BEVEZETÉS A FILOZÓFIÁBA Antik görög filozófia

A dolgozattal kapcsolatos tudnivalók: • A dolgozat elkészítésére fordítható idő 45 perc, azaz a teljes tanóra. A dolgozat két részből, egy rövidválaszos és egy kisesszé részből fog állni. Mindkét részre külön jegyet kaptok. A számonkérés az első félév teljes anyagára vonatkozik. Az alábbi összefoglalás az összes olyan témát érinti, amelyre a dolgozatban számíthattok, de érdemes az órai vázlatokat is tanulmányozni. A dolgozatíráshoz semmilyen segédanyag nem használható! Aki hiányzás miatt nem tud dolgozatot írni, annak egy személyesen egyeztetett későbbi időpontban kell dolgozatot írnia. Dolgozatírás nélkül senki sem kaphat félévi osztályzatot!

Első rész: rövidválaszos feladatok - egy szóban vagy 1-2 mondatban megválaszolható kérdések - a „FOGALOMTÁR”-ban található fogalmak, idegen kifejezések - egyes tételek rövid értelmezése - személyekre vonatkozó kérdések - filozófiai korszakok időbeli meghatározása - filozófiai diszciplínák meghatározása - egy szillogizmus levezetése (de nem az összefoglalásban szereplő)

Mi A filozófia? • A PHILOSZOPHIA (philein + sophia) szó jelentése: a „bölcsesség szeretete”. • A PHILOSZOPHOSZ szó jelentése: a „bölcsesség kedvelője”. • A filozófiának nem adható meg történetileg egységes definíciója, ugyanis tárgya és módszere folyamatos változásban van. • Miért nevezzük mégis ezt a heterogén szellemi tevékenységet egységes néven filozófiának? A részeit összekapcsoló közös hagyomány miatt.

A filozófia diszciplínái • A filozófia legalapvetőbb diszciplínái: - metafizika - ismeretelmélet - logika - etika - társadalomfilozófia • További jelentős filozófiai részterületek: - történetfilozófia - vallásfilozófia - esztétika - politikai filozófia - tudományfilozófia - nyelvfilozófia - filozófiatörténet

METAFIZIKA • A metafizika a létezésre, a valóság végső szerkezetére vonatkozó filozófia, amely a tapasztalaton túli ismereteket célozza meg, azaz az érzékszerveinkkel megismerhető természeti dolgokon túli, ún. metafizikai tárgyak vizsgálatával foglalkozik. • Felosztása: a) Általános metafizika: ontológia (lételmélet) b) Speciális metafizika: kozmológia, pszichológia, teológia • Az ontológia alapvető kérdései: 1.) Mi az, ami létezik? Mi a létező? 2.) Mi a dolgok valódi természete? „LÉTEZŐ”: A létezőre irányuló vizsgálatnál nem az a kérdés, hogy ez vagy az a dolog létezik-e (pl. unikornis nem létezik, az asztal meg létezik), hanem az, hogy mit jelent a létezés maga, mennyiben tekinthetők az egyes dolgok létezőnek, illetve mi az, ami minden létezőben közös.

ISMERETELMÉLET • episztemológia: (episztémé = tudás) + (logosz = elmélet) • gnoszeológia: (gnószisz = ismeret) + (logosz = elmélet) • Az ismeretelmélet (episztemológia/gnoszeológia) a megismerés feltételeit, határait, mibenlétét és a megismerés módszereit meghatározó tanítás. A megismerés olyan viszony, amely a megismerő elme és a megismerendő tárgy között jön létre. A megismerés eredményeként alakul ki az elmében az ismeret. • Az ismeretelmélet legfontosabb kérdései: - Hogyan megy végbe a megismerés? - Hogyan tudom megkülönböztetni igaz és téves ismereteimet? - Létezik-e a megismerésnek olyan módja, amely abszolút bizonyos ismereteket kínál? • Az ismeret forrásai: • Az ismeret fajtái: - érzékszervi tapasztalat - igazolatlan vélekedés: DOXA - az elme működése révén - TUDÁS: igazolt igaz hit ► A metafizika és az ismeretelmélet különbsége: A metafizika a filozófia ama vállalkozása, amely a valóság természetéről kíván mondani valamit, míg az episztemológia a filozófia ama vállalkozása, amely a valóságra vonatkozó ismereteink természetét kutatja.

