Madách Imre: Az ember tragédiája Rendezte: Dr. Németh Antal
1903. május 19-én születtem Budapesten 1903. május 19-én születtem Budapesten. Tanulmányaimat a budapesti és a berlini egyetemen végeztem. Megismerkedtem Kassák Lajossal a gimnáziumban, így bejáratos lettem a Tett és a Ma című folyóiratok szerkesztőségébe, ahol biztatást kaptam, s érdeklődésem az irodalom mellett a kor haladó modern művészete felé fordult. 18 évesen, az érettségi évében rendszeresen publikáltam, s már akkor tudtam, hogy színházi rendező szeretnék lenni. Németországban felfedeztem Reinhardt, Gessner és Piscator színházát, a szomszéd Bécsben az ott vendégeskedő szovjet Tairov társulatának stílusát. „Goethe und die moderne Bühne” című tanulmányomnak köszönhetően a nemzetközi szakma figyelmét sikerült magamra irányítanom, s az itt elért tudományos sikerrel végre a magyar hivatalos szervek is felfigyeltek tehetségemre.
1934-ben 31 évesen szerepeltem Rómában, a Reale Accademia d’Italia (Olasz Királyi Akadémia) által szervezett egyhetes nemzetközi színházi tanácskozáson. Fiatalon, 32 évesen lettem a Nemzeti Színház, az ország első színházának igazgatója. Nagy igyekezettel készültem Madách Imre Az ember tragédiája című művének centenáriumi előadására, melyet magam rendeztem. Hogy minden tökéletesen menjen, előtte Hamburgban megrendeztem és kipróbáltam bizonyos színpadi hatásokat. Célom egy olyan előadás volt, amely egyrészt korszerű a Paulay teremtettte hagyományoknak, másrészt vizuálisan értelmezi, kommentálja a drámai költemény mélyebb értelmét.
A műben próbáltam a legjobb képi világot megjeleníteni a nagyközönség számára és ebben segítségemre volt Horváth János díszlettervező. A forgószínpadon egy torony állt, valamint a zsinórpadláson leereszthető elemek tagolták a teret. Az álomképek megjelenítésére fátyolfüggönyt eresztettünk le, ahogy Paulay is, melyre vetíteni lehet, mögötte megvilágítva előtűnnek a szereplők. A színpad mélyén szintén fátyolfüggöny határolta a teret, kifeszítve, alkalmassá téve a vetítésre. Megpróbáltuk felhasználni a technika adta lehetőségeket: megafon, vetítés, modern világítás, zenekar, hangeffektusok.
Mindig szívesen emlékszem vissza a mennyben vetített gomolygó fényfoltokra, melyek a bolygók mozgását érzékeltették, hanghatásként pedig az angyalok kara énekelt. Nem ragaszkodtam a Madách által meghatározott időpontokhoz. A londoni színt 1912-re tettem át. Az előadást sok kritika követte, melyekben kifogásolták azt, hogy néhány jelenetet kihagytam a Tragédiából .
A színdarab főszerepére Lehotay Árpádot választottam A színdarab főszerepére Lehotay Árpádot választottam. 1926-ban került a Nemzeti Színházhoz. Két évvel ezelőtt az Országos Színészegyesület színiiskolájának tanára lett. Azért is őt választottam, mivel kitűnő beszédtechnikája, jó megjelenése van, valamint csiszolt mozgású, sokoldalú színész.
Az örök asszony szerepére Tőkés Annát választottam, aki 1925-ben szerződött a Nemzeti Színházhoz. Szoborszerű alakjával, tiszta, mély zengésű hangjával és átélt játékaival kitűnő Évának gondoltam.
Lucifer szerepével Csortos Gyulát bíztam meg Lucifer szerepével Csortos Gyulát bíztam meg. 1937-től a Nemzeti Színház tagja. Művészi alakításainak csúcsa Hauptmannak a Vígszínházban előadott Naplemente előtt című drámájának Clausen tanácsosa volt. Rendkívül széles skálájú művész, alaphangulata a tragikum, épp ezért esett rá a döntésem.