A településpolitikai gyakorlatok megjelenése a szocialista országokban dr. Jeney László egyetemi adjunktus jeney@caesar.elte.hu Település-gazdaságtan Pesti karok I. alapszakjai (BSc/BA) 2015/2016, I. félév BCE Gazdaságföldrajz és Jövőkutatás Tanszék

Településfejlesztés igényének megjelenése a fejlett világban Fejlett világban a telfejl XX. sz. elején erősödik meg Telfejl célja: XIX. sz-ban kialakult gyáripar korszerűsítése 2 szempontból Ny-Eu (NBr, Belg, Holl, Svédo, Németo): ipar jelentős modernizálása, nemzetgazdaság kor követelményéhez igazodó átalakítása NBr, Fro: korszerűtlenné vált ipari régiók, nagyvárosok tehermentesítése, fellazítása  fővárosok körüli „alvóvárosok” létrehozása Fejlődésben megkésett (szoc. és fejlődő) országok épp ellenkezőleg (inkább XX. sz. közepe) Telfejl célja: még hiányos nemzeti ipar megteremtése 2

Településfejlesztés igényének megjelenése a fejlődő világban Fejlődő világ jelentős része (főleg Afr., D-Am.) Ipari és kereskedelmi fejlesztési pólusok kiépítése (gyakran külföldi tőkebevonással) Nemzetté válást jelképező fővárosok fejlesztése Ültetvénygazdálkodás erőteljes koncentrációja (D-Am)  tulajdonuktól megfosztott paraszti rétegek városokba áramlása Mg-ban már nem, városokban még nem találtak munkát  városi munkahelykínálat fejlesztésének szükségessége 3

A településpolitika megjelenése a szocialista országokban

Településfejlesztés igényének megjelenése Közép- és Kelet-Európában Kimaradtak a modern tőkés gyáripar XIX.- sz-i viharos gyorsaságú fejlődéséből II. vh kezdetekor: többnyire agrárországok Gyengén fejlett gyáripar ágazati és területi koncentrációja Ágazatilag főleg csak élelmiszeripar Területileg max főváros + néhány közép- és kisváros Kimaradtak a XIX. sz-i urbanizációs fázisból is Szoc. országok településpolitikája 1960-as évek végén, 1970-es évek elején: településfejlesztés megjelenése Központi gazdaságirányítás (tervgazdálkodás): erőltetett iparosítás  megkésett urbanizáció Belső tőkehiány  szűkös erőforrások ésszerű hasznosítása Települések kormányzati szintű kategorizálásai  ehhez rendelték a fejlesztéseket 5

Fővárosok fejlesztésének előnyben részesítése (főleg az 1960-as évekig) XIX. sz. elejéig nem volt szuverén állam  nem volt fővárosfejlesztés Államiság kialakulásától XX. sz. közepéig erőteljes fejlesztések De: kis országoknak csak korlátozott erőforrásai voltak erre Trianon előtt csak Bécs és Budapest fejlődött Varsó, Prága, Bukarest, Belgrád: elmaradt (Trianon után később is többcentrumú államok fővárosai lettek) II. vh. után: fővárosok megerősödtek, szinte robbanásszerűen naggyá nőttek (Varsó, Budapest, Bukarest, Belgrád, Szófia, Prága) Adminisztratív eszközökkel is megnövelték a nagyvárosokat (pl. Nagy Budapest 18 falu + 6 előváros) De: 1960-as évektől (országonként eltérően) már növekedés adminisztratív korlátozása SZU, NDK, Románia, Bulgária: erősen korlátozott a szabad lehetetlen a beköltözés Jugoszl., Lo., Mo.: fővárosi munkahelyhez kötött a beköltözés (bp.: lakás- és ingatlanszerzés is korlátozott  „sufnigyűrű”) 6

Középvárosok: fontos kategória Kelet-Közép-Európában Részben: mai új államok fővárosai (pl. Pozsony) Részben: új települések létrehozása: ún. szocialista városok „Szocialista fejlesztés” eredményei Dunaújváros, Komló, Kazincbarcika, Nova Huta (Lo) Dimitrovo (Bulg) Nemzeti tőkehiány pótlására élőmunka fokozott, extenzív hasznosítása (agrárium munkaerőfeleslegéből) Fejlesztés céljára kijelölt településekre koncentrálták az ipari beruházásokat A többi fejlesztés csak az iparfejlesztéshez kapcsolódott ( lakásépítések, jelentős késéssel infrastrukturális fejlesztések) Adminisztratív szerepkör (központi pénzeket a regionális központok osztották el) 1970-es évek: magyar megyeszékhelyek felemelkedése (főleg a nem megyei jogú város megyeszékhelyeké, mert az egész megye fejlesztési támogatásai felett gazdálkodhattak) 7

