Elmefilozófia

1. példa: Phineas Gage esete Phineas Gage mérnők, felettesei szerint igen jó, megbízható munkaerő. 1848 nyarán balesetet szenved: egy robbantás következtében, egy közel 1 méter hosszú, 3 cm átmérőjű vasrúd fúrja át a koponyáját. Azonban a balesetet túléli, értelme, IQ-ja egyáltalán nem szenved csorbát. Mégis, személyisége gyökeresen megváltozik. Már nem ugyanaz a személy, aki korábban volt. Az eddig kedves, szorgalmas mérnők, összeférhetetlenné, elviselhetetlen természetűvé válik, alapvető normákat sem hajlandó betartani. Mondhatnánk erre, hogy az átélt baleset, s ennek lelki következményei okozták ezt a változást, ám a koponyát vizsgáló kortárs agykutatók – mint például Damasio – szerint, a sérülés pont a viselkedésért felelős homloklebeny baloldali részét érintette, így a megváltozott személyiség közvetlenül az agy sérüléséből fakadt.

2. példa: savant-szindróma http://www.centreforthemind.com/publications/SavantNumerosity.pdf Ez az ábra 100 elemet tartalmaz (vannak olyan autisták, akik rögtön, első ránézésre meg tudják ezt állapítani). Kísérlet a fenti cikkben: magnetikus stimuláció hatására javul egy normál ember ezzel kapcsolatos képessége.

Probléma I. Általános tapasztalat, hogy az agysérülések, narkotikumok közvetlenül befolyásolják nem csak az intelligenciát, de a személyiséget is, amiből arra következtethetünk, hogy az agy és az elme (lélek) olyan szoros összefüggésben állnak egymással, hogy tulajdonképpen azonosak. Ebben az esetben viszont szembe kell néznünk azzal a lehetséges következménnyel, hogy a lelki tulajdonságok – az olyanok is, mint például a szeretet, a szerelem, a jóindulat – valójában csak anyagi természetűek. Talán még ennél is súlyosabb következmény, hogy akaratunk, szándékaink is a természettörvényeknek alávetett anyagi folyamatokkal azonosíthatók. Így viszont az erkölcsi felelősség lehetősége kérdőjeleződik meg. A bíróság előtt védekezhetünk-e úgy, hogy nem mi (az elménk - hiteink, vágyaink, indítékaink) okoztuk a kés mozgását, hanem az izomsejtek összehúzódásai, az idegek tüzelései stb.

Probléma II. Mindennapos intuíciónk mégis az, hogy a lelki tulajdonságok markánsan megkülönböztethetőek a testi állapotoktól. Elménk szellemi természetűnek mutatkozik, testünk nem. Lelki jelenségeink oksági kapcsolatban állnak nem csak a testi jelenségekkel, de egymással is, s sokkal racionálisabbnak tűnik ez utóbbi oksági kapcsolat alapján magyarázni a cselekvéseket mint az agy állapotai alapján. Szintén általánosan ismert tény, hogy az agysérülést követően a személy idővel, megfelelő gyakorlás után visszanyeri az elvesztett képességeit, holott az állítólag ezekért felelős agyterület nem épül vissza. Nehéz elgondolni, hogy miképpen azonosíthatjuk saját vágyainkat, érzelmeinket testi folyamatokkal. (lásd filozófiai kifejtését: Thomas Nagel: „Milyen is lehet denevérnek lenni?”) Az, hogy az egyetemre jelentkeztem, sokkal racionálisabban magyarázható például azzal, hogy a vágyam egy jó állás betöltésére irányult, viszont beláttam, hogy ehhez tanulnom kell, s tudtam azt is, hogy erre az egyetemre kell jönnöm, mint ha az agyban található idegrostok „tüzelésére” hivatkozom. Az agysérülést követő mozgás-, beszédzavarok stb, megfelelő gyakorlással sok esetben idővel leküzdhetőek. Az általánosan elterjedt orvosi magyarázat erre az, hogy más agyterület veszi át a szerepet, de még így is fennáll a további kérdés: ebben az esetben hogyan tudom teljes egészében agyi folyamatokkal azonosítani az elme jelenségeit, hiszen most egy teljesen más – minden bizonnyal eltérő felépítésű – agyterület veszi át a szerepet?

