5. A nyelv belső sokrétűsége és egységessée Garamvölgyi Emese 1.b Páros hét, szerda, 13:55-15:30 Forrás: A magyar nyelv könyve

A mindenkori nyelvállapot nem egységes, a nyelvben több változat él egymás mellett. Az összességét nemzeti nyelvnek nevezzük. A nyelvváltozatokat több szempontból osztályozhatjuk, szabályozottság szempontjából három csoportjuk van: A köznyelv és az irodalmi nyelv (sztenderd) A területi változatok , a nyelvjárások (dialektus) A társadalmi változatok, szaknyelvek és csoportnyelvek (szociolektus)

A köznyelv és az irodalmi nyelv A köznyelv tulajdonképpen a közös nyelv, a nyelvközösség egésze számára közös nyelvváltozat. Az iskolában ezt tanítják, a médiumokban ezt használják, a szabályos, igényes nyelvhasználat mintája. Az irodalmi nyelv sajátos nyelvváltozat, hiszen egy irodalmi műbe bármelyik nyelvváltozatot be lehet emelni, alapja azonban az igényes köznyelv. A nyelvjárások nyelvek a nyelven belül, mivel megvan minden, a nyelvre jellemző tulajdonságuk: sajátos hangrendszerük, szókincsük és nyelvtani rendszerük van.

Nyelvi norma szempontja A köznyelvet és az irodalmi nyelvet normatív nyelvváltozatoknak is hívták. Azért tekintették normatívnak, mert országszerte használják, mindenütt megértik. Az iskolai, közéleti nyelvhasználatnak a mércéje, normája, követendő nyelvi minta. Jórészt a tudatos nyelvalakító tevékenység eredménye. A nyelvi norma koronként változik, ismerete szükséges a sikeres kommunikációhoz. Normatív -> irodalmi nyelv, köznyelv Nem normatív -> nyelvjárások, regionális köznyelv, csoportnyelvek Időközben megváltozott a norma tudományos fogalma, a szó jelentése ugyanis 'irányadó, szabályt adó, szabályozó, mértékül szolgáló', s e tekintetben azt mondhatjuk, hogy mindegyik nyelvváltozatnak megvan a maga normája.

Területi változatok Ezek a nyelvjárások. Elsősorban szókincsben és hangzókészletben térnek el a köznyelvtől. Kisebb mértékben nyelvtani rendszerük is eltérhet a köznyelvtől. Ilyen nyelvjárások: Nyugati Dunántúli Déli Tiszai Palóc Északkeleti Mezőségi Székely Csángó

A köznyelv és a nyelvjárások közötti átmeneti típusú nyelvváltozatok a regionális köznyelvek; a nyelvjárási régiókon, területeken nyelvjárási színezettel beszélt köznyelvről van szó. A magyar nyelvnek a határokon túl beszélt változatait állami nyelvváltozatoknak nevezzük, ilyen a magyar nyelv romániai, szerbiai, kárpátaljai és a szlovákiai változata. Ezek is a nemzeti nyelv részei, hiszen a nemzet fogalmának — a modern értelmezés szerint — a kulturális közösség a jellemzője.

Társadalmi változatok A nyelv társadalmi tagolódása szerint csoportnyelveket különböztetünk meg. szaknyelv csoportnyelv (ifjúsági nyelv, argó, szleng) A csoportnyelvek és a szaknyelvek esetében nincsen szó nyelvekről a szó teljes értelmében, ezeket sajátos szókészletük jellemzi.

A nyelvváltozatokat aszerint is csoportosíthatjuk, hogy írottak-e vagy beszélik őket. írott -> irodalmi nyelv beszélt -> köznyelv Ez a különbségtevés csak nagyjából felel meg a valóságnak: a pódiumnyelv, a szónoklatok nyelve is irodalmi nyelvváltozat, pedig beszélt változat; a levelek nyelve pedig írott köznyelvi változat. A nyelvjárások elsősorban beszélt nyelvváltozatok, de van írott regionális köznyelv, és tudunk példát arra, hogy egynémely költők nyelvjárásban alkottak. Újabban sajátos nyelvhasználat alakult ki az interneten, ez írott nyelv.

