A 8. parancsolat Ne lopj! (2Móz 20,15).

Az előadások a következő témára: "A 8. parancsolat Ne lopj! (2Móz 20,15)."— Előadás másolata:

1 A 8. parancsolat Ne lopj! (2Móz 20,15)

2 A parancsolat eredeti jelentése szerint az emberrablás a tilos, illetve az izráeli ember rabszolgává tétele. Az emberlopás az ókori Keleten mindennapos volt (pl. József története).

3 „Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók.”
(Zsolt 24,1) A parancsolat tehát nem a tulajdonszerzés korlátlan jogát védi, hanem az alapvető emberi és közösségi érdekeket. Minden Istené, és aki lop, az tulajdonképpen Istent lopja meg. Az a lopás, amikor én előnyökhöz jutok másoknak a rovására.

4 Lopásnak számít Pénz kicsalása valakitől vagy sikkasztás.
Valaki megkárosítása hamis szavakkal (jó hírnév ellopása, rágalmazás, stb.). Lopásnak számít Az adott alkalmak, lehetőségek ki nem használása. „Időlopás”, valaki idejének a rablása, fölösleges pazarlása. Istentől kapott tálentumok (tehetség) nem megfelelő felhasználása.

5 LEGYÜNK ISTEN JÓ SÁFÁRAI
„tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, bővölködésbe és nélkülözésbe egyaránt.” (Fil 4,12) Mindegy, hogy sok vagy kevés tulajdonnal rendelkezek, tudjam Isten ajándékának és tulajdonának tekinteni a vagyonomat! LEGYÜNK ISTEN JÓ SÁFÁRAI

6 A tárgyi világhoz való viszonyunk az életünket is meghatározza.
Az anyagi javak mellett is legyen tisztaság és tisztesség. A fösvénység és a tékozlás két véglet. Mindkettőben visszatükröződik a tulajdonnal szembeni rossz viszonyulás. Isten valamennyi teremtményével szemben az ember az egyetlen, amelynek szüksége van tulajdonra. A tárgyi világhoz való viszonyunk az életünket is meghatározza.

7 javára cselekedni. A mások jólétének a elősegítésére buzdít.
Isten a felebarát javának az elősegítésére hívja fel a figyelmet. A mások megrövidítése helyett az adásra helyezi a hangsúlyt. A másoknak való károkozás helyett a javára cselekedni. A mások jólétének a elősegítésére buzdít.

8 „Nem marad örökre elfelejtve a szegény, nem vész el végleg az elesettek reménye." (Zsolt 9,19)
Jézus példázatában Lázár nem fekszik mindörökké a gazdag kapujában, a kutyák között, hanem megkapja majd jutalmát a mennyben. Isten nem feledkezik meg a szegényekről sem, noha úgy látszik, mintha Isten a földi javak elosztásánál nem vette volna figyelembe őket, mégis várják azt az időt, amikor mindezért kárpótlást nyernek.

9 Képek hivatkozásai: shutterstock_56352052. jpg shutterstock_100273109
Képek hivatkozásai: shutterstock_ jpg shutterstock_ jpg shutterstock_ jpg success _640.jpg shutterstock_ jpg communication _640.png shutterstock_ jpg shutterstock_ jpg