Magyar politikai gondolkodás története es tanév, 1. félév

4. téma Törvény és kormányzás az Árpád-korban

A politika szó a középkorban R. Koselleck (német fogalomtörténész, ) elmélete szerint: - szó és fogalom nem azonos, - két korban hasonló szó jelenthet egészen más fogalmat: ugyanazt a fogalmat más és más szavak is jelölhetik, de egy szó megjelenése árulkodhat a fogalmak változásáról is azért

A politika középkori fogalomtörténete Nicolai Rubinstein ( , német születésű brit történész) szerint:  politika szó: görög eredetű, a városállamok kormányzására utal, Arisztotelész: Politika c. művéből ismert  a politika szót a középkorban sokáig nem használják,  12. században, arab közvetítéssel, megismerik és előbb latinra fordítják Arisztotelész műveit, pl. Moerbekei Vilmos a Politikát, rajta keresztül terjed el a skolasztikus filozófiában és meghagyják a latin szövegben is a görög szót  Miért terjed el? mert megjelenik egy új típusú politikai gyakorlat, amelynek leírására alkalmas, pl. a híres angol jogász John Fortescue ( ) különbséget tesz „regaliter” (királyi) és „politice” (politikai) kormányzás között, s az utóbbiba beleérti a politikai közösség egészét

Politika a politika szó és a fortescue-i politikafogalom előtt Mit jelölünk mi a politika szóval a középkori társadalmak életéből? Sok mindent, és a 13. század utánról is többet, mint a késő-középkori politikafogalom. Pl.  a monarchikus kormányformát,  eltérő státusú csoportokra tagolódó társadalom belső viszonyait,  a normákat a társadalom működésével kapcsolatban,  a vitákat a különféle hatalmi centrumok között. Az ezekről való gondolkodást pedig politikai gondolkodásnak tekintjük.

Léteznek-e absztrakt entitások, intézmények a politikában vagy személyközi viszonyokként fogják fel hatalmi viszonyokat? Főként német szakirodalom szerint a minket érdeklő korban vannak már, pl.  egyház („corpus Christianorum”),  király (Kantorowitz fogalma, a „király kettős teste”),  ország („regnum” mint lakók összessége vagy mint testület).

Milyen fogalmi eszközök állnak rendelkezésre a középkorban a politikai reflexió számára? Joseph Canning szerint  Biblia (sajátos, az egyház által értelmezett, allegorikus módon),  római jog (12. századtól a „középkori reneszánsz” keretében, de korábban is szokásjogként és az egyházi jogon keresztül),  kánonjog (egyházjog, 13. századtól Gratianus nyomán új erőt nyert),  helyi szokások (sokszor római jogi alapon, nemzetközileg elterjedő nézetek pl. hűbéri viszonyok, félszabad, nemszabad státusú népességre vonatkozó elképzelések)  arisztoteliánus filozófia

Hasonlónak tűnő jelenségek mögött közvetlen mintaátvétel van-e vagy hasonló feltételek mellett párhuzamos struktúrák jönnek létre?  Közvetlen hatásra példa az egyházi propaganda hatása, a dinasztikus kapcsolatokon keresztül áramló információk, írástudók külföldi tanulmányai, írástudók elvándorlása.  Párhuzamos fejlődésre, eltérő változatokkal is van példa: rendi intézmények, koronafogalom kifejlődése stb.

Mi a középkori politika?  Az eszmetörténész McIlwain ( ) sokat vitatott megkülönböztetése szerint iurisdictio és gubernaculum elegye - iurisdictio: a törvényeknek alávetett uralkodás - gubernaculum: a kormányzás, azok az ügyek, ahol a király hatalma abszolút, belátására vannak bízva tettei.  Szemben végrehajtás, törvényhozás, igazságszolgáltatás modern megkülönböztetésével, a középkorban a legtöbb politikai kérdést (pl. viták eldöntése városok, nemesek stb. között, adózás) igazságszolgáltatásnak tekintenek. - Miért? Vélhetően azért, mert szerintük a világ alapvetően jól elrendezett (Isten révén), az emberek rosszak, ezért a normák betartatása, nem a világ megváltoztatása a feladat.

