Örkény István: Tóték

Örkény István „Az élet jelenségeit legjobb tudásom szerint igyekeztem realista eszközökkel, realista módon megmagyarázni, de egyre jobban éreztem, hogy mindez nem elég”. Tehát a realizmus már kevés arra, hogy a 20. század „irracionalitását” bemutassa.

Az abszurd és a groteszk A 20. század alapvető esztétikai minőségei: Abszurd: a fantasztikum azon szélsőséges válfaja, amikor a képzeletbeli jelenségek és a közöttük levő kapcsolatok ábrázolása felborítja a köznapi fantázia logikáját groteszk: szélsőségesen össze nem illő elemek társítása, ami nevetséges és borzongató hatást kelt; Örkény a magyar groteszk egyik nagy alakja.

Örkény és a groteszk Groteszk lényege (Örkény szerint): mindent több oldalról kell megvizsgálni; a világot akár fejjel lefelé…, mindennek több oldala van (ha elfogadjuk a groteszk alaphelyzetet, onnantól akár reális is lehet)

Tóték 1964-ben írta meg a kisregényt, egyik első groteszk szemléletű műve kisvárosban játszódik a II. világháború alatt mondanivalója: a kisember kritikai nélkül elfogadja a társadalmi hierarchiában felette állót

Tóték – elemzési lehetőségek az őrnagy a háború tébolyát jelképezi a fasizmus és a kisember viszonya jelenik meg; hogyan lehet befolyásolni az eredetileg egészséges gondolkodású embereket a „parancsra cselekedtem” magatartás (börtönös, áramütéses szociálpszichológiai kísérletek)

Tóték – elemzési lehetőségek kommunizmusra utal: az őrnagy tulajdonképpen jót akar a dobozolással – társadalmi mértékben kéne megszervezni hatalom és áldozat viszonya kisebb közösségekben, családban, munkahelyen is kialakulhat a konzervatív hierarchikus viszony veszélyeit mutatja be

Tóték – elemzési lehetőségek hogyan vált a hatalom hatalmaskodásba, és az elnyomott hogyan hiteti el magával, hogy ez jó (kognitív disszonancia redukciója) függő helyzetben hogyan torzul el egy ember (akár egy vezető is lehet ám függő helyzetben)

„Az embernek a cselekvés az utolsó és egyetlen reménye „Az embernek a cselekvés az utolsó és egyetlen reménye. Ez, ha átteszem a groteszk közegbe, úgy fogalmazható, hogy cselekedni kell még akkor is, ha a cselekvés már értelmetlen és céltalan.”

A film A művet dramatizálta, 1967-ben volt a bemutatója. Nagy sikerű filmet rendezett belőle Fábri Zoltán (Isten hozta, őrnagy úr!) Sinkovits Imre és Latinovits Zolán főszereplésével.

Feladat Vitatkozzatok! Tehet-e az áldozat arról, hogy áldozattá válik?