A participáció, a civil – közösségi részvétel elve

„A társadalmi részvétel a gyakorlatban általában programok, politikák kidolgozásában való közvetlen részvételi lehetőséget jelent többféle társadalmi érdeket képviselő csoportok (érintettek) számára. Társadalmi részvételről akkor beszélhetünk, ha a olyan korai fázisában van lehetősége bekapcsolódnia az állampolgároknak a közösségi döntési folyamatba, ahol még a szereplők között elképzelhető konszenzusos megoldás létrejötte.” Bela Gy. – Pataki Gy. – Valené K. Á. (2003): Társadalmi részvétel a környezetpolitikai döntéshozatalban

Részvételi formák Nyilvános rendezvényeken jelennek meg Különféle szerveződéseket (intézményeket) állampolgári-, tanácsadó bizottságokat, közösségi-, szomszédsági tanácsokat alapítanak az állampolgárok Szószólót-ombudsmant neveznek ki Lobbiznak a törvényhozóknál, döntéshozóknál Közmeghallgatáson vesznek részt Felügyelik a jogszabályok betartását

Elégedetlenséget kifejező részvételi eszközök Tüntetéseket, kampányokat szerveznek Bojkottálnak különféle termékeket, üzleteket Nyílt leveleket, petíciókat, hirdetéseket tesznek közzé Aláírásgyűjtést szerveznek

Részvétel – a közösségfejlesztés egyik alapvető célja A helyi közösséghez és a társadalomhoz tatozás elősegítése Közösségi-társadalmi beágyazottságban éljünk Bevonás; a társadalomba-, a helyi folyamatokba való belefoglalás (inclusion) Képessé tétel + felhatalmazás (empowerment) Kirekesztettség, tehetetlenség, képessé tétel fogalmakról Ezúttal azonban nem a társadalom perifériáján élők (amúgy igen valós) gyakran hivatkozott csoportjaira gondolunk csupán, hanem a közpolitikából, a saját ügyei intézéséből kirekesztett társadalom nagy többségére. Arról a közösségi kezdeményezésben járatlan, ilyen szokásoktól mentes, apatikus társadalmi többségről van szó, amely a hazai társadalomra általában és igen széleskörűen jellemző. Többnyire a tehetetlenség (angolul „powerless”) érzése határozza meg ezt a magatartást, amelynek történelmi, kulturális és nevelési okai is vannak. A közösségi fejlesztőmunkában gyakran hangsúlyozzák azt a szükségletet, hogy bátorítani szükséges a különféle közösségeket, csoportokat arra, hogy legyenek hatással az életüket érintő közpolitikai döntésekre, jóléti szolgáltatásokra, különféle jogokra, lehetőségekre.[1] Más megközelítésben, hogy magán- és közügyekben is legyen bátorságuk és kedvük engedély nélkül szót emelni, a következményektől való félelem nélkül. A korábbi nyelvi definícióra (powerless) utalva, ahhoz kapcsolódva, az "empowerment" fogalma, azt a folyamatot jelenti, melynek révén a tehetetlen állapotból eljuthatunk a hatni tudó állapotba. Részvételre képesítés, képessé tétel, felhatalmazás, hatalommal való felruházás – ennek a kifejezésnek a közvetlen fordítása. Kiemeljük itt a kollektív fellépés, közösségi összefogás szükségességét és annak a folyamatnak a megértését, amelynek során az emberek „képessé válnak” arra, hogy környezetükre nagyobb hatást gyakoroljanak. Ehhez olyan lehetőségekre van szükségük, ahol megoszthatják tapasztalataikat, ahol átélik, hogy megértették őket, és a megértés konkrét változást is maga után von. [1] Egyebek között hivatkozunk Harkai Nóra: Közösség és közösségi munka c. tanulmányára Parola füzetek Közösségfejlesztők Egyesülete Bp, 2006 90-92-old.

A képessé tétel és a felhatalmazás: annak a tudatosítása, hogy én vagyok a dolgok megoldásának (egyik) kulcsa, rajtam múlik; elhitetni, hogy képes vagyok arra (önbizalom). Máshogyan fogalmazva a hatalommal való felruházásról beszélünk ilyen esetekben.

A kompetens állampolgárok, mint társadalmi-közösségi cél. A közösség ügyeiben a közösség képessé tétele, felhatalmazása: politikai felhatalmazást jelent. Arra való esélyek megismertetését és tudatosítását, hogy közösségi ügyekben kompetens-illetékes vagyok. A kompetens állampolgárok, mint társadalmi-közösségi cél.

A képviseleti rendszer egyoldalúvá válásával, gyakori, hogy az egyéni, vagy közösségi részvétel elsorvad

nem tekintik feladatuknak az öntevékeny kezdeményezést. Gyakori, hogy a polgárok, vagy azok közösségei átruházzák másokra a cselekvéssel, a részvétellel kapcsolatos kompetenciát, illetékességet; nem tekintik feladatuknak az öntevékeny kezdeményezést.

