A politikatudomány elméleti és módszertani sajátosságai. A politika értelmezésének elméleti irányai Politológia I. Készítette: Dr. Domonkos Endre (PhD) 2013/2014. őszi félév

I. Mennyire érett a politika tudománya? Politikatudomány alapfogalmai: nagymértékben elméletfüggőek. Politikatudomány: természettudományok módszertani modelljének utánzása (empirikusan megalapozott és egzakt tudomány). Politikaelmélet: politikára vonatkozó rendszerezett tudás elméleti összefüggéseire, lényegére utal. Politológia: elméleti orientáció, aktuális politikaelemzés

I. Mennyire érett a politika tudománya? Politikatudomány: nem jutott el a megállapodott „normális” tudomány érettségi szintjére abban az értelemben, hogy egységes elfogadott tárgya, módszere és fogalomkészlete lenne (Kuhn, 1985). Önazonosság keresése, elméleti problémák jelenléte Elméleti forradalmak a tudomány történetében: pozitívizmus, behaviorizmus, rendszerelmélet, racionális választás elmélete. Német filozófiából és szellemtudományból származó ellenteóriák: természettudományos módszerek és egységes tudomány gondolatának elutasítása.

I. Mennyire érett a politika tudománya? Különböző megközelítésmódók összeegyeztetése és kombinációja Pozitívista tudományfelfogás: tények és értékek megkülönböztetése. DE értékek nélkül nincs tudományos kutatás. Értékek, mint társadalmi élet alapvető tényeinek bevonása az elemzésbe! Komplex kutatási tervek szélesebb elméleti alapokra való helyezése.

I. Mennyire érett a politika tudománya? Tudományosság ismérvének minimalista meghatározása „a tudomány rendszeres vizsgálódás, mely az empirikus világról alkotott rendezett kijelentések egyre differenciáltabb készletét (set) építi fel” (Goodin-Klingemann, 1996, 9). Gabriel Almond: politikatudomány célja, hogy a politikára vonatkozó empirikus tényekből, adatokból történő következtetések levonása. Politikatudomány elméleti alapjairól folyt hazai viták: nagyobb kiforrottság és tudományos megállapodottság hangsúlyozása.

I. Mennyire érett a politika tudománya? Rendszerelmélet modelljei: semlegesnek látszó tudományos alap. Rendszerelmélet előnye: jól modellezhetők benne a politikai valóság egyes elemei. DE eltekint attól, hogy minden elmélet valamilyen probléma magyarázatára jött létre, más problémák elhanyagolása. Klaus Beyme: politikatudomány egyik elméleti irányzata sem tarthat igényt a kizárólagosságra.

II. A politika fogalmának eltérő felfogásai I. Politikatudomány tárgya: politika mint társadalom elkülönült cselekvési rendszere. DE összetett valóság és eltérő intézményesültségi szint. Politika: stratégiai cselekvés, a társadalmi hatalom korlátok közé szorított felhasználása. Korlátozó feltételek: Gabriel Almond: politikai intézmények természetének és teljesítményük megítélésének és értékelésének vizsgálata

II. A politika fogalmának eltérő felfogásai II. Herfried Münkler: politika vizsgálata történeti szempontok alapján: 1. a hatalom szempontjából, 2. intézményi-szociológiai szempontból, 3. az intézmények értelme, teológiája szempontjából, 4. emancipatív-utópisztikus nézőpontból. DE változott a politikatudomány vizsgálati tárgya is.

II. A politikaértelmezés főbb elméleti irányzatai I. Politikatudományon belüli eltérő elméleti és filozófiai irányzat. Eltérő felfogás a tudomány tárgyáról és a kutatás módszereiről. Német politikatudományon belül három nagy elméleti irányzat: 1. normatív-ontológiai 2. empirikus-analitikus és 3. dialektikus-történeti (dialektikus kritikai).

II. A politikaértelmezés főbb elméleti irányzatai II. 1. Normatív-ontológiai irányzat Lényege: értékek és normák hangsúlyozása, tudomány objektív jellegének elutasítása. Értékek a politikai valóságnak is részei, ezért a társadalomtudományokban nem lehetséges eljárni a természettudományok kutatásai és elméletei alapján. Létező, objektív erkölcsi értékrend elfogadása és erkölcsi relativizimus, nihillizmus elutasítása.