Probléma III. Összeegyeztethetők-e ezek az ellentmondónak mutatkozó tapasztalatok? Ha igen, akkor hogyan? Ha nem, akkor melyiket kellene alapul vennünk? Korreláció = együttjárás. Agy-elme korrelációs tézis: mentális események minden M típusára, amely megjelenik valamilyen „O” organizmusnak, létezik egy B fajtájú agy-állapot (M neurális korrelátuma) úgy hogy M akkor és csak akkor jelenik meg t időpillanatban O-nak, ha B is megjelenik O-nak t-ben. Vagyis minden, az organizmus számára megjelenő mentális esemény típusnak van egy neurális korrelátuma, amely mind szükségszerű mind elégséges a megjelenéséhez. Tehát minden organizmusra létezik egy elme-agy korreláció halmaz, amely minden egyes mentális eseményt lefed, melyre az organizmus képes. Ezek a korrellációk: Törvény-szerűek: a tény, hogy a fájdalom akkor észlelődik, amikor a megfelelő idegrostok (C-rostok, A-delta-rostok) aktiválódnak egy törvényszerű szabályosság, nem pedig véletlenszerű együtt-megjelenés. Ahol különbség van két tudatos mentális állapot között, ott különbségnek kell lennie a két megfelelő neurális állapot között is: legkisebb mentális változás is valamilyen specifikus agy-állapot-béli változással jár.

A tudat rejtélye „[A]z, hogy egy olyan figyelemreméltó dolog, mint a tudat, a működő idegszövet produktuma, legalább olyan fantasztikus, mint a dzsinn megjelenése, amikor Aladdin megdörzsöli a lámpáját.” (Thomas Huxley, 1866)

Az óra során tárgyalt elmefilozófiai elképzelések Descartes dualista elképzelése. Az azonosság-elmélet. A két irányzat problémáiból levonható következtetéseket figyelembe vevő másik elmélet, a funkcionalizmus.

Megoldás I: Dualizmus A szubsztancia dualizmus állításai: A világban kétféle egymástól független létező (szubsztancia) van: anyag és elme Az anyag alapvető tulajdonsága a kiterjedés. Az elme alapvető tulajdonsága a gondolkodás. Az anyag és az elme között kölcsönhatás áll fenn. Dualista elképzelések korábban is léteztek, a legtöbb vallást többé-kevésbé jellemezte. Sok filozófus is érvelt egy dualista koncepció mellett: például Platón. Amiért fontos kiemelni Descartes elgondolását (szubsztancia dualizmus) az az, hogy a korábbi gondolkodók szélesebb értelemben vették a lelket: ide sorolták a különféle vegetatív és motorikus funkciókat is, ám Descartes nem. Ő az elmét, a tudatot állította élesen szembe a testtel. A test és az elme egymást kizáró létezők: ami test, az nem lehet elme (tudat), ami elme (tudat), az nem lehet test. Továbbá: a test nem válhat elmévé, és az elme soha nem válhat testté. „két különböző szubsztanciából állunk – immateriális elméből (lélekből) és materiális testből” Szubsztancia: független létező, tulajdonságokkal bír, kapcsolatokat létesít. Az anyag lényege a kiterjedés, az elme lényege a gondolkodás (tudat). A kettő élesen szembeállítható egymással, mégis kölcsönhatás áll fent közöttük. Ez utóbbi egy tapasztalati tény: ha megszúrom az újamat, fájdalmat érzek, s ha fel akarom emelni a kezem, akkor felemelem. Az alkalmazott ontológia (szókészlet): objektum ami tulajdonságokkal rendelkezik és relációkban vesz részt (tulajdonság + reláció = attribútum)