20 ezer fő alatti kisvárosok: szocializmusban romlott a helyzetük 3 szempontból hátrány Mezőgazdaság: elvesztették mg-i szervező funkciójukat (szöv állami felvásárlóknak adta a terményt) Ipar: kimaradtak az iparosítási hullámból (így a kapcsolódó fejlesztésekből) is  1970-es évektől fogyó népességűek Közigazgatás: elvesztették járási adminisztratív funkcióikat (1950-es évek: még szovjet mintára megye–járás–település), később Bulgária, Magyarország, Lengyelország, Románia: megye–település, igaz kevesebb modern hivatali „kockaépület” 8 8

Településhálózat-fejlesztési modellek alkalmazása egy időben Művelői: elsősorban építészek lettek (kevésbé geográfusok, közgazdászok) Erősödő műszaki szemlélet (fejlesztés helyett a rendezés erősödése a tervezésben) Területi és társadalmi szempontok háttérben szorulása Településfejlesztési tervek Csaknem minden szoc. országban egyformán polgárjogot nyertek Nagyjából azonos célokat hirdetve Ország vagy régió teljes településállományának egyidejű tanulmányozása  ország egészére kiterjedő településhálózat-fejlesztési koncepciók  tel-hál. fogalma Eredmény: dinamikusan növekvő centrumok mellett egyre több visszafejlődő tel  később a figyelem középpontjába centrum–periféria viszonya kerül 9 9

Településhálózaton belüli kapcsolatok típusai Tel-k: nem elszigeteltek, függetlenek egymástól, hanem együttműködő rsz elemei (~ egy háló csomópontjai) Rendszer egy elemének változtatása  rsz többi tagja is változik Műszaki szemléletű tel-hálózat: fizikai kapcsolatok Külső szemmel látható műszaki hálózatok: közl-i hálózatok, energiaszolgáltató rsz-ek (elektromos, gáz- és termékvezetékek) Lehetővé teszik tel-ek közötti tartalmi (társ–gazd-i) kapcsolatok kialakulását Társadalmi–gazdasági kapcsolatok Tel-ket nem annyira a külső, látható elemek kapcsolják össze, hanem a bennük helyet kapó intézmények szerveződnek egységes hálózattá Hatékony működés érdekében a társ–gazd-i kapcsolatok minden szférájában eltérő szintű intézmények (tevékenységek) megosztása  hierarchikus viszony van közöttük 10 10

Bulgária: közigazgatási kérdések Településfejlesztési akciók összekapcsolása a 3 szintű területi közigazgatási rendszer 2 szintűvé átalakításával Középszint: megyék (erősödő szerep 1959 után) Területi alsószint: 10–15 ezer fős járások (1959-ig) Kezdetben járásszékhelyek fejlesztése: alapfokúnál magasabb szintű intézmények létesítése + megközelíthetőségük javítása (utak, járatok) Járások megszüntetésével járásszékelyek rosszul jártak Települési szint: Járásközpontokhoz tartozó falvak önállóságának meghagyása Nagyrégiók (3 db): szófiai, balkán, tengermelléki Szófiai: iparfejlesztés Balkán: mg-, ipar-, turizmusfejlesztés Tengermellék: nemzetközi idegenforgalmi szerep 11 11

Románia: etnikai kérdések Főváros fejlesztési prioritása (erős főváros nagy nemzet szimbóluma) Kárpátok külső (román) zónája: nehézipar (szénbányászat) Területszervezési intézkedések több alkalommal Történelmi országrészeken (Havasalföld, Moldva, Erdély): fejlesztési pólusok 1970-es évek egységes településhálózat-fejlesztési modell 1970-es évek: magyar és szász települési közösségek autonómiájának megszüntetése Erős városhálózat kialakítása kormányzati szinten Városokban lakásépítés szorgalmazása Románok bevándorlásának elősegítése  városok nemzetiségi arányainak megváltozása 1980-as évek: magyarlakta falvakban csaknem szüneteltették a közigazgatást, majd falurombolás 12 12

Lengyelország: iparosítás kérdése Sziléziai iparvidék fejlődésének elősegítése Tengeri bázisok kiépítésének szükségessége  Északi vajdaságok településeinek fejlesztése Keleti vajdaságok fejlesztése: csak az 1970-es évektől 13 13

Csehszlovákia: járásközpontok megtartása Korán, már 1960-as évek második felében: ország egészét átfogó településfejlesztési tervek Fejlett, arányos városhálózatú sziléziai iparvidék: kisvároshálózat bővítése könnyű- és élelmiszeripar telepítése Elmaradottabb Szlovákia: gyér városhálózat kibővítése Új kohászati, vegyipari központok Alacsony- és Magas-Tátra: igényes turisztikai központok kiépítése Nagyvárosok mérsékelt fejlesztése, kisvárosok fejlődésének biztosítása (járások  járásközpontok megtartása) 14 14

