban

Óvatosság Megelőzés: előkészíteni a veszélyre (esélyre) a kockázat kalkulációjával Idő dimenzió: a gyógyítástól a megelőzés felé Kockázatbecslés, -értékelés, -menedzselés, -politika analitikus megkülönböztetése NB! A kockázat elkerülhetetlenül diszkurziv, társadalmi-természeti változó „A kockázat definíció kérdése”, Kinek, mi értékes? (Mi veszti el az értékét?) Hogyan lesz univerzális a kockázat formula? „Más ország, más erkölcs, más kockázat” Decizionizmus veszély A szakértő és a közrészvétel szerepe a kvantitatív kockázat számítási modellekben

A modernitástól a poszt-modernitás felé? Modernitás (Elkötelezettség a haladás gondolatnak) A megismerési célkitűzés: mélyebb, szélesebb, pontosabb ismereteket ugyanazon megismerési cél számára Poszt-modernitás: bizonytalan ismeretek megszerzése állandóan változó megismerési értékek és célok számára?

„Kockázat táj” /Adott élettérben levő kockázatok összesége definiálja/ Függ a mindenkori értéktételezéstől, Függ természeti, társadalmi változásoktól

„Amit a népesség kockázatnak tart” A kockázat akceptancia problémája a/ „objektív”, mérhető kockázat és szubjektív reflexiója Vagy b/ Mit tekint a népesség kockázatnak, függetlenül a szakértőtől, pl. bizonyos korban a nem-materiális kockázat, a kockázat bizonyos kvalitatív aspektusai

Rendszerkockázat A kockázat fokozódóan rendszerszerűvé válik

A kvantitatív kockázatformula eltérő értelmezéseire alapozott eltérő menedzselési stratégiák 1/ Keletkezési valószínűség befolyásolása 2/ „Horderőre” reagálás („Ne tegyünk minden tojást egy kosárba!”) 3/ További „kvali” paraméterek?

Biztonságosabb világban élünk? Kevesebb baleset, több katasztrófa egy biztonságosabb világban? Tipikus mai változások: gyorsabb folyamatok, nagyobb kockázatok, rendszerűen fellépő kockázatok, A kockázatok bizonytalansága Gyorsabb folyamatok: „Globális egyidejűség”, köv: korai figyelmeztetés Ellenkező irányú részfolyamatok komplex rendszerekben, köv: korai figyelmeztetés

A kockázatbecslés mint tudományos és kvázitudományos eljárás

A kockázatBECSLÉS normatív aspektusai 1/ Hamis negatívok: hibásan azonosítanak valamit veszélyesnek, ha nem az, Hamis pozitívok: hibásan azonosítanak valamit nem-veszélyesnek, ha az 2/ Valószínűségi és bizonytalansági tévedések és költségeik min{(NfnXSCfn)+(NfpXSCfp)} 2/ Teszting és eljárási tévedések és költségeik 3/ Nem lehet egyszerre a pozitív és negatív tévedéseket is csökkenteni 4/ Tapasztalható beállítódás, ami a téves negatív következtetések elkerülésére irányul (Minimata eset)

A kockázatbecslés politikát szolgáló tudomány qRA normatíve áthatott a lehetséges tévedések társadalmi költségei miatt, a tévedések elkerülhetetlenek és társadalmi költségeik vannak A kockázatbecslés is elszakíthatatlanul politikailag visszacsatolt és a természettudományos kutatásban megszokott módszer kritika nélküli követése a kockázatbecslést (akarva vagy akaratlanul) ideologikussá teszi Kérdés: A kvantitatív kockázatbecslés „a háború folytatása más eszközökkel?” vagy a kiegyensúlyozott politika kognitív eszköze? Risk assessment as issue-driven science

Kérdés: Ki vegyen részt a döntésben, hogy milyen becslés jöjjön létre? Milyen kognitív típusú döntés jön létre változó részvétel konfiguráció mellett, és milyenek az egyes társadalmi költségek, s miért válasszuk valamelyiket?