1. probléma: kauzális kölcsönhatás Erzsébet, pfalzi hercegnő ellenvetése: 1) Az elmének nincs kiterjedése. 2) Az anyag mozgását csak kiterjedéssel rendelkező objektumokkal való érintkezés okozhatja. 3) Vagyis az elme nem okozhatja testek mozgását. Descartes válasza: 2) nem igaz. De Descartes nem ad számot arról a folyamatról, amely révén az elme hatással lehet a testre. Ha Descartes elismeri, hogy különböző fajta létezők hatással lehetnek egymásra, akkor meg kell küzdenie Erzsébet érvelésével. A heterogenitás (különbözőség) problémájának pontosítása: Ha az elme nem rendelkezik kiterjedéssel, akkor hogyan okozhat változást a kiterjedéssel rendelkező (anyagi) objektumok mozgásában? Descartes válasza: A(z arisztotelészi értelemben vett) gravitációs erő sem rendelkezik kiterjedéssel, mégis hatással van a testek mozgására. Probléma: Még ha el is fogadjuk a hasonlatot, hogyan képzeljük el az elme hatását a testre? Mi a mechanizmusa?

2. probléma: más elmék Ha a dualizmus igaz, akkor honnan tudhatjuk, hogy mások hozzánk hasonló mentális állapotokkal rendelkeznek (vagy rendelkeznek-e egyáltalán ilyenekkel)? A dualizmus szerint mentális állapotaink privátak, introspekció révén kizárólag a velük rendelkező személy férhet hozzájuk valamifajta belső látás révén Ez szembemegy azzal a hétköznapi intuíciónkkal, hogy számtalan esetben tudni véljük, hogy mit gondol, mit érez a másik Ludwig Wittgenstein: bogár a skatulyában gondolatkísérlet Bogár a skatulyában: képzeljük el, hogy mindenkinek van egy skatulyája, benne pedig valami, amit „bogárnak” nevezünk. Beszámolsz róla, hogy bogár van a skatulyádban, a beszámolód teljesen helytálló, megtanultad, hogy a „bogár” kifejezést így kell használni. Tegyük fel azonban, hogy az én skatulyámban valami egészen más van, és én is beszámolok róla, hogy egy bogár van a skatulyámban. Eközben pontosan úgy használom a „bogár” kifejezést, ahogyan megtanították nekem. Az én beszámolóm is tökéletesen helyes. Így téve téved-e egyáltalán valamelyikünk? Nem, Wittgenstein szerint a „bogár” szó ezen használata nem tesz különbséget abban, hogy kinek mi van a dobozában. Tulajdonképpen a „bogár” nem jelent mást, mint „ami a skatulyában van”. Ha azt kérdezném, hogy a te bogarad hasonlít-e az enyémre, akkor félreérteném a „bogár” szó használatát. Az ilyen kifejezések nem egy bizonyos fajta entitást jelölnek, és ha a mentális terminusaink is így működnek, akkor azokkal is ugyanez a helyzet.

