Készítette: Burlovics Dorottya A fényképezés Készítette: Burlovics Dorottya

A fényképezés története - 1727-ben Schulze német orvos felfedezte az ezüst-haloidok fényérzékenységét.

- 1822-ben Joseph Niépce elsőnek készített fényképet fényérzékeny aszfalton.

1939-ben, Fox Talbot ezüst-haloiddal bevont papírral dolgozott folyadékos előhívással.

Louis Daguerre a fényképezés úttörője, a dagerrotípia felfedezője volt. 1839-ben Daguerre ezüst-jodiddal bevont ezüstlemezre fényképezett higanygőzös előhívással.

A dagerrotípia Az ezüstözött rézlemezt polírozták, majd tisztították. Ezután jód- (később bróm- vagy klór-) gőzben érzékenyítették, míg a lemez sötétsárga színűvé nem vált. Az érzékenyítéshez speciális fadobozt használtak, amelynek fenekén porcelán- vagy üvegtálban volt a jód. Speciális előhívóládában, gyertyával, borszeszégővel melegített higany gőzével hívták elő.

A fényképezés története II. - Az elektronikus képrögzítés történetének kezdete 1951-re tehető, amikor az első képmagnó elkészült. Kodak180 digitális fényképezőgép prototípus 1975-ből.

A fényképezőgép felépítése A hagyományos fényképezőgép egy könnyű kis doboz, amelynek elején van az objektív, hátuljában pedig a film. Az objektív lencséi a filmre fókuszálják a fényt, a zár pedig megakadályozza, hogy a kép elkészítése előtt fény érje a nyersanyagot. A mechanika lehetővé teszi a film továbbítását, valamint a rekesz és az expozíciós idő beállítását.

A fényképezés kémiai alapja A fényképezés kémiai alapja, hogy az ezüst-halogenidek fény hatására elbomlanak, miközben fém ezüst (Ag) keletkezik (az ezüst redukálódik).

A fényképezés Fotózáskor a megvilágítás hatására a filmen, az AgBr kristálykákban megkezdődik az AgBr bomlása fémezüstté. AgBr kristályrácsa

A film előhívása Az előhívás során a megvilágított helyeken fémezüst keletkezik a megvilágítás mértékétől függően. A kidolgozás során az ezüstgócok környezetében megvilágított kristályok feketednek.

A film előhívása II. A film a legnagyobb fényhatás helyén lesz a legfeketébb, a közepes erősséggel megvilágított részeken gyengébb a feketedés, ahol pedig egyáltalán nem érte fény a filmet, ott a negatív átlátszó lesz. Tehát így egy negatív kép keletkezik, amely a valóságos árnyalatok fordított sorozatából áll.

A film fixálása A megvilágított ezüst-bromid kristályok mellett, még fényérzékeny ezüst- bromid szemcsék is vannak a rétegben. Az előhívás után tehát ezeket a meg nem világított szemcséket ki kell oldani, illetve a kristályokat további fényhatásra érzéketlenné kell tenni, azaz a képet fixálni (rögzíteni) kell.

A pozitív kép készítése A pozitív film hasonlóan készül mint a filmnegatív. Fényérzékeny fotópapírt világítanak meg a negatív film átvilágításával. Ahol sötét a negatív film, ott kevés fényt ereszt át, ahol világos, ott pedig sokat. Így az eredeti megvilágítás szerinti képet kapjuk.

A fotópapír A fotópapír hasonlóan mint a celluloidfilm, zselatinrétegbe ágyazott a AgBr- kristálykákat tartalmaz. A megvilágítás hatására hasonló módon fémezüst válik ki, amit előhívnak, majd fixálják a képet. A papírképet is mossák és szárítják.

A digitális fényképezés A digitális fényképezőgépek alapvető alkatrészei ugyanazok, mint a hagyományos kamerákéi, az egyetlen lényeges különbség, hogy a film helyén töltéscsatolt áramkör (angol rövidítéssel: CCD) található. A CCD pixelek tömegeként érzékeli a képet, a kapcsolódó elektronika pedig kiolvassa a pixelek színét, és a kiolvasott értékeket elraktározza a memóriában.

A digitális fényképezés II. A legegyszerűbb digitális fényképezőgépekben a memória be van huzalozva a kamerába, a drágábbakban a képek kivehető memóriakártyákon - lényegében tehát digitális filmen - tárolódnak.

Megvilágítási idő A megvilágítási (zár-) idő szabja meg, hogy a fény mennyi ideig áradhat be a lencsén, így értéke döntően meghatározza az expozíciót. A záridő általában 1/1000 másodperctől néhány másodpercig terjedhet. A bal oldali kép 1/15 másodperces záridővel készült, ennek következtében az autók egy része erősen bemozdult.

Köszönöm a figyelmet!