Fokozottan védett növényeink Készítette: Miholics Árpád

Rigópohár (Boldogasszony papucsa) A boldogasszony papucsa, rigópohár. Vénusz sarucska, vagy papucskosbor az egyszikűek osztályának a spárgavirágúak rendjéhez, ezen belül a kosborfélék családjához tartozó fokozottan védett faj. A boldogasszony papucsa Közép-Európa területén, Dél-Franciaországig és az egykori Jugoszláviáig található meg. A Földközi-tenger környékén hiányzik. Skandináviában a sarkkörig felhatol. Erősen veszélyeztetett növény!

Megjelenése Vízszintesen elhelyezkedő gyöktörzsű, 20-50 centiméter magas növény, 3-5 széles elliptikus, szárölelő vállú, érdes szőrű levéllel. Kissé meghajló, szőrös szárán 1 vagy 2, ritkán 3 vagy akár 4 virág fejlődik, amely növényzetünk legnagyobb méretű virágai közé tartozik, és valamennyi európai kosborféle között a legnagyobb egyedi virágnak számít. Legfeltűnőbb része a sárga, 3-4 centiméter hosszú, felfújt és papucs alakúan, mélyen kiöblösödött mézajak, amely légycsapdaként szolgál. A mézajakba hullott légy csak a bibe és a portokok érintésével tud kimenekülni a csapdából.

Bánáti bazsarózsa A bánáti bazsarózsa növényritkaság, egész Európában egyik legfontosabb élőhelyét a Baranya megyei Zengő gerincén találhatjuk meg. Tavaszi virágzásakor Hosszúhetényből bazsarózsanéző túrákat szoktak szervezni a lankákra. Eszmei értéke: 250 000Ft

Megjelenése Gyökerei nyúlánkak - koloncosak. Szára nem fásodó, felálló, el nem ágazó, egyvirágú, 40–60 cm magasságú. Sötétzöld levelei szórt állásúak, háromszorosan hármasan tagoltak, a levélkék hosszúkásak vagy tojásdadok, ép szélűek, alul gyéren szőrösek, ezért szürkésnek látszanak. A lomblevelek, murvalevelek és a csészelevelek között fokozatos az átmenet. A sugaras szimmetriájú virág kettős virágtakarójú, a magányosan álló virágok nagyok, de nem teltek. Virágzási ideje, az időjárás függvényében május, június eleje is lehet. Termése tüszőcsokor.

Lisztes kankalin A lisztes kankalin a kankalinfélék családjába tartozó, fokozottan védett mészkedvelő, tőzegjelző, jégkorszaki reliktum faj. Eszmei értéke: 250 000Ft

Megjelenése A növény 5–25 cm magas, tőlevelei 1–10 cm hosszúak, 0,2-0,3 cm szélesek, fonákjuk fehéren lisztes, innen kapta a növény a nevét. A levelek kezdetben begöngyölődött szélűek, fokozatosan nyélbe keskenyedők, visszás lándzsásak, szélük ép vagy gyengén hullámos. A lisztes bevonat sokszor a tőkocsányon és a virágcsészén is látható. Virágai kicsik, a párta csöve legfeljebb még egyszer akkora, mint a csésze. A dús ernyőt alkotó virágok színe a ciklámen lilától a vörösesliláig változhat. A párta öttagú, cimpái kicsípettek, torka sárga. A csészelevelek zöldek, 3–6 mm hosszúak. Termése 5–9 mm hosszú tok. Apró magvai jó csírázóképességűek. Április-júliusban virágzik.

Egyhajúvirág Az egyhajúvirág a liliomvirágúak rendjében a kikericsfélék családjának monotipikus nemzetsége. A 2000-es évekig egy nyugati, nagy termetű és egy kisebb termetű keleti faj létezését valószínűsítették, de sem a morfometriai, sem a DNS-vizsgálatok  nem találtak a két vélt faj között különbséget. A nemzetség egyetlen faja az egyhajúvirág, illetve tavaszkikerics, tavaszi kikerics néven is ismert.

Megjelenése Többnyire csak 4–20 cm magasra nő meg. A két-három, élénkzöld levél szálasak vagy szálas-lándzsásak, szétállók. A virágzás idején rövidek, csak a termés érése közben nyúlnak meg. A körülbelül 1 cm széle, barnás-rózsaszín levéllemez U alakban behajlik, a csúcsa csuklyás. Tőálló virágai rendszerint egyesével, kettesével, ritkán hármasával fejlődnek. A sötétlila vagy élénk rózsaszínű, 10-12cm hosszú, 5-12 mm széles lepellevelek csaknem tövig szabadok, félig kinyíltan kelyhet, majd teljesen kinyílva csillagot formálnak, cimpáik szálas-lándzsásak. A porzószálak sárgák, rövidebbek a termőnél. A bibeszál magányos, háromhasábú. A termés háromcsúcsú tok.