Megoldás II: Behaviorizmus A descartes-i elképzelés kritikája: szellem a gépben Kategóriahiba – egyetem példája (Gilbert Ryle) Minden mentális terminus pusztán valamilyen viselkedésre vonatkozik – azt mondani, hogy valakinek fájdalma van, lényegében azt jelenti, hogy az illető egy adott szituációban ilyen és ilyen módon viselkedik Tamásnak fogfájása van = Tamás a fogára panaszkodik, fájdalmas képpel fogja az arcát, az ételt nagyon lassan rágja meg, fogorvoshoz megy Ryle példája a kategóriahibára: képzeljük el, hogy egy külföldi látogatócsoport érkezik az egyetemre. A rektor végigvezeti őket a kampuszon: megmutatja a különböző épületeket, a könyvtárat sportcsarnokot, az éttermet, majd az egyik látogató ezek után megkérdezi, hogy hol az egyetem? Ebben az esetben kategóriahibát követett el, hiszen úgy beszél az egyetemről, mintha az egy ugyanolyan kategóriába tartozó dolog lenne, vagyis egy lenne az épületek vagy szervezeti egységek közül. Valójában az egyetem mindezeknek az összessége, maga az a mód, ahogyan ezeket összeszervezik. Ryle szerint Descartes ugyanilyen kategóriahibát követ el, amikor azt feltételezi, hogy az elme valami olyan dolog, ami ugyan számos tekintetben különbözik a testtől, mégis párba állítható vele, lényegi tulajdonságai megadhatóak, a fizikai tulajdonságok tagadása által (nem térbeli, nem anyagi), és hasonló kategóriába tartozó fogalmakkal írható le működése, mint a testé. Vagyis úgy képzelhetjük, mint egy belső, láthatatlan irányítót, ami valamilyen kölcsönhatás révén vezérli a fizikai testet, erre utal a „szellem a gépben” kifejezés.

Megoldás III: Azonosság Elmélet I. Oksági érvelés: (1) A mentális okoknak vannak fizikai okozatai. (2) Minden fizikai okozatnak van fizikai oka. (3) A mentális okok fizikai okozatai nincsenek túldeterminálva. Konklúzió: A mentális okok azonosak fizikai okokkal. David Lewis

Megoldás III.: Azonosság Elmélet II: Reduktív fizikalizmus: a mentális események kauzálisan hatékonyak, de oksági relációik pontosan ugyanazok, mint a fizikai események oksági relációi. Vagyis az elme tulajdonképpen azonos az aggyal. (Nincs elme, az csak egy másik elnevezése az agynak – az elmét így redukáltuk, visszavezettük az agyra.) M P P* M* 14

Megoldás III: Azonosság Elmélet III. Az érzetek nem mások, mint agyi folyamatok. fájdalom    tű kéz-elrántás   Érvek az Azonosság Elmélet mellett Smart: egyszerűség – mind ontológiai, mind nyelvészeti-megfogalmazásbeli Kim: mentális okság – megszúrod a kezed egy tűvel, fájdalmat érzel és a kezedet elrántod. A fájdalomérzet miatt rántod el a kezed, mondod. De a fájdalomérzetednek van egy neurális korrelátuma (C-rostok aktivációja). Ha megnézzük biológiailag, azt találjuk, hogy az idegrendszered C-rostjai valamilyen összeköttetésben állnak az izomrostjaiddal, tehát jogosan merülhet fel, hogy a kezed elrántását a C-rostok aktivációja okozta. => kauzális túldetermináltság. Ha a C-rostok aktivációja elégséges a kéz visszarántásához, akkor mi a szerepe a fájdalomnak? Hogyan tudnánk megmenteni, mint hatékony oksági szereplőt? A legegyszerűbben úgy, ha azonosítjuk az idegi aktivációval. Mit jelent az azonosság? bizonyos mértékű egyenlőség (egyenlő szárú háromszög alapján lévő szögei – csak a mértékük azonos) példányai, tokenjei ugyanazon típusnak (ugyanazt a könyvet vettem meg, mint te tegnap) szigorú azonosság (Bob Dylan = Robert Allen Zimmerman – csak egy dolog van, nem kettő) Milyen azonosságok vannak? A priori: 2 = legkisebb prímszám A posteriori (empirikus): evening star = morning star; víz = H2O Smart: az agy-elme azonosság szigorú és a posteriori. Olyan mint a tudomány teoretikus azonosságai: empirikus, kísérleti munka szükséges ahhoz, hogy valaki rájöjjön. pl.: hő = molekuláris mozgás; fény = elektromágneses sugárzás stb. Az azonosak megkülönböztethetetlenségének elve: Ha X azonos Y-al, akkor X és Y minden tulajdonságukban közösek, vagyis egy adott P tulajdonsággal vagy mindketten rendelkeznek, vagy egyikőjük sem. Az Azonosság Elmélet ellenzői erre utaznak – mutatni ilyen ún. megkülönböztető tulajdonságokat. idegi aktiváció

