Egy hiteles építészet felé Danielisz Dóra Tudományelmélet és tudománytörténet – BME Csonka Pál Doktori Iskola 2016.-17./I.

Christian Norberg-Schulz (1926-2000) született: Oslo tanulmányai: ETH Zürich római tanulmányút Harvard University (Fulbright Scholarship) Norwegian Institute of Technology (doktori) professzorként tanított: Yale University Oslo School of Architecture and Desing (1966-1992) MIT - Architecture Department (1974)

Christian Norberg-Schulz építész-tervezői munkái (1950-60’): Row Houses at Planetveien Street (Oslo) – társtervező: Arne Korsmo fontosabb művei: Intentions in Architecture. (1963, Oslo) első elméleti munkája (a modern építészet válságának idején) „az építészeti tér nem alkalmas az építészet átfogó megközelítésére” Existence, Space, Architecture. (1971, NY) hatott rá: Martin Heidegger, Otto Friedrich Bollnow, Kevin Lynch, Louis Kahn kísérletet tett az építészeti tér átfogó értelmezésére megjelent az „öt térfogalom”-elmélete (cselekvési, érzékelési, egzisztenciális, gondolati és elvont) az építészet és a környezet leírására a legalkalmasabb az egzisztenciális tér: „…, mely az ember környezetéről alkotott állandósult képzete” egyszerre fizikai és szellemi észlelés

Christian Norberg-Schulz Genius Loci. Towards a Phenomenology of Architecture. (1980, London) a „hely szelleme” (eredetileg az antik római vallásban szó szerint egy hely, ház védőistene): „…, mely a fizikai téren túl, az egzisztenciális térben összegyűjtött jelentésekkel bővült térkoncepciót jelent.” „a megélt tér”, melyhez kötődünk Concept of Dwelling. On the Way to Figurative Architecture. (1985, NY) Nightlands: Nordic Building. (Massachusetts, 1996) Architecture: Presence, Language, Place. (Monacelli, 2000)

Genius Loci. Towards a Phenomenology of Architecture. (1980, London) Genius Loci. Landschaft, Lebensraum, Baukunst. (1982, Stuttgart) természeti helyek – mesterséges helyek klasszikus építészet – komplex építészet: Prága – Khartum – Róma városkép tér karakter genius loci érzelem – identitás – történelem a helyek elvesztése – a helyek újra- megtalálása

Christian Norberg-Schulz kutatási területei: építészettörténet – olasz barokk skandináv építészet fenomenológia Fenomenológia:  phainomenon + logosz = „jelenség-tan” (Kanttól ered a felvetés: „ Az igazi ismeretet a jelenség megismerése adja.”) szubjektív idealista filozófiai irányzat Edmund Husserl (1859-1938) matematikus, filozófus elméleti alapítója „nincs objektum szubjektum nélkül”: „Fenoménnak nevezzük azt a jelenséget, amely az intencionális élményben adott, és a megismerő tudat számára jelenvalóság. Ha látok egy tárgyat, akkor nem lehetek sohasem biztos, hogy a látvány híven reprezentálja a megismeréstől független objektumot, de biztos lehetek abban, hogy van egy olyan élményem, hogy látom az illető dolgot. Tehát amit megismerek ebben az élményben, az nem maga az objektum, hanem a „fenomén” lesz.”

Christian Norberg-Schulz A hiteles építészet felé (1980, Velencei Biennálé): téma: Presence of the Past (posztmodern) bevezető tanulmányok: Vincent Scully, Paolo Porthogesi, Charles Jancks, Christian Norberg-Schulz ChNS: a modern építészet monoton és kaotikus, elveszett benne a „hely” (megújításra szorul): a racionális és emocionális, a művészet és a tudomány szétválasztása a probléma forrása a valóság megközelítésének lehetséges eszköze a fenomenológia (életvilág leírása) a posztmodernnel is szembe megy (archetipikus elemek, jelek stb.) struktúra + lélek tipológia és morfológia: tipológia=a konkrét tér morfológia=az elemek elrendezése, a karakter A hiteles építészet célja a Genius Loci megteremtése és megőrzése: összegyűjti a hely üzenetét és azt fejleszti tovább kreatív módon ChNS által sugallt „regionális modern” (=) Kenneth Frampton „kritikai regionalizmus”