Tipikus szakértői tévedések szcientista hozzáállás miatt (Összefoglalás) 1/ Laboratóriumi tapasztalatok gondatlan átvitele nem-laboratóriumi körülményekre 2/ A becslés politikai következményei előzetes értékelésének vagy visszavitelének hiánya a szakértői becslés tervezésébe 3/ „Naturalisztikus hiba” elkövetése

A hasonlat az irodalomban: A kockázatbecslő mint „mérnök”

Az objektivitás követelményének összeegyeztetése a tudás társadalmi funkcionálásával Milyen fajta társadalomban milyen fajta tudásrend fejlődik ki és stabilizálódik? Milyen fajta tudás nyeri el a hierarchiában a legfelsőbb és a legalsóbb helyet? Milyen következményei lesznek a tudásrendnek más társadalmi alrendszerek működésére és a társadalmi szereplőkre?

A közrészvétel problémája A nem-fair kockázatkezelés és a dilettáns participáció között A kockázatok mindjobban eltűnnek a közvetlen szemléletnek? Kinek higgyen a mindennapi ember? Bizalom a szakértőben? A klasszikus munkamegosztás által adott válasz ma

Mi érdekli a szakértőt, mi a mindennapi embert? A Wising up sztori

A kockázatbecslés célja: A kockázatos helyzetekről való döntések beillesztése a formális döntéselméletbe a valószínűségileg előrelátható hatások alapján A qRA két alapfeltétele, hogy ismerjük az események és előfordulási valószínűségeik halmazát Ideális eset: pontosan egy kiszámított eredmény Instrumentális racionalitás megvalósítása

A qRA érvényességének elérésére tett erőfeszítések: Komplexitás redukció, kényszerített, ismétlődő, szabványosított rendszerfeltételek biztosítása, (csak „kombinatórikus komplexitás” megengedett) Megfelelő mentális modellálás

Az „objektivitás” keresése folyamatának meglepő történeti eredménye A „szakértői dilemmák” A kockázatok sokdimenzióssága és sokfélesége (1999, EB/IPTS anyag, A. Stirling) A számítások érzékenysége a kezdeti feltételekre Mit jelentsen a „sound science” a legitim szakértő-ellenszakértő világban? „Érdekek politikája?”

KOCKÁZATÉRTÉKELÉS Kategóriális tévedés: naturalisztikus hiba Miért analitikusan önálló terület a kockázatértékelés? Tények és értékek alkotják a szükséges összetevőket a döntéshez (+ menedzsment paradoxonok) Kirándulás: Jogosultan érvel-e természettudósok bármely csoportja elfogadható kockázat szint mellett vagy ellen? Kategóriális tévedés: naturalisztikus hiba

Naturalisztikus vs normativisztikus hiba Stratégiai alku vagy elveken alapuló érvelés?

Kockázatértékelés Ugyanazon kockázat különböző értékelése Attitűdök: Multipoláris értékrendszerű társadalom Ugyanazon kockázat különböző értékelése ‘Divided we stand’ modell (Schwarz és Thompson, 1990) - > Kockázat értékelés

‘Divided we stand’ modell (Schwarz és Thompson) A „természet mítoszai” (Schwarz és Thompson, 1990, 5) Kiszámíthatatlan természet Megbocsátó természet Toleráns természet Átmeneti (megtorló) természet ‘Divided we stand’ modell (Schwarz és Thompson)

‘Divided we stand’ modell (Schwarz és Thompson) A ‘társas lét’ két dimenziója és a négyféle racionalitás (Schwarz és Thompson, 1990, 6) Vállalkozó Önálló racionalitás ’Eredménycentrikus’ Környezetvédő Elemző racionalitás ’Óvatosan nyomot hagyni a földön’ BÜROKRATA Procedurális racionalitás ’Mindenhez a megfelelő hely’ FATALISTA Fatalista racionalitás ’Nem számít mit választasz’ Csoport + - Társadalmi kényszerek ‘Divided we stand’ modell (Schwarz és Thompson)

