Számviteli alapok 2018

A számvitel célja A Számviteli törvény célja az, hogy meghatározza a hatálya alá tartozó beszámolási és könyvvezetési kötelezettséget, a beszámoló összeállítása, könyvek vezetése során érvényesítendő elveket, az azokat érintő szabályokat, valamint a nyilvánosságra-hozatalra, a közzétételre és a könyvvizsgálatra vonatkozó követelményeket.

Általános alapelv – a vállalkozás folytatásának elve A vállalkozás folytatásának elve: a könyvvezetés során abból kell kiindulni, hogy a gazdálkodó a belátható jövőben is fenn tudja tartani működését, folytatni tudja tevékenységét, nem várható a működés beszüntetése.

Tartalmi alapelvek Teljesség elve: a Számviteli törvény szerint a gazdálkodónak könyvelnie kell mindazon gazdasági eseményeket, amelyeknek az eszközökre és a forrásokra, illetve a tárgyévi eredményre gyakorolt hatását a beszámolóban ki kell mutatni. Valódiság elve: a könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük.

Tartalmi alapelvek Óvatosság elve: a Számviteli törvény értelmében eredményt nem lehet kimutatni akkor, ha az árbevétel, a bevétel pénzügyi realizálása bizonytalan. A tárgyévi eredmény meghatározása során az értékvesztés elszámolásával, céltartalék képzésével vehető figyelembe az előrelátható kockázat és a feltételezhető veszteség. Összemérés elve: az adott időszak eredményének meghatározásakor a tevékenységek adott időszaki teljesítéseinek elismert bevételeit és a bevételeknek megfelelő költségeit (ráfordításait) kell számításba venni, függetlenül a pénzügyi teljesítéstől.

Kiegészítő alapelvek Tartalom elsődlegessége a formával szemben Egyedi értékelés elve Bruttó elszámolás elve Időbeli elhatárolás elve Lényegesség elve Gazdaságosság elve

Formai alapelvek Világosság elve Folytonosság elve Következetesség elve

Számviteli törvény hatálya A Számviteli törvény hatálya a gazdálkodókra terjed ki. Gazdálkodónak minősül a vállalkozó, az államháztartás szervezetei, az egyéb szervezet, a Magyar Nemzeti Bank, Vállalkozónak minősül minden olyan gazdálkodó, amely saját nevében és kockázatára, nyereség- és vagyonszerzés céljából üzletszerűen, ellenérték fejében, termelő- vagy szolgáltató tevékenységet (a továbbiakban: vállalkozási tevékenység) végez. Nem terjed ki a törvény hatálya az egyéni vállalkozóra, valamint arra a közkereseti társaságra, betéti társaságra és egyéni cégre, amely az üzleti évben nyilvántartásait az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló, illetve a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló törvény előírásai szerint vezeti.

A számviteli politika A számviteli politika keretében írásban rögzíteni kell azokat a gazdálkodóra jellemző szabályokat, előírásokat, módszereket, amelyekkel meghatározza, hogy mit tekint a számviteli elszámolás, az értékelés szempontjából lényegesnek, jelentősnek, nem lényegesnek, nem jelentősnek, kivételes nagyságú vagy előfordulású bevételnek, költségnek, ráfordításnak továbbá meghatározza azt, hogy a törvényben biztosított választási, minősítési lehetőségek közül melyeket, milyen feltételek fennállása esetén alkalmaz, az alkalmazott gyakorlatot milyen okok miatt kell megváltoztatni.

Könyvvezetés és beszámolás A Számviteli törvény értelmében a gazdálkodó működéséről, vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről az üzleti év könyveinek lezárását követően a Számviteli törvényben meghatározott könyvvezetéssel alátámasztott beszámolót köteles készíteni. A vállalkozás nagyságától, jogi formájától függően a könyvvezetési forma egyszeres vagy kettős könyvvitel lehet. A beszámoló formája pedig éves beszámoló, egyszerűsített éves beszámoló, egyszerűsített beszámoló (mérleg és eredménylevezetés), konszolidált éves beszámoló lehet, melyet szintén a könyvvezetés formája, valamint a vállalkozás mérlegfőösszege, éves nettó árbevétele, és a tárgyévben átlagosan foglalkoztatottak száma határoz meg.

Az éves beszámoló Az éves beszámoló fő részei: 1. a mérleg, 2. az eredménykimutatás, 3. a kiegészítő melléklet. Az éves beszámoló mellett üzleti jelentést is kell készíteni, amely azonban nem része az éves beszámolónak.