A mai beszélt nyelv jellemzése elterjedt a regionális köznyelviség erős a szleng hatása, a szlengesedés a tudományos-technikai fejlődés következtében rohamosan fejlődnek a szaknyelvek és a csoportnyelvek észlelhető a médiumok nyelvhasználatának és az írott beszélt nyelvnek nem éppen pozitív a hatása idegen szavak beáramlása

A határon túli nyelvváltozatok Észlelhetők az anyaországbeli nyelvhasználatra jellemző jelenségek, de ezeken kívül sajátos problémák is tapasztalhatók. A világon körülbelül 14 millió magyar anyanyelvű ember él. Magyarország lakossága szűk 10 millió fő, és folyamatosan csökken. A határon túl kb. 4 millió ember tekinti magát magyarnak, közülük legtöbben a Kárpát-medencében, a történelmi Magyarország területén élnek. Ők a történelmi kisebbség. A határon túl élő magyarok körében négy sajátságos helyzetet lehet elkülöníteni

Tömbmagyarság Viszonylag egységes magyar régió. Itt az emberek nyelvi környezete jórészt magyar, s ezek a területek érintkeznek az anyaországbeli területekkel. Ilyenek a Csallóköz, a Palócföld, az északkeleti és a tiszai nyelvjárás Romániába átnyúló része, egészen Kolozsvárig. Tömbmagyarság található a Székelyföldön, de az előbbiektől különböző helyzetben.

Nyelvi sziget Ezek olyan kisebb, olykor egyetlen településre korlátozódó egységek, ahol többségben van a magyar népesség. Ilyenek a dél-erdélyi és a délvidéki nyelvi (nyelvjárási) szigetek, s ide sorolhatók a csángó települések is.

Szórványmagyarság Ez mindegyik szomszédos országban megtalálható. A szórványtelepüléseken az elköltözések és az asszimiláció miatt rohamosan fogy a magyar népesség. Ez tapasztalható a Nagy-Szamos, az Alsó-Maros mentén, a nagyvárosi lakótelepeken, így Kolozsvárt, Kassán, Pozsonyban, tulajdonképpen a Székelyföldet kivéve ez jellemző minden nagyobb városra.

Emigránsok A negyedik csoportot a fővárosokban — a diaszpórában — élő magyar emigránsok alkotják, helyzetük hasonlít a nagyvilágban szétszóródott emigránsok helyzetére. Mindegyik csoport esetében fennáll az elszigetelődés veszélye.

Összegezésképpen a következőket mondhatjuk el a nyelvről: a társadalmi kommunikáció eszköze, gondolatokat kifejező jelek rendszere a nyelvi rendszert a kreativitás jellemzi a nyelv megvalósulása, s a beszéd állandó működés: beszédtett vagy beszédcselekvés a nyelv a törzsfejlődés során az emberré válással párhuzamosan keletkezett az emberi nyelvnek jellemzője a sokféleség: mintegy hat-hétezer nyelvet beszélnek a világon, s ezek a nyelvek genetikailag nyelvcsaládokat alkotnak egy adott nyelvnek története van: szüntelenül változik, habár egy adott pillanatban állandónak látszik s az állandóság benyomását keltő nyelv nem egységes: területi és társadalmi változatai vannak

Szociolingvisztika Nyelv és társadalom bonyolult összefüggésrendszerének feltárását kísérli meg. Az eddigi szociolingvisztikai kutatások sokféle témával jellemezhetők. A legfontosabbak: a nyelvi és társadalmi rétegződés közötti megfelelések, a nyelvi szocializáció, a nyelvi hátrányos helyzet, a regionális köznyelvet használók származása és társadalmi státusa, a kisebbségi nyelvek problémája, két- vagy többnyelvűség, a nyelvhasználat nemekre jellemző sajátosságai, a szociális viselkedés és a nyelvhasználat kölcsönhatása, nyelvi neologizmusok a társadalmi változások tükrében

A magyar szakirodalomban egyik alapműnek számító kézikönyv szerint „A szociolingvisztika a nyelvhasználat és a társadalom,a nyelvi és társadalmi struktúra közötti kölcsönös kapcsolatot kutatja. Tárgya a nyelvhasználat, tehát egy-egy társadalmi cselekvés a maga társadalmi összefüggésrendszerében, a társadalmi tényezőktől való meghatározottságában"

A nyelvi hátrányos helyzet Többnyire tanulók körében végeztek azzal a céllal, hogy az okok mélyebb összefüggéseinek felderítésével segítséget nyújtsanak a pedagógusoknak a felzárkóztató munkához. „Nyelvi hátránynak azt a helyzetet nevezzük, amikor valakinek valamilyen okból vállalnia kell a beszélést és az illető nincs tisztában azzal a szabályrendszerrel, amelyet alkalmaznia kellene„ A nyelvi hátrányos helyzet és az iskolai előmenetel kölcsönhatását először az angol B. BERNSTEIN vizsgálta. BERNSTEIN korlátozott és kidolgozott kódot különít el.

