A SZENTHÁROMSÁG
0. A Nicea-konstantinápolyi hitvallás tanítása A Nikaiai Zsinat megfogalmazása: 1 lényeg (ouszia; substantia), 3 személy (proszopon/hüposztaszisz; persona). A Zsinat két szélsőséges nézet közt keresi a középutat: – modalizmus: csak egy Isten van, az Atya a Fiú és a Szentlélek csak az ő megjelenési formái, módjai – szubordinacionizmus: csak az Atya a szó szoros értelmében Isten, a Fiú és a Szentlélek tőle különböző, de neki alávetett személyek
1. A Szentháromság belső életére vonatkozó (immanens) modellek Ezeknek a modelleknek a közös jellemzője, hogy a nikaiai zsinat megfogalmazását fejtik ki, magyarázzák. a) Az ún. „pszichológiai” modell (Szt. Ágoston, Szt. Tamás) – Arisztotelész filozófiájának elemeit hívja segítségül: Isten lényege = létezés (ipsum esse subsistens), vagyis a korlátlan, minden tökéletességet magában foglaló lét. Isteni személyek = önmagukban fennálló vonatkozások, viszonyok (relatio subsistens). – A személyek kapcsolatát az emberi lélek (arisztotelészi leírásának) analógiájára képzeli el: Fiú = ahogyan az Atya önmagát gondolja, ismeri (Logosz). Szentlélek = ahogyan az Atya önmagát „akarja”, szereti.
1. A Szentháromság belső életére vonatkozó (immanens) modellek b) Az „interperszonális” modell (Szentviktori Richárd OFM) A Szentháromság belső életét az „ajándékozás” analógiájára képzeli el: – Atya = ajándékozó, – Fiú = megajándékozott, – Szentlélek = ajándék. A Szentháromság egysége az egyes személyek „önátadása” révén valósul meg.
2. Az „ökonómiai” és az „immanens” Szentháromság Karl Rahner szerint nincs különbség az üdvtörténetben (világban) megnyilvánuló („ökonómiai) és a belső életét élő („immanens”) Szentháromság között: mindegyik személy az, ahogyan az üdvtörténetben „kinyilatkoztatja” magát…
3. Mai elképzelések A mai elképzelések szakítanak a hagyományos, metafizikai jellegű modellekkel: A szentháromság egysége = közösség (communio; koinonia). A személyek közti különbség = dialógus.
Andrej Rubljov: Szentháromság ikon