‘Divided we stand’ modell (Schwarz és Thompson) Egyesített koordinátarendszerek (Schwarz és Thompson, 1990, 9) Önálló racionalitás ’Eredménycentrikus’ BÜROKRATA Procedurális racionalitás ’Mindenhez a megfelelő hely’ FATALISTA Fatalista racionalitás ’Nem számít mit választasz’ Csoport + - Társadalmi kényszerek Kiszámíthatatlan természet Toleráns természet Megbocsátó természet Átmeneti (megtorló) természet Vállalkozó Környezetvédő Elemző racionalitás ’Óvatosan nyomot hagyni a földön’ ‘Divided we stand’ modell (Schwarz és Thompson)

Individualista, vállalkozói felfogás, magatartás A természetet jóindulatúnak és öngyógyítónak feltételezi. A végeredményt tekinti fontosnak, mert a folyamatok önszabályozását feltételezi. Szubsztantív racionalitás, kinyilvánított preferencia jellemzi, valamint az individumnak megfelelően a közösségbe tartozás, illetve a társadalmi szabályok ellen cselekszik.

Környezetvédő, aggódó Számára a természet instabil, ennek megfelelően az óvatosságot hangsúlyozza a környezetbe történő beavatkozások esetén, és ehhez kritikai racionalitás járul. A folyamatokat úgy értékelik, hogy azok valamilyen potenciál tetején helyezkednek el, így nagy annak a valószínűsége, hogy valamelyik irányban katasztrófa jön létre. Ennek megfelelően az óvatosság által, nagy biztonságra törekszik, kimondott preferencia mellett. A társadalmi kényszerek ellen cselekszik, de közösségben.

Hierachista, bürokrata A természetet abnormálisnak és türelmes tekinti. A folyamatokat úgy ítélik meg, hogy azok bizonyos szinten önszabályozók, de bizonyos határokon túl óvatosnak kell lenni, és szükség esetén beavatkozásokat kell eszközölni, illetve szabályozással meg kell akadályozni a rendszer instabillá válását. Az eljárást tartja fontosnak, és hipotetikus konszenzus jellemzi. A tevékenységek törvényi szabályozottságát igényli és eljárási racionalitás jellemzi. Az erős társadalmi kényszereket elfogadja, és nagymértékű közösségi szellemben él.

Fatalista A természetet szeszélyesnek tartja, számára teljesen mindegy a folyamatok iránya, illetve ezekkel szemben közömbös magatartást tanúsít. Fatalista racionalitás jellemzi, konszenzus-modellje nincs. Általában sodródik, preferenciáit önállóan nem fejezi ki.

Az „új Szintézis” A lényegi üzenet: a kulturális pluralizmus lényegi. A három aktív „racionalitás” különböző ám kiegészítő módon strukturálja a világot Létrehozható-e a racionalitások érvényesülésének fenntartható dinamikája (Az eltérő racionalitás-típusok képviselőinek a dinamikáról konszenzust kell kialakítani) A döntéshozásnál kialakítandó konszenzusnál az alaptípusok értékeinek kölcsönhatását is vizsgálni kell.

Az „új Szintézis” Tehát a kockázat nagyságán túl annak egyedi értékelését is figyelembe kell venni. Racionalitások különbözősége, figyelembevételük szükségessége, egymáshoz viszonyított kapcsolatuk (korlátaik észlelése, komplex viszonyulás)… „Interpretációs rugalmasság”

Az eredményességhez vezető folyamat Schwarz és Thompson szerint (Hogyan lehet egy önfenntartó mechanizmust létrehozni a kockázat társadalmi menedzselésére?) Kezdetben a vállalkozó attitűdnek kell lehetővé tenni a cselekvést, majd ennek első eredményeit értékelve a bürokrata szemlélet szerint kell reagálni. Amennyiben a vállalkozói attitűd nem tartható fennt, és a bizonyos határok között történő bürokratikus szabályozás sem bizonyul elegendőnek, akkor indokolt az aggódó szemlélet kiterjesztése az adott kockázat kezelésére. A különböző racionalitási típusok, illetve ezek tudatos felosztása tehát nem széthullást, és ezáltal döntésképtelenséget eredményez, hanem az életképes fennmaradást, amennyiben megfelelő dinamikába egyesítjük azokat.