A korlátozott nyelvi kód Erősen kötődik a szituációhoz, a jelen lévő dolgokat nem szükséges megnevezni, elég rájuk mutatni vagy utalni, többnyire mutató névmással vagy határozószóval. Egyszerű mondatszerkezetek, rövid mondatok halmozása Árnyalt megfogalmazás hiánya, szegényes jelzőhasználat Szaggatottság, befejezetlen mondatok A szavak alapjelentésükben szerepelnek Nyelvi megnevezések helyett gesztusok Családban, szűkebb körben jellemző Ha valaki csak a korlátozott nyelvi kódot ismeri, szűkebbek a megismerési lehetőségei, képtelen a társadalmi szerepekben „nyelvileg helytállni”,

A kidolgozott kód Leegyszerűsítve úgy jellemezhetjük: a tanulók tudják, hogy hol, mikor, kivel, hogyan kell beszélni. oksági viszony kifejezésének nyelvi eszközei bonyolultabb mondattípusok Változatosabb kifejezőeszközök Pontosabb megfogalmazások Kevésbé töredezett beszéd Nyelvi norma követése Magasabb szintű megismerő tevékenység csak a kidolgozott kód segítségével történhet.

A nyelvhasználati módok és a társadalmi helyzet összefüggéseinek feltárása céljából BERNSTEIN családkutatásokat is folytatott. A kétféle kódról szóló hipotézis csak nyelvhasználatbeli eltérésre utal, nem jelent nyelvtudásbeli különbséget, s önmagában nem lehet intelligenciamérő sem. Megvizsgálták, hogy a falusi gyerekek nyelvileg hátrányos helyzetben vannak a városiakkal szemben. A nyelvi hátrány nemcsak a társadalmi hátrány felől közelíthető meg, hanem a tájnyelvet beszélők szemszögéből is felvetődhet.

Regionális köznyelv A köznyelv egyre erőteljesebben fejthette ki egységesítő hatását, a tájnyelvek sorvadni kezdtek -> egyre egységesebbé váltak a regionális köznyelvek Használata csak akkor jelent hátrányt, ha az egyén csak ezt a kódot ismeri, s munkájánál, beosztásánál fogva gyakran kell nyilvánosság előtt szerepelnie. „Úgy kell nevelni a köznyelvre a tanulókat, hogy serdült, majd felnőtt korukban a környezethez igazodó nyelvi változatot tudatosan alkalmazzák, tehát a körülményekhez és a helyzethez igazodva tudjanak »nyelvi regisztert« váltani."

Kétnyelvűség A kisebbségi nyelvek használati helyzeteiben hiányok mutatkoznak. -> szakmai-közéleti nyelvhasználat, mivel a kisebbségi nyelvhasználat általában a legalsó (családi, mindennapi) és a legfelső (publicisztikai, szépirodalmi) szinten aktív. Fontos a többnyelvűség és a kevert nyelvűség is -> a különböző nyelvek nem azonos szintű birtoklásáról van szó A kétnyelvűség a nyelvi hátrányos helyzet forrása is lehet. A nyelvi hátrány mindig súlyosabb, ha szociális hátránnyal is párosul. nyelvi képességek fejlődése teszi lehetővé más művelődési területek elsajátítását, így ezek fejlesztése-fejlődése alapvető feltétele mindenfajta műveltségbeli hátrány csökkentésének. A nyelvi szocializációt a mindenkori társadalmi környezet határozza meg.

Nyelvpolitika, nyelvi tervezés előrelátás, stratégia -> ez szinte egybeesik a nyelvi tervezéssel irányítás, vagyis a taktika „A nyelvészet a nyelvi tervezés számára az egyik elméleti alaptudomány; a nyelvi tervezés azonban társadalmi tervezési tevékenység, amelynek elméleti megalapozásában és művelésében a nyelvészeten kívül még sok egyébre van szükség"

A nyelvi tervezést státus- és korpusztervezésre szokták osztani. -> állam vagy a közösség hivatalos nyelvének meghatározása, a hivatalos nyelv viszonyának kijelölése az egyéb nyelvváltozatokhoz, az idegen nyelv oktatásának kérdései , stb. A korpusztervezés jelenti a nyelv építését, ápolását, vagyis a hagyományos nyelvfejlesztő-nyelvművelő törekvéseket.

A szociolingvisztika — feltehetőleg eredményeinek gyakorlati hasznosíthatósága miatt is — az egyik leglendületesebben fejlődő tudományág, a folyamatosan születő új eredmények pedig azt az alapigazságot erősítik, miszerint „a nyelv társadalmisága épp annyira természetes, mint a társadalom nyelvisége"