Kikről szól a politika? Bolla Ilona ( ) szerint: 1) az Árpád-kor gondolkodásában a társadalom két nagy csoportja a szabadok (liberi) és a szolgák (servi)  liber: szabadon költözhet, házasodhat, beleszólhat közügyekbe (országosan pl. I. Béla országos gyűlésén, vagy megyékben), vérrel vagy pénzzel járul hozzá az ország védelméhez, pereskedhet; létezik teljes szabadság (aurea vagy plena libertas) vagy korlátozott szabadság; a szabadok között vannak közrendűek és nemesek (nobilis), saját birtokkal rendelkező vagy más birtokán élők is  servus: valakinek (király, világi úr, egyház) tulajdona, bár személyként van elismerve (szemben a római joggal)

Kikről szól a politika? (folytatás) 2) A 14. századra átalakul a társadalom. Létrejön a nemesek (nobilis) és a közrendűek (ignobilis) különbsége.  Az ignobilisek a 14. századtól majdnem mind liberek (lassan kihal a servus réteg), de kiszorulnak előbb az országos majd a megyei politikából.  A 13. század politikai harcaiban a politikai közösség szerkezete átalakul: szabadok egy része mint királyi szerviens különbözteti meg magát (lásd Aranybulla), majd létrejön belőlük és a régi nemességből az új nobilitas (1267.évi törvények), ők lesznek a megyei és az országos politika szereplői.

Honnan ered a kormányzók felhatalmazása? 1. Aszcendens és deszcendens felfogás  Walter Ullmann ( ) elmélete a kétféle hatalomfelfogásról a középkorban: - deszcendens: „leszálló”, azaz végső soron – közvetlenül vagy valamilyen világi közvetítő hatalmon keresztül – Istentől eredő) és - aszcendens: felemelkedő, azaz a kormányzottak felhatalmazásából származó).  Ullmann szerint a deszcendens felfogás a meghatározó a középkorban: a király „Dei gratia” uralkodik. De vannak kivételek: pl. - a király koronázásának része egy formális kikiáltás a nemesek által („akklamáció”) és - a király a törvényeket még a rendi kor előtt is az előkelők „konszenzusára” támaszkodva hozza (van aktív formája – tanácsadás, valamilyen gyűlés keretében és passzív formája – a király akaratának meghallgatása és tudomásul vétele gyűléseken). Ennek a konszenzusigénynek részben római, részben hűbéri jogi forrásai vannak, részben az isteni világrenddel való azonosulást fejezi ki, részben gyakorlati célja van – a végrehajtatás megkönnyítése.

Honnan ered a kormányzók felhatalmazása? (folyt.) 2. Teokratikus, hierokratikus, római jogi felfogások Ullmann szerint teokratikus: 11. század előtt uralkodó felfogás a az uralkodó: hatalma közvetlenül Istentől való, a király defensor fidei vagy vicarius Christi, hierokratikus: a 11. században VII. Gergely pápa reformjai teremtik meg. Egyházi és világi hatalom alapvető különbségét hangsúlyozza: isteni felhatalmazást csak Szent Péter azaz a pápai hatalom közvetítésével kapnak a királyok, akik így neki vannak alávetve. római jogi felfogás: a században a német-római császári hatalom római jogi alapokra helyezett felfogása, amelynek a bolognai egyetem jogászai a fő képviselői. A király a lex regia alapján abszolút hatalommal bír.

Honnan ered a kormányzók felhatalmazása? (folyt.) 3. Hűbériség  az uralkodásra való felhatalmazások hierarchikus viszonyban vannak egymással. Vannak hűbérurak, akiknek vannak hűbéresei, akik maguk is lehetnek mások hűbérurai. A hűbérúri hatalom a „szuzerenitás”.  A hűbéri viszony beleegyezésen (eskün) alapul, kölcsönös jellegű: szolgálatért és hűségért védelem és gondoskodás jár.