Értékelési kultúrák A racionális viselkedés nem feltétlenül az érdekek mentén helyezkedik el Különböző csoportok különbözőképpen definiálják magát a problémát és így a megoldási lehetőségeket is Hiába nagy a szakadék a rendelkezésre álló tudás és a való világ között, döntést kell hozni KULTURÁLIS ELŐÍTÉLETEK

Az „igazi meglepetés” felé fordulás Pozitív és negatív „igazi” („elkerülehetetlen”) meglepeteések Nem predikálható, nem kvantifikálható Néhány közülük potenciális katasztrófa okozó a/ Ontológiai, lényegi, rendszer bizonytalanság (nemlineáris folyamatok) b/ Információs bizonytalanság (idő, más egyéb forrás problémák, tudományon túli problémák /A. Weinberg 1972/) Pozitív és negatív „igazi meglepetések anticipációja

1/ Több „igazi” meglepetés, Nincs idő, katasztrofikus következmények, (kumulatív, szinergikus, közvetetett, eltolódott…) 2/ Érzékenyebbek vagyunk

Az elővigyázatossági közelítés Elővigyázatosság (PRE-caution) menedzselési, regulációs mód Anticipációra alapozott döntést előfeltételez Hogyan lehet ezt racionálissá tenni? Racionalitás az „igazi bizonytalanság” világában Elővigyázatossági közelítés Elővigyázatossági elv (PP)

Elővigyázatosság a qRA világában A másodfajú statisztikus hiba fellépésekor megjelenő döntési helyzethez viszonyulás Maximin elv, nem a maximális haszon elve (maximalizálni a minimális kár lehetőségét)

A mindennapi cselekvők gyakorlata Orvoslás, közegészségügy, hadügy, környezet

ELŐVIGYÁZATOSSÁGI KÖZELÍTÉS Elővigyázatossági közelítés, elővigyázatossági elv (PP) A cél: potenciálisan katasztrófával fenyegető következmények racionális döntésen alapuló megelőzése, dacára a tudományos bizonytalanságnak

A jövő prognózistól a bizonytalanság anticipációja felé Keletkezésben levő technikák potenciális hatásainak és implikációinak becslése és értékelése: a „kettősen fikciózus történet”: (nanotech, konvergáló technikai fejlődés, etc)

Az elővigyázatosság racionálissá alakítása A qRA leegyszerűsített modellje által megvalósított racionalitás: Tisztán instrumentális racionalitás A qRA átfogó modellje által megvalósított racionalitás Összetett instrumentális racionalitás Az elővigyázatossági gyakorlat által megvalósított racionalitás?

Az elővigyázatosság módszere és jusztifikációja A kritérium: plauzibilitás UNESCO/COMEST 2005 Az óvatossági igény kvalitatív becslése A plauzibilitás adja-e a tényalapot, amit egyesíteni kell etikai értékeléssel? Plauzibilitás, kinek, milyen kultúrában? Mennyiben befolyásolt az előzetes morális állásfoglalástól a plauzibilitás?

Szakértő – „laikus” viszony a kvantitatív kockázatbecslésben és – értékelésben illetve az elővigyázatosság területén E. Rosa (1999): amikor senki nem tud többet mint a másik, qRA vs a kockázat kulturális konstrukciója Funtowicz – Ravetz: a bizonytalanság területén tények és értékek szétválaszthatatlanok Szakértés? Szakértés igazi bizonytalanságot mutató területen

Megismerés és cselekvés változó viszonya? P. Lagadec (2001): „Veszély helyzet”: tudományos előrelátás (qRA) + értékek tervezés --- ellenőrzés --- haladás korrekcióval --- „erős jelekre” reagálás „Válság helyzet”: Az ismeretlen anticipálása --- moduláló cselekvés --- állandó monitoring --- anticipáció módosítása --- „gyenge jelekre” reagálás A tudós gyereke rohan a szakadék felé

Megjegyzések a változó világról Tipikussá válnak az igazi bizonytalanságot mutató helyzetek (innováció, külső, nyílt természeti folyamatok bevonása az emberi akció szférába) A racionális cselekvés szükségessége Instrumentális racionalitás érvényesítése: komplexitás redukció

Koevolúciós modifikációs törekvések komplex rendszerekben

Milyen értelemben racionális az elővigyázatossági közelítés? Instrumentális vagy értékracionalitás?

