Jog- és állambölcselet I. 2018/19. I. félév Szuverenitás és joguralom 2018. október 10.

A mérsékelt állam intézményes szerkezete Az előző előadásokon fogalomelemzéseket végeztünk (szabadság, autoritás, legitimitás) Ezeket felhasználva a továbbiakban a mérsékelt állam (MÁ) intézményrendszerének hátterében meghúzódó alapelveket vesszük szemügyre. szuverenitás, joguralom, demokrácia, alkotmányosság.

A szuverenitás (SZ) Autoritás: jog arra, hogy alanya másokat kötelezzen. Az állam autoritás-igényét (AI) az különbözteti meg, hogy elsőbbséget követel magának (preemptivitás). A SZ fogalmával azt a felhatalmazást jelöljük, amivel az állam igazolja az AI-ét. Ez a SZ fogalmának egy sajátos politikai filozófiai használata (jogi SZ: az állam joghatóságának terjedelme; politikai SZ: az intézmények működtetéséhez szükséges hatalom)

A SZ klasszikus elmélete Uralkodói SZ (Bodin, Hobbes) – népSZ (Rousseau) A hagyományos felfogás problémái: törvényfelettiség? – a mérsékelt állam AI-e nem minőségileg különbözik más AI-ektől, hanem abban, hogy elsőbbséget követel magának velük szemben! hatalom? – az AI inkább a hatalomgyakorláshoz való jogra utal (felhatalmazás)!

Szuverén A politikai AI végső forrása: szuverén. ahonnan az autoritás gyakorlására való felhatalmazás származik aki a politikai közösség nevében létrehozhatja és ellenőrizheti az autoritatív intézményeket A népszuverenitás eszméjének újrafogalmazása: a „nép” a politikai felhatalmazás alanya.

Felhatalmazást igazoló érvtípusok A szakértelemre, illetve képességekre alapozott érv? – az ésszerűség kritériuma kevés! A transzcendens felhatalmazáson alapuló érv? – a túlvilági forrás létezésébe vetett egységes hitet igényel! Az önkormányzás elve: az autoritás gyakorlására való felhatalmazásnak azoktól kell származnia, akik fölött az autoritást gyakorolják – politikai közösség („nép”).

Az önkormányzás elve Az emberek maguk rendezik be politikai intézményekkel a közösségüket, és a politikai AI-t előttük és rájuk tekintettel kell igazolni. Mitől válhat egy embercsoport felhatalmazás alanyává? – A tagok között erkölcsi kapcsolatnak kell lenni! (morális tagság) individualizmus – kollektivizmus csapdái

A morális tagság jellege Cselekvés, kollektív cselekvés, interszubjektív gyakorlati orientáció A morális integráció két formája: közös célok – közös szabályok (egyéni célok) (vö. ügyleti és erkölcsi társulás) A politikai közösség integrációja, társulási módja meghatározza a szuverenitás (a felhatalmazás) tartalmát. Az AI terjedelme csak korlátozott lehet! (korlátlan AI nem fér össze az önkormányzás elvével, nem igazolható)

Joguralom Az önkényes hatalomgyakorlás kizárásának (egyik) biztosítéka (a törvények uralma az embereké helyett) + az AI korlátozottságának intézményes kifejeződése. A joguralom a politikai AI igazolásának része, enélkül a (de jure) igazolás sikertelen. Nem pusztán az intézmények ‘legális’ (jogszabályoknak megfelelő) működését jelenti (nem teszik meg akármilyen törvények, mert a jog is lehet önkényes).

Kétféle joguralom-felfogás A különbség nem az elvben van, hanem az az elv intézményesítésében. A törvényekre alapozott felfogás: azáltal vannak jogaink egymással és az állammal szemben, hogy a törvények megteremtik azokat. A jogokra alapozott felfogás: a törvények nem forrásai a jogoknak, hanem csak védelem alá helyezik azokat.

A törvény értéke Általános: mindenkit egyenlő mércével mér (jogegyenlőség, törvény előtti egyenlőség, nyilvánosság). Mindenki más szempontjait/céljait egyformán és pártatlanul veszi figyelembe: igazságos. Nemcsak az egyéni célok (részérdekek) tekintetében semleges, hanem akár a közös célok tekintetében is (vö. ügyleti társulás) kívánatos: liberalizmus nem kívánatos: republikanizmus, konzervativizmus, szocializmus.