O Ó Operamesék Óbudán

Mozart Szöktetés a szerájból

Mozart 1781 júliusában kapta meg a „Szöktetés a szerájból” című dalmű szövegkönyvét. II. József császár egyenes kívánsága volt, hogy a regényes játékot a kor egyik legnagyobb zeneköltője, Mozart zenésítse meg. A remekmű egyaránt talált csodálókra és dühös irigyekre. Végül a „szakértők” is meghajoltak a zeneköltő lángelméje előtt, mivel a kor nagy operaszerzője, Gluck is elragadtatással szólt róla. Az „operett” szó Mozart találmánya, aki a könnyebb, a „kevésbé vájt fülűek” számára is élvezhető opera elnevezésére találta ki ezt a szót. Ilyen „operett” a Varázsfuvolával együtt ez a mű, a Szöktetés… is.

Belmonté-nak, a fiatal nemesnek kedvese, Konstanza, egy kirándulás alkalmával kalózok zsákmányául esett két kísérőjével, Blonde nevű komornával és Pedrillo inassal együtt. Szelim basa később megvásárolta mind hármójukat a rablóktól. Belmonte elrabolt kedvesét keresve el is jut Szelim basa palotájáig. Itt tartják ugyanis fogva Konstanzát. A palota kapujában összetalálkozik Ozminnal, a basa főfelügyelőjével.

Belmonte dühösen távozott Belmonte dühösen távozott. Megjelenik azonban Pedrilló, aki most lényegében épp úgy a pasa szolgálatában áll, akárcsak Ozmin. Természetes, hogy Ozmin ki nem állhatja Pedrillót.

Pedrillo, a hűséges szolga odáig van a boldogságtól, hogy urát viszontlátja. Elmondja neki, hogy Szelim basa valóban mindhármukat: Constanzát, Blondét és őt „összevásárolta" a kalózoktól, és míg Blonde komornát Ozminnak ajándékozta, addig Konstanzát, akibe beleszeretett, választott hölgye gyanánt magánál tartja. Most is egy kis sétahajón vitte magával, és épp visszatérőben vannak a palotába. Konstanza azonban állhatatosan visszautasította a basa szerelmi ajánlatait. Régi szerelme után vágyódik.

Pedrilló bemutatja Szelimnek Belmontét, mint kitűnő építőmestert Pedrilló bemutatja Szelimnek Belmontét, mint kitűnő építőmestert. A csel bevált és az út nyitva áll, de amint a két fiatalember be akar lépni a pasa kertjének ajtaján, váratlanul belebotlanak Ozminba. Az persze hallani sem akar róla, hogy a jövevény Pedrillóval átlépje a szeráj kapuját, és husángot ragad, hogy elkergesse őket. Félrelökik az ordítva hadonászó Ozmint és bemennek a palotába.

A szeráj kertjében Ozmin ostromolja Blondét, akit a basa neki ajándékozott. De meggyűlik vele a baja: szidással, zsörtölődéssel semmire sem megy nála, és Blonde, aki már elveszítette türelmét, leckét ad Ozminnak, hogyan kell európai nővel bánni. Bátorságának most is bizonyságát adja, mikor Ozmin be akarja kergetni a házába, kereken tudtul adja neki, hogy őneki bizony nem parancsol:

A határidő, amelyet a szorongatott leány Szelim kívánságának meggondolására kért, letelt, és „holnap szeretnie kell”. Konstanza azonban állhatatos marad: nem szereti a basát, nem is fogja soha, inkább a halált választaná.

Pedrillo belopózik Blondéhoz, és elmondja a nagy újságot: Belmonte megjött, szabadulásukra minden készen áll, és pontban éjfélkor megszöktetik a leányokat a szerájból. Konstanza ablakához Belmonte, Blondeéhez Pedrillo hoz majd létrát. A legfontosabb teendő azonban Ozmin ártalmatlanná tétele. Kitervelik, hogy Blonde altatót kever majd az italába, és Pedrillo is megpróbálja leitatni mákonyos borral. Valamelyik majd csak leveszi a lábáról. Blonde öröme határtalan. Véget ér a fogság, várja őt a szabadság, várja Anglia.

Pedrillo borivásra buzdítja Ozmint Pedrillo borivásra buzdítja Ozmint. A muzulmán most nem olyan bizalmatlan, mint máskor. Csak egy kis rábeszélésre van szükség. Pedrillo mindkét korsóból iszik, igazolva, hogy egyikben sincs méreg. Ozmin hamarosan Pedrillóval együtt köszönti fel – gondolatban - a szőke és barna leányokat. Másodszor már ő zendít rá Bacchus dicséretére. Pedrillo célhoz ért. Ozmin már holtrészeg; zagyva összevisszaságban dadog tücsköt-bogarat, végül elalszik. Szabad az út a két fogva tartott lányhoz.

Ám Pedrillo hiába énekli a jelzésnek szánt dalocskát, a hölgyek nem jönnek. Belmonte egyre türelmetlenebb, a végén fölmegy a látrán, és bemászik Konstanza ablakán. Pedrillo követi őt... Ám – úgy látszik – a fogságban tartott hölgyek is több gondot fordítanak ruhatárukra, mint arra, ami bizony ennél is fontosabb lenne: a mielőbbi indulásra. Amikor a férfiak betoppannak, nagy az öröm.

De nem elég, hogy a ruházat miatt is eltelt egy csomó idő, mindkét férfi féltékenykedni kezd. Mindketten arról faggatják kedveseiket, nem engedtek-e a két török férfinek, Konstanza Szelimnek, Blonde Ozminnak. A hölgyek persze nagyon felháborodnak. Az értékes percek csak telnek, telnek, de most meg a hölgyek bocsánatáért kell könyörögni.

A késlekedés megbosszulta magát: Ozmin felébredt, és elcsípi a szökni készülő párokat. Ajkáról felcsendül az opera irodalom egyik legszebb basszista áriája. Ozmin ugyanis kéjeleg abban, hogy az általa nagyon utált két férfi akasztófára jut. Úgy tűnik, minden elveszett, nincs remény.

De a basa megkegyelmez a két párnak, szabadon engedi őket, sőt, megparancsolja szolgáinak, hogy négyüket azonnal tegyék hajóra.

vége