Óvatosság – Elővigyázatosság – Gondoskodás (Forecare) Nancy Myers (2001): Vorsorge precautionnak fordítva A gondoskodás reményt ad Társadalmi tervezés összetevő a bizonytalan helyzetekről való döntésben

Anti-elővigyázatossági elv „Ha egy új technikát készítünk elő, mindaddig meg kell azt engedni, amíg érvelhetően kétség nélkül bizonyítható, hogy veszélyes” Sanders 2001)

Pártosság? Az elővigyázatossági gyakorlat nem semleges: Azok jogait priorizálja, akiket a hatások feltehetően adverz módon érnek (Stirling, 2003) A másodrendű statisztikai hiba Bizonyos résztvevők nyernek, mások vesztenek Az elővigyázatosság érvényesítése szabályozási eljárás Az elővigyázatosság alkalmazására morálisan aszimmetrikus helyzetekben való döntéshozatalban kerül (jogosan) sor

A „két csapáson mozgás történet” meghaladása Társadalmilag felelősségteljes innováció Az elővigyázatosság regulációs, menedzselési, szakpolitikai, politikai erőfeszítés, csak közvetve hat a kognitív (deskriptív és értékelő) folyamatra Az elővigyázatosság útjai bizonytalan esetekben: 1/ Az elővigyázatosság szakasz meghaladása tanulás útján 2/Az innováció alternatív útjainak keresése

Közrészvétel kognitív indokai Komplementer tudás „Kétlábbal a földön” Függetlenség a szűk szakmai perspektívától A „mindennapi élet” mint perspektíva Szuverenitási jog az alapértékek meghatározására

Participáció: Felvilágosítás, Bevonás és Elköteleződés A participáció szerepeinek változása: felvilágosítás, bevonás és elköteleződés A participáció e három típusa alapvető változást mutat a kockázatkommunikáció lefelé irányultságától az egyre inkább felfelé irányuló társadalmi viták felé. Ugyanakkor technológiák hasznosítására irányuló fókusz is eltolódik a technológiák fejlesztési trajektóriáinak nagyobb mértékű befolyásolásának lehetővé tétele felé, amely a pluralisztikus társadalom értékein és szándékain alapul.

Participáció: Felvilágosítás A felvilágosítás a ‘public understanding of science and technology [PUS(T)]’ koncepció alapját képezte Ennek célja a nyilvánosság informálása volt, a szakértői- és laikus- tudástípusok információs szakadékának áthidalása, alapvetően prioritást adva a szakértői tudásnak Deficit modell (1. PUS(T): Tudományos tudás; 2. Kontextualizált tudás [mindennapi élet kontextusába ágyazott tudás] (Bevonás, Elköteleződés) Mit kell tudnia a laikusoknak ahhoz, hogy értsék amit a tudósok csinálnak? Mit tehet a PUS(T), hogy a nyilvánosság jobban értse a tudományt? Jasanoff (2005): ‘Pop-kvíz’ (Van-e gén a GM paradicsomban?) Jobban érti-e a tudományt a laikus ha elég sok tudományos tényt tud? Tudomány-társadalom kontextust megértése: kölcsönösen

Participáció: Bevonás Az elmúlt évtizedekben bizalmi válság alakult ki a privilegizált helyzetben lévő tudományos szakértői tudással szemben. Az egyirányú kommunikációt dialógus orientált érintettek bevonására építő tudástermelési folyamatnak kell felváltania. Információ biztosítás vs. a tudomány hitelességének újraépítése és fenntartása (kritikus attitűd fenntartása a tudomány felé, pontosabban adott fajta szakértés iránt) A bevonás a technológiák HATÁSÁRÓL, a hatások kockázatáról folytatandó diszkussziók keretének kialakítását célozza, illetve a hatások együttes létrehozását és kritikáját Mit kellene a nyilvánosságnak tudnia, hogy képes legyen aktívan résztvenni a diszkurzusban? Hogyan érhető el a tudomány hitelessége és milyen tudomány érhet el hitelességet?

