Irodalom a figyelemfelkeltés kultúrájában 2016. szeptember 20.
A kultúra szinkrón és diakrón dimenziója A kultúra a kommunikáció, emlékezet, és a médiumok változó összefüggéseként definiálható. A kultúrának szinkrón és diakrón dimenziója van (=kb. Jan Assmann-nál a társadalom konnektív struktúrája): feladata a koordináció (a jelenben folyó kommunikációé), és a kontinuitás, folyamatosság biztosítása (múltértelmezés, a szimbolikus értelemvilág hagyományozása, stb.)
Emlékezetelméletek Halbwachs → Assmann: az emlékezet nem csupán az emberekben, hanem az emberek között is létezik, kollektív, szociális jelenség kommunikációban keletkezik (pl. generációról generációra hagyományozódó történetek) és közösségek identitását alapozza meg (pl. miről emlékezünk meg a nemzeti ünnepeken).
Kommunikatív és kulturális emlékezet Emlékezetformák: kommunikatív=rövid távú emlékezet (pl. egy generációé) kulturális= hosszú távú emlékezet (afrikai szóbeli kultúrákban is a múltnak ezt a 2 dimenzióját figyelték meg: a közelmúlt, és a mitikus ősidő, teremtéstörténetek, stb.)
Kommunikatív és kulturális emlékezet (tartalom és forma különbségei) - Történelmi tapasztalatok az egyéni életút keretei között (kommunikatív emlékezet) - Mitikus őstörténet, az abszolút múlt eseményei (= ős-múlt, azonos távolságban van mindenféle jelentől) (kulturális emlékezet) Forma: - Informális, kevéssé megformált, természetes, személyek közti érintkezésben alakul ki, köznapi (kommunikatív emlékezet) - Alapítást igényel, nagyfokú megformáltság. Ceremoniális kommunikáció, ünnep (kulturális emlékezet)
Kulturális és kommunikatív emlékezet (közvetítő csatornák, időszerkezet, hordozók) Eleven emlékezés, személyes tapasztalás, szájhagyomány (kommunikatív emlékezet) Rögzített, tárgyiasult kifejezőeszközök, hagyomány, szimbolikus rögzítés, szóbeli, képszerű, táncos megjelenítés (kulturális emlékezet)
Kulturális és kommunikatív emlékezet (időszerkezet és hordozók) 80-100 év, 3-4 nemzedéknyi idő, a jelennel együtt halad tova (kommunikatív emlékezet) A mitikus ősidők abszolút múltja (kulturális emlékezet) Hordozók: Aspecifikus, kortársi emlékezetközösség (kommunikatív emlékezet) A hagyomány szakosodott hordozói (kulturális emlékezet)
Tár- és funkcionális emlékezet A kulturális és a kommunikatív emlékezet között a médiumok biztosítják az átmenetet adathordozókon történő rögzítés kell ahhoz, hogy fennmaradjanak évszázadokon át az emlékeink (fotók, memoárok) Ez azonban nem elég, az identitásunk részévé csak a funkcionális emlékezet tartalmai válhatnak.
Tár- és funkcionális emlékezet II. tár-emlékezet: a látens, strukturálatlan emlékek rezervoárja (több és másféle emlék van benne, mint a funkcionálisban, a most éppen nem használt emlékek helye (pl. az archívumban) funkcionális emlékezet: az értelemmel ellátott, egyéni és kollektív élettörténet és identitás részét képező tárhely (pl. a nemzeti emlékezet)
Tár- és funkcionális emlékezet III. A kulturális emlékezetben a külső tárolási technikák (pl. írás) megjelenésével nagy változás következik be: egyre növekszik a tárolható tudás Az irásbeliség dominánssá válásával jelenik meg ezért ez a két új emlékezet-formáció (a szóbeliségben nem válnak szét, ott még mindenféle tudás használt, identitásalkotó, de az írásossággal többet tárolunk, mint amennyit használunk az élettörténetünk részeként).
Tár- és funkcionális emlékezet IV. (tartalom és időbeli struktúra) A másik, a jelen meghaladása (tár-emlékezet) A sajátot, a jelent egy bizonyos múlttal alapozza meg (funkcionális emlékezet) Időbeli struktúra: Kétidejű: tegnap a ma mellett (de nem a ma legitimálójaként), kontraprezentikus (tár-emlékezet) Diakrón: a tegnapot a mához köti (funkcionális emlékezet)
Tár- és funkcionális emlékezet V. (Formáik) Tár-emlékezet: A szövegek érinthetetlenek, a dokumentumok autonóm státusszal bírnak (írásosan rögzítettnek és kanonizáltnak kell lennie a szövegeknek ahhoz, hogy megmaradjanak annak ellenére, hogy nem identitásteremtők a jelenben) Funkcionális emlékezet: Az emlékezetek stratégiai, perspektivikus használata; szelektív