II. A politikaértelmezés főbb elméleti irányzatai III. A politika célja egy jó rend megvalósítása (jó élet, erényes polgár és államférfi eszménye). Konzervatív, idealista filozófia Szellemtudományi módszer, fenomenológiai lényeglátás, klasszikus szövegek kortárs belátásokként való kezelése, kiegészítve a természetes emberi észre való hivatkozással. Képviselői: Leo Strauss, Ernst Voegelin, Wilhelm Hennis és Arnord Bergsträsser, Dieter Oberndörfer.

II. A politikaértelmezés főbb elméleti irányzatai IV. 2. Empirikus-analitikus irányzat: kritikai racionalizmus Lényege: tudományok egységének hangsúlyozása A tudományos megismerés mindig a problémából indul ki (problémahelyzet meghatározó tényezőinek feltárása). Tudományos elmélet: tények feltárásán alapuló általánosítások sora. DE tudományos tényeket igazolni kell!

II. A politikaértelmezés főbb elméleti irányzatai V. Kísérlet: tényállás reprodukálhatóságának megteremtése. Tudományos elméleteket tényekkel szembesítve kell megcáfolni. Az elmélet módszertani individualizmusra épül (egyének viselkedése és cselekvése kollektív cselekvők helyett). Minden intézmény csak az egyéni cselekvések valamilyen kombinációja.

II. A politikaértelmezés főbb elméleti irányzatai VI. 3. Dialektikus-társadalomkritikai irányzat: marxi kritikai hagyomány, sajátos neomarxista, ill. posztmarxista irányzat. Képviselői: T. W. Adorno, M. Horkheimer, H. Marcuse, J. Habermas. Lényege:vizsgált társadalmi és politikai jelenségek tágabb történeti és társadalmi összefüggésekben való vizsgálata. Erős ideológiakritikai vonulat.

II. A politikaértelmezés főbb elméleti irányzatai VII. Kritikai viszonyulás a kapitalista modernizáció folyamatához. Képviselőiket egyéni és kollektív emancipáció értékei vezetik. Társadalmi nyilvánosság, demokratikus politikai formákban rejlő uralom mozzanatának elemzése. Modern kultúra iparszerűvé válásának kritikája, pozitívista tudományüzem és technokratikus uralom bírálata.

II. A politikaértelmezés főbb elméleti irányzatai VIII. Gabriel Almond: elméleti orientáció és módszertani irányultság szempontjainak vizsgálata. Politikatudomány ismeretelméleti és módszertani sajátosságainak megvilágítása Karl Popper hasonlatával. Valós jelenségek determinációjának mértéke: képzeletbeli vonal (egyik vége: rendezetlen ködgomoly, másik vége pedig egy óramű) Elméleti és módszertani eklekticizmus!

II. A politikaértelmezés főbb elméleti irányzatai IX. Politikatudomány: a politika empirikus szabályszerűségeinek megállapítása, de az embereket értékek is vezérlik. Politika sajátosságait nem lehet kizárólag kvantitatív elemzéssel feltárni. Különböző politikatudományi iskolák létrejöttének vizsgálata. Amerikai politikatudomány belső megosztottságának vizsgálata bal-jobb és puha-kemény változók kombinációja alapján.

II. A politikaértelmezés főbb elméleti irányzatai X. Puha irányzat: nem alkalmaz empirikus és statisztikai módszerek. Kemény irányzat: modern empirikus társadalomkutatás társadalomstatisztikai eszköztárának alkalmazása. Soft és hard right, valamint soft és hard left irányzat közötti különbségtétel.

II. A politikaértelmezés főbb elméleti irányzatai X. Klaus von Beyme: ötféle kutatási megközelítésmód 1. Történeti vagy genetikus módszer 2. Intézményközpontú megközelítés 3. Behaviorista megközelítés 4. Funkcionális-strukturalista módszer 5. Komparatív módszer

Köszönöm a figyelmet!