Az antik görög filozófia Az antik görög filozófia korszakhatárai: 1.) Preszókratikus filozófia: i. e. 6-5. század 2.) Klasszikus görög filozófia: Szókratész akméjától Arisztotelész haláláig, azaz hozzávetőlegesen az i. e. 430-as évektől i. e. 322-ig (akmé: egy filozófus fénykora, amit az antik értelmezők szerint 40 éves korában ér el) 3.) Hellenisztikus filozófia: Arisztotelész halálától (i. e. 322) az i. sz. 3. századig terjed. • A görög filozófia fénykora elsősorban Szókratész, Platón és Arisztotelész személyéhez kötődik, akik tudvalevőleg mester-tanítvány viszonyban álltak egymással: Szókratész tanítványa Platón volt, Platón tanítványa pedig Arisztotelész. Szókratész irányította a filozófia figyelmét a természetről (preszókratikus kozmológia) az emberre, a tudásra és az erkölcsre.

A preszókratikus filozófia i. • A görög antikvitás a nyugati kultúra bölcsőjének számít, s mint ilyen, sok tekintetben megelőlegezi a mai modern európai civilizációt. A kultúrtörténet e meghatározó korszakának lényegi eleme volt a filozófia, amely az i. e. 7. században jelenik meg a mai Görögország és Dél-Itália egyes területein, valamint Kis-Ázsia nyugati partvidékén. Ennek a korszaknak a neve: PRESZÓKRATIKUS, azaz Szókratész előtti filozófia, amelynek működése az i. e. 6-5. századra tehető. • A legjelentősebb preszókratikus filozófusok: Ión iskola: Kis-Ázsia nyugati partvidékén - Milétosziak: Thalész, Anaximenész, Anaximandrosz - Epheszosz: Hérakleitosz Dél-Itália: - Krotón: Püthagorász és a püthagoreusok - Elea (eleaták): Xenophanész, Parmenidész, Zénón - Akragasz: Empedoklész Abdéra: Leukipposz, Démokritosz (atomisták) Athén: Anaxagorász

A preszókratikus filozófia iI. • A preszókratikus forrásoknak két típusa ismeretes: 1.) Testimóniumok (jele: A; jelentése: tanúságtétel) – a preszókratikus tanításokra vonatkozó ismertetések, parafrázisok, értelmezések. 2.) Fragmentumok (jele: B; jelentése: töredék) - a korai filozófusok saját szavait őrző idézetek. • A preszókratikus filozófia érdeklődésének homlokterében a KOZMOSZ létrejöttének és működésének magyarázata, azaz a KOZMOGÓNIA és KOZMOLÓGIA áll. •A preszókratikus filozófia központi fogalma az: ARKHÉ, amelynek jelentése: elv, kezdet. A arkhé filozófiai meghatározása: az az állapot, minőség, elem vagy erő, amelyből, illetve amelynek segítségével valami kialakult, illetve fennáll. (a kifejezés latin megfelelője: princípium)

A szofista mozgalom (retorika-relativizmus) • A sophista a görög szophisztész (az archaikus nyelvhasználatban bölcselőt, hozzáértő férfiút jelentett) latin megfelelője. A szofisták hivatásos vándortanítók voltak, akik a magasabb képzettség megszerzésének újfajta lehetőségét kínálták. Tevékenységük révén, az i. e. 5. században kerül először az ember mint megismerő és erkölcsi lény a filozófiai vizsgálódás középpontjába. • Prótagorász nevéhez fűződő nevezetes tétel, az ún. „homo mensura” tétel szerint: „minden dolog mértéke az ember”  a valóság nem független a szemlélőtől, az igazság nem abszolút, hanem a mindenkori megismerő alany megítéléséhez kötött. • A szofista morálfilozófiában három álláspont alakult ki a „JÓ” mivoltát illetően: 1.) NATURALISTA álláspont: kizárólag a természettől fogva jóra érdemes törekednünk 2.) LEGALISTA álláspont: a törvények a poliszban élő emberek természetéhez tartoznak, ezek biztosítják számára a legfőbb jót 3.) KONVENCIONALISTA álláspont: egyféle jó létezik: a hatalmon lévő(k) java (Szophoklész: Antigoné)

