Az óvodás korú gyermekek második legkedveltebb időtöltése a rajzolás, mely közvetlenül a szerepjátékot követi                                                       

általános rajzfejlődési szakaszok Az általános fejlődéslélektani és a rajzfejlődési szakaszok összevetése szakaszok fejlődéslélektani általános rajzfejlődési szakaszok életkor években csecsemőkor firkakorszak 1 kisgyermekkor 2 3 4 óvodáskor Képzeletszerű rajzolás, vagy intellektuális realizmus 5 6 7 kisiskolás kor 8 9 10 11 prepubertás kor jelenségszerű ábrázolás, vagy szemléleti realizmus 12 13 pubertáskor 14 15 Feuer Mária: A gyermekrajzok fejlődéslélektana

SÉMÁK KIALAKULÁSA ÉS AZ ŐSFORMÁK: 3 éves kor: Én-tudat kialakulása → zárt firka biztos rajzi kivitelezése. Firkaformák megmerevedése →zárt firka gépies rajzolgatása → mikromozgás-sorok készségszintű begyakorlása ( motorikus emlékezet szerepe). A rajzmozgás funkcióöröme lassan gyengül, a mozgás korábbi nagy érzelmi feszültségszintje csökken, a gyermek intellektuális erői előtérbe kerülhetnek. → A körfirkából lassan kibontakozik az emberi alak!

(pl. minden szárnyas állat „pipi”) Ős-sémák Alapja egy belső modell, amelyen az érzelmileg legfontosabb, legpreferáltabb elemek szerepelnek (Ős-fogalmak) (pl. minden szárnyas állat „pipi”) ↓ differenciálódás 4-5-6 éves gyermek: a sémába fantáziaszinten sok mindent belelát, az egyszerűen kivitelezett rajzhoz érzelmekben gazdag dús fantázia-szövevény csatlakozik. 5 éves korra a grafikusan letisztult sémák, mint jelek és az ahhoz kapcsolódó jelentések szilárddá válnak → felismerhető, összetéveszthetetlen

*A SÉMA olyan merev leképezési forma, amelynek igen erőteljesek, állandóak és hangsúlyozottak a kontúrvonalai, típusszerűen és kétdimenziós ábrázolásban jelenik meg, s a tárgycsoport (ház-, fasémák stb.), illetve az ember- és állatábrázolások minden tagja nagyjából azonos képet mutat. *(Feuer Mária: A gyermekrajzok fejlődéslélektana)

3-6 év ábrázolási jellegzetességei: Az óvodáskorú gyermek percepciója, tárgyszemlélete GLOBÁLIS és SZINKRETIKUS ↓ 3-6 év ábrázolási jellegzetességei: aránytalanság az érintkezés, bennfoglalás adekvát ábrázolására való képtelenség az irányok gyakran véletlenszerűek ↑↑↑ JUXTAPOZÍCIÓ

transzparencia (átlátszóság, röntgenrajzok) A gyermeki tapasztalat szintézisbe kerül a látott jelenséggel. több szempontú ábrázolás

szubjektív arányok, emocionálisan felnagyított részletek szubjektív színhasználat színautomatizmus (a színeket kiegészítő párjaikkal alkalmazzák) díszítési vágy zsúfoltság ( hitelesség igénye, horror vacui) antropomorfizálás sűrítés

Ez a korszak a biztos vonalhúzás periódusa: a gyermek nem javítja saját rajzát. Ganatyev: „metszet módszer” A gyermek azt rajzolja amit TUD, nem pedig azt, amit lát → IDEOVIZUÁLIS ÁBRÁZOLÁS (Wallon) → INTELLEKZUÁLIS REALIZMUS (Luquet)