BOKORFÜZES

Autotróf életmód A fotoszintézis általános egyenlete A legelterjedtebb autotróf felépítő folyamat a fotoszintézis. A fotoszintézis a kékbaktériumokra és a növényekre jellemző anyagcsere-folyamat. Az átalakulás során a napfény energiájának hasznosításával szén- dioxidból és vízből szőlőcukor, valamint oxigén képződik. A hajtásos növényekben a fotoszintézis főként a táplálékkészítő alapszövet sejtjeiben zajlik. A fotoszintézis az egész élővilág szempontjából alapvető jelentőségű folyamat, hiszen az autotróf élőlények, más néven termelők által előállított szerves anyagokkal táplálkozik minden heterotróf – lebontó és fogyasztó – szervezet. Mindemellett a fotoszintézis terméke a sejtlégzéshez szükséges oxigén is. A légkör oxigéntartalma csaknem teljes egészében a fotoszintézisből származik.

Fajösszetétele A bokorfüzesek síksági folyók partjain és zátonyain kialakuló pionír cserjés társulások, amelyek többnyire homokos vagy iszapos, tápanyagban szegény, nyers hordalékon alakulnak ki. Egyszintű, igen fajszegény társulások, többé-kevésbé sűrűn záródó cserjeszinttel és többnyire csak a szegélyekben megjelenő lágyszárú fajokkal. Gyakran maga a bokorfüzes társulás is csak szegély szerűen jelenik meg a fűzligetek peremén.

A bokorfüzes egyik uralkodó faja a csigolyafűz. Kb A bokorfüzes egyik uralkodó faja a csigolyafűz. Kb. 4 méter magasra növő, nagyobb méretű cserje. Hazája: Európától Közép-Ázsiáig.

Rendszertani besorolása: Növények országa Zárvatermők törzse Kétszikűek osztálya Valódi kétszikűek csoportja Fűzfafélék családja 3-4 méteres cserje, keskeny levelekkel. Koronája seprő szerűen szétágazó, néha rövid törzse van. Kérge sima, sárgásszürke színű. Gyökér: Főgyökeres (főgyökér + oldalgyökrek, a gyököcskéből fejlődik ki) Szár: Fás szárú (körkörösen helyezkednek el a szállító edénynyalábok) (farész + háncsrész + kambium) télen pirosra színeződő vesszőkkel Levél: Főeres levél (levél alap + levél nyél) Szórt állásúak Lándzsásak (kb. 5-10 cm hosszúak) Felső harmadukban a legszélesebbek Fonákuk szürkés- vagy kékeszöld

Virág: Jelentéktelen virágzata van porzós és termős füzéréi tömöttek Ivari jellege: Kétlaki (a porzós és a termős virágok más-más egyeden találhatók) Termés: Tok termése van Molyhos Mag: világosbarna, apró magjai szőrüstökösek

Sövényszulák A szulákfélék családjába tartozó lágy szárú növény. Növények országa Zárvatermők törzse Valódi kétszikűek csoportja Burgonyavirágúak rendje Liántermészetű kúszónövény, ami 2-4, néha 5 méter magasan kúszik felmás növényekre, az óramutató járásával ellentétesen csavarodva.

Gyökér: mélyre hatoló jól fejlett gyökérzetet nevel lehúzódik a talajvíz szintjéig Szár: föld alatt futó módosult (levéltelen) szár többnyire vízszintesen fut a talajban rüggyel gazdagon berakott világos krémszínű föld felett futó (leveles) szár hossztengelye körül csavarodott növése közben tekergő mozgást ír le közvetlenül a gyöktörzs feletti szakaszon elágazó világoszöld a szár tapintásakor érzékelhető a hossztengely körüli csavarodottság ( erősen ,,sodort” Levél: a lomblevelek 4-5 cm élénk zöldek hosszú levélnyelűek a fonák és a levélfelszín azonos árnyalatú alakja: háromszöges, hosszúkás, tojásdad, mélyen szíves vállú, kihegyezett a levelek széle ép, de a levél lemezhullámos az egyszerű levél szórt állású átlagos mérete: 40-50 mm hosszú és 20-40 mm széles a levelek is kopaszok

