Nemzetközi magánjog II. 3. Rész A kollíziós szabály

A kollíziós szabály fogalma Tágabb értelemben: Kollíziós szabály az a norma, amely egy adott tényállásra elvileg figyelembe vehető, egymással ütközésben, „kollízióban” lévő jogszabályok közül a konkrét esetben alkalmazandó jogszabályt kijelöli.

A kollíziók fajtái: 1. Időközi - intertemporális: Amikor azt kell eldönteni, hogy egy adott jogviszonyra vonatkozó szabályozás időbeli változása, módosulása esetén mely időpontban vagy időintervallumban hatályos jogot kell alkalmazni. - A kollíziót a hatályra vonatkozó vagy az átmeneti rendelkezések oldják fel.

A kollíziók fajtái 2. Személyközi - interperszonális: Amikor egy adott állam területén a társadalom bizonyos csoportjaira meghatározott jogviszonyokban különböző jogok vonatkoznak és ezeket a személyi alapon történő megkülönböztetéseket az adott állam joga érvényesnek ismeri el. pl. vallási közösségek, faji megkülönböztetés Róma III. 15. cikk – Öröklési Rendelet 37. cikk

A kollíziók fajtái 3. Területközi - interterritoriális: Amikor egy szuverén állam joga nem egységes, az államban területileg elkülönülő jogok vannak hatályban. Szövetségi államok (USA, Kanada, Ausztrália) Nem szövetségi államoknál is előfordul (Spanyolország, Egyesült Királyság) Jellegében hasonlít a nemzetközi kollízióhoz

A kollíziók fajtái 4. Nemzetközi: Amikor egy adott tényállás elbírálásánál több állam jogának az alkalmazása is felmerül. Nemzetközi kollíziós szabály: amely egy adott nemzetközi magánjogi tényállás esetében eldönti, hogy melyik állam jogát kell alkalmazni.

A kollíziós szabály szerkezete A jogi norma általában: Az anyagi jogi jogszabályokra a „ha… akkor” szemlélet jellemző Tényállás (hipotézis): társadalmi életviszonyt jelenít meg – („ha”) Rendelkezés (diszpozíció): a jogszabály címzettje a rendelkezés szerinti magatartás tanúsítására köteles („akkor”) Jogkövetkezmény (szankció): a jogszabályban rögzített jogkövetkezmény

A kollíziós szabály szerkezete A kollíziós norma: Tradicionális álláspont (Mádl-Vékás, Nagy Cs., Burián): Tényállás (hipotézis): valamilyen jogi fogalom jelenik meg benne (pl. öröklési jogviszonyok, szerződés érvényessége, stb.) Rendelkezés (diszpozíció): a szóba jöhető jogrendszerek közül kiválasztja azt, amelynek alapján a döntést meg kell hozni Jogkövetkezmény (szankció): nincs Reform álláspont (Vörös): Van szankció is, mégpedig az a jogalkotói parancs, hogy a kiválasztott jogot alkalmazni kell.

A kollíziós normák típusai 1. Egyoldalú és többoldalú kollíziós normák: Egyoldalú: a jogalkotó csak azt határozza meg, hogy mikor alkalmazza a saját jogát nemzetközi magánjogi tényállásokra. - pl. Code Civil: 3. cikk (3) bekezdése: a francia állampolgárok személyállapotára a francia jog alkalmazandó; Többoldalú: a kapcsoló szabály bel- és külföldi jogra egyaránt utalhat.

A kollíziós normák típusai 2. Önálló és nem önálló kollíziós normák: Önálló: amikor a kollíziós norma önmagában képes betölteni az alkalmazandó jog meghatározásának a funkcióját. Nem önálló: amikor más kollíziós normákat kell még értelmezni az alkalmazandó jog meghatározásához. Pl. Kódex 43.§ (3) bekezdése: Az utas személyes joga alkalmazandó az általa magával vitt személyes használati tárgyakra vonatkozó dologi jogokra. – a személyes jogot a Kódex 15.§-ában foglaltak szerint kell meghatározni.

A kollíziós normák típusai 3. Rejtett és kifejezett kollíziós normák: Rejtett: Ha a kollíziós norma nem nemzetközi magánjogi utaló szabályban, hanem egy másik eljárási vagy anyagi jogi normában elrejtve jelenik meg. Pl. Texasi joghatósági szabályok: A bíróságok joghatósága fennáll, ha a házasfelek egyike legalább hat hónapig Texasban lakóhellyel rendelkezett. Ilyenkor a joghatósági szabályból kiindulva a texasi jogot kell alkalmazni.

A kapcsolóelvek rendszere 1. A jogalanyokhoz kötődő kapcsoló tényezők: Személyes jog - Természetes személyek: állampolgárság, szokásos tartózkodási helye, lakóhely; - Jogi személyek: székhely, bejegyzés, központi ügyintézés helye Szükséges a kapcsolás szempontjából releváns időpont meghatározása. Utalhat a kapcsoló norma közös személyes jogra is (pl. Kódex. 27.§ (1) bekezdése)

A kapcsolóelvek rendszere 2. A kapcsolás tárgyához kötődő kapcsoló tényezők: Fekvés helyének joga (lex rei sitae); Szükséges a kapcsolás szempontjából releváns időpont meghatározása. - Lobogó joga (lex bandi).

A kapcsolóelvek rendszere 3. A cselekményekhez kötődő kapcsoló tényezők: A cselekmény végzésének a helye (lex loci actus); lex loci contractus, lex loci celebrationis, lex loci delicti commissi A felek jogválasztása (lex pro voluntate)

A kapcsolóelvek rendszere 4. A legszorosabb kapcsolat, mint generálklauzula: A jogviszony valamennyi, a kapcsolás szempontjából lényeges elemét együttesen, a maguk összességében értékeli. Alkalmazása: Általános orientációt kifejezve (a konkrét kapcsolóelvben tükröződik ez az elv); Záróklauzulaként (escape clause).

A kapcsolóelvek rendszere 5. A kapcsoló tényezők kombinációi I.: Lépcsőzetes (szubszidiárius) kapcsoló szabályok: Egymást követően kell alkalmazni. Pl. Kódex 28.§ (1) bekezdés: a házastársak személyes és vagyoni viszonyaira alkalmazandó jog meghatározása Alternatív kapcsoló szabályok: Az ilyen kapcsoló szabályok több joghoz teremtenek alternatív kapcsolatot egy meghatározott cél érdekében. Pl. Róma II. Rendelet 7. cikk: a környezeti károkozásra a kár bekövetkezte helyének a joga vagy – ha a károsult kéri - a károkozás helyének a joga az irányadó

A kapcsolóelvek rendszere 5. A kapcsoló tényezők kombinációi II.: Kumulatív kapcsoló szabályok: a felhívott különböző jogok együtt kerülnek alkalmazásra Pl. Kódex 26.§ (1) bekezdés: a házasság akkor érvényes, ha annak feltételei mindkét házasulandó személyes joga szerint megvannak. Kitérítő klauzulák: lehetővé teszik a jogalkalmazónak, hogy az alkalmazni rendelt jog helyett egy másikat alkalmazzon. Pl. Róma II. Rendelet 4. cikk (3) bekezdése: Nyilvánvalóan szorosabb kapcsolat esetén.