A plasztikai ábrázolás fejlődése A kisiskolás kor

Az életkor sajátosságai: Piaget: konkrét műveleti szakasz, logika fejlődése, módszeresség, szabályosság, szabálytisztelet, kötelezettségérzet kialakulása, decentráció, cselekvés kontrollja Freud: latencia szakasz, ösztönök lenyugvása, a belső világ helyett a külső világ felé fordul, felettes én kialakulása, alkalmazkodóképesség Erikson: szorgalom, kisebbrendűség érzés, együttműködés, túlzott megfelelni vágyás, teljesítmény igénye és öröme Kohlberg: erkölcsi fejlődésben konvencionális szakasz: jó-gyerek és társadalmi rend, a törvények tisztelete

ELŐZMÉNYEK: A plasztikai ábrázolás fejlődési szakaszai: (Golomb, 1974) Ábrázolás előtti, prereprezentációs szakasz, „gyurmafirkák” időszaka 1,5 évtől 2,5 éves korig 2. Az első emberfigurák megjelenésének szakasza 2,5 évtől 3 éves korig 3. A fej-láb emberke ábrázolásának szakasza 3 évestől 4 éves korig 4. A teljes emberfigura kialakulásának és differenciálódásának szakasza 4 évestől 6 éves korig

ELŐZMÉNYEK: A teljes emberfigura kialakulásának fázisai: 1. A törzs tagolódása fejre és végtagokra 2. A végtagok tagolódása: kéz- és lábujjak, tenyér, boka, térd Az arc tagolódása: arcvonások, haj, frizura, fejfedő 3. A mozgásábrázolás kezdetei: behajlított láb és kéz, lobogó haj. Díszítés: ruha, haj, arc aprólékosabb ábrázolása 4. A környezet elemei, kísérő tárgyak megjelenése 5. A plasztikai csoportkompozíció kialakulása.

ÁLTALÁNOS JELLEMZŐK A vizuális nyelv elsajátítása olyan tanulási folyamat, melyben a kísérletezés az eszközzel és az anyaggal, az utánzás, a kortársak és felnőttek által adott minták követése, átírása mind szerepet játszik. A kisgyermek jeleket alkotni tanul. A már birtokolt ábrázolási konvenciók, jelek és kompozíciós módszerek határozzák meg, mi fog megszületni a témául választott jelenetből, figurából. Ugyanez érvényes a plasztikai ábrázolásra is.

A kisgyerek élvezettel gyakorolja az újonnan megismert kifejezőeszközöket, tucatjával gyártja a hasonló alakokat, míg el nem sajátítja készítésük technikáját. A bonyolítás-díszítés szakaszai után jön az újabb séma kikísérletezése. A fejlődés nem lineáris. A gyermek bármely életkorban vagy "plasztikai korban", azaz fejlődési szakaszban visszatérhet egy évekkel korábban kialakított sémához. A két- és háromdimenziós ábrázolás között “átjárás” van: a rajzban kimunkált jelek megjelennek a szobrokon. Egyre változatosabb a térkialakítás: a több részből álló figurák biztosabban állnak a lábukon. A konstruálás hatása is érezhető a tárgyak, szerkezetek létrehozásában.

Az emberi test arányai a tagozódással, a végtagok és a fej elkülönülésével válnak nyilvánvalóvá. Az arányoknak kevés közük van a valósághoz. Inkább "érzelmi" arányrendszerről beszélhetünk. A gyerek számára legkedvesebb, legfélelmetesebb, legfontosabb testrészek a szobrokon óriásivá nőnek, s akárcsak a képeken, a "lényegtelen" testrészek, alakok vagy meg sem jelennek, vagy apró méretükkel hangsúlyozzák a "fő" figurákat, testrészleteket. A teljes emberfigura kialakulása az iskoláskor első éveiben fejeződik be. Ezt már a "realista" ábrázolási konvenciók elsajátítása, a szobrászat művészetében és mesterségében való "szakmai" elmélyülés követi csak, vagyis a tanuláson és az utánzáson alapuló, de a megfigyelést is intenzíven felhasználó szakasz.

A spontán plasztikai fejlődés a rajzfejlődés "ösztönös" korszakánál előbb, már 8 éves kor körül véget ér. 8 éves kor alatt a pedagógusi munkában a megfigyelés és ösztönzés szerepe nagyobb kell hogy legyen, mint a direkt irányításé. Ami tanítható: az eszközök kezelése, az anyagok tulajdonságai, a megfigyelés módszerei, a szóbeli megközelítés: a műelemzést előkészítő leírás szókincse és szempontjai.

Saját tapasztalatok: Egy nyári, kézműves tábor kerámiamunkái: Mivel ez egy indiántábor, az itt gyakorolt kézműves technikák is kötődnek az indián kultúrához.