Virág: messziről is feltűnő (3-6 cm nagyságú) élénk fehér színű(ritkán halovány rózsaszínes) nem illatos sziromlevelei szélesek összeforrva tölcsért alkotnak, amiben jól láthatóak az ivarlevelek virágzat: a virágok nem alkotnak virágzatot, ugyanis a lombleveleknél hosszabb kocsányon ülő virágok magányosan nőnek a levelek hónaljában nem egyszerre nyílnak a virágok Termés: egyrekeszű, kerekded toktermés (6- 10mm) csúcsa kissé csücskös mag: szabad szemmel jól látható (kb. 5mm) szabálytalan tojásdad alakú sötétbarna színű virágzási idő: júniustól október közepéig

Hazánkban mindenütt gyakori, de elsősorban víz jelenlétéhez köthető tömeges előfordulása. Minél inkább mérsékelt a folyamatos víz elérhetősége, annál inkább igényli a könnyen feltárható makroelemeket* tartalmazó, tápanyagban gazdag talajokat. *foszfor ,klór, kalcium ,kálium, magnézium, nátrium

Előfordulása: Különösen kukoricában, de kalászosokban, egyéb kapásokban, szőlőben, gyümölcsösökben, parlagokon, elhanyagolt területeken. Egész nyáron növekednek hosszú hajtásai. A sövényszuláknak nincsenek különösebb igényei, árnyékos helyen is szépen virágzik. Ideális talajtakaró is egyben.

Borzas füzike Borzas füzike

Rendszertani besorolása: Növények országa Zárvatermők törzse Valódi kétszikűek csoportja Előfordulása: A borzas füzike egész Európában megtalálható. További természetes élőhelyei Észak- Afrikában és Ázsia egyes területein vannak. Álló- és folyóvizek partján, időszakosan víz alá kerülő iszapos tájakon, árkokban, nádasokban, nedves, út menti gyomtársulásokban nő.

Gyökér: Húsos Tarackoló: A földben messzire szétterjedő, vékony, gyökér. Az egyik ,,legkeményebb ellenfél” a kertben. Szár: robusztus (erőteljes) Akár 2m magasságot is elérő Gazdagon elágazó Hosszú szőröktől bozontos Levél:  Az alsó levelek átellenes, a felsők szórt állásúak Hosszúkás, lándzsa alakúak 3-12 cm hosszú és 1-3 cm széles Élük sűrűn fűrészes Szárölelők, vagy kissé szárra futók

Virág: 15-25 mm átmérőjű Élénk bíborszínűek Méhek vagy zengőlegyek porozzák 4 sziromlevele van A sziromlevél kétszer háromszor hosszabb a csészelevélnél Virágzási ideje júniustól szeptemberig tart Termés: 4 rekeszű, keskeny, hosszú toktermés Éréskor felülről lefelé 4 keskeny kopáccsal* nyílik fel, ezután a fehér szőrüstökkel** ellátott magokat a szél hordja szét *külső héj, mely éréskor a belső magtól elválik **Magvak, vagy termések csúcsán fejlődő, a szaporító szervek elterjesztését szolgáló repítőszőr koszorú

Sovány perje Elterjedés: A perjefélék vagy pázsitfűfélék Növények országa Zárvatermők törzse Egyszikűek osztálya Perjevirágúak rendje Elterjedés: Mindenütt előfordul a nedvesebb réteken árkokban, de a szántóföldeken csak nedvesebb körülmények között él meg. Elsősorban a kalászosokban fordul elő az ország nyugati és déli részein. Csíranövény: Tavasztól őszig csírázik Évelő növény

Gyökérzet: Mellékgyökérzet Szár: Lágyszárú (szállító edénynyalábok szórtan helyezkednek el) A perjefélékre a belül rendszerint üreges, szárcsomókkal tagolt szalmaszár jellemző. Átmérőjéhez képest teherbíró és rugalmas. Jellemző még a föld felszínén vagy az alatt futó módosult szár, a tarack, amely kúszva és legyökeresedve vegetatív szaporodást tesz lehetővé. Világos zöld színű 60-100 cm Érdes

