Busexpo 2018. A korszerű költségtérítési rendszer működtetésének elvi alapjai a hazai közforgalmú közlekedésben Dr. Szeri István KTI Közlekedéstudományi Intézet Nonprofit Kft. Közszolgáltatási Központvezető Személyszállítási Közszolgáltatási Igazgatóhelyettes

Előzmény: A helyközi vasúti és autóbuszos személyszállítási közszolgáltatásokat a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium rendeli meg a szolgáltatóktól. A feladatot 7 autóbuszos, 3 vasúti állami tulajdonú, valamint 4 magántársaság látja el. Az állami autóbuszos társaságok feladataik egy részét alvállalkozók bevonásával oldják meg. Közszolgáltatási szerződések autóbuszos társaságok esetében 2019. december 31-én,vasúti szolgáltatók esetében 2023 december 31.-én lejárnak.

Költségtérítési szabály: A jelenleg közvetlenül hatályos irányadó jogszabály (1370/2007 EU rendelet) értelmében a közszolgáltatást végző szolgáltató bevételekkel nem fedezett, indokolt ráfordításait, továbbá a közforgalmú szolgáltatási ágban szokásos nyereséget a közszolgáltatás megrendelője köteles megtéríteni a közszolgáltatást végzőnek. A rendelet végrehajtása során az egyik kritikus kérdés annak meghatározása, hogy a ténylegesen felmerült költségek közül mi és milyen mértékben tekinthető „indokolt” költségnek?

A tapasztalat: Az EU rendelet és a Személyszállítási Szolgáltatásokról Törvény (Sztv) hatályba lépése óta eltelt időszak alatt már számos tapasztalatot szereztek a szolgáltatók és a megrendelő is ezen a téren, de még mindig vetnek fel kérdéseket (más EU tagállamok szintjén is) az „indokolt” költségek egzakt meghatározása. Az alkalmazott „indokolt” költségek odaítélése ma pontosan meghatározott algoritmus alapján történik az óvatosság elvén ahol az ún. „túlkompenzáció” tilalmát szem előtt tartja a Megrendelő.

Az üzleti modellről: A közszolgáltatási szerződések megkötése során tekintettel kell lenni a közszolgáltatási kötelezettség definíciójára /üzemeltetési, szállítási és díjszabási kötelezettség/, a számviteli elkülönítés elveire, a közszolgáltatási kötelezettség alóli mentesítés kérésének és engedélyének lehetőségére, a pénzügyi kiegyenlítés feltételeire és időbeliségre, a közszolgáltatási szerződések tartalmi elemeinek ( hálózat,menetrend,tarifa,SLA stb.)előírásaira is.

A konzisztenciáról: A Rendelet nagy hangsúlyt fektet a közszolgáltatási szerződések, valamint a pályáztatási és közvetlen odaítélési eljárások átláthatóságára vonatkozó követelményekre, így a megkötött szerződések, illetve a közszolgáltatási szerződés keretében biztosított kompenzációk és kizárólagos jogok éves közzétételi kötelezettségének előírására is. A hazai célkitűzés – a magyar közforgalmú személyszállítás esetében a központi költségvetésből finanszírozandó – kompenzáció a szolgáltatás színvonalának változatlansága ill. emelkedése mellett a lehető legtakarékosabb legyen.

A térítésről: A térítési összeget számos tényező befolyásolja. Ezek egy része a szolgáltató közvetlen döntési kompetenciájába tartozik, más része a szolgáltató döntési kompetenciáján kívül esik. A szolgáltató döntési kompetenciáján kívül eső tényezők közül a legfontosabb a megrendelő által igényelt hálózat,menetrend és férőhely kapacitás. Külső követelményként jelenhet meg(ezt hazánkban még csak a helyi közlekedésben alkalmazzák) , hogy milyen átlagos életkorú, környezetvédelmi besorolású járműveket követel meg a megrendelő. A tarifa rendszer előírásait is a Megrendelő határozza meg.

