Nemzetközi magánjog II. 1. Rész A nemzetközi magánjog alapkérdései és forrásai

A nemzetközi magánjogi probléma A világon jelenleg kétszáznál több szuverén állam és még több jogrendszer létezik, amelyek különböznek egymástól. Tisztán belföldi jogviszonyokra az adott állam jogának az alkalmazása természetes. A belföldi jog alkalmazása a határokon átívelő, nemzetközi életviszonyokra problémás, az egyik vagy másik jog alkalmazása eltérő eredménnyel járhat.

A nemzetközi magánjogi tényállás 1. Farkas Sándor esete: Farkas Sándor Szolnokon született 1901-ben és Párizsban halt meg 1975-ben. Nőtlen volt, az utolsó lakóhelye Párizs, állampolgársága francia, végrendeletet nem hagyott hátra. Hagyatéka egy magyarországi ingatlan. Törvényes örökösei a Magyarországon élő testvérei. A jogviszony elemei túllépnek egy adott jogrendszer határain és több jogrendszerhez kapcsolódnak. A külföldi elemnek mindazonáltal lényegesnek kell lennie.

A nemzetközi magánjogi tényállás 2. Nem minden nemzetközi elemet tartalmazó jogviszony tartozik a magánjogba, csak azok, amelyeket a nyugat-európai jogok a magánjog részeinek tekintenek: polgári jogi, családjogi és munkajogi jogviszonyok. Szerepelhet bennük az állam, de nem mint közhatalom, hanem mint a magánjog alanya (szerződő fél, károkozó, örökös, stb.). Nemzetközi magánjogi tényállások: A lényeges kérdésben több állam jogrendszerével kapcsolatot mutató, a polgári jog, családjog és munkajog szabályozása alá tartozó társadalmi viszonyok.

A nemzetközi magánjog fogalma Nemzetközi magánjog: Azoknak a jogszabályoknak a gyűjtőhelye, amelyek a nemzetközi magánjogi tényállásokkal kapcsolatban az alkalmazandó jog kérdését rendezik, azaz kollíziós normák segítségével eldöntik, hogy melyiknek a szabályait kell alkalmazni.

A nemzetközi magánjogi tényállások elbírálása során tisztázandó alapkérdések A joghatóság kérdése: hol indítható meg az eljárás, melyik állam fóruma jogosult dönteni az ügyben? – Nemzetközi magánjog I. Az alkalmazandó jog kérdése: melyik állam jogát kell alkalmazni a tényállásra? – Nemzetközi magánjog II. A külföldi határozat elismerésének és végrehajtásának a kérdése: A joghatósággal rendelkező fórum döntését más országban hogyan kell, illetve lehet elismerni és végrehajtani – Nemzetközi magánjog I.

A külföldi jog figyelembevételének az indokai Köteles-e egy állam egy másik állam jogát alkalmazni? A fórumnak a saját joga írja elő azt, hogy alkalmazhat-e külföldi jogot és ha igen, akkor melyiket. Miért engedi ezt meg a jog? - Igazságos döntés attól a jogrendszertől várható, amelynek a társadalmi viszonyaihoz az adott jogviszony a leginkább kapcsolódik (szociális beágyazottság elve)

A szabályozás módja A nemzetközi magánjogi jogszabályok célja NEM a jogi kérdés eldöntése, hanem CSAK az alkalmazandó jogválasztás kiválasztása. A jogviszonnyal kapcsolatos kérdést majd a kiválasztott jogrendszer belső szabályai fogják megválaszolni – KÖZVETETT SZABÁLYOZÁS

A nemzetközi magánjog elnevezése Joseph Story (amerikai jogtudós – 1834): „private international law”: ez terjedt el az egész világon: Internationales Privatrecht, droit international privé „law of the conflict of laws”: angol- amerikai jogban használt alternatív kifejezés