Participáció: Elköteleződés Az elköteleződés meghaladja a participáció korábbi két formáját és már a cél-kritikát is magában foglalja a technológia fejlesztési trajektóriákkal kapcsolatban, alapvető kérdésekre, értékekre és társadalmi víziókra fókuszálva. Így, a nyilvánosság felkészítésén túl, fontos lehetőséget biztosítani az alternatívák meghatározásában való együttműködésre is. A várható technológiai áttörések megvalósításában a nyilvánosságot, mint ko-evolúciós partnert kell bevonni, amennyire csak lehetséges.

Participáció: Elköteleződés Az ‘elköteleződés’ megkíván bizonyos módszereket, amelyek lehetővé teszik felfelé irányuló, a technikai fejlesztés célját is magába foglaló dialógusokat, illetve kapcsolatot teremtenek a szakpolitika szintjével.

Konstruktív technológia hatáselemzés (CTA) A konstruktív technológia hatáselemzés fokozottan fontossá válik, figyelembe véve a GM technológiák fejlesztését és a nanotechnológia kihívásait különböző társadalmak konvergáló technológiai fejlesztéseiben.

A ‘polgári episztemológia’ társadalmi konstrukciója (Sheila Jasanoff 2005) A közrészvételi kultúrák pluralizálása: ‘polgári episztemológiák’ ‘Polgári episztemológia’: az a rendszeres gyakorlati folyamat, amelyben az egyes nemzetek állampolgárai megismerik a közös érdekekkel kapcsolatos tényezőket és alkalmazzák tudásukat a politika irányítására A laikusok tudásának számos kialakított módja van… egyes nemzetekre jellemző konfigurációnak megfelelően

A CTA szerepe a Holland NanoNed konvergáló technológia koncepcióban Hollandiában az elmúlt három évben egyre nagyobb számban alakultak ki viták a nanotechnológiával kapcsolatban, s kerülnek ma is mindinkább előtérbe a közvélemény és a politika szintjén is. Az első holland lépések során világossá vált, hogy a nanotechnológiai fejlesztések még mindig alacsony szinten állnak, de egyre inkább felmerül az igény az általa nyújtott lehetőségek és bizonytalanságok feltárására (Van Est és Van Keulen, 2004).

A CTA szerepe a Holland NanoNed konvergáló technológia koncepcióban A nanotechnológiára építő NanoNed (Rip, 2005), egy jól szervezett nemzeti konvergáló technológiai koncepció, mely a nanotudomány és nanotechnológia területén tevékenykedő holland kutatóintézetek konzorciumaként működik. A programhoz az egyetemi szektorból is számos intézet kapcsolódik. A NanoNed nemzeti K+F törekvése 11 kiemelkedő programterületre koncentrál, melyek a nemzeti erősségeken, gazdasági relevancián, valamint ezek kooperációján alapulnak.

A CTA szerepe a Holland NanoNed konvergáló technológia koncepcióban Arie Rip vezetése alatt, a szocio-technikai szcenárióra koncentráló konstruktív technológia hatáselemzés (Constructive Technology Assessment - CTA), a NanoNed koncepció szerves részét képezi. A NanoNed részeként a CTA szocio-technikai szcenáriók kidolgozását, a felmerülő irreverzibilitás vizsgálatát, továbbá különböző szereplők közötti szövetségek és hálózatok kialakítását tűzi ki célul. A legfőbb hangsúly a nanotechnológia és a társadalom koevolúciós folyamataira, valamint ezek három fő komponens által való fejlesztésére helyeződik.

A CTA szerepe a Holland NanoNed konvergáló technológia koncepcióban Elsősorban a folyamatban lévő technológiai fejlesztések dinamikáinak illetve az érintett szereplők és hálózatok feltérképezésére és elemzésére irányul, mely során figyelembe veszik a társadalomba történő beágyazódás további lehetőségeit, különös tekintettel a kialakuló mintázatokra.

A CTA szerepe a Holland NanoNed konvergáló technológia koncepcióban Másodszor különösen nagy jelentőséget kapnak az újabb fejlesztések és a lehetséges hatásokra épülő szocio-technikai szcenáriók a reflektivitás fokozása érdekében. Végül a hatások korai jeleinek keresése és azonosítása kerül előtérbe.