Szolgáltatói kompetenciák: Ilyenek a vállalati általános költségek, a várható üzemeltetés(forgalmi,műszaki) általános költségek,karbantartási és bérköltségek. A költségek alakulásán túl befolyással van a költségvetésből igényelt összegre az is, hogy az adott szolgáltató mekkora bevételt realizál. Kockázat,hogy a megrendelt férőhely nem mindég esik egybe az utazási kereslettel. A keresletet pedig befolyásolja az utasok részéről még számos tényező: az utazási komfort, a tisztaság, a járulékos szolgáltatások ( fedélzeti WI-FI, kerékpár szállítási lehetőség stb.).

Mi lehet a további cél a fenti gyakorlat korszerűsítése okán : A támogatási rendszer és a színvonal összhang ösztönző gazdálkodását már részben a jelenlegi rendszer is biztosítja, amikor az átlag feletti általános költségeket csak átlagszinten fogadja be, és az elismert nyereség szintet differenciálja a társaság költsége és a szakmai szintű költség viszonya alapján. Cél a bevétellel nem fedezett indokolt költségtérítés rendszerének olyan korszerűsítése, amely képes ösztönözni a szolgáltatókat a rendelkezésre álló költségvetési forrásokkal összhangban álló szolgáltatási szintek biztosítására.

Az új elvekről: Sokszor felvetődik a kérdés szabad-e minden inhatékony vállalatot költségtérítéssel úgy támogatni, hogy azzal nem, vagy nem nagyon ösztönözzük a hatékonyság irányába? A válasz egyértelműen nem,hiszen a takarékosság elvét ebben a kérdésben különösen szem előtt kell tartani. Nem csak az ún. „Altmark” klauzula miatt ami azt is jelentheti, hogy csak a hatékony vállalatok költségszintjéig érdemes ezeket a költségeket megtéríteni,hanem azért is mert a közszolgáltatásra alkalmas kiválasztódás csak ilyen attitüd mellett tud megvalósulni hosszú távon.

A feltételekről: Már a közszolgáltató kiválasztásakor vizsgálni kell a költséghatékony vállalati gazdálkodást. Olyan külső(megrendelői,közreműködői) kontrollingot kell felállítani, mely időben és megfelelő módon észleli a közszolgáltatási tervektől való eltérést. A járműbeszerzést a Megrendelő kontrollja alá kell helyezni (megfelelő eszközt a megfelelő feladatra) A járműüzemeltetés megfelelő benchmark-ját Megrendelői,közreműködői oldalról folyamatosan el kell végezni. Folyamatosan monitoringozni kell a közszolgáltatást nem csak forgalmi hanem közgazdasági szempontból is.

A megoldás? A térítési rendszer továbbfejlesztése, persze történhet a közvetlen költségek részbeni elfogadásával is, melynek egyes paramétere a kiemelkedő költségek egyedi vizsgálat alapján történő befogadását jelentheti. A szolgáltatási színvonal területén történő változások alapján, is megvalósulhat melyek nem mindegyike elvonás, hanem a költségtérítés társaságonkénti átcsoportosításában jelenhet meg. Ez utóbbival érhető el, hogy a társaság ne a szolgáltatás színvonalának rontásával, hanem racionális gazdálkodással érje el a költségcsökkentést úgyis,hogy a számára gazdaságtalan feladatot átengedi egy a feladatot gazdaságosabban teljesíteni tudó társaság részére.

Végül: Az útkeresés tehát folyamatos a KTI is kidolgozott egy olyan programot”Klaszteranalízis” a neve ,mely röviden a különböző járatokat klaszterekbe csoportosítva viszonyítja a költségeket az azonos vagy hasonló feladatokat egymáshoz. Ez alapján alakul ki egy olyan átlagos vagy medián rendszer mely a hatékonysági mutatókat szem előtt tartva értékeli az egyes közszolgáltatásokat, törekedve az állami források takarékos felhasználására.

Köszönöm a figyelmüket