Probléma: Sokszoros Realizálhatóság I. Hétköznapi példa: Ugyanaz a kép egy képcsöves TV-n, egy LCD TV-n és egy plazma TV-n – az, hogy pl. mely folyadékkristályok aktívak, egyértelműen meghatározza, hogy milyen képet látunk. De az, hogy milyen képet látunk, nem mondd semmit arról, hogy mely folyadékkristályok / plazmacellák / stb. aktívak.

Probléma: Sokszoros Realizálhatóság II. Példa 1: idegrendszeri plaszticitás Az agykérgi területek feladata életünk során folyamatosan változik. Például a kisujj viszketésének gyermekkorban nem ugyanazon területén zajló aktivitás felel meg, mint felnőtt korban. Sérülések hatására egészen drámai átrendeződések is előfordulnak. Példa 2: földönkívüliek Számos scifiben szerepelnek olyan lények, melyek anatómiája drámaian különbözik az emberétől, mégis ugyanolyan fajta mentális állapotaik vannak. Ha ilyen lények elvben lehetségesek, akkor a mentális állapotok nem azonosíthatók agyi állapotokkal. .

Probléma: Sokszoros Realizálhatóság III. Realizált Realizáló 2 3 1 Probléma a reduktív fizikalizmussal: Sokszoros realizálhatóság ugyanaz a mentális állapot különböző agyállapotok A reduktív fizikalizmus szerint az egyes mentális állapot típusok azonosíthatók bizonyos agyállapot típusokkal. A sokszoros realizálhatósági tézis ezt a típus-azonosságot cáfolja. Állítása szerint ugyanazt a mentális állapot típust számtalan különböző agyállapot megvalósíthatja, úgy, ahogyan például egy bizonyos számítógépes szoftver is képes nagyon sok különböző hardverrel rendelkező gépen is futni. Példa: agyi plaszticitás – pl. egy látását vesztett embernél az agy látásért felelős része képes idővel átvenni a vakírás olvasásának (tehát a tapintási ingerek feldolgozásának) irányítását

Megoldás IV.: Funkcionalizmus I. Nem-reduktív fizikalizmus: A mentális tulajdonságok ‘magasabb rendű tulajdonságok’, amelyek a fizikai tulajdonságok által meghatározottak, de nem azonosak azokkal. Funkcionalizmus: (Példa magasabb rendű tulajdonságokra.) mentális tulajdonság = rendelkezni valamilyen tulajdonsággal, amely adott kauzális szerepet tölt be mentális tulajdonság → másodrendű tulajdonság maga a funkcionális szerep fizikai tulajdonság → elsőrendű tulajdonság funkcionális szereppel rendelkezik Az M mentális állapotok halmaza szuperveniál az A agy állapotok halmazán akkor és csak akkor, ha nem lehetséges változás M-ben, anélkül, hogy változás legyen A-ban is. Ez egy egyirányú függőséget fejez ki: az agy állapotok egyértelműen meghatározzák a mentális állapotokat, de ez fordítva nem igaz. A különböző TV készülékek különböző elsőrendű tulajdonságokkal rendelkeznek: Képcsöves (katódsugárcsöves) TV-ben elektronok csapódnak egy fluoreszcens ernyő megfelelő pontjaiba. LCD TV-ben elektromos terek forgatnak folyadékkristály-molekulákat, amik megfelelően polarizálják a rajtuk áthaladó fényt, így változtatva az adott cella fényerejét. A plazma TV-ben lévő cellákban nemesgázokat alakítanak plazmává, és a segítségükkel gerjesztenek foszforatomokat foton kibocsátásra. A képernyőn megjelenő képet – a funkcionalizmus szellemében – nem ezekkel az elsőrendű tulajdonságokkal azonosítjuk, hanem azzal a másodrendű tulajdonsággal, ami úgy ragadható meg, hogy „az adott cellaelrendeződés aktív”. Bárhogyan aktiválódik is az adott cella-elrendeződés, a kérdéses képet látjuk. Vagyis nem lenne igaz az az azonosítás, amelyben a képet bizonyos elektronok megfelelő becsapódásaival azonosítjuk, mert akkor – e szerint a definíció szerint – a plazma ill. az LCd TV-ken nem ugyanazt a képet látnánk.