Klasszikus görög filozófia I. – Szókratész (i. e. 469-399) • A szofisták tevékenységével, illetve Szókratész színrelépésével – a korábbi preszókratikus korszakhoz képest – ebben az időszakban változik meg a filozófia tárgya és módszere.  SZÓKRATÉSZI FORDULAT: a filozófiai vizsgálódás az ember felé fordul • Szókratész szóban tanított ezért személyét és tanait csak közvetett forrásokból ismerjük. Legfontosabb forrásunknak Platón fennmaradt dialógusait tekintjük. Ezeknek a műveknek – kis kivétellel – állandó főszereplője Szókratész. • A platóni dialógus eredetileg nem két vagy több különböző nézetű ember kölcsönösen érvelő eszmecseréje, hanem szigorúan szabályozott, kérdés-felelet formájú párbeszéd a kérdező mester és a válaszoló tanítvány(ok) között. A kérdező irányított kérdések sorozatában fejti ki nézeteit. A válaszoló feladata az, hogy jelezze egyetértését, egyet-nem-értését, vagy azt a tényt, hogy nem érti a kérdést - de ahhoz például nincs joga, hogy elkezdje kifejteni saját álláspontját a fölvetett kérdéssel kapcsolatban. A beszélgetést mindvégig a kérdező (Szókratész) vezeti. • Szókratész „bábáskodó” módszere (elenkhosz): Szókratész anyja bába volt, innen ered a módszer elnevezése. A szókratészi bábáskodó módszerben a tanítványok a mestertől látszólag semmit sem tanulnak, hanem maguktól fedezik fel, „hozzák világra” a helyes gondolatokat, azaz a mester mintegy előhívja a már meglévő ismereteket. A beszélgetések során Szókratész ironikus módon hangsúlyozza saját tudatlanságát. A válaszadó az általános meghatározást indukciós eljárással, konkrét példákon keresztül igyekszik körvonalazni. A szókratészi irónia abban áll, hogy amikor Szókratész a kérdésre érkező válaszokat elemezni és bírálni kezdi, kitűnik, hogy ő maga valójában sokkal többet tud a kérdésről, mint azok, akikkel beszélget.

Klasszikus görög filozófia II. – Platón (1) A. N. Whitehead: „Az európai filozófiai tradíciót a legbiztonságosabban úgy írhatnánk le általánosan, hogy az egy sor Platónhoz fűzött lábjegyzetből áll össze.” • A platóni dialógusok fejlődéstörténeti korszakolása: 1.) korai (szókratikus) művek: Szókratész beszélgetéseinek többé-kevésbé hiteles leírása pl.: Szókratész védőbeszéde, Prótagorász, Gorgiász 2.) középső (érett) művek – a platóni tanok kifejtése: ideatan – lélektan – államtan pl.: Állam, Lakoma, Phaidón, Phaidrosz 3.) kései (kritikai) művek: elhagyja tanításának több korábbi elemét pl.: Törvények, Levelek

PLATÓN(2): IDEATAn Az IDEATAN – a „kétvilág-elmélet” (az ideák, illetve az érzékszervekkel felfogható fizikai dolgok világa) • A platonizmus alapja az ún. ideatan, azaz a formák elmélete. Platón szerint a fizikai világ folyamatos változásban van, azaz nélkülözi az állandóságot. Az ismeret viszont csak akkor minősül tudásnak, ha tárgya változatlan. A tapasztalat világában azt látjuk, hogy minden dolog változik, ezért a tudás valódi tárgya valahol a tapasztalati világon kívül keresendő. Platónt az foglalkoztatta, hogy az érzékelhető világon túl létezik-e valami állandó, örök valóság. Platón válasza: igen, ez az érzékszerveink számára hozzáférhetetlen, csak a tiszta gondolkodással megragadható világ: az ideák világa. Platón dualista valóságfelfogásában két különböző szint jelenik meg: az egyik oldalon az ideák változatlan világa mint őskép, illetve a másik oldalon a fizikai világ mint képmás áll. Platón elképzelése szerint csak az ideák mint ősképek bírnak valódi léttel, minden földi (materiális) dolog csupán csak ezeknek az ideáknak a keletkező, változó és pusztuló képmása. Az IDEÁK: immateriális (anyagtalan), örök, változatlan és tökéletes létezők, egyfajta ősképek. A természeti világ dolgai (egy alma, egy háromszög, Szókratész) azáltal olyanok, amilyenek, hogy részesültek bizonyos ideákban.