A részvételre vonatkozó leggyakoribb angol kifejezések social participation = társadalmi részvétel public participation = a köz részvétele stakeholder participation = az érintettek részvétele community participation = közösségi részvétel civil participation = civil részvétel citizen participation = állampolgári részvétel A magyar jogszabályok jellemzően a „nyilvánosság részvétele” kifejezést használják.

Részvételi lépcsők Sherry R. Arnstein 1969 Részvételi lépcsők Sherry R. Arnstein 1969. Amerikai Tervezők Szövetségének (APA) újságjában

A részvétel típusai, fokozatai 1.Manipulatív részvétel A részvétel csak látszólagos, nem demokratikus úton választott képviselőkön keresztül zajlik, akiknek ráadásul valódi hatalmuk sincs. 2. Passzív részvétel A részvételt az jelenti, hogy az érintettekkel közlik a döntést, vagy a tájékoztatják őket a megtörtént eseményről. A megosztott információ birtokosai kizárólag a külső szakértők. 3. Részvétel konzultáción keresztül Az érintettekkel konzultálnak, kérdésekre válaszolnak. A döntéshozatalban nincs részvétel, a szakértők nem kötelesek figyelembe venni az érintettek véleményét.

4. Részvétel anyagi ellenszolgáltatásért Az érintettek valamilyen ellenszolgáltatás fejében (élelmiszer, pénz stb.) vesznek részt folyamatban. Az érintettek érdekeltsége a projektben az ellenszolgáltatás befejeződésével megszűnik. 5. Funkcionális részvétel A részvétel a folyamatot felügyelő intézmények számára a projektcélok elérésének eszköze. Az érintettek esetleg csoportokat alkotnak, hogy így érjék el az előre meghatározott projektcélokat.

Az érintettek részt vesznek az elemzésben. Az 6. Interaktív részvétel Az érintettek részt vesznek az elemzésben. Az elemzések akciótervekhez vezetnek, kialakulnak, vagy megerősödnek az elérhető erőforrások felhasználásáról határozó helyi csoportok és/vagy intézmények. Különböző tanulási módszereket alkalmaznak az eltérő álláspontok megismerése érdekében. 7. Önmozgósítás, öntevékenység Az érintettek a szervező intézményektől függetlenül, önmaguk kezdeményeznek. Az intézményekkel kapcsolatokat építenek ki (pl. pénzügyi segítséget vagy technikai tanácsot kérve), de az erőforrások felhasználásáról maguk döntenek. A részvétel típusai (Forrás: Pretty, 1997, 180. o.)

Fejlesztési modellek és a közösségi tervezés

Az infrastrukturális fejlesztés modellje Fejlesztési cél Feltétel mozgósítása Lakossági magatartás Helyi szolgáltatások Kezdeményezők Társadalmi részvétel Felelősségvállalás Tervek megvalósulása Az infrastrukturális fejlesztés modellje Infrastrukturális fejlesztés Pénz Passzív, kritikus Önkormányzati alapellátás Csak a vezetők Nem érvényesül Csak a vezetők részéről Részleges A fejlesztés közösségi modellje Humán erőforrások fejlesztése Közösségi tudás feltárása és mozgósítása Aktív, együttműködő Civil szervezetek szolgáltatásai is A lakosság és a vezetők Érvényesül A lakosság és a vezetők részéről Közelít a teljeshez (Vercseg Ilona alapján)

Külső tervező Közösségi tervezés Az összegyűjtött információ a tervező kezében van A terv a tervező fejében jön létre Az érintettek egymástól elszigetelten kerülnek kapcsolatba a tervvel Közösségi tervezés Az összegyűjtött információ a közösség kezében marad A terv az érintettek fejében jön létre Az érintettek kapcsolatba kerülnek egymással, általában egyetértésre jutnak (Sain Mátyás munkája alapján)

A képviselet és a részvétel mint dolog és jog

Joga: tehát nem vitatható, hogy ebben nem akadályozható meg Joga: tehát nem vitatható, hogy ebben nem akadályozható meg. Sem az egyéni, sem a közösségi ügyekben nem vonható el az a jog, hogy a megoldás érdekében megismerjék, a megoldás lehetőségét, arról informálódjanak. Hogy önmaga - közösségek esetében önmaguk - tájékozódjanak a saját dolgukat jelentő ügyekről, intézkedésekről, lehetőségekről. Nem vitatható tőle (tőlük) a választás lehetősége sem: hogy az alternatívák, a megoldások variációit az érintettek számba vegyék – most már a közösségek jogaként tárgyaljuk ezt a jogot -, s önmaguk döntsenek a megoldás felöl.

Ha ezt a mérlegelést, döntést időszakosan átruháztuk másra – képviselőkre –, nem vitatható el ennek a bármikori ellenőrzése. Ha a képviseletet a közösségek a saját ügyeikben nem tartják megfelelőnek, joguk kell legyen beleszólniuk a helyzet alakulásába. A képviselő csak akkor képes ennek a megbízatásnak megfelelni, ha jól ismeri – tehát odafigyel, megkérdezi, ösztönzi a megbízóját -, hogy annak mi a saját (közösségi) probléma megoldásában a jogából levezethető szándéka.