Általában csak a kisiskolások agyagoznak a táborban Általában csak a kisiskolások agyagoznak a táborban. Valószínűleg azért, mert ez a korosztály játéknak tekinti az agyaggal való foglalkozást, a formák létrehozását. Akkor is örömmel játszanak az anyaggal, ha végül nem készítenek semmilyen kész tárgyat, kiégethető, maradandó terméket. Ugyanazt az agyagot formálják át újra és újra, és ehhez valamilyen történetet kerekítenek. Az „indiánság” az agyagozásnál a következő tárgyak formájában jelentkezik: indiánjelekkel díszített medálok, békepipák, indián fejek, medvék.

TÁBORI ÉLETKÉPEK

Tárgyfajták elemzése: Békepipa Ezt a tárgyfajtát majdnem mindenki elkészíti, hiszen „indián” tárgy, kapcsolódik ahhoz a játékhoz, hogy elképzeljük, hogy egy hétre indián törzs vagyunk. Általában a pipa valóban szelelne, vagyis a gyerekek ügyelni szoktak rá, hogy a pipa szárában rés legyen, ezt egy fapálcika segítségével oldjuk meg. A pipa elején elnagyolt arcformát szoktunk kialakítani, nagy orral, tolldísszel, kinyújtott nyelvvel. Magát a pipaformát mindig meg kell mutatni, az arc kialakításához azonban nem szoktak segítséget kérni.

Tárgyfajták elemzése: Maszk Ez úgy készül, hogy agyagból arcot formázunk, és aztán erre papírmaséból készül el maga a maszk. A végtermék tehát papír, de az agyagarcot gondosan el kell készíteni, minél karakteresebb vonásokkal. Általában nagy méretben készül, hiszen aztán a gyerekek saját arcukra teszik.

Tárgyfajták elemzése: Agyaggyöngy Kis gömböcskéket gyúrunk, és hurkapálcikát fúrunk át rajta, ezután mintázófával díszítjük külső felületét, illetve itt is sokan gyönggyel díszítenek. Ezt türelmesebb gyerekek szokták készíteni, mert aprólékosabb munkát igényel. Medál A medálok agyaglapokba karcolt vagy nyomott indiánjelek, melyeken felül lyukat fúrunk, hogy fel lehessen fűzni bőrre. Ezt a tárgytípust, ha valaki elkezdi, utána tucatjával gyártja. Üveggyöngyökkel lehet díszíteni. Először egy-két szem gyöngyöt szoktak használni. Ám itt is megfigyelhető, hogy egy idő után teljesen megforgatják a gyöngyben az anyaglapokat.

Tárgyfajták elemzése: Figurák, állatok Amikor a gyerekek valamilyen kisállatot, mesefigurát, emberkét szeretnének megformálni, egyáltalán nem szoktak segítséget kérni. Mi is csak abban segítünk, hogy ne legyen túl tömbszerű forma és hogy mindenhol tapasszák meg az anyagot. Ez a korosztály nem törekszik élethűségre a figurák kialakításánál. Nem zavarja őket az aránytalanság, a kidolgozatlanság, vagy hogy nem felismerhető, amit készítettek. Gyakran otthoni állataikat, vagy azt az állatot formázzák meg, amire vágynak. Az indiántábor kedvelt agyagállata a medve, mivel a két fő törzsfőnököt Öreg- és Nagymedvének hívják. Emellett készülnek indiánfigurák és indián fejek is.

DOBOZOK, PIPÁK, MADARAK, MASZK

Tárgyfajták elemzése: Dobozkák, tárolók Ez a tárgy több módszerrel is készülhet. Mindig e tárgy készítésénél igénylik a legtöbb segítséget a gyerekek. 1.módszer: hurkákból rakjuk fel az edényt, csigavonalban körbe-körbe haladva, a végén belülről összetapasztjuk. Így megmarad kívül a hurkás minta. Ezt a tárgytípust inkább a türelmes, kitartóbb gyerekek választják. 2. módszer: gömböt gyúrunk, damillal levágjuk a tetejét és kivájjuk belülről a felesleges agyagot. E tárgy több példányban szokott elkészülni, mivel gyors, egyszerű a kivitelezése. A kisebbeknek a gömb kivájása nehezebben megy. 3.módszer: négyzet alakú lapokból építjük össze a tárgyat. A doboz külsejét karcolással, nyomhagyással mintázófa segítségével díszítjük.

MUNKA KÖZBEN…

Az égetés: Fontos megemlíteni az égetés folyamatát, mivel nem hagyományos módon folyik. Mi építjük a kemencét a gyerekekkel együtt. A kemence kiásását a nagyobb fiúk végzik. Maga a földbe ásott lyuk a kemence, melyet két rekeszre osztunk fémlapokkal és cserepekkel. A felső szintre kerülnek az agyagtárgyak, alul pedig a tűztér található. Felül az egészet befedjük cserepekkel és egy kémény is kerül a tetejére. A tüzet egy éjszakán keresztül folyamatosan táplálni kell. Ezt a kisebb gyerekek vállalják, egymást váltva felügyelik és életben tartják a tüzet. Másnap már ki lehet szedni az elkészült munkákat. Ez a folyamat nagy élményt nyújt a gyerekeknek, és mindig rácsodálkoznak, hogy az agyagégetés így is működik.

KEMENCÉK