Honnan ered a kormányzók felhatalmazása? (folyt.) 4. Rendiség Mik a rendek? A társadalom azonos privilégiumokkal tagjai által alkotott csoportjai. A társadalom eltérő rendjeinek megkülönböztetése régibb, mint a rendi alapú politika. Mi a rendi politika sajátossága?  A politikai közösség egészét, az országot (regnum) a rendek összessége képezi,  s őket a rendi országgyűlésben összegyűlt képviselőik reprezentálják.

Honnan ered a kormányzók felhatalmazása? (folyt.) 4. Rendiség (folytatás) Gerics József ( ) szerint  A század a korai rendiség ideje, a 15. század a rendiség nagy korszaka Európában.  A rendiség két tudományos felfogása van - az institucionalista: rendi intézményekre összpontosító és - a korporatista: a rendi társadalom alapegységeinek meglétére figyel.

Honnan ered a kormányzók felhatalmazása? (folyt.) Honnan ered a kormányzók felhatalmazása? 4. Rendiség (folytatás)  Gerics szerint két ideológiai fejlemény találkozása vezet a rendi képviselt kialakulásához: - a római jogi császárfogalom minden királyra alkalmazott ‘rex est imperator regni sui’ felfogásának elterjedése a században, eszerint a királynak teljhatalma van. - a római jogban a testületek leírására használt universitas fogalmának alkalmazása a középkori rendekre és a rendekből összeálló regnumra, országra. Mi az universitas? Önálló jogi személy, perben szereplő lehet, saját jelképei (pl. pecsét) vannak és jogi képviselői lehetnek. Ez a rendi képviseleti országgyűlések kiindulópontja.

Honnan ered a kormányzók felhatalmazása? (folyt.) 4. Rendiség (folytatás) Gerics szerint a rendi alapú politizálás egy dualista hatalmi modellt feltételez: - a király szuverén uralkodóként képviseli az országot, nincs felette senki, ő a politika egyik szereplője - a rendekből álló ország a másik szereplő. Az ország bizonyos jogai elidegeníthetetlenek és senki más nem dönthet felőlük, mint az ország maga.

Honnan ered a kormányzók felhatalmazása? (folyt.) 4. Rendiség (folytatás) Gerics szerint a gyakorlatban nagyon sokféle rendi intézményrendszer létezik. - Néha létrejöttek a király mellett szűkebb tanácsok, a királyi funkciókat is részben átvéve. - Néha országosan, néha főként tartományi szinten épülnek ki (Franciaország). - Van ahol kétkamarás (Anglia, Magyarország), máshol 3 kúriából álló rendi gyűlések jöttek létre (Franciaország, Németország). - Hispániában korán, Németországban viszonylag későn jelentek meg, legteljesebben kiépült formája a friauli rendi állam.

Mi a jog forrása? 1. isteni kinyilatkoztatás, 2. a természet törvénye (utóbbi is Isten akaratának kifejezése) 3. statutum, constitutio – a király hozza, konszenzust feltételezve (lásd 2 b pont!), sokszor privilégiumot ad valakinek, elvileg nem a jog megváltoztatása, hanem „jobbítása”, valamilyen, a gyakorlatban megfigyelt probléma orvoslása 4. szokásjog – eredete „ősi idők”-be vesz (gyakorlatban 1-2 nemzedék alatt kialakul), a tartós használat igazolja a helyességét, a jogtörténész Otto Brunner szerint egy-egy országot elsősorban a rá jellemző szokások határoznak meg, egy ország nem más mint „szokásközösség” a középkorban

Mi a jog forrása? (folyt.) 5. Római jog:  megkülönböztetik a római jogot és a szokásjogot használó vidékeket (pl. Dél- vs. Észak-Franciaország, vagy Németország vs. Magyarország), a római jogot komplex szokáson és statútumokon alapuló jognak tekintik, amit szerintük a római hódítás terjesztett el.  Valójában néhol tovább él a középkorban szokásjogként,  a 12. században „újrafelfedezik”, a bolognai egyetem jogászai, akik a német-római császár pártján állnak, és mint „glosszátorok”, értelmezik és saját korukra alkalmazzák a római jogot, és a nagyhatalmi célokat ápoló Barbarossa Frigyes formálisan is „újra bevezeti” a birodalomban.  A római jog hatályának politikai jelentősége is van, a német-római császárok néha a római jog érvényességének elismertetésével fejezik ki uralmi igényüket, a római jog hiánya az adott ország függetlenségének jele  sok helyen a római jogot a helyi jog hézagainak kitöltésére használják pl. egyházjog

