A hippokratészi eskü értelmezése

Az előadások a következő témára: "A hippokratészi eskü értelmezése"— Előadás másolata:

1 A hippokratészi eskü értelmezése
Hagyományos: az orvos a betegnek a beteg javát szolgáló legjobb ellátást nyújtja (hatásosság elve, az adott beteg gyógyítása a szempont). Mai: az orvos a rendelkezésre álló forrásokkal köteles az egészség szempontjai szerint gazdálkodni, azaz mérlegelnie kell, hogy az adott erőforrásból hogyan lehet populációs szinten a legnagyobb egészségnyereséget elérni. (hatékonyság elve, a populációs egészségnyereség a cél) Kincses Gyula, 2001.

2 Az egészségügyi rendszerek lényege
Az egyének jövedelempozíciója és az egészségügyi szükségleteik fordítottan arányosak. A gyógyítás költségeinek különbségei olyan mértékben növekednek, hogy az csak nagy kockázat-közösségek által kezelhető. Ezért csak az állam által szervezett nemzeti kockázat-közösségű és szolidaritás elvű rendszerek életképesek. Mindez nem jelenti azt, hogy az ellátást a „beteg feje felett”, az államnak kell biztosítania. Csak akkor van esély „normális” (igazságos, hatékony és társadalmilag tolerálható) egészségügyi rendszer kialakítására, ha a beteget segítjük tájékozott, értéktudatos fogyasztóvá válni, akinek van felelősége úgy az egészsége, mint a költségek alakulásában. Kincses Gyula, 2004.

3 A köz és a magánfelelősség viszonya
A köz felelőssége a társadalmi igazságosság és a szolidaritás maximalizálása az egészségnyereség/ hatékonyság maximalizálása mellett. A köz terhére azon szükségletek kielégítése lehetséges, amelyek kielégítése szakmai és pénzügyi oldalról mindenki számára biztosítható. Az ezt meghaladó igények piaci alapon elégíthetők ki. Az egyén felelőssége fokozódik a későbbiekben, mert csak így maximalizálható az egészségnyereség, a nem megfelelő egészség-magatartása komoly károkat okoz a közösségnek. Kincses Gyula, 2005.

4 Az egészség és az egészségügy viszonya
Az egészségnyereség szempontjait figyelembe véve a népegészségügyi megközelítés az egyetlen célravezető út, de a társadalmi nyereség érdekében már egyensúlyban kell kezelni a népegészségügyi kérdéseket és a gyógyítás, betegjogok, illetve magának az ellátórendszernek a kérdéseit. Kincses Gyula, 2006.