A nemzetközi magánjog helye a jogrendszerben Önálló jogág-e a nemzetközi magánjog? IGEN Az önállóságot a közvetett szabályozási módszer biztosítja (az alkalmazandó jog kiválasztása) Erős kapcsolat a jogrendszer más ágaival: Polgári jog, családjog, munkajog: azonos a jogviszonyok tárgya, csak külföldi elem van bennük. Nemzetközi közjog: a külföldi jog alkalmazása függ az illető állam elismerésétől – sok kollíziós szabály nemzetközi egyezményben található. Alkotmányjog: az állampolgárság vagy a közrend alkotmányjogi kategória. Polgári eljárásjog: joghatóság, perképesség.

A nemzetközi magánjog forrásai 1. Formájukat tekintve: írottak (külön kódexben összefoglaltak vagy más jogszabályokban előfordulók) vagy szokásjogiak. Külön kódex: Svájc, Ausztria Átfogóan kodifikált, a Ptk.-ban: Hollandia Részben kodifikált, részben szokásjogi: Franciaország, Németország Szokásjogi: angolszász országok, skandináv országok

A nemzetközi magánjog forrásai 2. A kibocsátót tekintve: belső jogi – külső jogi ez utóbbi körben önálló csoportot képeznek az Európai Unió egységesített szabályai) Belső jogforrás: 2017. december 31-ig: 1979. évi 13. tvr. a nemzetközi magánjogról – 2018. január 1-től: 2017. évi XXVIII. tv. (KÓDEX) Külső jogforrás (nemzetközi egyezmények): A Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia által alkotott egyezmények, pl. az 1955. évi Hágai Egyezmény a nemzetközi adásvételi szerződések kollíziós szabályairól Kétoldalú jogsegély egyezmények

A nemzetközi magánjog forrásai 3. A régi és az új Kódex egymáshoz való viszonya: Az új Kódex 2018. január 1-jén lépett hatályba, egyidejűleg a régi Kódex a hatályát vesztette. Bizonyos eljárásjogi rendelkezéseket (nk. jogsegély, iratok kézbesítése, bizonyításfelvétel) a folyamatban lévő eljárásokra is alkalmazni kell. Az elismerésre és végrehajtásra vonatkozó szabályokat a törvény hatálybalépése után hozott határozatokra kell alkalmazni. Magyar állampolgár személyi állapotát és családjogi jogviszonyait érintő olyan külföldi határozatot, amely a Kódex rendelkezéseinek megfelel, akkor is el kell ismerni, ha a törvény hatálybalépése előtt hozták.

A nemzetközi magánjog forrásai 4. Az Európai Unió szabályai 1 (kollíziós rendeletek): Az Európai Parlament és a Tanács 593/2008/EK rendelete (2008. június 17.) a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I. Rendelet); Az Európai Parlament és a Tanács 864/2007/EK rendelete (2007. július 21.) a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról (Róma II. Rendelet); A Tanács 1259/2010/EU rendelete (2010. december 20.) a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról (Róma III. Rendelet)

A nemzetközi magánjog forrásai 5. Az Európai Unió szabályai 2 (kollíziós és joghatósági, elismerési és végrehajtási szabályokat IS tartalmazó rendeletek): A Tanács 4/2009/EK rendelete (2008. december 18.) a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről (Tartási Rendelet) Az Európai Parlament és a Tanács 650/2012/EU rendelete (2012. július 14.) az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, és öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről (Öröklési Rendelet)

A nemzetközi magánjog forrásai 6. A jogforrások egymáshoz való viszonya: A Kódex szubszidiárius jellegű: Az uniós joghoz képest (ez következik az uniós jog elsőbbségének az elvéből) A nemzetközi egyezményekhez képest Kódex 2.§ „E törvény rendelkezéseit olyan kérdésekben kell alkalmazni, amelyek nem tartoznak az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó jogi aktusa vagy nemzetközi szerződés hatálya alá.”