PLATÓN (3): IDEATAn-lélekfilozófia • „a lélek független az emberi testtől: különálló és különnemű” - a test materiális, szemben a lélekkel, amely immateriális, azaz anyagtalan - a test érzékelhető, míg a lélek az érzékszerveink számára hozzáférhetetlen - a lélek halhatatlan, vagyis a keletkező-változó-pusztuló testtől külön is képes létezni (eszerint lelkünk már a születésünk előtt is létezett, illetve a halálunk után is létezni fog) • „az értelmes léleknek eleve sajátja bizonyos fajta tudás” - lelkünk a születésünket megelőzően az ideákat szemlélte, aminek folytán bizonyos fajta tudásra tett szert • „ez a tudás nem áll közvetlenül rendelkezésünkre, hanem meghatározott eljárásokkal hozható felszínre” (a szókratészi bábáskodó módszerrel) • „a lélekben benne rejlő ismeretek nem a tapasztalati tárgyakra, hanem az ideákra vonatkoznak” - Anamnészisz-elmélet: Az anamnézis (visszaemlékezés) arra való, hogy a lélekben az ideák szemlélése során rögzült fogalmakat a tapasztalati világra alkalmazzuk. Így a világgal kapcsolatos gondolatainkat Platón két összetevőre vezeti vissza: léteznek olyanok, melyek az érzékelésből származnak, valamint léteznek olyanok, melyeket a lélek a visszaemlékezés útján nyeri. Ezen elmélet szerint az emberi megismerés olyan interakció eredménye, amely az egyedi fizikai tárgyakról az érzékeink által közvetített információ és azon fogalmak között jön létre, amelyek alá az említett tárgyakat besoroljuk.

PLATÓN (4): lélekfilozófia-etika A platóni lélekrészek (3): 1.) Gondolkodó lélekrész: A gondolkodó lélekrészben az ész feladata a parancsolás, a lélek egészének irányítása. E lélekrész erénye a bölcsesség. 2.) Indulatos lélekrész: Az indulatos lélekrész elemi működése: a törekvés. E lélekrész erénye a bátorság. 3.) Vágyakozó lélekrész: A fizikai szükségletekkel kapcsolatos vágyakért felelős. E lélekrész erénye a mértékletesség. A lélekrészek erényeihez egy negyediket rendelt Platón: az igazságosság erényét. Ez a négy erény az ún. négy platóni kardinális erény.

Platón (5): lélekfilozófia-államelmélet • Az Állam című dialógusban Platón párhuzamba állítja az állam és a lélek felépítését. A lélekrészek hármas tagolásának analógiájára Platón az ideális államot három, különböző funkcióval bíró csoportból építi fel, amelyekhez – csakúgy, mint a lélekrészek esetében – speciális erényeket rendel: 1.) Alsó szint: földművesek, kézművesek → a vágyakozó lélekrésznek felel meg - feladatuk a javak megtermelése - erényük a mértékletesség 2.) Középső réteg: őrök → az indulatos lélekrésznek felel meg - katonai feladatokat látnak el - nem rendelkezhetnek magántulajdonnal, minden közös, még a nők és a gyerekek is - erényük a bátorság 3.) Felső szint: az államot irányító, az őrök legkiválóbbjai közül kikerülő vezetők, illetve a filozófuskirály → az értelmes lélekrésznek felel meg - irányító szerep - hosszú és irányított tanulás után lehetséges a pozíció az arra érdemesek számára - erényük a bölcsesség  Ha minden réteg a maga funkcióját a legtökéletesebben látja el, akkor megvalósul az igazságosság. Az állam virágzása, boldogsága ennek az erénynek az érvényesülésén múlik.