Üreges szár, szárcsomókkal Mellékeres levél Üreges szár, szárcsomókkal A levéllemez sima, fénytelen, finoman bordázott a fonák fénylő. A levélhüvely általában érdes, lapos, kiemelkedő érrel A levéllemez hirtelen keskenyedik el Csúcsánál csuklyaszerű Levéllemez Levél hüvely

Virág: A pázsitfűfélék virágai általában hímnősek A 2-4 virágú füzérkék kicsik, zöldek vagy ibolyás színűek Bugavirágzat: Általában kúpos, alja felé kiszélesedő, elágazó, terebélyes, összetett fürtös virágzat. Bugavirágzat

Termés: A toklászok hosszúkás lándzsásak, kihegyezettek, ormósak A toklászos* szem 2-2,8 mm hosszú sárga vagy sárgásbarna A háti toklász tövében gyér gyapjúszőrzet található A toklászok gerincén a csúcsig felhúzódó apró fogacskák vannak Mag: Magját nem telepítjük Igényei: Csekély a gondozási igénye Vízigényes *Azon száraz hártyaféle levélke, burok, mely a gabonaszemekről, midőn megérnek, leválik.

Réti lórom Elterjedés: Az egész országban előfordul, de főleg nedvesebb helyeken, a hegyvidékeken, Nyugat-Dunántúlon válhat veszélyessé, elsősorban a pillangós takarmánynövényekben. Száraz területeken a csíranövényei, de a fejlettebb példányai is elpusztulhatnak. A kaszálást jól bírja. A lórom, lósóska vagy egyszerűen sóska a Növények országába Zárvatermők törzsébe Valódi kétszikűek csoportjába tartozik

Gyökér: Évelő növény Húsos, mélyre hatoló karógyökér ( Tápanyagraktározásra módosult gyökér) Szár: 50-120 cm magas Felálló szárú Ágas Levél: Sötétzöld, széles Alsó levelei nagyok , hosszú nyelűek, szíves vállúak, tojásdad hosszúkásak, általában lekerekített csúcsúak A felső levelek lándzsásak, keskenyedő vagy ékvállúak, hegyesek

A levél válla A: Nyélbe keskenyedő B: Szíves C: Füles D: Lekerekített E: Levágott F: Tompa G: Ékvállú H: Nyilas I: Dárdás J: Részaránytalan

Virág: A virágörvök dús virágú, összetett, Szár tetőző fürtöt képeznek Virágörv: virág köre az a körvonal, amely szerint a virág részei: a kehely, szirom, hím és termő egymás fölött elhelyezkednek. Termés: Makktermés (száraz termés, ami azt jelenti, hogy az érés folyamatában vizet veszít) A háromoldalú makkocska éles élű, felül hegyes, alul tompa, sima, fénytelen, sötétbarna.

Felhasználása: Leveleiket a népi gyógyászatban bőrbántalmak ellen borogatóul használják. Gyökereiket inkább állatgyógyászati célokra használják. Főzetüket szarvasmarhák kérődzésének elmaradása ellen alkalmazzák. félárnyékos helyen érzi jól magát, napos helyen levelei nem lesznek olyan zsengék és ízletesek. Nedves, humuszos talajon válik igazán zamatossá. Magvait tavasszal szabadföldbe vessük el, de még nyáron is vethetünk belőle. Mivel terebélyesre nő, ne vessük sűrűre, vagy később rikítsuk ki. Előnevelt palántákat is ültethetünk, a nagy töveket tőosztással is szaporíthatjuk. Több és nagyobb leveleket fejleszt, ha virágzatokat eltávolítjuk, ezzel azt is megakadályozzuk, hogy a magját elszórja. Tanácsos 3-4 évente új helyre ültetni.

Vége Készítette: Szekeres Kíra