Hiteles építészet felé A jelentés igénye a posztmodern irányzatokban közös a jelentés iránti igény a helyek minőségének elvesztése, elidegenedés (modern város kritikája) az ember olyan értékekkel azonosul, melyek túllépik a puszta hasznosság körét (jelentés) = művészet = építészet (modern ép. kritikája) monotonitás (modern) / káosz (posztmodern) = genius loci elvesztése problémamegoldó kísérletek: Venturi és Rossi

Hiteles építészet felé A jelentés igénye Robert Venturi „pluralista összetettség-koncepciója” Összetettség és ellentmondás az építészetben. (1966, NY) Le Corbusier: Villa Savoye, Poissey, Franciaország, 1929 monotónia-ellenes = összetett építészet (a helynek tervez) fogalompárokkal mutat utat: ideális – hétköznapi tiszta – kevert őszinte – torz megformált – többértelmű vagy-vagy – is-is kizárás könnyűsége – befoglalás nehézsége történeti és kortárs épületeket elemez kiemeli a fal fontosságát, „ahol az építészet eseménnyé válik” (külső és belső összjátéka fontos) „a megszokott dolgokat szokatlan környezetben egyszerre érzékeljük újként és ismertként” = történeti formák beemelése az építészetbe? az építészet = feldíszített doboz: doboz=funkció díszítés=jelentés „vitális” / „művészi”

Hiteles építészet felé A jelentés igénye Aldo Rossi „racionalista tipológiája” A város építészete. (Padua, 1966) összefüggéstelen sokféleség ellenes=egyszerű, befogadható építészet (építészeti alapelemekből való építkezés, tipizálás) elemzéseinek kiindulópontja a város jelentés – állandóság műalkotás módszere a dekomponálás, tipikus elemekre bontás (és ebből az új építése) város – ház – építészeti elemek (oszlop, tympannon stb.) kerüli a díszítést, az anyag textúrájának megjelenítését, inkább egy sztereometrikus kompozíciót hoz létre típusokat (Quatremére de Quincy))/ (tévesen modelleket) keres, melyek az építészet eszméjét testesítik meg az építészet autonóm diszciplína, A.R. az örök igazságot keresi „racionális”

Hiteles építészet felé A modern építészet két arca a modern kritikája / a „hely”-ek elvesztésének okai: a funkcionalizmus túlzott előtérbe helyezése: „a forma követi a funkciót”(a design szerepe a forma funkcióhoz igazítása) túlzott racionalizálás (Max Weber: „varázstalanítás”) (DE! a mozgalom eredményei nem tükrözték céljait és eszközeit) monotónia és lejáratott modernista elemek művészet és tudomány szétválasztása ellenben a modern építészet céljai mégsem ezek voltak: Gropius: „a racionalizmus csak a megtisztítás eszköze… az emberi lélek esztétikai kielégítése éppoly fontos, mint az agyagi” Mies van der Rohe: „az építészet a tényektől függ, de tevékenységének valódi területe a jelentések világa.”(esztétikai kielégülés és jelentés!) Sigfried Giedion: a modern ember elidegenedése & a leértékelt szimbólumokon alapuló művészet és építészet / „gondolkodás és érzelem közti szakadás” Le Corbusier: 1925 „az új lakás” terve a köznapi ember problémáira és igényeire fókuszált Moholy Nagy László (Bauhaus): „az élet számára tervezés”

Hiteles építészet felé A modern építészet két arca a modern törekvései: az emberi képzelőerő fejlesztése / a köznapi problémák művészi megközelítése S. Giedion – „új hagyomány”: az új lakás megteremtése a városi élet humanizálása új monumentalitás megteremtése új regionalizmus (1954) : a hely tanulmányozása a történelmi környezet megőrzése Tér, idő és építészet (1941) (konstruktív történeti építészet!) „a tér új koncepciója” – a gondolkodás és érzelmek közötti szakadás legyőzése: szabad alaprajz / nyitott terek = tiszta szerkezet (Mies) az eredendőhöz való visszatérés vágya (minimalizmus) „az inspiráció az életből származik” / „életvilág” részévé kíván válni szemiológia: kommunikáció és jelentés (Charles Jencks: „az épület jelentése abból adódik, hogy úgy néz ki, mint valami más…”) „egy dolog jelentése más dologhoz fűződő kapcsolatából következik”

