Vojtina ars poeticája- Arany János(1861) Messziről szép-közelről rohadt. Én sem vagyok nagy költő. Sok költő-én is, teli vannak versekkel,de a versek tartalma poshadt,rossz. Káosz-érzések és gondolatok káoszából születnek a rossz versek.
Édes emlékem a szerelem Csak éreztem-hangját nem adtam Szerelmem nem volt olyan új olyan átlagos Szerelem – természet-összhang
Hazáért ne gyönge lelkesítés legyen, hanem világot mozgató, ha nem ilyen akkor bukott az alkotás. Az ő versét át tudták érezni a ktonák. Sokan írnak a hazáról, tegyék csak,de tudják, hogy a modor fontos, az érzés egyre megy. A költő-költó, az inas-inas marad.
A költőnek hazudnia kell. Füllents, szépíts, de rajta ne kapjanak. El kell hitetni, és nem leszel csaló. Ami szép az mind hazug. A természet is hazug, ő is ezt teszi, megtéveszt. Túl rossz, romlott a valóvilág, amit a költő nem írhat le. A valóság nem segít a versen. Realizmus. Messziről szép, de közelről romlott. Hazudj - igaz alap nélkül sem lehet írni, de hazugság nélkül sem.
Mátyás- a mondák hamisak. Bánk nejével megvénült a falun. Tiborz nem is létezett.