NDK: ellenpólusok kérdése Központi tervek: hol milyen beruházások valósuljanak meg Kelet-Berlin ellenpólusvárosainak kijelölése Drezda, Halle, Lipcse, Karl-Marx-Stadt Délen: sokrétű ipari körzet létrehozása Északi, főleg mg-i körzetek (Mecklenburg, Neubrandenburg, Pomeránia): nagyvárosi centrumok kifejlesztése 15 15

A hazai településpolitika története a szocializmus korai évtizedeiben 16

Szocializmus korai évtizedei Szocialista terület- és településfejlesztési politikák két alapvető mozgatója (változó súllyal és sorrendben!): 1950-es évektől: termelés, gazdasági növekedés leghatékonyabb szolgálata  iparfejlesztés, Budapest kiemelése 1970-es évektől: indokolatlan területi különbségek csökkentése  Budapest ellenpólusai, megyeszékhelyek, szocialista városok 1985-től máig: Hátrányos helyzetű (elmaradott) települések megközelítése 17 17

Hidegháborús időszak Hatalmi központok és nagyvárosok fejlesztése  koncentráció irányába hatott Területi egyenlőtlenségek fokozódtak Agrártérségek leértékelődése az iparival szemben 1948–1949: felszámolták a területfejlesztéssel foglalkozó intézményeket 1970-ig nincs központi területfejlesztési koncepció Területfejlesztési politika a GAZDASÁGFEJLESZTÉSI politika része! 18 18

1950-es és 1960-as évek Gazdaságfejlesztési politika fő gerince: Extenzív iparfejlesztés a központokban Beruházások velejárójának tekintették a területfejlesztést. Első ötéves terv  sztálini ideológia: Először a városokban következik be a gazdasági és társadalmi átalakulás. Városok majd átformálják a falvakat. Hruscsov: „szocialista agrárvárosok” elképzelése 19 19

Az 1951-es szabályozás 20

Hazai településállomány 1951-es fejlesztési célú kategorizálása Budapest, Miskolc kiemelése „Osztályon felüli” települések Beruházásokat mindenek előtt ide kívánták telepíteni Jórészt politikai okokból Többi település különböző kategóriába sorolása NBr, Fro: korszerűtlenné vált ipari régiók, nagyvárosok tehermentesítése, fellazítása Fővárosok körüli „alvóvárosok” létrehozása 21 21

A kiemelt fejlesztésre kijelölt települések 1951-ben 22 22

Települések kategorizálása 1951-ben (TERINT- Településrendezési Intézet) Kategória Tartalmi besorolás A települések A népesség száma (db) aránya (%) száma (1000 fő) Osztályon felüli Országos jelentőségű 2 0,06 1901 25,0 I.osztályú 73 2,27 II. osztályú Területi jelentőségű 67 2,10 611 8,0 III/A. osztályú A helyi szükségletek kielégítésére korlátlanul fejleszthető 1292 40,00 3396 44,6 III/B. osztályú Korlátozottan fejleszthető, közeli másik településsel 259 8,10 381 5,0 III/C. osztályú Beruházás csak kivételes esetekben történhet 1530 47,50 1327 17,4 Összesen 3223 100,00 7616 100,0 Budapest és Miskolc nélkül 23 23 23 23 23

Erőteljes koncentráció Fejlesztései erőforrások szűkössége Első két kategória: hazai tel-állomány alig 2,5%-a (lakosságarányban már jobb) Települések csaknem felében: gyakorlatilag mindenféle fejlesztés tiltása (lakások felújítása, építése is) Építési előírások: lakosság részéről induló településfejlesztési akciókat is akadályozták 24 24

Osztályba sorolás hatása a hazai településrendszerre Megerősödött ipari szerep 1950-es, 1960-as években létesített új városok (Dunaújváros, Kazincbarcika, Oroszlány, Komló, Várpalota, Ajka, Tiszaújváros, Százhalombatta) Tatabánya, Ózd, Salgótarján, Mosonmagyaróvár, Dorog, Kiskunfélegyháza, Nyíregyháza Országos jelentőségű 75 településre átfogó rendezési tervet készítettek Leendő ipari üzemek helye Üzemekhez kapcsolódó lakás és kommunális fejlesztések telepítése 1960-as évek: erőteljes ipari koncentráció  ásványkincsekben, építőanyagokban gazdagabb középhegységek dinamikus fejlődése  területi egyenlőtlenségek Fokozta a főváros kiemelkedően gyors növekedése 25 25

Ipari és szocialista városok fejlesztése 50-es évek, legfőbb cél: Ipari és szocialista városok fejlesztése Munkásosztály településeinek előnyben részesítése (többi elhanyagolása árán is) 60-as évek: Kialakult egyenlőtlenségek miatt fokozódó társadalmi nyomás Megoldás: „termelőerők öröklött aránytalan területi struktúrájának átalakításával”  ipar decentralizálása Hátrányos helyzetű kistelepülések leszakadása fokozódik! Ipar decentralizálása (megyék, nagyobb régiók központjainak fejlesztése a fővárossal szemben) 26 26 26 26 26