Hiteles építészet felé A jelentés az építészetben „életvilág”: fogalma: „a természetes és ember alkotta dolgok, az emberi cselekvések és kölcsönhatások (világa) összessége” struktúráinak feltárására a „környezeti fenomenológia” alkalmas: „, melynek tárgya a helynek az élethez viszonyított természete és struktúrája…” a nyelvben: között, alatt, fent, lent (viszonyok kifejezése) / áll, emelkedik, terjeszkedik (létezés kifejezése) „Ég és Föld” fogalompár fontossága: vízszintes és függőleges = az egzisztenciális tér legegyszerűbb modellje megadják az élet kereteit (hármas osztás: föld – élettér – ég, pl. templom, lakóház) az emberi természet négy aspektusa: hangoltság = azonosulás (lelki állapot ember és környezete között) megértés = tájékozódás (gyakorlati és intellektuális úton való megismerés) diskurzus = kifejezés (jelenlét megformálása és kommunikációja) másokkal-való-lét = megosztás (szociális érintkezés struktúrái) diskurzus = az építészeti alkotások fedik fel/fejezik ki az életvilág térbeliségét

Hiteles építészet felé A jelentés az építészetben „a hely”: „einräumen” = helyet biztosít valami számára / = térrel és tömeggel megjelölt hely = tér és karakter együttesen jelentik a helyet (példa: erdei tisztás) az építészeti helyek megalkotás (egybegyűjtés), avagy „az építészet nyelve”: tipológia: egy alapvető élethelyzet térbelisége (a funkció) topológia: a (külső) térbeli rend, a biztosítandó tér (geometria) morfológia: az építészeti forma mikéntje, a (belső) térbeli szerveződés (jelleg) egybegyűjtés: megjelenítés = a környezet térbeliségét (rend, jelleg) az építészeti alkotás emeli vagy fejti ki kiegészítés = az épület hozzáad valamit környezetéhez szimbolizáció = a megértett világot más szintre emeljük / a konvencionális elemek, idézetek használata = kontextusba illesztés a „genius loci”: a hely mellyel együtt él az ember, formálja őt, egymással kölcsönös kapcsolatban vannak (sivatag, hegyvidék stb.) külső és belső világok összhangja a hellyel való barátság, a hely tiszetelet, törődés új-régi értelmezés / kreatív alkalmazkodás identitás meghatározó (pl.: „római vagyok”)

Hiteles építészet felé Egy hiteles építészet felé Frank Lloyd Wright és a modern kezdete: „Az amerikai föld és tér gyermekeként születtem.” Hozzá hasonló építészek: Mackintosh, Gaudi, Saarinen, Horta, Guimard, Olbrich, Behrens Le Corbusier és a nemzetközi modern: egyszerre praktikus és hat az érzelmekre (egyre inkább az élete vége felé) Gropius, Mies Alvar Aalto, az általános és lokális egyesítése: regionális modern építészet Pietilä, Stirling, van Eyck, Ungers, Bofill, MLTW Venturi, Paolo Portoghesi, Jorn Utzon (gyakorlati) + Louis Kahn (elméleti) kortárs példái: Robert Stern, Stanley Tigermann, Michael Graves, Ricardo Bofill

Hazai gyakorlat Források: Kenneth Frampton: Kritikai regionalizmus: modern építészet és kulturális önazonosság: http://wergida.blogspot.hu/2016/04/kenneth-frampton-kritikai-regionalizmus.html Kenneth Frampton: Kritikai regionalizmus: az ellenállás építészetének hat pontja: http://wergida.blogspot.hu/2016/04/kenneth-frampton-kritikai-regionalizmus_18.html Források: S. Mariann: Identitáskeresés és arculatteremtés: http://regi.epiteszforum.hu/node/5439 Katona Vilmos, Vukoszávlyev Zorán: Hely és identitás: http://wergida.blogspot.hu/2016/07/katona-vilmos-vukoszavlyev-zoran-hely.html Simon Mariann: Regionalizmus - a hely (ki)hívása: http://arch.et.bme.hu/arch_old/kortars5.html

Köszönöm a figyelmet! Danielisz Dóra Tudományelmélet és tudománytörténet – BME Csonka Pál Doktori Iskola 2016.-17./I.