A CTA szerepe a Holland NanoNed konvergáló technológia koncepcióban A NanoNed intellektuális kerete három fő témát ölel fel: a felelős innovációt, az új és kialakuló tudomány- és technológiakormányzást, valamint az etikai, jogi és társadalmi aspektusok területét, melyek a tudomány, technológia és társadalom reflexív koevolúciójának szempontjából függnek össze egymással.

A CTA szerepe a Holland NanoNed konvergáló technológia koncepcióban A felelős innováció olyan innovációs tevékenységekre utal, melyek során a társadalmi aspektusokat, a kívánatosság és az elfogadhatóság szempontjait felelősséggel veszik figyelembe, mint egy, a CTA által támogatott előretekintési elemet, mely a különböző társadalmi szereplőkkel folytatott interakcióban részt vevő innovatív szereplők felelősségére koncentrálva, megfelel a nanotechnológiai fejlesztések nyílt végű jellegének.

A CTA szerepe a Holland NanoNed konvergáló technológia koncepcióban Az új és kialakuló tudomány és technológia kormányzás a folyamatokban részt vevő szereplőkre fókuszál, s olyan interakciós sémákat dolgoz ki, melyek további lépéseket tesznek lehetővé vagy kényszerítenek ki, figyelembe véve a számos, gyakran eltérő szinten álló szereplők megállapodásain nyugvó irányítást, valamint a kialakuló tudomány és technológia nyílt végű jellegzetességét.

A CTA szerepe a Holland NanoNed konvergáló technológia koncepcióban A CTA célja az elvárások, az szövetségesek, valamint a kialakuló hálózatok feltérképezése a további fejlődést meghatározó mintázatok azonosítása érdekében. Szerepe továbbá azért is döntő jelentőségű, mivel a hatások nem közvetlenül egy újfajta tudományos és technológiai opció nyomán, hanem mindig számos akció és interakció együttes eredményeként jönnek létre.

A CTA szerepe a Holland NanoNed konvergáló technológia koncepcióban Az etikai, jogi és társadalmi aspektusok szoros kapcsolatban állnak mind a felelős innovációval, mind a megfelelő kormányzás kialakításával, s elősegítik azok megvalósulását (Rip, 2005). Az etikai, jogi és társadalmi aspektusokban rejlő lehetőségek feltárását a nanotechnológiával foglalkozók finanszírozzák, mivel a politikusok és a közvélemény által megfogalmazott jövőbeli aggodalmak következményeiben, s ezek anticipálásában érdekeltek (Rip, A., 2004.01.14).

Szakértő és a mindennapi ember dialógusa reális közegben Más kognitív módon más problémát közelít Kölcsönös tanulás esélye a fair kommunikációval A kognitív érvelés az arénában megjelenő források között: Pénz, hatalom, presztizs, kulturális értékelkötelezettség, evidenciával rendelkezés (Visszaélés az evidenciával)

A bizonytalanság racionális menedzselése felé Az „áttörő innováció” társadalmilag robusztus közegének kialakítása A bizonytalanság biztosíthatóságának kialakítása

Összefoglalás Kommunikáció a deficit modellre építve Feladatok: Átláthatóvá tenni a szakértést, érdekeltté a publikumot, hogy megtudja, sokszor bizalmi válság idején A deficit modell ezt aligha tudja teljesíteni

Milyen autoritást kaphat vissza a szakértés ma? Hogyan kaphatja vissza?

Szakértő és a mindennapi ember dialógusa reális közegben Más kognitív módon más problémát közelít Kölcsönös tanulás esélye a fair kommunikációval A kognitív érvelés az arénában megjelenő források között: Pénz, hatalom, presztizs, kulturális értékelkötelezettség, evidenciával rendelkezés (Visszaélés az evidenciával)

A bizonytalanság racionális menedzselése felé Az „áttörő innováció” társadalmilag robusztus közegének kialakítása A bizonytalanság biztosíthatóságának kialakítása

Köszönjük megtisztelő figyelmüket! hronszky@eik.bme.hu varkonyi@inno.bme.hu fesus.agnes@gmail.com