Klasszikus görög filozófia III. – Arisztotelész (1) • Arisztotelész jelentősége - kritikus hozzáállása a spekulatív preszókratikus és platonikus filozófiához ráirányította a figyelmet a természetfilozófiában az empirikus (tapasztalati) megfigyelés és leírás fontosságára - elődeinek kritikai vizsgálatára épülő filozófiai tevékenysége által számos tudományterületen alkotott maradandót, ilyen területek például: a logika, a nyelvészet, a politikatudomány, a biológia és az irodalom - megteremtette a tudományos értekezés műfaját (felváltva a platóni dialógust) - i. e. 335-ben megalapította saját „peripatetikus” iskoláját: a Lükeion-t (líceum) • Legismertebb művei: Organon (logikai műveinek gyűjteménye) Fizika Metafizika Nikomakhoszi Etika Politika Poétika

Arisztotelész (2) tudásfajták-szubsztancia • Tudásfajták: Arisztotelész a tudás három fajtáját különbözteti meg: 1.) Produktív tudás: valaminek a létrehozását célzó tudás (mesterségbeli tudás) 2.) Praktikus tudás: a társadalmi tevékenységre vonatkozó tudás a) etika: az engedelmeskedő állampolgár viselkedésének leírása b) politika: az állampolgárnak mint törvényhozónak a tevékenységével foglalkozik 3.) Teoretikus tudás: az elme szemlélődő tudása (metafizika, természetfilozófia, matematika) • Arisztotelész a fizikai világ dolgait két összetevőjükre, anyagi és formai elemre bontva vizsgálja. A formai összetevőre Platón még az idea, míg Arisztotelész a szubsztancia elnevezést használja.  A szubsztancia: önálló létező, forma, lényeg (pl.: „Szókratész”, „ember” stb.) Arisztotelész a szubsztanciáknak két típusát különbözteti meg: 1.) Anyaggal és formával rendelkező szubsztanciák (a természeti dolgok: tárgyak, élőlények) 2.) Anyagtalan, tiszta forma: az ún. Első (mozdulatlan) Mozgató, azaz ISTEN

Arisztotelész (3) - logika • A SZILLOGIZMUS = érvényes deduktív következtetés. A dedukcióban egy általános megállapításból következtetünk valamely konkrét esetre. Ennek logikai formájában – a szillogizmusban – bizonyos dolgok megállapításából szükségszerűen következik valami más. Azokat az állításokat, amelyekből következtetést vonunk le, premisszáknak, a levont következtetést pedig konklúziónak nevezzük. A premisszákkal a konklúziót logikai következményreláció kapcsolja össze: amennyiben a premisszák igazak, a konklúzió is szükségszerűen igaz. Pl.: Első premissza: Minden ember halandó. (főtétel: általános megállapítás) Második premissza: Szókratész ember. (altétel: a konkrétra vonatkozó megállapítás) __________________________________________ → logikai szükségszerűség Konklúzió: Szókratész halandó. (a konkrétra vonatkozó következtetés) • Az indukció ellentétes irányban halad: az egyes konkrétumokból általános megállapításra, egy törvényszerűségre következtetünk.

Arisztotelész (4) lélekfilozófia-etika • Arisztotelész szerint a lélek két részre oszlik: I.) értelmes lélekrész (logoszt, rációt tartalmazó) I/1. – teoretikus értelem (filozófia); erénye: a bölcsesség I/2. – praktikus értelem; erénye: az okosság II.) értelem nélkül való lélekrész (nem értelmetlen, hanem ráció nélküli) II/1. – vegetatív lélekrész (önfenntartás, fajfenntartás) II/2. – engedelmeskedő lélekrész (az értelemnek engedelmeskedő)  Itt vannak az erkölcsi erények! • Az erény arisztotelészi definíciója: - Az erény egy olyan lelki alkat (habitus), amely az akarati elhatározásra vonatkozik, abban a hozzánk viszonyított középben áll, amely egy szabálynak megfelelően határozható meg, mégpedig annak a szabálynak megfelelően, amely szerint az okos ember határozná meg.