Megoldás IV.: Funkcionalizmus 20

Megoldás IV.: Funkcionalizmus Analógia: Test Elme Hardver Szoftver

Kik gondolkodnak? Tudnak a gépek gondolkodni? 1997 – Deep Blue vs. Kasparov 32 IBM szuperszámítógép 220 sakk-processzor 100 millió pozíció / sec  Vajon intelligens Deep Blue? 1996. február 16. – első játszma, Deep Blue nyer, de végül 4–2-re Kasparov nyer. Ezután felturbózták Deep Blue-t és 1997. május 11-én 3ésfél–2ésfél -re nyert.

Turing teszt Imitációs játék: Turing teszt célja: intelligens-e a partner. Mit is mér a Turing teszt? A viselkedéses kimenetet – ha a kérdezők az adott válaszok alapján el tudják dönteni, hogy melyik válaszadó a gép, akkor a gép nem ment át a Turing teszten. Amelyik gép átmegy a Turing teszten, az viselkedésesen (az adott válaszokat illetően) megkülönböztethetetlen az emberektől. Turing teszt: Egyik ember helyett egy számítógép. Loebner-díj 1990 óta.

Gyenge ↔ Erős Mesterséges Intelligencia Gépies műveletek ↔ Valódi megértés Gyenge Mesterséges Intelligencia: → a számítógép hasznos eszköz bizonyos humán teljesítmények szimulálásában Erős Mesterséges Intelligencia: → egy megfelelően programozott számítógép valóban rendelkezik elmével  Pl.: Deep Blue → Gyenge MI de nem Erős MI.

Az Erős Mesterséges Intelligencia ellen GONDOLKODÓ GÉPEK? Az Erős Mesterséges Intelligencia ellen John Searle Érv az Erős MI ellen: → pusztán formális szabálykövetés nem eredményezhet valódi megértést  a gép saját beszámolója nem tekinthető bizonyítéknak  az, hogy mi értelmesnek ítéljük a gép reakcióit, nem elegendő ok arra, hogy valódi megértést tulajdonítsunk neki SAJÁT BESZÁMOLÓ: A gép lehet úgy programozva, hogy a megfelelő kérdésre azt válaszolja, hogy „igen, értem”, anélkül, hogy képes lenne bármiféle valódi megértésre. MI ÍTÉLETÜNK: Mi olykor értelmesnek ítéljük a természet erőit is, még néha akkor is, ha tudjuk, hogy nem azok. (Könnyű értelmesnek látnunk…) Azért, mert az ELME-ELMÉLET szerint van egy olyan modul a fejünkben, ami bizonyos viselkedéses sajátosságok hatására „elmét”, „értelmet”, „szándékosságot” tulajdonít a viselkedőnek.

GONDOLKODÓ GÉPEK? Kínai szoba A kínai szoba gondolatkísérlet arra tesz kísérletet, hogy megmutassa: a gondolkodás nem lehet egyenértékű algoritmikus működéssel. Hiába látják a kívülről figyelők, hogy a kérdéseikre mindig megfelelő választ kapnak, ebből még nem következik, hogy a kínai szoba tényleg gondolkodna – mi, akik tudjuk, hogy belül csak „vak” szabálykövetés történik, arra a következtetésre jutunk, hogy nincs szó gondolkodásról.