Mérleg és eredménykimutatás A mérleg egy olyan kétoldalú kimutatás, amely adott időpontra vonatkozóan pénzértékben tartalmazza a vállalat anyagi és nem anyagi javait, összetétel (eszköz) és eredet (forrás) szerint. Az eredménykimutatás olyan számviteli okmány, amely egy adott időszakra vonatkozóan, előre meghatározott szerkezetben, összevontan és pénzértékben tartalmazza a vállalkozás hozamait, ráfordításait, valamint a vállalkozónál maradó, adózott mérleg szerinti eredményt. Rendeltetése, hogy képet adjon a vállalkozás jövedelemtermelő képességéről.

Kiegészítő melléklet és üzleti jelentés A kiegészítő mellékletbe azokat az adatokat kell felvenni, amelyek a vállalkozó vagyoni és pénzügyi helyzetének megbízható és valós bemutatásához szükségesek, és a mérlegben, ill. az eredménykimutatásban nem szerepelnek. A kiegészítő mellékletben különösen be kell mutatni a saját tőke és a kötelezettségek alakulását, az eszközök összetételét és alakulását, a likviditást, a fizetőképességet, és a jövedelmezőség alakulását. Az üzleti jelentés célja, hogy a beszámoló egyéb részeiben foglalt számszaki és szöveges adatokon túlmenően további adatokat szolgáltasson a vállalkozásról.

A mérleg szerkezete 1. ESZKÖZÖK: az eszközöket az újratermelési folyamatban betöltött szerepük szempontjából két nagy csoportra bonthatjuk: a befektetett eszközök és forgóeszközök. 1.1 Befektetett eszközök: azok az eszközök, amelyek közvetlenül vagy közvetve szolgálják a vállalkozás tevékenységét, működését. Tartósság szempontjából az 1 éven túl használt eszközöket tekintjük ide tartozónak. A befektetett eszközök részei: az immateriális javak, tárgyi eszközök, befektetett pénzügyi eszközök. 1.2 Forgóeszközök azok az eszközök, amelyek nem tartósan szolgálják a vállalkozási tevékenységet. Ilyenek a készletek, követelések, értékpapírok, pénzeszközök.

A mérleg szerkezete 2. FORRÁSOK: amennyiben az anyagi javakat származásuk szerint különböztetjük meg, akkor azokat forrásoknak nevezzük. 2.1 Saját forrásoknak tekintjük azokat az anyagi javakat, melyeket a vállalat az alapítóktól kapott állandó használatra, illetőleg, amelyek valamely tevékenysége által elért eredményből keletkeznek, és működési körében maradnak. Ide tartozik a jegyzett tőke, a tőketartalék, az eredménytartalék, az értékelési tartalék, a mérleg szerinti eredmény. 2.2 Idegen forrásoknak azokat az anyagi javakat tekintjük, amelyeket a vállalkozás más gazdálkodó szervezettől szerez be hosszabb vagy rövidebb időre, visszafizetési kötelezettséggel. Ezeket kötelezettségeknek nevezzük, melyek között a rövid lejáratú kötelezettségeket, azaz az 1 éven belül visszafizetendőket, és a hosszú lejáratú kötelezettségeket, amelyek 1 évnél hosszabb ideig maradhatnak a vállalkozásnál különböztetünk meg.

Az eredménykimutatás szerkezete Eredménykategóriák A. Üzemi (üzleti) tevékenység eredménye B. Pénzügyi műveletek eredménye C. (=A.+B.) Szokásos vállalkozási eredmény D. Rendkívüli eredmény E. (=C.+D.) Adózás előtti eredmény F. (-) Társasági adó G. (=E.-F.) Adózott eredmény H. (-) Osztalék I. (=G.-H.) Mérleg szerinti eredmény

Fogalmak Kiadás: pénzügyi fogalomként értelmezve pénzmozgást, azaz pénzkiadást jelent, ha a pénzkiadás a tevékenység érdekében merül fel. A ráfordítás az értékesítéshez, az eredmény realizálásához kapcsolódó fogalom, míg a költség a tevékenység elvégzéséhez kapcsolódik. Költség: a tevékenység érdekében felmerült élő és holtmunka felhasználás pénzben kifejezett értékét költségnek nevezzük. Ráfordítás: a hozam elérése érdekében befektetett anyagi javak bekerülési értéke, vagyis az az érték, amelybe a vállalatnak az adott tevékenység került. A ráfordítás tehát az értékesítéshez, az eredmény realizálásához, míg a költség a tevékenység elvégzéséhez kapcsolódó fogalom. Ez azt jelenti, hogy minden költség előbb, vagy utóbb ráfordítás lesz.