Mi a jog forrása? 6. kánonjog a római egyház törvénykönyvekbe összegyűjtött, erősen római jogi alapokon álló joga, amely a 12. századi kánonjogász, Gratianus nyomán új lendületet kap, nagy hatással van a helyi jogi gondolkodásra

Törvény és kormányzás eltérő elképzelései az Árpád-korban KorszakJellemzőMagyar fejlemények 11. századigteokratikus felfogásI. István uralma, államalapítás, keresztény hitre térítés, egyházalapítás 11. századVII. Gergely hierokratikus reformjai és a vele szembeni védekezés (pl. invesztitúraharc a császárral) I. László és Könyves Kálmán uralma, harc Salamon királlyal, előbb a pápa, majd a császár melletti elköteleződés az invesztitúraharcban századA római jog újrafelfedezése, Barbarossa Frigyes császár hódító politikája Itáliától, Dániáig és a Balkánig, II. Frigyes háborúi. II. Géza magyar király uralma, előbb a császár, majd a pápai oldal melletti elköteleződés, III. Béla és II. András uralma alatt a magyar királyi hatalom római jogi mintájú újragondolása századA rendiség korai formái, Hispániában, Itáliában, Franciaországban, Angliában, Németországban és Közép- Európában. II. András (Aranybulla, Zala menti nemesek ítéletlevele, Anonymus), IV. Béla (1267. évi törvények), V. István, IV. László (Kézai-krónika), III. András (1290/91. és évi törvények)

Kik közötti viszonyokra reflektál a korabeli hazai politikai gondolkodás? Főbb szereplők  római pápaság  német-római császárság  hazai egyház  hazai uralkodó  hazai privilegizált csoportok  szomszéd országok

Viszonyok és problémák az Árpád-kori Magyarországon Kik között?Milyen viták? Pápa vs. császárHierokratikus vs. teokratikus felfogás, invesztitúraharc Pápa vs. király és hazai egyházSzent Péter patrimóniuma-e Magyarország vagy István felajánlotta Szűz Máriának (azaz az uralkodója szuverén-e)? Király vs. privilegizált csoportok - Milyen formában van szükség a kormányzáshoz a konszenzusra? Kezdetben alkalmi gyűlések, személyes érdemek alapján, később rendi képviselet. - Bárói önállósulási törekvések 13. században Privilegizált csoportok között- Egyház és világi csoportok közötti konfliktusok, - a nemesség kialakulása korábbi heterogén csoportokból Hazai egyház vs. privilegizált csoportok és/vagy a király Az egyház gyámkodási törekvései a 13. században.

[Exkurzus: magyarok Szent István előtt] Kristó Gyula egyik előadásában felteszi a kérdést: tekinthető-e valamilyen értelemben államnak az „államalapítás” előtti nomád magyar hatalmi struktúra? Válasza: igenis, nem is.  Igen:  a nomád politikai struktúrát a nomádok és a külvilág is a civilizált képek politika struktúráival azonosítja pl. türk él terminus a türk nomádállamra és Kínára, a kínai kuo terminus Kínára és a türk birodalomra  Bíborbanszületett Konstantin császár szerint a magyarok törzsszövetsége a kazárok hatására átalakul és létrejön a kettős fejedelemség, továbbá a magyaroknak több nép is aláveti magát  Nem: a nomádállam Kristó szerint a honfoglalás után dezintegrálódik és a kortársak maguk is tudják, hogy Szent István német segítséggel valami radikálisan újat hoz létre

KÖSZÖNÖM A FIGYELMET!