Fogalomtár (1) Metafizika: a valóság végső szerkezetére vonatkozó filozófia Episztemológia: (episztémé = tudás) + (logosz = elmélet) = ismeretelmélet Preszókratikus filozófia: a Szókratész előtti (6-5. sz.) természetfilozófusok gyűjtőneve Kozmogónia: a „világmindenség” kialakulásával foglalkozik Kozmológia: a „világmindenség” működésével foglalkozik Arkhé: kezdet, őselv – a kozmosz az arkhékból jött létre; Filozófiai jelentése: az az állapot, minőség, elem vagy erő, amelyből, illetve amelynek segítségével valami kialakul, illetve fennáll. Testimóniumok: a preszókratikus tanításokra vonatkozó, későbbi értelmezések, parafrázisok Fragmentumok: a korai filozófusok saját szavait őrző idézetek Szophisztész: bölcselő Akmé: egy filozófus fénykora, amit az antik értelmezők szerint 40 éves korában ér el Demagóg: népámító, népcsaló; a tájékozatlan néptömegek felelőtlen felszítója Pánhellén eszme: az összgörögség összefogásának eszméje Hübrisz: dölyf, gőg, elbizakodottság; súlyos bűn az antikvitásban Dualizmus: kettősség, éles megkülönböztetés vagy ellentét

Fogalomtár (2) Anamnézis: visszaemlékezés (az orvostudományban is használt terminus) Doxa: hamis vélekedés Elenkhosz: cáfolat (Szókratész bábáskodó módszere) Individuum: egyén, egyed Akadémia: Platón által alapított iskola, amely az i. e. 385 és i. sz. 529 között működött Lükeion: Arisztotelész által alapított iskola, amely az i. e. 335 és i. sz. 529 között működött peripatetikus jelleg: a Lükeionban alkalmazott tanítási módszer, sétálva oktatás Szubsztancia: önálló létező az arisztotelészi filozófiában Szillogizmus: érvényes deduktív következtetés ethosz: érzület, jellem areté: erény eudaimonia: boldogság hédoné: élvezet → hedonizmus (boldogságetikai irányzat) etikai intellektualizmus: Szókratész etikai álláspontja, mely szerint az erény = tudás habitus: lelki alkat mezotész: a hozzánk viszonyított helyes közép arisztotelészi tana

Második rész: kisesszé - a miniesszé terjedelme: minimum 15 mondat (!) - a személyes érdeklődésnek megfelelő, szabadon választott téma alapján kell megírni - konkrét filozófiai témáról kell szólnia – ne sűrítsd bele az egész félév anyagát (!) - az órai vázlatok alapján, egy konkrét filozófiai témát, korszakot vagy problémát kell bemutatni, illetve véleményezni - az esszének követnie kell az alapvető formai szabályokat: CÍM (!) 1.) Bevezetés: témamegjelölés 2.) Tárgyalás: a konkrét téma kifejtése 3.) Befejezés: végkövetkeztetés, véleményezés (a véleményezést minden esetben kövesse indoklás) - a kisesszé elkészítéséhez nem elégséges az összefoglalás tanulmányozása! Javaslat: válaszd ki, hogy miről fog szólni az esszé, majd nézd át a hozzá tartozó órai anyagot, esetleg az ajánlott irodalmakat - jótanácsok az esszé megírásához: 1.) írj otthon próbaesszét (ez csak a felkészülést segítheti, használni nem lehet) 2.) mielőtt az esszét felvezeted a vizsgalapra, írj vázlatot, esetleg piszkozatot 3.) figyelj az időbeosztásra (!)

Témaajánlatok a kisesszéhez • A filozófia tárgyának és módszerének változása a filozófiatörténet során. A filozófia egységes definiálhatóságának problémája. • Az i. e. 5. században lezajlott paradigmaváltozás: a szókratészi fordulat. • A filozófia és az irodalom kölcsönhatása az i. e. 5. században. A szofista etikai álláspontok megjelenése az irodalomban. (naturalista ↔ konvencionalista) • A szókratészi irónia. • Platón dialógusainak lehetséges csoportosításai: stilometriai, tartalmi, fejlődéstörténeti. • Platón Barlanghasonlatának társadalmi/ismeretelméleti értelmezése. • Arisztotelész tudományos jelentőségének bemutatása. • A metafizika kifejezés eredete és értelmezése. • Antik etikai irányzatok: boldogságetika, erényetika. Szókratész etikai intellektualizmusa. • A demokrácia mai és platóni megítélésének különbsége. • Raffaello: Az athéni iskola című freskójának értelmezése. (a központi alakok: Platón és Arisztotelész kéztartásának filozófiai értelmezése)  A fentieken kívül bármilyen további, az órákon tárgyalt témát szívesen fogadok.